Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-19 / 247. szám

1992. OKTÓBER 19. Hazai körkép 3 A magánforgalomban Négyszeresére nőtt a személyautó-import Augusztus végéig magánfor­galomban 39 ezer 100 személy­autót vámkezeltek, s ez majd­nem négyszeresé az elmúlt év hasonló időszakában behozott járműveknek. Az MTI kérdésére a Vám- és Pénzügyőrség Országos Pa­rancsnokságán elmondták: a ma­gánimport ugrásszerű növekedé­sének oka abban keresendő, hogy az idén már nem a svájci Schwacke-katalógus, hanem a vásárlási számla alapján számít­ják ki a vámot. Ráadásul a ma­gánforgalomban nincs 3 százalé­kos statisztikai illeték, s nincs szükség behozatali engedélyre. A külkereskedelmi forgalomban importált autókhoz ugyanis be kell szerezni a Nemzetközi Gaz­dasági Kapcsolatok Minisztériu­mának engedélyét is. A magánimportot nem csök­kentette az idén márciusban be­vezetett korlátozás, miszerint az utas- és ajándékforgalomban családonként csak egy autót le­het behozni évente. A vámhivatalok előrejelzése szerint az idén összesen mintegy 55-60 ezer személyautót hoznak be külföldről magánforgalom­ban, szemben az 1991. évi 13 ezer 200 darabbal. Mindez azon­ban nem frissíti fel a magyaror­szági járműparkot, a behozott autók nagy többsége ugyanis több mint négyéves, sok esetben törött, karambolozott. (MTI) Országos pedagógus­fórum Készüljön válságkezelő program A Pedagógusok Szakszerve­zete ragaszkodik ahhoz, hogy válságkezelő program készüljön a közoktatás területén jelentkező gondok megoldására. Ezért kéri a parlament költségvetési és ok­tatási bizottságát, részletesen vizsgálják meg és elemezzék a közoktatási intézmények, vala­mint azok dolgozóinak helyzetét - rögzítette állásfoglalásában a PSZ által szombatra összehívott országos pedagógusfórum. A tanácskozást Budapesten, a pénzügyi- és a művelődési tárca illetékeseinek jelenlétében ren­dezték meg azzal a céllal, hogy gyakorló pedagógusok, szak- szervezeti tisztségviselők érté­keljék a jövő évi költségvetési törvény tervezetének ágazatukat érintő fejezeteit. A tanácskozáson kiderült: a pedagógusok elfogadhatatlan­nak tartják, hogy az 1993. évi költségvetés úgynevezett 0 szá­zalékos dologi és ugyancsak 0 százalékos bérautomatizmust irányzott elő, ami magyarul annyit jelent, hogy az oktatási in­tézményeknek az állam 1993- ban, sem a bérekre, sem a dologi kiadásokra nem szán magasabb támogatást az ideinél. Hevesen alakult Új vállalkozásfejlesztési iroda Vállalkozásfejlesztési irodát ként, hanem közcélú intézmény­avatott szombaton Hevesen Sza- ként kíván működni - az a célja, bó Iván ipari és kereskedelmi hogy elősegítse a 25 százalékos miniszter. munkanélküliség által sújtott, A város önkormányzatának'- mintegy 50 ezer lakosú körzet támogatásával hét helyi vállal-vállalkozásainak fejlődését, aré- kozó hozta létre H-Invest Club gió gazdasági felemelkedését, és Kft. néven. Az irodának - amely ezáltal új munkahelyek teremté- nem profitorientált vállalkozás- . sét. Barangolás a tűz és ajég országában 1. Nagy kalandom északon A lakatlan lávasivatag Már jó ideje, hogy elindultam Izland. valamint a világ egyik legnagyobb jégsivatagán, a Vat- najökullon, aminek méretei valóban im­pozánsak. Hossza 