Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-19 / 247. szám
4 1991. OKTÓBER 19. A szerkesztőség postájából Tisztázzuk a nyugdíjalapot Tavaly március 27-vel kerültem nyugdíjba, 43 év munka után és 61 évesen. Éppen másfél éve próbálkozom a társadalombiztosítótól kicsikarni, miként számolták az átlagomat, mert szerintem alatta van a reális értéknek. Ezzel kapcsolatban a mai napig csak elutasítást és mellébeszélést kaptam, és nem tisztázhattam a számítás módját. Az Új Néplap Őszelő mellékletében nemrég közölt tájékoztatóból kiderült ugyan: „Április óta másként számolják a nyugdíjalapot”, azt azonban nem tudjuk, előtte hogyan számolták. A cikket olvasva, megerősödött bennem, amit feltételeztem a Tisztelt Társadalombiztosítóról, hogy esetemben (már akkor!) a bruttó bérből vonták le a jövedelemadót és a nettó bér volt az alap. Ehhez még egyéb levonás is járult, mivel szépen megcsonkították a járandóságomat. Nem akarok senkit megsérteni, csupán azt kívánom, hogy a mindenkori jog szerint járjanak el azok, akik ezzel foglalkoznak - bármilyen rendszerben is é- lünk. Nyíltan közölják a korábbi elszámolás rendjét, és ha hibát követtek el, korrigálják. Tímár Sándor Szolnok * * * „ > l Olvasónk nyugdíjügyében a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság felülvizsgálatát, válaszát kértük, mely a következő: Tímár Sándor nyugdíját az elbírálás időpontjában hatályos jogszabályok alkalmazásával állapítottuk meg. Az átlagkereset kiszámításánál - az 1975. évi II. törvény 44. 1. bekezdése alapján- a nyugdíjazás évében a nyugdíj megállapításáig, valamint az előző 5 naptári év közül a számára legkedvezőbb 3 év alatt elért keresetét vettük figyelembe. A 89/90. (V. 1.) MT. sz. r. 96. 4. bekezdése szerint, az 1987. XII. 31. utáni időre eső nyugdíjjárulékköteles kereseteket csökkenteni kell a magánszemélyek jövedelemadójának összegével! Az öregségi nyugdíj megállapításánál - a hivatkozott 44/a. szerint - a 12.000-14.000 forint közötti átlagkeresetrész 80 %-át lehet figyelembe venni. Megjegyzem, a kereseti adatok helyességét a munkáltatónál ellenőriztük, és a pontatlan adatközlés miatt módosítottuk az ellátás összegét. Igaz, kevesebb lett. Tímár Sándort erről többször - levélben és személyesen is- tájékoztattuk, egy esetben a munkáltató ügyintézője is jelen volt a megbeszélésen. Összegezve: nyugdíját helyesen, a jogszabályok szerint állapítottuk meg. Dr. Bagdi László igazgató ,,Érteni egymást” A szolnoki Kassai Úti Általános Iskola nevelőtestülete új hagyomány megteremtésével bővítette tevékenységi rendszerét. Születésnapi rendezvénysorozatunkban helyet kapott egy vacsorával egybekötött bál, melynek teljes bevételét az „Érteni egymást” iskolai alapítvány javára fordítjuk. Az eseményt Várhegyi Attila, Szolnok polgármestere nyitotta meg, s értékes ajándékával - Bor- bereki Kovács Zoltán szolnoki művész rézkarcával - az alapítvány vagyonát is gyarapította. Díszvendégünk volt Conrad Dolderer, a reutlingeni testvériskolánk igazgatója. Az est sikeréhez az Ozirisz Vendéglátó Kft. ízletes vacsorával, a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat cukrászüzeme finom süteménnyel, Hajmann Béla családi zenekara hangulatos játékával és Robin Hood, a bűvész, látványos produkciójával járult hozzá. A szervezésben a MÓL Rt. és