Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-31 / 257. szám
1992. OKTÓBER 31. Nézőpont 7 /------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------A Szombati jegyzet Robbanással fenyeget az élelmiszerbomba Több sebből vérző vaddisznókondát látok magam előtt. A kiadós vadászat után hatvanhárom állat fetreng a vérből és a sárból összegyúrt erdei tisztáson. Halálhörgés, fájdalmas üvöltés nyomja el a madarak csicsergését. Némelyik oly sok vért vesztett, hogy saját erejéből képtelen lábra állni. Egyik, lélegzetvételnyi időre, minden izmát megfeszítve még kissé felemelkedik, de bármennyire is erőlködik benne az „élni akarás”, pusztulásra ítéltetett. A kép kísértetiesen hasonlít a megye mező- gazdaságának helyzetére. A hatvanhárom megyei téeszből négyet már elérte a végzet, felszámolás alatt áll. Egy tucat gazdaságban csődeljárás folyik, hat téesz viszont már túljutott a hitelezőkkel történt egyeztetésen. Persze ez utóbbiaknál is kérdéses: meg tudnak-e majd felelni az egyezségben vállalt kötelezettségeiknek? Az „állatvédők” még további 8-10 egyed betegségének súlyossá válását jelzik, sajnos azonban nem tehetnek semmit a megmentésükért. Kritikus, sőt katasztrofális a nem is oly régen még erőteljes egyedek egészségi állapota, melyre minden magyar méltán lehetett büszke. Egy jó ideje ezeket a téeszeket már nem mutogatják büszkén. Pedig lenne ok rá, hogy büszkék legyünk. A rendszerváltást követően a keleti piacok elvesztését egyetlen más ágazat sem tudta olyan mértékben ellentételezni a másik „oldalon”, mint éppen az agrárszféra. Az 1990 évi rekord exporteredményt az ágazat 41 százalékkal szárnyalta túl tavaly. Ez egyértelműen bizonyítja az élelmiszergazdaság erejét, versenyképességét. A hazai pályán viszont egyes számítások szerint mintegy 30 százalékos piacvesztést szenvedett el az ágazat. Az okok ismertek: elsősorban a belföldi fogyasztás jelentős csökkenése - mely társadalmi feszültségre utalhat -, valamint a túl korai importliberalizáció. Ez utóbbi sikerünkön - sikernek könyveltük el - Nyugat-Európa vélhetően betegre nevette magát, hisz ott foggal-körömmel igyekeznek az idegen termékeket távol tartani. A külpiaci, valóságos sikerek hátterében azonban aggasztó folyamatok zajlanak. Az ágazat a legnagyobb munkanélküli-kibocsátóvá vált, a beruházások összege a hetvenes évek közepéhez képest 80 százalékkal csökkent 1990-ben, tavaly pedig már az 1990 évinek a felét sem érte el. Más ágazatok adatai ellenben azt mutatják, hogy nem általános beruházáscsökkenésről van szó. A nagyüzemi gépek értékesítése egyetlen év alatt 75 százalékkal esett vissza, s hogy struktúraváltásról sem lehet beszélni; a kisgazdasági gépek forgalma is 85 százalékkal csökkent. Szomorú tény, hogy tavaly a mezőgazdaságban dolgozók havonta átlagosan 4500 forinttal kerestek kevesebbet, V _____________________________________ m int a nemzetgazdaság más ágazatainak munkavállalói. Sőt, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak jelentős hányada a 7 ezer forintos minimálbért sem vihette haza. Míg a világon szinte mindenütt jelentős mértékű az agrárszféra szubvencionálása, s tovább erősítik a hazai termékek védelmét, addig nálunk 1991-ben az élelmiszer-vertikum 103 mil- liárddal többet fizetett a költségvetésbe, mint amennyit onnan kapott. Miközben ilyen mérvű volt a tőkeelvonás, az ágazat jövedelempozíciója 35 milliárddal romlott. Az államnak nyilvánvalóan szüksége van bevételekre. Honnan lehet megszerezni? Először is onnan, ahol van, másodsorban onnan, ahol vélhetően