150, szélessége 100 kilométer. A jég vas­tagsága helyenként eléri az 1000 métert. A felszín alatti vulká­nok itt-ott hatalmas, láthatatlan üregeket olvasztanak a jégtö­meg közepébe, a jég alatti vulkánkitörések pedig a kitörést köve­tő borzalmas erejű ol­vadékvíz áradataival sok katasztrófát okoztak már a törté­nelmi időkben is. Erre a hátborzongató hely­re tervezett 110 kilo­méter hosszú magá­nyos gyalogtúra iga­zán nagy kalandnak ígérkezett. Az egyik lenyúló gleccsemyel- ven már 1400-1500 m magasra kapaszkodtam, amikor sűrű köd ereszkedett rám. A helyes útirányt keresve órákig bolyongtam a gleccser tá­tongó repedései között, amíg az eső el nem kezdett esni. Ekkor a viharos szélben egy órai kemény munkával fölállítottam a jégre aprócska sátramat. Az eső más­nap reggelre havazásra váltott, és azóta - már negyedik napja - egyhangúan, vigasztalanul sur­rog a hóesés a sátram tetején. Az állandó lassú mozgásban lévő jégfal (amin sátram is van) repe­déseinek vérfagyasztó hangjai időnként idegeimet borzolják. Néha letakarítom sátramról a ha­vat, és megigazítom a rögzítő jégcsavarokat. így telnek napja­im. Hosszas lelki tusa után kibú­jok csuromvizes hálózsákom­ból, és fölhúzom a bejárat húzó­zárját. A havazás szinte teljesen elállt, és a köd is oszlik valame­lyest. Körben mindenhol a hóval fedett gleccserrepedések hepe­hupái. A kisebbeket már teljesen befedte a hótakaró, alattomos csapdákat készítve ezzel a gya­nútlan vándornak, a nagyobbak (ezek egy autót is könnyedén el­nyelnének több száz méter mély gyomrukba) még mindig nyitva tátonganak, ezeknek viszont na­gyon nehéz megítélni a szilárd széleinek hó alatti helyzetét, és ezért jelentenek veszélyt. Egy ilyenbe belecsúszni maga a ha­lál. Az időjárás átmeneti javulása jó alkalom, hogy elhagyjam kényszerű táborhelyemet. Saj­nos felszerelésem átázott, az élelmem fogytán, ezért gyors sá­torbontás után lefelé in­dulok el a gleccseren. Jobb kezemben a jégcsá- kánnyal lépésenként szürkülöm a havat, ne­hogy repedés fölött át- boltozódott hóhídra lép­jek, és leszakadjak a mélységbe. Bal kezem­ben tartott síbottal a domborzatot tapogatom, mert a köd és a fehér hó úgy megszórja a fényt, hogy minden árnyék el­tűnik, se domborulat, se horpadás nem látható, csak a bottal tudom kita­pogatni azokat. Egy lé­pés, egy szúrás, egy ta- pogatás, a mozgásom üteme. Néha átugrok egy-egy repedést, a gyorsabb haladás érde­kében megkockáztatva a belecsúszás veszélyét. „Szédületes”, óránkénti 500 méteres csúcssebes­séget is elérek így időn­ként. 1200 méter alá ereszkedve a köd felhő­vé változik, és így már a levezető útra is könnye­dén rátalálok. A gleccser aljától a társaim­mal megbeszélt találkozó hely­színéig még 600 kilométert kel­lett megtennem. Utam első 140 kilométeres szakasza a Gonosz tettek mezejének nevezett lakat­lan lávasivatag vulkáni kúpjai között vezetett. Itt előfordult, hogy hidak nem lévén, folyókon átgázolva több mint 30 kilomé­tert gyalogoltam, amíg autóval találkoztam, de amilyen az én szerencsém, az is szembejött ve­lem. Miután a lávamezőt „le­gyűrtem”, kiérve a főútra - ahol a forgalom nagysága sokszor el­érte a 6, sőt 7 autó elhaladását óránként - viszonylag kényelme­sen