a Repülő-Műszaki Szakközépiskola nyújtott nagy segítséget. Értékes tombolatárgyakat ajánlottak fel: a Milltrade Kft., az Otthon lakberendezési bolt, a Víz- és Csatornamű Vállalat, a BO- DEX-, az AXON-, a HOZAM-, a Külkereskedelmi Bank Rt, az Állami Biztosító, a Tiszatour, az IBUSZ, a Pelikán Tours, a Geofizikai Kutató Vállalat, az Egert- herm, a Szolnoki Tejipari Vállalat, a Tejút Kft., az Áfész, a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző Intézet, a Vinárius Kft., az Elegant Ruhagyár, a Tipo Bt., a Szolnoki Papírgyár, a Mezőfrottír, a Providencia és a MÉSZÖV. Az Új Néplap negyedévre szóló előfizetési szelvényeit, valamint Ivády Róbert ízlésesen elkészített falitükrét is hazavihették a boldog nyertesek. Ezúton is valamennyiüknek köszönöm az önzetlen támogatást, valamint a szülők segítő együttműködését. Dr.Dunai Kovács Lajosné az alapítvány kuratóriumának elnöke A tiszta Kengyelért A Norvég Természetvédelmi Központ környezetvédelmi programot hirdetett egyes európai országok számára, melynek megvalósításában Magyarország is részt vesz, így a Kengyeli Általános Iskola is bekapcsolódhatott. A program több témában ajánl feladatokat, mi ősszel a savas esővel, tavasszal a felszíni ózon mérésével foglalkozunk. Huszonheten már meg is kezdtük a munkát: a falu különböző pontjain mérőállomásokat állítottunk fel, de ezt megelőzően - az adatok pontássága érdekében - sokat gyakoroltuk a mérőszalag használatát. Eddig a következő adatokat állapítottuk meg: Az eső Ceruzarajz A lány kezében megfeszül a póráz. Parancsszavára elindul a kutya, együtt lépnek. A mellettük elsiető járókelők talán észre sem veszik, hogy most ízlelgetik, próbálják egymást. A németjuhász csengője hagosan megsavassága - annak ellenére, hogy a falu közelében több szennyezőforrás található - elfogadható, a levegő viszonylag tiszta, azonban azt is tapasztalhattuk, hogy kengyel lakossága sajnos elhanyagolja a környezetét. Október 26-tól 30-ig környezetvédelmi hetet szervezünk, és többek között a szelektív hulladékgyűjtésre hívjuk fel a lakosság figyelmét. Szeretnénk, ha falunk minél előbb tisztább és szebb lenne, ezért elindítjuk a „Tiszta Kengyel” mozgalmat. Ökrös Ildikó a környezetvédelmi szakkör titkára Zagyi Péter a kémiaszakkör titkára egy lányról megbillen, a lány szíve izgatottan kalapál. Már ketten mennek az úton. Amikor először ültünk le beszélgetni, még nyár volt, szünidő, és a szakközépiskola második osztályáról szóló bizonyítvány szorgalmas tanulóról árulkodott. A lány halk szavú szerénységgel mesélt magáról, az elmúlt hónapok eseményeiről. Életének ez a rövid szakasza annyi terhet pakolt a vállaira, hogy csodálkoztam, miként tudja cipelni. Öröklött szembetegsége hirtelen, váratlanul fosztotta meg látásától. Nagyapja, aki hosszú évtizedek óta maga is vakon él, s megannyi sorstársának mutat jó példát a teljességre való törekvésben, most mintha elvesztette volna bölcsességét. A lányát még sikerült talpra állítania, de egy unoka, az más... Még az ő kemény szíve is meglágyult, könnye kicsordult. És a lány orvosi szobák lámpái előtt izgult, fogát összeszorítva hallotta a kegyetlen diagnózist: átmeneti javulások után a végleges állapota bizonytalan. Az iskolában hamar kiderült, hogy az órán hallottakból memorizálja a tananyagot, mégis jól