a legkisebb az ellenállás, harmadsorban pedig abból, ami nem az államé, tehát a szövetkezetektől. Az elvonás részben közvetlen, részben az árrendszeren keresztül történt, illetve történik. Miközben az infláció tavaly 35-36 százalék körül alakult, és az élelmiszerek árszínvonalának növekedése 21,9 százalék volt, addig a mezőgazdasági termékek termelői árszintje 1 százalékkal csökkent, az ágazat által felhasznált anyagak, eszközök árai pedig 42 százalékkal nőttek. Ez olyan mértékű költségtakarékosságra kényszerítette a mező- gazdaságot, hogy a szakmai szempontok teljesen alárendelt szerephez jutottak. De még ebben a súlyos helyzetben is talpra állhatták volna a téeszek, ha nem hirdetnek moratóriumot ezen szektor állóeszköz-, föld- és ingatlantulajdonára. így a téeszek vagyonuk egy részének eladásával nem tudtak segíteni magukon. Most úgy tűnik, nincs aki segítsen rajtuk. Úton, útfélen halljuk, hogy kevés a pénz az oktatásra, az egészségügyre és minden másra. Megközelíthetjük viszont úgy is a kérdést, hogy pénz arra van, amire akarjuk, hogy legyen. S az agrárágazatra igazán ráférne. Mert - ahogyan többen is vélik - robbanással fenyeget az időzített élelmiszerbomba. Az eddigi intézkedések ugyanis csak tüneti kezelésnek bizonyultak, a csődhullámot nem lehet ezekkel az eszközökkel megállítani. Emlékszem, a minap megyénk egyik nagy tekintélyű agrárszakembere tett egy „kompromisszumos” javaslatot: ha a gazdaságok csődbe mennek, mondjon csődöt a mezőgazdasági kormányzat is! Ha pedig 90 napon belül nem találja meg az ágazat betegségeinek leküzdéséhez a gyógyszereket? Nos, akkor nincs mese, jöjjön a felszámolás! A minisztériumé... Magyar-német ifjúsági együttműködés Horváth Balázs, a kormány ifjúsági ügyekért felelős tárca nélküli minisztere és dr. Angela Merkel, a Németországi Szövetségi Köztársaság szövetségi nő- és ifjúsági minisztere öt évre szóló ifjúságpolitikai együttműködési megállapodást írt alá tegnap - közölte a Miniszterelnöki Hivatal az MTI-vel. A megállapodás célja német és magyar fiatalok cseréjének és ifjúsággal foglalkozó szakemberek tapasztalatcseréjének előmozdítása. Dr. Angela Merkel miniszter asszony budapesti látogatása során megbeszélést folytatott Bárdos Balázszsal, a Miniszterelnöki Hivatal ifjúsági ügyekért felelős politikai államtitkárával és a kormánypártok frakcióvezetői- ve\is. (MTI) Beszélgetés egy csésze kávé mellett Partvonalon Beszélgetőtársam, Kincses Előd, régi jó ismerősöm. Azok számára, akik még nem hallottak róla, röviden összefoglalom, amit e csevegés pontosabb megértéséhez tudni kell a múltjáról. Marosvásárhelyen volt „jól menő” ügyvéd, többek között Tőkés László református lelkész védőügyvédjeként is nevezetessé tette magát még abban az „átkos időben”. A ’89-es romániai fordulat után Maros megye vezetésének második számú embere volt (elsőnek - nyilván - egy románt tettek meg hivatalból). Az emlékezetes marosvásárhelyi márciusi események „bevezetőjeként” lemondatták, majd törvényszéki (ügyészségi) vizsgálatot indítottak ellene, nemcsak szabadsága, élete került veszélybe a vatrás fenyegetőzés miatt, így Magyarországra menekült, amolyan kényszerszáműzetésbe. Nemsokára a Magyarok Világszövetségének főtitkára lett. Aztán... Nos, erről az aztánról „cseréltünk eszmét”.- Miért távoztál a Magyarok V i lágszövetségétől ?- Semmi esetre sem jószántamból, hanem azért, mert azok, akik nem értettek egyet azzal a koncepciómmal, mely szerint a Magyarok Világszövetsége főleg a külföldi magyarok szövetsége kellene legyen, eltávolítotzöltem, hogy akár a parlamenti képviselő (és nem szenátori) jelöltséget is elvállalom. A következő napon Sütő András közölte velem a megyei vezetőség álláspontját: beleegyezésem megkésett... Temesvári szenátorjelöltségem pedig azért nem sikeredett. mert az ottaniak két nap „Munkámra nem tart igényt...” vények szerint csak ügyvédbojtárként kezdhetek dolgozni - hazai vizsgáim, közel 25 éves ügyvédi gyakorlatom nem mentesít a bojtárkodástól. Mindenesetre komoly, jól képzett ügyvéd mellé szeretnék kerülni.- Mi a véleményed a romániai választások eredményéről, az RMDSZ lehetőségeiről?- Az új parlament és szenátus kevésbé rossz mint a régi, de távol áll attól, amilyennek lennie kellene. A parlamenti erőviszonyok szinte lehetetlenné teszik a koalíciós többségi kormányzást, így nem kizárt, hogy olyan gyorsan fogják egymást váltogatni a kormányok, mint annak idején Olaszországban vagy a De Gaulle előtti Franciaországban. S előbb-utóbb sorra kerülnek az előrehozott választások is. Az RMDSZ-ben - legalábbis a parlamenti képviselők és a szenátorok között - úgy néz ki, hogy megerősödött az ultramérsékelt domokosista vonal. Nem hinném, hogy a közeljövőben ösz- szehívandó kongresszus ezt a vonalat hitelesítené, s így könnyen elszakadhat egymástól a parlamenti képviselet és az RMDSZ- tagság. Sajnálatosnak tartom azt is, hogy egy Király Károly, Szőcs Géza, Pálfalvi Attila, Borbély Ernő, Borsos Géza végül is nem indult (illetve nem indították) a választásokon. Félreállítá- sukkal, félreállásukkal sokat gyengülhet a romániai magyarság érdekképviselete.- Milyen jövőt jósolsz az erdélyi magyarságnak, legalább is az elkövetkező négy évre?- Elvből nem jósolok, a jóslatoknak nincs helye a politikában. Az anyaországi magyarok anyanyelvi kultúrájának megőrzése, gazdasági fellendítése, érdekvédelme köztudottan a magyar parlament és a kormány feladata. Ugyanakkor a külföldön élő magyarság nemzeti mivoltjá- nak megőrzésében, anyanyelvi kultúrájának, teljes művelődési örökségének megtartásában és jogainak védelmezésében nyilvánvalóan a Magyarok Világ- szövetségére hárulnának a feladatok. E koncepció ellenzői eltávolításomra egyszerő trükköt eszeltek ki: az új alapszabály a választott főtitkár helyett egy „demok- ratikusabbat”, a kinevezett főtitkárt vezette be. Az MVSZ augusztusi küldöttgyűlése után Csoóri Sándor elnök azonnal közölte, hogy további munkámra nem tart igényt...- Hogyan nem lettél szenátorjelölt a romániai választásokon?- Azért, mert nem jelöltek. Először a Maros megyei RMDSZ-vezetőség utasította el a körzetek által szorgalmazott szenátori jelölésem. Augusztus 10-én (17 nappal a jelölések lezárása előtt!) Sütő Andrással, az RMDSZ Maros megyei tisztelet- ||i elnökévj^ hivatalost kö„Sorra kerülnek az előrehozott választások.” alatt nem tudták megoldani, hogy újabb, kézzel írt (és nem a nyomtatványkitöltő), beleegyezésem Budapestről beszerezzék.- Mihez kezdesz most?- Visszatérek eredeti mesterségemhez, és ügyvédkednni fogok. Mivel az ellenem indított nyomozást a román hatóságoknak még mindig nem „sikerült” lezárniuk, és képviselői mentelmi jogot sem tudtam szerezni, továbbra is Magyarorszá^pn kell nyradjak. Sajnos, az itterli törVitán felül a romániai magyarság szavát megfelelő módon kell hallassa, s nem csak odahaza, hanem mint azt annyiszor én is elmondtam, külföldön is, a nemzetközi szervezetekben, világsajtóban. Végre-valahára az RMDSZ politizálása is kellene tükrözze azt a mindjobban elfogadott igazságot, hogy a kisebbségi kérdés nem belügyi M. H. L. (Fotó:|j^ Z.)