utaztam autóstoppal új ka­landok felé. De ez már egy másik történet. (Folytatjuk.) Szekeres Ferenc Falusirató Vita egy Tüzép-lerakat körül Tiszafüred-Kócs szinte észre­vétlenül húzódik meg a 33-as út mellett Hortobágy és Füred kö­zött. Nevében is szerepel, köz­igazgatásilag Tiszafüredhez tar­tozik. A köldökzsinór azonban 20 kilométeres, ami sokszor okoz gondot. Valószínű, hogy ez a közel 250 lelket számláló ki­csiny falu a megye legöregebb települése, mert lakosainak 80 százaléka nyugdíjas. A XX. szá­zad automatizmusai magától is „sorvasztják” a települést, de vannak, akik még vállalják a „pusztai létet” hátrányaival együtt is. Itt élnek, és itt is akar­nak maradni! Őket most a tisza­füredi áfész által üzemeltetett Tüzép-lerakat sorsa izgatja a leg­jobban, mert fülükbe jutott, hogy be akarják azt zárni. A faluba vezető út végén két alkalmi árus kínálta portékáit. Vevőiket szólítottam meg. Gyor­san híre mehetett, hogy mi járat­ban vagyok, mert körülöttem észrevétlenül nőtt az érdeklődők száma. Hamar kiderült, darázsfé­szekbe nyúltam.- Tudja, én már 28 éve itt la­kom. Itt építkeztünk, itt teleped­tünk le - kezdi Bállá Györgyné, azon kevesek egyike, aki még aktív dolgozó. - Mára jóformán csak az öregek maradtak Kó- cson, akik nem dúskálnak éppen az anyagi javakban. Abból a ke­véske pénzből kell főzni, fűteni. Olaj, gáz, tűzifa, szén, táp: ezek nélkül itt megáll az élet. Idáig azonban ezt biztosította ez a kis lerakat. De mi lész, ha bezárják? Utazzunk mindenért Füredre, hi­szen így is tíz forinttal drágább nekünk a gáz, mint az ottaniak­nak! Nem mindegy tehát, ho­gyan jutunk hozzá.- Ha van egy kis pénzünk, akkor tudunk vásárolni - kapcso­lódik a beszélgetésbe Bereczki Lajosné, Berecz Gáborné és Oláh Jánosné, akik már nyugdí­jasok. - Nekünk nincs tartalék palackunk, mert nem telik rá. Abból a kis nyugdíjból szenet is csak kis tételben, porciózva tu­dunk venni. Azt sem értjük, a palackszállító kocsi Füredre me­net miért nem tud itt megállni?! Tiszafüredről hozzák később vissza, aminek az árát mi fizetjük meg. De legalább még van. Az lenne a legjobb, ha így is marad­na! Ezért is írtunk a Tiszafüredi Polgármesteri Hivatalnak, és a levelet majd’ az egész falu aláír­ta. Csőké Lajosné, a tiszafüredi áfész igazgatósági tagja veszi át a szót.- Az áfész közölte az önkor­mányzattal, hogy ilyen körülmé­nyek között nem tudja gazdasá­gosan üzemeltetni a lerakatot. Válasz még nem érkezett. A gáz­palackok tárolására sincs alkal­mas épület. Talán, ha valaki ki­venné vállalkozásba, az segíte­ne! Közben az érdeklődők száma egyre növekszik. Egy kismama érkezik gyermekével. Ő is pa­naszkodik! Egyre nehezebb lesz az élet. Nem értem, miért visel az nagyobb terheket, aki itt akar él­ni? Nekem nem telik arra, hogy Tiszafüredre utazgassak - mond­ja. Működött több évig, miért nem mehet ez tovább? Kérdőjelek sorozatával talál­tam szemben magam, mely arra késztetett, szemrevételezzem a bajok forrását, azt a bizonyos áfész-lerakatot. Az áfész megbí­zásából Horváth Györgyné üze­melteti a telepet.