Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-31 / 257. szám

1992. OKTÓBER 31. Kulturális panoráma 9 Illyés Gyula évfordulójára Mi történik az iskolákkal? Kézzelfogható szavak Ezt nézd meg. Egy igazi öreg csoroszlya. Egy igazándi, igen: de szó szerint. Ezen a szegen! A falra akasztva! Ez, ez a rozsdás vasdarab. Épp azért szereztem be, hogy ne legyen félreértés! Ez meg, no találd ki, micsoda. Lá­tod, forog, mint a motolla. Hall­gatsz, mi, pupák? Ez egy valóságos motolla. Az egyetlen a faluban. Igen, ez is valamiféle testőrszolgálatot tel­jesít. Hát ez, mit gondolsz, mi a szösz lehet? Szösz. Ez bizony a szösz. Egy marék eredeti szösz. így még kóc is lehetne; várj, rögtön ho­zom, amire rátéve félreérthetet­lenül szösz lesz. Gondolom, hal­lottad; guzsalyos. Illetve olvas­tad: guzsalyosba járni. Hát tessék, ez egy guzsaly. Társa esztendők óta a budai ház följárójában függ, a vendégek, már akik meglátták, valami szé­pen kifaragott szerecsen dárda­nyélnek nézik. Igen, régebb óta csinálom. Más lakástalan macskáknak ad menedéket. Magam is akkor vet­tem észre, amikor eléggé elhatal­masodott rajtam. Úgy van, fölis­merted: csikóbőrös kulacs! Vagy legalábbis bőrös kulacs. Annyira nem vagyok szakértő, hogy ellenőrizhessem, nem kö­zönséges lóbőrrel hamisították - e, vagy egy már idősöcske csikó bőrével. Egy nem harmad-, ha­nem már, ha megvakarjuk, ne­gyedfű csikó1 bőiével. Sajnos szelei: molyrágta. Hogy ezt nyil­ván versolvasói hálából tartom, esztétikai kegyeletből? Megle­het az is. Ördög tudja. De ez itt, vedd csak a kezedbe, ez viszont olyasféleképp hever itt, mint a jegybankok páncélpincéjében az aranyfedezet. Ez ugyanis egy cséve, azért is van helye a gu­zsaly és a szösz mellett. Tartja a posztját. Immár évtizedes hasz­talan küzdelemben, hogy a ku­koricacső összetétel helytelen, mert a helyes a kukoricacséve: ő a beszédes, a kiáltó, a tárgyi bi­zonyíték, amit akár egy bírói asztalra is oda lehet tenni. Mit harsog, a rekedtségig immár? Hogy a kukoricának nem csöve van, mert hisz a cső belül üres, hanem a csévéje: arra gyűlnek a szemek, mint erre a csévére itt a fonál. Persze hogy bízom az iga­zunkban. Győzni fog az, ha hol­tunkban is. A szellem kitör. Jól tapogatod, talán bizton­ságérzékem rakatja körém őket.- Kézzelfogható szavak, jól mon­dod! Mert ha nagyon akarok latolgatni, én azt még az ujjam­mal is végezhetem. íme, egy egész latkészlet. Vettem, persze. A bizományi áruházban. Nem volt nagyon drága, ki vásárol ma latfölszerelést? Magam is azért vettem meg, mert már-már soká­ig latolgattam, hogy megve­gyem-e. Gyanítottam én is, hogy tán az idősödés okozza. Az ember valóságosnak akarja az emlékeit. Vagy a mesterség hosszú gya­korlásának folyománya? Kézmí­vesek megőrzik, megbecsülik szolgálatból kikopott hajdani szerszámaikat. De megtörténhe­tik, hogy a léleknek valamiféle rejtelmes szomja, amit csak ez­után fog minősíteni egy lélekbú­vár. Hitelre vágyom. Úgy értem, a szavak hitelességére. Lássam, amit hallok. Rengeteget kaphatok még in­gyen. Ez egy lőcs. Nemsokára már csak a lőcsölni igében fog élni. Ez itt egy nyűg: magam vet­tem le egy ló lábáról ezt, nem kevés szó és pénz ellenében, az egész környéken ez volt az utol­só. Ez egy cégér. Vágtató paripát ábrázol, azt jelenti, hogy a ház­ban, amelynek kéményén for­gott, patkoló kovács lakik, híres, cégéres patkoló kovács. Egy idő­ben - ahogy más a bélyeget - úgy gyűjtöttem a malomköveket, azt hittem, asztalnak. Végre talál­tam két olyat, amik között való­ban őröltek. Ez az én szótáram. Nem a kis, nem is a közép, nem is a nagy, hanem az égészen nagy Larousse-om. * A fenti írás közlsével Illyés Gyulára emlékezünk, aki most lenne 90 éves. A részlet az Iránytűvel című kötetéből, a Szómúzeum és a megújítása