Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-17 / 271. szám
4 Munkavállalók figyelmébe 1992. NOVEMBER 17. Munkanélküliség Amit a kárpótlásról (még) tudni kell Mitől fekete a „fekete”, s hogyan lépjünk fel ellene? Amikor munkanélküliségről esik szó, eléggé ellentétes megközelítések ütköznek. Kormányzati, illetve kormánypárti körökből jellemzőnek ítélhetjük Becker Pálnak a költségvetési bizottság MDF-es alelnökének 1992 november 4-én a Magyar Hírlapban megjelent nyilatkozatát. Egyetértve azzal, hogy az idén a költségvetést a munkanélküli támogatás „úsztatta” el, s hogy jövőre nem így lesz, így folytatta: „Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy szerintem a regisztrált munka nékülieknek csak a fele az „igazi”. A másik fele ugyanis a segély mellett dolgozik is, vagy említhetném a háziasszonyok egy részét. Nekik az utóbbi négy-öt évben eszükbe sem jutott, hogy dolgozzanak, de amikor bevezettük a segélyt, érthető módon azonnal jelentkeztek érte. Úgy vélem ezért, hogy szigorítani kellene az ellenőrzést. Az MDF-es honatya jó néhány dolgot elfelejt, s ez azért szomorú, mert ha nem találjuk meg a helyes diagnózist, nem tudunk megfelelő válaszokat sem adni a kérdésre. Márpedig ő olyan helyzetben van, hogy a válaszokra, amelyet a költségvetésben is megfogalmaznak, módja van befolyást gyakorolni. Megközelítésünk szerint sok oldalról hibádzik a fenti gondolatmenet. A munkanélküliek túlnyomó többsége először is „igazi” munkanélküli. Egy pár hónapra cserélni kellene velük, s akkor kiderülhetne, mit is jelent az igazi, meg a „nem igazi” munkanélküliség. Nem szabad arról sem elfelejtkezni, hogy a munkanélküliek nem csekély része nem is kerül a regisztrációba, így amit „elvesztünk a réven, megnyerjük a vámon”. Aki a segély mellett dolgozik, az attól még ugyanolyan munka nélküli mint a többi, csak egyszerűen nem él meg a munkanélküli segélyből, családot kell eltartania. Aki e mögött valami nagy csalárdságot fedez fel, nem árt megnézni, miből, milyen összegből lehet ma megélni. Az átlag 8 ezer forintot alig meghaladó átlagos munkanélküli segélyből aligha. Senki nem vitathatja, hogy Magyarországon a gazdaság teljesítménye nem bír el többet. Látszólag tehát ellentmondás van a két gondolat között. Ha jobban belegondolunk, itt semmilyen ellentmondás nincs. Ugyanis attól, hogy csak ennyit (vagy esetleg még kevesebbet) tud a munka nélküli hivatalosan kapni, nem jelenti azt, hogy ez elég is a megélhetéshez. Nem elég, tehát munkát kell keresni, mindenáron. Ezek a munkalehetőségek miért nem legalizálódnak? - kérdezhetnénk. Pontosan azért, mert az elvonások jelenlegi mértéke - amely Európában, de a világon is - egyedülállóan magas, nem éri meg legalizálni a munkahelyek tekintélyes részét. TB-járulékot, adót kell fizetni, jövőre már 7 százalék munkanélküli járulékot. Túl magas tehát a teher, s ez ösztönöz az illegalitásra a* munkaadói oldalon is. Még így is elgondolkodtató, hogy ez év tavaszán a felnőtt lakosság 10 százalékkal nagyobb hányada vallotta magát munka nélkülinek, a hivatalosan rögzített adatokhoz képest. A nyilvántartott és segélyt kapók háromnegyede pedig kizárólag a segélyből élt, s mindössze egy tizedüknél volt kimutatható, hogy a segély mellett alkalmi munkát is tud vállalni. Látszólag ördögi körbe kerültünk tehát. A munka nélkülinek túl kicsi a segély, tehát fekete munkát vállal, a munkaadónak túl nagy a teher, tehát feketén dolgoztat. Csak azt ne higgyük, hogy mind álnok, bűnözésre hajlamos egyén. Sokkal inkább a közgazdasági környezetet okolhatjuk ezért - túl a megélhetés napi gondjain. A közgazdasági környezetet, az ellenőrzésnek csodaszerként való beállítása ellen is felemlíthetjük. A leírt problémát adminisztratív eszközzel megoldani lehetetlen. Tanulhatnánk az elmúlt negyven év „szocializmusának” gyakorlatából. Nekik sem ment, nekünk sem fog sikerülni. Ellenőrizni persze kell, de csak ez nem megoldás. Olyan közgazdasági környezet kell, amely nem ösztönöz a „fekete” munkára sem munkaadói, sem munkavállalói oldalon. Ez pedig az államon, a jelenlegi kormányon múlik. Ez az államháztartás reformját, a vállalkozások valódi ösztönzését, a centralizáció csökkentését, a megtakarításoknak a termelésbe (s nem államkötvényekbe) való irányítását, a munkaerő valódi értékén való megfizetését jelenti, s bizonyára még sok minden mást. Az így növekvőjövedelem keresletet, a kereslet munkahelyet, ez további jövedelmet, s további keresletet eredményez. Ehhez még struktúrapolitikára sincs szükség, mert a vásárló a pénzével szavaz, mire, milyen mennyiségben, minőségben van szüksége. Az adminisztratív ellenőrzés helyett talán ezzel kellene próbálkozni.-feSzélesebb összefogásra van szükség Szervezzük a munkanélküliek érdekszövetségét Napjaink legsúlyosabb társadalmi problémája a munkanélküliség. A helyzet rövid távon szinte kilátástalan. A legnagyobb hozzáértéssel, a legtöbb jó' szándékkal is legfeljebb csak kezelgetni lehet a bajokat. Szomorú tények fogják igazolni, hogy nem politikai hangulatkeltésről van szó, amikor valaki az előttünk álló esztendőben egymillió körüli várható munkanélküliséget emleget. Az egyébként egyszerű következtetésként látható, hogy a foglalkoztatási törvény minden szakmai szempontot figyelmen kívül hagyó, várható módosítása is a jelenleginél lényegesen nagyobb arányú munkanélküliséget feltételez. Ezenkívül az is bizonyos következtetések megvonásához vezet, hogy a törvény módosításával szemben az azt korábban „európai mércével” is túl liberálisként emlegető szakembereknek is kifogásaik vannak. Eljutottak oda, hogy a bajokat, a gazdaság, a munkaerőpiac mai gondjait is figyelembe vegyék. A törvénymódosítás tehát nem szakmai, hanem fiskális szempontoknak rendelődött alá. Azoktól vesz el, akiktől a legkevésbé lenne szabad - de legkönnyebben tud -, akiknek pedig ad, azoknak kevesebbet, kevesebb időre. Mit lehet tenni ebben a helyzetben? A szakszervezeteknek érdemi javaslataik vannak, melyeknek igazolására nyilvános televíziós vitát is ajánlottak a kormánynak. Sajnos hiába - a partner fogadókészsége ma még hiányzik. Még szélesebb összefogásra van szükség. Adjuk össze erőinket aktív keresők, munkanélküliek, nyugdíjasok. Ezért is várjuk a legérintetteb- bek, a munkanélküliek - vagy képviselőik - jelentkezését. A legkritikusabb körzetekben pedig az érdeklődést, önszerveződés és érdekérvényesítés szándékát remélve, személyes találkozókra hívunk minden munkanélkülit - főleg volt vasasüzemi, mezőgazdasági, kereskedelmi és szövetkezeti, építőipari, helyi ipari és városgazdálkodási dolgozókat. Először a három legkritikusabb körzetben várjuk az érdeklődőket. Tiszafüreden november 25. napján délután öt órakor az önkormányzat B épületében, november 23. napján délután kettő órakor Karcagon az áfész kultúrtermében és november 24-én szintén délután kettőkor Kunhegyesen a művelődési házban. Mindhárom megbeszélésre szívesen várjuk a helyi önkormányzatok és munkaügyi kirendeltségek képviselőit is. A későbbiekben szeretnénk több más településen is megszervezni az ilyen találkozásokat. Ezek a találkozások alkalmat adhatnak arra, hogy megbeszéljük: mit várnak a munkanélküliek a megyei munkaügyi tanácsban is képviselettel rendelkező szakszervezetektől, mit tehetünk közösen a mai és a várhatóan egyre súlyosbodó gondok enyhítésére. Szándékunk békés, de partnerek vagyunk minden törvényes kezdeményezésben, készek vagyunk élére állni bármilyen törvényes érdekérvényesítő szervezkedésnek. Meggyőződésünk, hogy már a mai keretek között, a foglalkoztatási törvény mai lehetőségeinek ismeretében is javulhat az érdekérvényesítés