haladt. írásbeli dolgozatok helyett a tanárai szóban feleltették. Ósztálytársai értetlenül álltak a történtek előtt: lát vagy nem lát...; még közlekedik egyedül, de a könyvben nem találja a matekpéldát; hogyan kell vele viselkedni; szabad-e tőle kérdezni vagy tanácsosabb kerülni őt..?! A lány egyedül érezte magát. Már jócskán benne voltunk az új tanévben, amikor megint talá- koztunk. Kicsit zaklatottabb volt, erősebben markolta meg a szék karfáját. Iskolájától nehezen vált meg, de a választott szakmájában úgysem tudna később elhelyezkedni, így felmerült, hogy gimnáziumban folytatja tanulmányait, de néhány tárgyból különbözeti vizsgát kellene tennie. Ha erre képes is lenne, vajon vállalnák-e valamelyik iskolában a miatta elvégzendő többletmunkát, a fáradozást; egy új osztályban találna-e segítőtársakat, akik nélkül képtelenség boldogulni? Úgy tűnk, ezeket a kérdéseket százszor átgondolta, tudja, hogy csak önmaga határozhat jövője felől, de a körülményei könnyen meghiúsíthatják terveit. Azóta sokszor látom. Látássérült fiatalok társaságába jár, nagyapjától pontírást tanul, és ügyesen bánik a beszélő számítógéppel. Hallottam énekelni is, és mintha egy kicsit mosolygott volna, amikor kézen fogta egy fiú. A lányt Maricának hívják. Kezében megfeszül kutyájának póráza, egyszerre lépnek. Útjuk kanyargós, hepehupás. Vajon tudják-e, merre haladnak?! Dr.Baranyiné Miks Mária Szolnok A felejthetetlen őszi programból A Kisújszállási Idősek Klubja nyárvégi búcsúztatót, kerti mulatságot rendezett nemrég. Először a klub környezetét, az udvart, a kertet tettük rendbe, barátságossá; lemázoltuk a kerti bútorokat, az állványzatot; a kedves kis teraszunkat pedig rózsás térítőkkel, mókás virágokkal díszítettük. A mulatság kezdetén játékos vetélkedő keltett nagy derültséget a klubtagok soraiban: Gombot varrtunk - időre, krumplit dobtunk célba, léggömböt fújtunk, és a nagy attrakció a kötélhúzás volt. Mindannyiunknak nagyon ízlett a szabadtűzön, bográcsban főtt kolbászos paprikáskrumpli, de finom sütemény, pogácsa, rostos gyümölcslé, sör A másik rendezvény özv.Varga Lajosné (Eszti néni) kézimunka-kiállítása volt a művelődési házban. A teremért ezúton is köszönetét mondunk, ahol Eszti néni 64 csodálatos hímzést (terítő, párna, blúz) mutatott be. Tizennégy éves kora óta hímez, és ma, 70 évesen is foglalkozik az eredeti népi és stilizált hímzések textíliára varázsolásával. A harmadik esemény az Egerbe tett egynapos buszkirándulásunk volt, a múlt hónap végén. Első útunk az évszázados Bazilikához vezetett, innen a tanárképző főiskola világhírű, kétezer kötetes könyvtárába sétáltunk át, majd megtekintettük a város nevezetességeit. Ebéd után meglátogattuk a pincesort, ahol zeneés jó házi pálinka is került a vacsora mellé, az ünnepi asztalra. Oros Endre bácsi citeramuzsiká- ja mellett besötétedésig nótáz- tunk, táncoltunk, és a tombolahúzáson sok hasznos, értékes ajándék talált gazdára. A vidám nap még sokáig emlékezetes marad számunkra. (A vidám percekről íme egy pillanatkép.) Kösz A szolnoki Rét, a Bárka és az Aranyos utca sarkánál lévő területre nagy mennyiségű vegyes- föld-törmeléket szállítottak - azzal a céllal, hogy az utcákat járhatóvá, jobbá tegyék. Sajnos ehhez a halomhoz egykettőre másféle anyag, szemét is került. Az illegális szemétlerakókat