Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-02 / 258. szám
1 1992. NOVEMBER 2. Hazai krónika 3 Pályaválasztási napok.. T. .. . ................ .... . . J ________________________r A Tiszaparti Gimnázium es Egészségügyi Szakközépiskola I.a. osztályos, egészségügyis tanulóinak egy csoportja. Hargitai Csabáné gyakorlatvezető tanár irányítása mellett a „beteg ágyának elkészítését és annak módozatait” gyakorolták. Bemutató jellegű volt az óra, mivel a fegyverneki Dózsa György Úti Általános Iskola hetedikes és nyolcadikos diákjai - talán az iskola leendő tanulói - figyelték a jövő ápolónőit, (-nzs-) Puskaropogás Kanadában 1. A Niagarán dollár zuhog A tiszaörsi Fülöp Misit orvva- dászaton érték. Mindez az ötvenes évek első felében történt. A fiút kizárták a középiskolából. Ez egy Flobert puskáért akkortájt méltányos ár volt. A sehová nem hordó életutat itthon folytatni reménytelen vállalkozás lett volna. Fülöp Mihály 1957 februárjának egy viharos éjszakáján belebugyolálta magát egy hóförgetegbe, és átzúgott a határon. A határőrök sátorlapba burkolózva várták a vihar végét. A kutyák vacogva bújtak a katonák lábához. Az időt kifejezetten tiltott határátlépésre találta ki a Teremtő. Fülöp Mihály a kanadai Torontóban szép karriert csinált. De akármire is vitte, szíve csücskében ott remeg a délibáb. Barátságunk úgy tízéves, ezalatt elhangzott számos fellengzős invitálás oda-vissza. Mindketten tudtuk, hogy nem kell komolyan venni. Aztán most szeptember végén beállított:- Na, készen vagy? Mert megyünk Kanadába! Ez szombaton volt, hétfőn indultunk a követségre vízumért, szerdán pedig már repülőn ültem. Ha sok időm lett volna a fantáziálásra, alighanem grizzly medvékkel, fókákkal, rozmárokkal, jávorszarvasokkal álmodtam volna, merthogy a meghívás vadászatra szólt. Ráadásul Sas- katchewanba, erre a tipikus indiánföldre, így alighanem megjelenik a képzetem horizontján néhány rézbőrű is tolldísszel, nyíllal, dobbal, nádihegedűvel. De hát ezen elmerengeni nem volt mód. A torontói repülőtéren eldőlt, hogy nem fogom szeretni Kanadát! Miközben hazaérkező polgárok szinte dicsfénnyel övezve sétálhattak át a vámon, és az útlevélellenőrzésen, a külföldiek tisztes sort álltak. Aztán közülük a szerencsés nacionáléval bírók hamarosan a kijárathoz indultak, nekem azonban nem volt ilyen mázlim. Az amúgy szemrevaló hivatalnok hölgy egy kék fecnit gémkapcsolt a dokumentumaimhoz, amivel az „emigration” feliratú folyosóhoz irányítottak, ahol egy távol-keleti bevándorolt a hivatalához illő magabiztossággal arról kezdett faggatni, mennyi időre jöttem, mikor érkezett ki a családom, és egyáltalán: nem kívánok-é a kanadai állam nyakán élősködni életem hátralévő részében? Esküszöm, közel álltam hozzá, hogy ily fogadtatás után menten Niksnifor- dulok. Még szerencse, hogy a korábbi géppel érkező vendéglátóm a megafonos felhívásra előállt, és igazolta tisztességes szándékomat. Mindenesetre elhatároztam, történjék bármi a jövőben, Kanadába nem kérek menedékjogot! A hárommilliós Torontó nem az a város, amelynek látványára azt mondják: lélegzetelállító. Igaz, a repülőtérről vezető kétszer hatsávos úton egy egységnyi idő alatt itt mérték a világ legnagyobb forgalmát, de egy autófolyam önmagában még nem lenyűgöző élmény. A sebesség már sokkal inkább, hiszen 140 alatt csak a háromkerekű vagy a műszaki hibás kocsik haladnak. Jóllehet rendre hirdetik a táblák, hogy a maximum nem több 100 km/óránál, de az élet ennél szaporább tempót diktál, s ez előtt a közlekedési rend őrei is fejet hajtanak. Misi barátom, bár szívében magyar, azért stílusában már amerikai. Egy fogadást ajánlott: ha keleti márkájú autót látok a városban, húsz dollárt fizet menten. A repülőtértől nem haladtunk többet egy-két kilométernél, amikor egy szakadt 1500- as piros Ladát pillantottam meg. A volánnál pörgekalapos, hetykebajszos, barna képű vezető ült. Húsz dollárt hozott nekem a derék földi. A Victoria park, ahol a Fülöp család él, csendes, derűs kertvárosa Torontónak. A ház előtt terebélyes juharfa áll, társbérlője egy örökzöld fenyő. A kertben nyírott gyep, muskátli, s egy gumimatracnyi parcellában még a szükséges zöldség is megterem. A kert forgalma nagy: reggelente Torontó szent állatai, a mókusok kocogtatják az ablakot mogyoróért, amit Gabika, a háziasszony olyan bőkezűen mér nekik, hogy félő, a túltáplált állatok előbb-utóbb lepottyannak a fáról. Aztán a galambok jelentkeznek eleségért, óvatosabbak a sirályok, a varjak, melyek mindmind a kert vendégei. Egy kékmadár érkezik sietve valahonnan a jéghatár tájékáról, ő türelmetlenül rikkantgat, ha nincs ott számára a napi elemózsia. Egyébként a mókusok a csúcsforgalomban is ott ficánkolnak az autófolyam kellős közepén, de szerencsétlenül járt példányt még nem láttam belőlük. Még ki sem csomagoltam érkezés után a bőröndömet, amikor a háziasszony előállt a javaslattal: nosza, nézzük meg a Nia- gara-vízesést. Úgy száz kilométernyire van Torontótól a világcsoda, ám míg nálunk e távolság megtétele egy kiadós kaland, addig ott a gyorsforgalmi úton mindössze egy kazettányi idő. A Niagara? Szó, ami szó, tanítani való a reklámja. Talán ezért is volt - ha nem az érkezéskor átélt sérelem bujkált bennem -, hogy számomra némi csalódást hozott. Először is a zúgása nem a kozmoszban visszhangzó, de az egész is szerényebb a hírénél. Am ami körételepült amúgy üzletileg, az már szenzáció. Bolyongtunk lifteken a szikla labirintusában, öltöttünk esőkabátot, néztük lentről, fentről, középről. Kimondva még mindig több, mint a valóságban, na! (Folytatjuk) Palágyi Béla Torontói látkép az emberi kéz által épített legmagasabb létesítménnyel, a Tűtoronnyal A bankrendszer romló helyzete A magyar bankok helyzete - a gazdaság jelenlegi állapotának megfelelően - igen kedvezőtlen - állapította meg az Állami Bank- felügyelet beszámolója. A pénzintézetek minősített hiteleinek aránya az összes kihelyezett kölcsönökhöz képest elérte a 21 százalékot. Ebbe a kategóriába azok a hitelek tartoznak, amelyeknek visszafizetése többé-ke- vésbé bizonytalan. A bankrendszer által nyújtott összes hitelek állománya jelenleg 1270 milliárd forintra tehető. Ebből aminősített hitelek összege 260 milliárd forintot tesz ki. Az első félévben jelentősen csökkent a pénzintézetek jövedelmezősége. Ennek hatására a bankok egy része már nem tud eleget tenni a céltartalék-képzési kötelezettségének. Egyes becslések szerint 91 milliárd forintra tehető az a céltartalék-állomány, amire a pénzintézeti törvény szerint a bankoknak szükségük lenne, ám nyereségük képzésére nem nyújt fedezetet. Az év elejei csődhullám hatására növekedtek meg a bankok gondjai. Ezek jelenleg leginkább úgy érhetők tetten, hogy megbomlott a bankok eszközeinek és forrásainak lejárati összhangja. A pénzintézetek egy része likviditását a bankközi pénzpiacokról felvett kölcsönök révén biztosítja. A Gyermekek Háza Karcagon i. Halottak napja (emlék) Most, amikor apám sírjá-u nál égetjük a gyertyát, ugyah kire gondolhatnék, ha nemr Őrá? Mellettem áll anyám, aki apám káderanyagának 1954. február 2-án, Szolnokon kelt és Szűcs János személyzetil előadó által aláírt feljegyzése szerint „egy volt malomvezető leánya”, tehát osztályidegen, pedig csak egy molnárlegény harmadik lánya volt. igaz, a molnárlegény később a főmolnárságig vitte, okos, törekvő ember lehetett, de ezt felrótták neki a szűcsjá- nosok különféle feljegyzésekben, s az ilyen szűcsjánosok (akikhez egyébként apám a lehető legudvariasabb volt) azt írták apámról többek között ugyanebben a feljegyzésben is, hogy „a legjobban képzett vízmesterek egyike. Szakmai vonalon a munkájának az értékét igen nagy mértékben lerontja azonban az, hogy nem megfelelően bánik az emberekkel. A hozzája beosztottakkal gorombásko- dik... a lehető legrosszabb a dolgozókhoz való viszonya...” Furcsa ember volt apám, a dolgozókat sűrűn lemarhaparasztozta, ám ez az ő esetében a legnagyobb szeretet megnyilvánulásának számított, s ezt a dolgozók pontosan tudták, amint azzal is tisztában voltak, hogy az utálatot, az ellenszenvet jelenti apám udvariassága; így tehát a barátságos hátbaütögetések és mar- haparasztozások ellenére (ellenére?) a lehető legjobb volt a viszonyuk, de honnan tudhatnák ezt a víz tetején úszó üres tökhéjak, ama szűcsjánosok, akik csak a jelentésekből ismerik(?) a dolgozókat? Erre gondolok most, amikor apám sírjánál égetjük a gyertyát, állunk a temető szélén, innen a vágóhídra, a dögtérre és a cigánytelepre látni, és én nem értem, miért éppen a gyertya, a vágóhíd, a dögtér, a cigánytelep láttán kezdek szégyenkezni, amiért 1981- ben itt akartam hagyni ezt a rohadt szűcsjánosos életet, befeküdtem volna Seneca kádjába, mert már mindenkivel csak udvariasan tudtam beszélni, most pedig már legszívesebben hátbaütögetném és lemarhaparasztoznám a világot. Körmendi Lajos Inkább önállóan gazdálkodna Két éve az intézmény még mozgalmi feladatokat látott el. Később a Gyermekek Háza is kereste profilját. Nemcsak ennek a korosztálynak kínál programot, hanem a középiskolásoknak is, mivel tavaly az ifjúsági klub is megszűnt.- Miért merült föl az önállósodás gondolata? - kérdeztem Türke Jánosáétól, az intézmény vezetőjétől.- Alapvetően szakmai okokból kell kiindulni. Mi elsősorban kis, állandó közösségek tevékenységét biztosítjuk. Elismerem, egy nagyobb intézményben, mint például a Déryné Művelődési Központ, tágabb lehetőségek vannak. Programunk szervezésében az is korlátoz bennünket, hogy tevékenységünk főleg a tanévhez kapcsolódik. Anyagi oldala is van a dolgoknak. Augusztus végéig a Déryné bevételeinek 50 százalékát mi adtuk. Ennek nagyobbik része a berekfürdői táborból befolyt összeg, de a pályázat szponzori része is benne van. Ez most mind a nagy kalapba kerül. Kiadásunk a bevétel 60 százaléka, úgyhogy nyugodtan kezdhettük volna a tanévet. A pénz azonban nem állt rendelkezésünkre. A szakkörök anyagigényét a meglévő tartalékokból biztosítottuk, és tervezett dolgaink megvalósításában meg kellett vívnunk a mindennapok harcait. Kértem az oktatási bizottságtól, értékelje munkánkat; megfelel-e a színvonal, amit csinálunk. Ha igen, akkor biztosítsák a feltételeket hozzá, mert így nem tudunk tovább dolgozni, kevesebbet tudunk teljesíteni. Szeptemberben hozta meg döntését a bizottság, mely szerint 1993. január 1-től az intézmény pénzét külön kezelik, így nyomon követhető, hol tartunk a fel- használás illetve a bevétel terén. Most zárul le a Déryné Művelődési Központ igazgatói állására kiírt pályázat. A Gyermekek Háza dolgozói bíznak abban, hogy az új vezető támogatja majd elképzeléseiket. Daróczi Erzsébet Már kapható a Csók és Könny című //• • női magazin 5. száma!! Nők vallanak önmagukról.... Igaz történetek: □ szerelemről □ bánatról □ boldogságról. valamint sok más érdekes olvasnivaló is található a Csók és Könny című most megjelent női lapban. *10988/111»