cí­mű írásból való. i i Már a Jelenések könyvében is • • Ünnepnap minden szentnek Mindenszentek, azaz a létező szentek napja a római katolikus egyház legrégebbi ünnepei közé tartozik. Hivatalos latin neve: Festum Omnium sanctorom, azaz az összes szentnek és üdvö­zöltek közös ünnepe. Már az ősegyházban is volt a vértanúk­nak közös ünnepnapjuk, amiről Aranyszájú Szent János püspök és egyháztanító (344-407) is ta­núskodik. A görögök ezt az ün­nepet ma is tartják, mégpedig a pünkösd utáni első vasárnapon. Rómában a Pantheonnak ke­resztény templommá alakítása adott alkalmat hasonló ünnep rendszeresítésére 609-ben.Ezt, az eredetileg május 13-án tartott ünnepnapot IV. Gergely pápa (uralkodott 827-844) helyezte át november 1 -re, s azóta az egész Nyugati Egyház (a római katoli­kus egyház) ezen a napon üli mindenszentek ünnepét. Mindenszentek a keresztény művészetben is gyakran témája a festőknek. A Jelenések könyve 4-7. fejezeteinek illusztrációja­ként már az őskeresztény bazili­kák apszisain és diadalívein ta­lálkozunk az Isteni Bárány, a Majestäs Domini (Fenséges Úr) vagy a Rex glóriáé (Dicsőséges Király) ábrázolásaival, a négy élőlény, vagyis az evangélisták (Máté, Márk, Lukács, János) jel­képeivel - ember, oroszlán, tu­lok, sas -, a huszonnégy vén, az apostolok és más megdicsőültek körében. Ebből származott a mindenszentek megjelenítésé­nek az a módja, amelyet a legtö­kéletesebben a van Eyck testvé­rek, Jan és Hubert a genti oltáron oldottak meg (Jan 1390-1441, Hubert 1370-1426). A németal­földi Gent városka St. Bavo- tetnplomában látható oltárkép, amelynek címe a Bárány imádáj sa, ragyogó színeivel, a széles tájképi háttérbe komponált sok­rétű tömegábrázolásával ma is a korai németalföldi festészet leg- szuggesztívebb emlékei közé tartozik. A szentek csoportosítá­sa a Mindenszentek-litániájának rangsorolását követi. A Mindenszentek-litániája rövid könyörgések sorozata az ismertebb szentekhez. Az V. században már mondták, kelet­kezésének pontos idejét nem is­merjük. Ma az egyház három alakban haszálja. Mégpedig ren­des alakjában keresztjáró napo­kon, az egyházi rend feladásánál és templomszenteléskor. Rövi­dített formában húsvét és pün­kösd előnapján, és valamikor az ünnepélyes kereszteléskor, ha püspök keresztelt, miközben a keresztelőkúthoz (medencéhez) vonult, és végül mint a haldokló­kért való imák részeként. Magyar népszokások is kap­csolódnak mindenszentek ünne­péhez. Miután azonban minden­szentek november 1 -jei ünnepét november 2-án a halottak napja követi, a nép tudatában a min­denszentek összekapcsolódott a halottakról való megemlékezés ünnepével. Általános szokás ezekben a napokban a hozzátar­tozók sírjainak megtisztítása, vi­rággal díszítése, és gyertyagyúj­tása. Helyi szokásként Göcsejben mindenki annyi verset harangoz - tat, ahány halottja van. Másutt a koldusokat ajándékozták meg erre az alkalomra sütött cipóval, kaláccsal, rétessel. Ahol szokás­ban volt régen a halott-etetés, ott a bőséges lakomázás, néhol mu­latozás után, éjszakára a család halottainak terítettek azon hiede­lem szerint, hogy ezen az éjsza­kán a halottak felkelnek ísítrjaikr ból. E nap parancsolt egyházi ünnep volt. Mindenszentek november 1 - jei ünnepe a nem hívő emberek tudatában gyakorlatilag összeol­vadt a halottak napjával, s nem ritka, hogy a kettőt összekeverik, vagy hovatovább november 1- jét tekintik halottak napjánk. (Cs. K.) Az előadás nem marad el! Kevesen tudják, a már musi­cal felé tartó magyar operett utolsó óriása, a 100 éve szüle­tett Abrahám Pál 32 éve még közöttünk élt. Miért is tudnánk, hiszen amikor 1960. május 6- án a hamburgi Fasanen Stras- se-i villájában lehunyta a sze­mét, lényegében élő halott volt már több mint két évtizede. A világot bejárt és niáig járó de­rűs dallamok (Tangolita, Nem történt semmi, Good night, My golden Baby, stb.) szerzőjének tragikus élete volt. Hatvany- nyolc évéből az alkotó periódu­sának két szélső dátuma: 1928- 1936. Nyolc röpke esztendő. A Fővárosi Operettszínház mindig fehérkesztyűs karmeste­re ez alatt vilgkarriert csinált. Amikor a Bécsben százötször ment Viktóriát a német főváros­ban is bemutatták, a Berliner Zeitung ezt írta: ,,A víg özvegy és a Csárdáskirálynő óta nem volt berlini színpadon ilyen siker”. Majd jött a még nagyobb, a Ball im Savoy. 