sajnos nem tudtuk tettenémi, ezért a városi polgármesteri hivatalhoz fordultunk segítségért. Kérésünket gyorsan teljesítették, és október 3-án szombaton, a déli haszó mellett igen jó hangulatban kortyolgattuk a hegy levét. Estefelé indultunk haza. A gondozási központ vezetőségének ezúton is köszönetét mondunk a lehetőségért, hogy egy újabb szép emlékkel gazdagodhattunk. Száz Ferencné klubvezető Kisújszállás önét rangszóra már tiszta lett a terület. Az ott dolgozók elismerést érdemelnek, különösen a rakodógép vezetője, aki szinte megállás nélkül, egymás után rakta tele a teherkocsikat, azok pedig gyorsfordulókkal hordták el az anyagot. Köszönjük a gyors intézkedést, a jó munkát. Valamennyi közreműködőnek a további munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívánunk - a környék lakóinek megbízásából: Csőke József és Szűcs Lajos Express ajánlva Várjuk leveleiket Tisztelt Olvasóink! Kedves Sz. R.! Úgy tűnik, lehet apály, érkezhet dagály, derűs vagy borús idő, hál’ istennek napról napra rengetegen keresik meg szerkesztőséginket soraikkal. A sok küldemény melengeti a szívünket, mert valahol azt érezzük: bíznak bennünk, olykor a titkukat osztják meg velünk, szóval befogadtak a családjukba. Nem tagadjuk, esetenként korholást is kapunk, máskor pedig dicsérnek, talán ebben is, abban is lehet igazság. Leveleik zöme személyes jellegű: jogi tanácsokat kémek, leírják az életüket, elsírják bánatukat, érdekes témákat, embereket ajánlanak, sérelmükre keresnek gyógyírt, és lehetne vég nélkül folytatni a sort. Kedves Olvasóink! Nem vagyunk csodadoktorok, nincsen birtokunkban mindahány testi-lelki fájdalom balzsamja, de higgyék el, tőlünk telhetőén mindent megteszünk az orvoslás érdekében. Néha látványos, olykor szerényebb eredménnyel. Legyen szó egy furcsa elbocsátásról, érettségi találkozóról, házassági évfordulókról, elkésett nyugdíjról: szóval a múlt vagy a jelen bármilyen sérelméről, eseményéről. Nem vagyunk bíróság, hatóság sem, mindössze egy újság, amelyik az írásait napról napra majd ötvenezer példányban viszi otthonukba. Sokszor azért nem írunk neveket, mert jogásznyelven fogalmazva, sérti a személyiségi jogokat. Hiszen például egy örökösödési perpatvar közreadásához mindahány személy igenje szükséges, aki érintett az ügyben. Ha mondjuk a négy testvér közül egy nem járul ehhez hozzá - ugrott a riport. Legfeljebb az eset tanulságait név, cím nélkül később felhasználhatjuk valamilyen egyéni hangvételű műfajban: jegyzetben, glosszában - lám-lám, milyenek vagyunk mi néha! Névtelen levelekre szinte soha nem válaszolunk, hiszen aki nem vállalja a nyilvánosságot, ki tudja, igaz esetet szólaltat-e meg. Most azonban egy küldeménnyel kivételt teszek, mivel ezt nekem címezte régi olvasóm, bizonyos Sz.R. Á kétoldalas levélben röviden arról van szó, hogy az illető barátja másfél éve elvált, de hát a lakást nehéz volt eddig még eladni, így maradt a régi helyzet. Közben a férfi munka- nélküli lett, és két hete bírósági végzést kapott: mivel a reá eső közös költséget nem fizette, volt felesége nagyobb összeget igényel tőle. Azt nem tudom, hogy ez a nagyobb összeg feleség- vagy gyerektartás. Mint megállapítja: ilyenek a nők, elvált párjukat a jog segítségével ki is szipolyozhatják. Már csak azért is, mert a volt nej