hatásfoka, ha - mint az már sok helyen megtörtént - létrejön az érintettek önszerveződése, kialakulnak nélkülözhetetlen kapcsolataik. A kezdeményezők nevében: Terjéki Ferenc vasas megyei szervező Kiket illet meg a rendkívüli nyugdíj? Kormányrendeletek teszik lehetővé, hogy azoknak a személyeknek, akiket életük során ártatlanul szabadságelvonással, szabadságkorlátozással sújtottak, rendkívüli nyugdíjat folyósítsanak. A kárpótlásra jogosultaknak ebbe a csoportjába sokan tartoznak, hiszen százezrek járták meg az intemálótáborokat, élték át a kitelepítés borzalmait, töltöttek éveket valamelyik szovjet fogolytáborban, börtönben, vagy kénytelenek voltak alávetni magukat őrült orvosok „kényszergyógykezelésének ’ ’, deportálásnak, munkaszolgálatnak, gettónak. A rendkívüli nyugdíjemelés mértéke a szabadságelvonás idejétől függ, mert a törvény szerint a személyes szabadság korlátozásának teljes időtartamát a nyugellátás és a baleseti nyugellátás megállapításakor szolgálati időként, munkajogi szempontból pedig munkaviszonyban eltöltött időként kell figyelembe venni. Ennek megfelelően a nyugdíjemelés mértékének kiszámításakor a szabadságelvonás és korlátozás teljes időtartamát, mint munkaviszonyban töltött időt veszik alapul. Kivételesen kezelik a szovjet vagy nyugati hadifogságban töltött időt: csak az 1944. október 1-je utáni hónapok, évek számíthatók be a munkaviszonyba. Akiket többféle jogcímen is korlátoztak, azoknál összeadják a szabadságelvonások időtartamát és ezt tekintik a nyugdíjemelés alapjául. Egy évet meg nem haladó időtartam esetén a nyugdíjemelés összege havi 500 forint, a második évtől az ötödik évig további havi 250 forint, a hatodik évtől pedig újabb havi 300 forint. A szabadságelvonás időtartamától függetlenül havi 1000 forinttal kell emelni mindazoknak a nyugellátását, baleseti rokkantsági nyugdíját, hozzátartozói nyugellátását, baleseti ellátását, kivételes nyugellátását, akik az l956-;OS1 forradalom és szabadságijait során megrokkantak, illetve akiknek a hozzátartozója meghalt. A nyugdíjemelés iránti kérelmeket a bizonyítékokkal együtt az Országos Kárpótlási és Kár- rendezési Hivatalhoz kell benyújtani az e célra készített formanyomtatványon. A nyugdíj- emelés iránti kérelmek benyújtása folyamatos, nincs határidőhöz kötve. A megemelt ellátás folyósításának kezdő időpontja a benyújtást megelőző hatodik hónap első napja, kivéve a nyugati hadifogságot megjártak, és a III. semmisségi törvény hatálya alá tartozók esetében. Nekik 1992. április l-től folyósítják az emelt összeget. (Újvári) Ferenczy Europress Munkanélküliség: megtorpant a növekedés Októberben megtorpant a munkanélküliek számának emelkedési üteme, mindössze 10 ezerrel nőtt az állástalanok száma. Ez az idén az eddig regisztrált legalacsonyabb havi növekedés. így október végén az előzetes adatok szerint 627 ezren voltak munka nélkül, ami 11,6 százalékos rátának felel meg - mondták el a Munkaügyi Minisztériumban. Munkanélküli ellátásban 450 ezren részesültek. Továbbra is Budapesten a legalacsonyabb az állástalanok aránya, 5,9 százalék, igaz, ez is 63 ezer munkanélkülit jelent. Ennél csak Borsod megyében több a munkanélküli, mintegy 70 ezer, viszont ott ez csaknem 18 százalékos aránynak felel meg. Míg 1991 végén 406 ezren voltak állástalanok, addig ez év decemberében számuk várhatóan meghaladja majd a 650 ezret. (MTI) Jog és szakszervezet Ismét a közalkalmazottakról, a jubileumi jutalomról A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény értelmezése során néhány héttel ezelőtt kifejtettem, hogy álláspontom szerint a jubileumi jutalom nemcsak azokat illeti meg, akik a törvény hatályba lépése után szerzik meg a 25, 30 és 40 éves jogviszonyt, hanem azokat is, akik 26-29, illetve 31-39 vagy 40 év feletti közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkeznek. A cikk megjelenését követően több szolnoki pedagógus fordult hozzám azzal, hogy nem ismerték el a jubileumi jutalomra a jogosultságukat, mert már több mint 25, illetve több mint 30 évi jogviszonnyal rendelkeznek. A munkáltatójuk arra hivatkozott, hogy a polgármesteri hivatal megküldte részükre a Munkaügyi Minisztérium jogi állásfoglalását, mely szerint csak azoknak jár a jubileumi jutalom, akik a törvény hatálybalépése után szerzik meg a 25, 30, illetve 40 év közalkalmazotti jogviszonyt. E szerint nem adható jubileumi jutalom annak a nyugállományba vonuló tanárnőnek, aki 32 évi közalkalmazotti viszonnyal rendelkezik, míg aki az idén érte el a 25. évet, az jogosulttá válik. Hiába biztattam a hozzám fordulókat, hogy a munkaügyi bírósághoz forduljanak, a minisztériumi állásfoglalás hatására erre nem mertek vállalkozni. Most azért merem mégegy- szer a nyilvánosság elé tárni értelmezésemet, mert az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy mennyire ellentétes a demokratikus alkotmányunkkal az a régi rossz gyakorlat, hogy a minisztériumok körleveleket, jogi állásfoglalásokat bocsátanak ki egy-egy törvény értelmezésével kapcsolatban. Én úgy gondolom, az önkormányzatok önállóságát sérti az a gyakorlat, ha a minisztériumok a törvények magyarázatára kötelező jellegű állásfoglalásokat adnak ki. Ez akkor is sérelmes, ha ezt az önkormányzatok megkeresésére teszik: Úgy gondolom, hogy mindenkinek magának kell a felelősséget vállalnia a döntéséért, ezért ha az önkormányzat nem tartja jogszerűnek a jubileumi jutalom kifizetését, akkor azt a saját maga nevében tegye, és ne egy minisztériumi állásfoglalásra hivatkozzon. A jubileumi jutalomra vonatkozó szabályok a törvényben nem eléggé körülhatároltak, ezért mindenképpen értelmezésre szorulnak. Az értelmezés során a jogalkotó feltehető szándékát igyekeztem megállapítani. Úgy vélem, hogy a jubileumi jutalommal azt kívánta elismerni, hogy valaki hosszú éveken keresztül a „köz” alkalmazásában dolgozik és nem a versenyszférában, ahol nagyobb kereseti lehetőség van. Nem kétséges, hogy sok olyan szakember dolgozik a közalkalmazottak között, akik a versenyszférában sokkal jobban kereshetnének, de hivatástudatuk megtartja őket, például a tanári pályán, ahelyett, hogy jól jövedelmező mérnöki, idegennyelvi levelezői stb. foglalkozást választanának. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy a törvényhozó szándéka arra irányult, hogy mindazokat részesítse jubileumi jutalomban, akik hosszú ideje végzik közalkalmazotti munkájukat, de már több mint 25, 30 illetve 40 évi szolgálati idővel rendelkeznek. Ha a minisztériumi állásfoglalást fogadnánk el, akkor előadódhatna egy olyan abszurd eset is, hogy ha egy idős tanító már 41 évi szolgálati idővel rendelkezik, soha nem kaphat jubileumi jutalmat, mert erről a törvény nem rendelkezik. Úgy gondolom, ezt mindenki igazságtalannak tartaná. Értelmezésemmel - gondolom - az a baj, hogy egyszerre több jogosultnak kellene jubileumi jutalmat fizetni. Ezzel kapcsolatban felhívnám a figyelmet arra, hogy egy pedagógus 23 éves korában kezdheti el a pályáját, és a 30 éves jubileumi jutalom idején már nők esetében 2 év választja el a nyugdíj korhatártól. Nem lehet tehát a jogosultak száma olyan nagy, ami megakadályozná a részükre járó törvény szerinti juttatás kifizetését. Kompromisszumos javaslatként és azért, mert ez az igazságérzetünknek is megfelelő, azt javasolnám, hogy fizessék ki a jubileumi jutalmat mindazoknak, akik több mint 25, 30, illetve 40 évi jogviszonnyal rendelkeznek, de számítsák be azt a jubileumi jutalmat, amit a korábbi szabályok szerint 3 éven belül kaptak. Ezzel úgy gondolom, hogy mind a törvényhozó akaratának, mind az igazságosság követelményeinek eleget tesznek. Dr. Szegedi Károly