1932. december 23-án (a babonás Ábrahám „kabala­napján”) mutatták be Berlinben Alpár Gittával, Bársony Rózsi- val.íDénes Oszkárral. Trude Bér­Nem általános, nem ingyenes csak kötelező Nem mindegy, ténik az iskolákkal. Az sem, hogy mindez kinek, mennyibe kerül. Nem általános az általános iskola, nem ingyenes az oktatás - jól tudjuk régóta. Az „eklézsia” szegény, a kormány minden iskolának vala­mennyi költségét nem tudja megtéríteni. Talán nem is lenne igazságos, hogy míg az egyik is­kola fenntartása harmincezer fo­rint, a másiké meg százhúsz, ak­kor egyiknek ennyit, a másiknak meg annyit adjon. Bizony, jelentősek a különb­ségek! Volt is morgás tanévkez­déskor, mert ugye egyik iskolá­ban a diákok a tanszereket in­gyen kapták, másutt a könyvcso­mag egy részét, és volt ahol sem­mit sem. Hogy is van ez? Az állam minden diák számára isko­latípustól függően azonos össze­get biztosít. Minden óvoda 15 ezer, minden általános iskola 30 ezer, a speciális általános iskola - külön képzést igénylő, gyengén fejlett gyerekek számára - 56 ezer, a gimnáziumok 44 ezer (ha itt zenei képzés van, két tannyel­vű oktatás akkor még 14 ezer forintot, a szakközépiskolák 54 ezer, a szakmunkásképzők az el­méletre 33 ezer, a tanműhelyekre ezen felül 36 ezer forintot kap­nak diákonként. Ennyit fizet az állam az iskolát (óvodát) fenntar­tó önkormányzatnak gyereken­ként. Persze mást jelent ugyanez az összeg egy nemrég épült, kor­szerű fűtésű és világításé iskolá­nál, mint ott, ahol vizes a fal, és beázik a tető. Az önkormányzati törvény úgy szól, hogy a számára adott normatív támogatásból, plusz egyéb bevételeiből az iskola- fenntartó, vagyis a helyi lakos­ság által választott önkormány­zat dönt a helyi lehetőséek és fontossági sorrendek figyelem- bevételével arról, hogy a rendel­kezésére álló pénzből mire mennyit fordít. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium, mint ezt a közoktatási főosztály veze­tője, Szűcs Miklós elmondta, reprezentatív - szúrópróbaszerű, a legfontosabb iskolatípusokat és jellemző helyi körülményeket figyelembe vevő - felmérést ké­szített, hogy képet kapjanak ar­ról, ténylegesen mennyi pénzt juttatnak az önkormányzatok az iskoláknak. Az eredmények nagyon ta­nulságosak. E szerint átlagosan az óvodáknál két-háromszoros, az általános iskolák legtöbbjénél másfélszeres a támogatás, de van, ahol az állam által adottnál 3 ezer forinttal kevesebbet, s van ahol annál nyolcvanezerrel töb­bet adnak az iskoláknak. A fővá­rosban az önkormányzat egy gimnáziumi tanulóra átlagban 108 ezer forintot juttat. Az átlag azért ilyen magas, mert már a tanácsi vezetés is nagy fontossá­got tulajdonított itt az iskolák tá­mogatásának. Vidéken van olyan gimnázium, amely tanu­lónként 18 ezer 500 forintot kap az állam által nyújtott 44 ezerből. • Külön gondot jelent, hogy a hatvanas években kis falvakban is épültek középiskolák, melyek­nek fenntartását nem egy önkor­mányzatnak kellene biztosítania. Az érdekelt községeknek társul- niok kellene. Külföldön jó példá­kat találhatunk erre. Például Dá­niában vagy Svédországban a községek közös kasszába fizet­nek bizonyos összeget, hogy ezeket a költségeket állják. A jelenlegi finans(r0. zási rendszert tovább