befolyásos ember, úgymond ismeri a dörgést. Egyúttal arra kér bennünket, többet írjunk arról, hogy a férfiak miképpen tudnak megélni a válás után, főleg ha a családjukon kívül a keresetüket, állásukat is elveszítik. Bevallom, kedves ismeretlen SZ.R., feladta a leckét: úgy is mint olvasóm, úgy is mint levélíróm. Mivel sem nevet, sem címet, sem pontos esetet nem írt, féloldalasnak érzem az igazságot. Jó lett volna megkérdezni a volt feleséget, esetleg a gyerekeket is, mert így vaktában nem tudok állástfoglalni. Fogalmam sincs például, hogy kinek a hibájából, és miért romlott meg, bomlott fel a kapcsolat. Abban igaza van, olykor a válás után nem könnyű a férjek helyzete sem, éppen ezért arra biztatom, ha esetleg újra ír: tessék a vezeték- meg a keresztneve monogrammja után tenni azt a pár betűt is. Hiszen ha kéri, a nevét, meg a lakcímét semmilyen körülmények között nem hozzuk nyilvánosságra. Elvégre, ha mi ezt csak egyetlen egyszer is az óhajok ellenére megtennénk, odalenne a bizalom. És akkor évente nem tizenkétezer, de ezerkétszáz levél sem érkezne hozzánk. Éppen ezért ismételten kérem, kérjük önöket, munkánk, megfelelő tájékoztatásunk érdekében továbbra is „bombázzanak’ ’ bennünket soraikkal. Természetesen névvel, lakcímmel „felpántlikázva’ ’, ahogyan kilencvenkilenc százalékban most is teszik... V. Hozzászólás cikkünkhöz A kis és nagy emberek... Érdeklődéssel olvastam a társadalomban lévő emberek hovatartozásáról szóló, szeptember 26-i szombati jegyzetet, mely értelmében az egyik oldalon vank az egyszerű, a másikon a nagy, a nem hétköznapi emberek csoportja. Természetesen az utóbbiak létszáma kevesebb mint a hétköznapi embereké. Nyilvánvaló, az e- lőbbi csoportba azok tartoznak, akik csak békaperspektívából szemlélik a politikát, az utóbbiba meg azok, akik csinálják, és madártávlatból tekintenek le. Az írásból megtudhatjuk, hogy egy neves politikus természetesnek vette a hozzá intézett interjúkérdést, melyben a magas politika kulisszatitkai felől is érdeklődött az újságíró - mint afféle laikus kisember. A politikus nem utasította vissza a kérdést, annak tudatában adta meg a választ. Nagyon régen volt már, amikor emberi méltóságomban engem is megsértettek, és sokszor visszajár gondolatomban, hogy miért is tett különbséget egy illető ő és én köztem. Az történt ugyanis, hogy beszélgetésünk közepette egyszer csak nem engedte befejezni a mondatomat, közbeszólt: Julika egyszerű, és az egyszerű emberek így gondolkoznak. Nem szóltam rá semmit, gondoltam, hallgatni aranyat ér, pedig a józan paraszti eszem valamit sugallt! A jegyzet szerzőjével teljes mértékig egyezik a véleményem. A társadalomban a kisember és nagyember kategória már régóta, talán amióta politika van, létezik. Hozzáteszem: a politikai előítéleteket anyagiak követik. Az a politikus, aki a társadalomban elfoglalt helyzete miatt nagyember, aki a kisember fogalmat természetesnek veszi, az nem érzi át, hogy a kisember földhöz tapadt, míg ő a nagyember, a csillagos égig eltávolodott tőle - úgy hovatartozás mint anyagiak terén. A szombati jegyzet címadó sora Adytól szinte igazságtételként vonatkozik úgy a kisemberekre, mint a nagyemberekre. Idézem: „Vagyok, mint minden ember, fenség...” Baranyi Julianna Szolnok Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