- Tizenöt éve vagyok már itt - kezdi. - A falu igényli ezt a szol­gáltatást. A tápot fedett helyen tudjuk tárolni, abból van is elég. A palacktárolót azonban be kell zárni, mert idén már hatvan pa­lackot elloptak. (Ezen nem is csodálkozom, mert egy sima drótfonattal körülvett platzról van szó, ami a 33-as útról szinte kínálta magát a tolvajoknak.) Szenühk van még vagy húsz má­zsa. Olajat is tárolunk az udva­ron, csak néha a sofőrök nem hajlandók a hordókba lefejteni. Hogy mi lesz ezután, nem tu­dom. Én mindenesetre végzem a munkámat.- Mennyiért?- 6.700 forintot kapok érte. Közben feketefuvarban lévő „szénszállító hiénák” érkeznek a faluba. Berentei diót árulnak mázsánként 350 forintos áron. Házról házra járva kínálják az árut. Utam az áfész ügyvezető igazgatónőjéhez, Végh Gyulánk­hoz vezetett tovább.- Tényleg be akarják zárni a telepet?- Az igaz, írtunk levelet az önkormányzatnak, melyben ez állt, de mi hajlandók vagyunk to­vább üzemeltetni, ha kapunk hozzá támogatást. A szállítás rá­fizetéses. A megfelelő feltételek kialakításához pénz kellene. Be­ruházni mi most nem tudunk. Legjobb lenne, ha akadna egy vállalkozó, akinek bérleti szer­ződésbe tudnánk adni a telepet. Még minimális ráfizetéssel is üzemeltetnénk a lerakatot, de le lielf ülni, és meg kell beszélni ezt az gnkormányzattal. 1 Délután a jegyzővel és a Tü- zép igazgatójával találkoztam. Tudtak a gondokról. Egy biztos; a hivatal segít abban, hogy Kócs egy 1 gázpalackok tárolására al­kalmas konténert kapjon. Más megoldás híján a Tüzép is haj­landó a tüzelőellátást biztosítani háztól házig akció keretében, mi­nimálisan 5 mázsás tételig. Meg­ígérték azonban, hogy közösen megtárgyalják az ügyet. Én bí­zom a,,happy end ” -ben! Kedves illetékesek! Gyorsan rendezzék ezt a dolgot, mert 250 ember nyugalmát adnák vissza vele - még a tél beállta előtt. Percze Miklós Külgazdasági kilátások 1993-94-re (Folytatás az 1. oldalról) A magyar termékek iránti kül­ső kereslet megítélésénél a világ- gazdaság - ezen belül különösen az európai régió - fokozatos élén­külésére számít az előterjesztés. A nyugat-európai országok vi­szonylag stabil és valamelyest növekvő piacokat jelenthetnek. Döntő szerepe van a német gaz­daságnak, ahol azonban a belső integráció problémái lassíthatják a növekedést. Kelet- és Közép­Európa - elhúzódó társadalmi­gazdasági és politikai válsága miatt - az elkövetkező években csak mérsékelten bővülő piacot jelenthet. A tengeren túli fejlett országok és Japán elsősorban a tőkeimport szempontjából lé­nyegesek a magyar gazdaság számára, a fejlődő országok sze­repe pedig várhatóan tovább csökken. Továbbra is szükség van je­lentős külföldi működőtőke-be­áramlásra - állapítja meg a tanul­mány. A külföldi tőke privatizá­cióban való részvételénél a kor­mány előnyt kíván biztosítani azoknak a vállalkozásoknak, amelyek hosszabb távon garan­tálják a foglalkoztatás szintjének fenntartását. A tőkekivitel foko­zatos liberalizálásával elsősor­ban a magyar áruk piacrajutási feltételeit javító tőkeexport előtt nyit szabad utat a kormány. (MTI) Szolnokon a MH Légvédelmi és Repülő-Műszaki Honvéd Szakközépiskola 1985-ben nyitotta meg kapuit. Képünkön a III. F. osztályos elektroműszerész és rádiólokátor szakos tanulók történelemó­rán (kis kép), valamint egy sugárhajtóművel való ismerkedés közben. - nzs -

Next

/
Oldalképek
Tartalom