kell fej­leszteni. Meghatározni, hogy melyek azok a költségek, ame­lyeket az államnak mindenféle­képpen garantálnia kell. Ilyen például az adott iskola adott ta­nulólétszámához a pedagógusok bére. Például, ha tizenhat osztá­lyos a gimnázium, akkor ide 38 pedagógus szükséges, akiknek meghatározott bér jár ezért a munkáért. Aztán az államnak - egyik elképzelés szerint - oda ké­ne adni a szakmai feladatok ellá­tásához szükséges normatív összeget (például kréta, szertári anyag, segédkönyv, stb), s akkor még szükségesek az intézmény fenntartására, fejlesztésére, fel­újítására fordítható költségek is. Ez utóbbiak, illetve hiányuk okozták most a legtöbb gondot. Itt a legjelentősebb az eltérés mind a települések, mint az egyes iskolák között. Az önkor­mányzatoknak gazdálkodniuk kellene, mert soha nem volt, és soha nem is lesz elég az állam által adott pénz az intézmények működtetésére. Korábban a megye szakigaz­gatási szerve különböző jogokat gyakorolt a megye területén mű­ködő települések hasonló szer­vezeteire. Ez megszűnt. Az állam feladatáról azonban nem akart lemondani. Nem ható­sági alá- és fölérendeltségben, de létre akarja hozni a területileg illetékes oktatásügyi, oktatásirá­nyító szervezetet. A minisztéri­um centrális alárendeltségében létrejövő oktatásirányítási szer­vezet a Köztársasági Megbízotti Hivatal mellett és székhelyein (vagyis nyolc helyen) működne, s ezek munkáját megyei szakér­tők is segítenék. Hatáskörük vi­tás ügyek kezelésére, a vizsga- rendszer működtetésére, a mi­nisztérium által kiadott szakmai és képesítési előírások megtartá­sára terjedne ki. A minisztériumban jelenleg már munkálkodnak a minisztéri­um által létrehozott szakmai szolgáltató intézményrendszer működését megalapozó jogsza­bályon. Törekvésük, hpgy a szakértői rendszer hálózza be az egész országot, s ők döntsenek - helyi ismeretek birtokában -, hogy egy iskolának megypnnak- e a programjában meghirdetett működési feltételei, rendelkez­nek-e az ott tanítók az iskolatí­pusnak megfelelő végzettséggel. Szempontjuk az is, hogy az ön­hibájukon kívül hátrányos hely­zetbe került önkormányzatoknak segíteni kell. Nemcsak a fel­ügyelő minisztérium felelős­sége, hanem az egész szakmáé, hogy közbelépjen, ha egy iskolát pénz hiányában be akarnak zár­ni, ha ésszerűtlenül tanulócso­portokat vonnak össze, ha el akarják zavarni a felkészült pe­dagógust. Mindenesetre a köz oktatásban alapvető változásra majd csak akkor számíthatunk, ha a szülők - akik a mostani ön- kormányzatukat választották - számon is kérik rajta gyerekeik nevelését. J. Á. 100 éve született Ábrahám Pál Bál a Savoyban - Fővárosi Operettszínház, 1985 linerrel. Elképesztő siker - 35 na­pig. 1933. január 30-án azután ez állt a színház kapuján: ,,Az elő­adás elmarad... Örökre elmaradt. Hitler ura­lomra jutott, a náci rém elől me­nekült, ki merre látott. Ábrahám New Yorkba. Itt semmi nem si­került neki. Egyik reggel ezzel a mondattal ijesztett barátaira: ..Egy óra múlva premierem lesz a Broadwayn”. A Creedmoor idegklinikára szállították. Soha többé nem gyógyult meg. Na­gyon halovány vigasz: a háború után visszakerült Európába, utol­só lakhelyére, Hamburgba. Operettjei világszerte tovább élnek. 1948-anés 1985-ben a Bál a Savoyban-l Budapesten, 1971- ben a Viktóriát Szegeden újítot­ták fel, és ugyanezzel arattak so­rozat-sikert 1990-ben Darvas Iván, Zsadon Andrea, Kovács Zsuzsa, Mikó István és a többiek Münchenben. A napokban a Ma­dách Színházban rendeztek em­lékezetes Ábrahám-estet. Egyik utolsó darabjának a cí­me: Történnek még csodák. De itt persze nem a siker a csoda, hanem a tragikus életű magyar zeneszerző halhatatlan derűje, különös összetételű, nagy tehet­sége. R. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom