Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-15 / 244. szám
1992. OKTÓBER 15. Kunsági Extra—Túrkeve 9 Egy pavilon gazdára vár A piac mellett egy elhagyatott, elhanyagolt, ám valamikor még talán rendkívül mutatós épületre leszünk figyelmesek. Jelenleg arra szolgál, hogy az árusok ide járnak szemetelni, kisebb és nagyobb dolgaikat elvégezni. A túrkevei bevásárlóktól kérdem, mi a helyzet ezzel az épülettel. Mondják, hosszú évek óta eszi az enyészet, valamikor nagyon szép, kerthelyiséges kocsma volt, aztán filmszínház is meg tornaterem... Nagyon fáj ez nekik, keveieknek, hisz itt, a ligetben a környezet csodálatos, az épület még(!) tatarozható, rendbehozható lenne... Szóval, jól elnosztalgiázott néhány idősebb kévéi polgár, akiknek lelki szemei előtt megjelenhetett a valamikor patinás mulató-mozi-sa- többi. Aztán akadt egy beavatott személy, aki tagja az önkormányzati testületnek (vagy legalábbis rendszeresen eljár az üléseire), mert azt magyarázta, hogy ez a pavilon körülbelül két éve téma a testületi üléseken. Az épület állítólag az önkormányzaté, a hivatal több ízben próbálta vállalkozóknak eladni vagy bérbe adni, akadt is olyan, aki - például - hagymapucolót akart benne létrehozni. A hivatalnak - ha igaz - nagyon helyeselhető mód olyan elképzelése van, hogy eredeti formájában maradjon meg ez az épület. Erre viszont nem talált még vállalkozót. Talán segíthet a sajtó nyilvánossága, ha felhívjuk a figyelmet, gerjesztjük a vállalkozói kedvet a köz érdekében: uraim és hölgyeim, festői környezetben, központi fekvésű, több helyiséggel rendelkező, számos hasznos dologra alkalmas épület vár sürgős felújításra. Érdeklődni a Túrkevei Polgármesteri Hivatalban tessék! Éppen olyan szép? A művelődési házban még ezen a héten, pontosabban október 17-ig tekinthetik meg az érdeklődők Huszthy Árpád festőművész képárusítással egybekötött kiállítását. Alkalmi tárlatvezetőnk Sípos Sándor, a művház művészeti előadója:- Ez egy rendkívül szép anyag, nagyon örvendünk annak, hogy ide is elhozhattuk. Olyan stílusműfaja van, amit a túrkevei emberek nagyon kedvelnek, nem kell hozzá magyarázat, nem valami modem, divatos irányzat, haqeqi a régi klasszikus. Huszthy Árpád nyolc évvel ez- elc^tt^ települt át Nagybányáról Hajdúböszörménybe, ahol kollégiumi nevelőtanár. Eredetileg pedagógus volt, később a nehéz körülmények miatt vegyészmérnöki képesítést szerzett... Az itt kiállított képek felét még Nagybányán festette, a másik felét pedig itt, Magyarországon. Én meg is kérdeztem tőle, mi az oka annak, hogy Magyarországra kerülése óta sokkal borúsább, szomorúbb képeket fest, mint amit Nagybányán festett, hisz azok mind napsütéses, színtiszta, egy nagyon szép tónusú anyag, ami fölemelő érzést kell az emberben. Emezek pedig lehangolóan borúsak. Azt mondta, semmi köze nincs a képeinek ilyenféle hangulatváltozáshoz, számára éppen olyan szép az Alföld, mint ott, a máramarosi hegyek lábánál. Pedig - nem csupán geológiaiföldrajzi értelemben - óriási a különbség. Persze, attól még imádhatja a pusztát is. Mint ahogy az sem biztos, hogy a művész szavai őszinték. A képek talán inkább. Ízelítőül bemutatnánk kettőt. Bal oldalt (az „otthoni korszakból”) a Nagybányai utcarészlet című kép látható, a jobb oldalinak (az „itthoni korszakból ”) a képaláírása: Tanya és banya... Lábravalók Csupa vásárból állunk ki ezen a héten - jegyezte meg valaki a művelődési házban, ahol ottjár- tunkkor (hétfőn) éppen fonalvásár volt, de már sorolták, hogy szerdán ugyanitt cipő-, csizma- és ruhavásár lesz, csütörtökön pedig arany vásár. A napipiacon viszont - a néhány gyümölcs- és zöldségárust leszámítva - inkább bóvlivásár van. Színes, csillogó műanyag mütyürök, számomra megfejthetetlen rendeltetésű limlom, mu- latós-diszkós kazettákról ricsa- joz a zene(?), csak a vattacukor és a mézeskalács hiányzik. De vásárolható hasznos dolog is: ruhanemű, lábbeli és egyebek bő választékban. Egy használt- cikk-kereskedő (röviden: ószeres) lemaffiótáz minket (mivel a fotós kolléga fényképez, én meg kérdezősködöm), pedig tisztességesen bemutatkoztunk neki. Nem hiszi el, hogy az „újságtól vagyunk”, a legszívesebben elhessegetne. Pedig mielőtt a magnómat elővettem volna, már szépen mesélgette, hogy a katonaságtól kiselejtezett bakancsokat árulja (az állapotukhoz képest elég drágán, 1100 forintért), valamint a „leszerelt munkásőrség” vadonatúj kellékeit: zubbonyokat, ingeket, nadrágokat, kesztyűket. Ez addig rendben, hogy „military” a divat, azt viszont sajnálom, hogy eltitkolja mennyiért, honnan, kitől és hogyan szerezte be mindezt, így csak találgatni tudnék... Új, használatlan lábbelit arrébb a romániaiak árulnak, viszonylag olcsón. A kolozsvári hölgy csak annyit tud magyarul, hogy megmondja a cuccok árát. Kissé meglepődik, hogy ékes románsággal kérdem tovább egyebekről, de nem olyan ijedős (talán nincs is rá oka), mint az ószeres tata. Elmondja, hogy néha az üzletből, néha a bizományiból, máskor meg a „pult alól” szerzi be mindazt, amit itt eladna. Rendszeresen átjárnak üzletelni, ezt tartja egyetlen esélyüknek arra, hogy valahogy felneveljék az öt gyermeküket. A férje fizetése 12 ezer lej (ő maga munkanélküli), csak az egyik kislányuk szakiskolai taníttatásáért havonta 15 ezer lejt kell fizetni tandíjként... Szavazni vasárnap nem voltak, szerinte nem is érdemes. Mindegy, ki lesz az elnök, az egyszerű ember élete semmit sem változik. Szerinte... ■ I Hl 'O _______________________ Benépesül a gondozóház Aktivizálódott a hivatal? Mint szeptember elején beszámoltunk róla, új épületszámnyal bővült a túrkevei szociális otthon. Finta Sándorné, az Egyesített Szociális Intézmény igazgatója előbb azt meséli el, miért és hogyan kellett, illetve sikerült rendbehozatni, bővíteni az intézményt. A 45 férőhelyes szociális otthon, a 30 fős idősek klubja azelőtt egy régi épületben működött. A viszonylag nagy, 5-6 ágyas szobák nem biztosíthattak megfelelő körülményeket az alkalmazkodóképességgel immár érthetően hadilábon álló idősek számára. A 28 dolgozó is elég mostoha körülmények között végezte munkáját. Aztán ’91-ben és ’92-ben pályázatokat céloztak meg és nyertek el egy gondozóház megépítésére, amely tulajdonképpen munkahelyteremtő beruházás. Ez év szeptember elsejétől már kisebb férőhelyes (kétágyas) szobákban, családiasabb légkörben biztosíthatják az idősek teljes ellátását. A tetőteret is beépítve pedig javultak az itt dolgozók munkakörülményei, hiszeh most már vannak irodáik, öltözőik, tusolójuk. Többek között megépült öt darab kétágyas szoba, melyben már hét lakó van - három hely még kiadó. A szobákhoz közeli mellékhelyiségek - erről már konkrétan is meggyőződhettünk - az idősek igényeihez és lehetőségeihez alkalmazkodva kerültek kiépítésre, így például a fürdőszoba kádjához tolókocsival is közel lehet menni. Persze, ezekben a „magasabb színvonalú” helyiségekben lakók magasabb összeget fizetnek (napi 350 forint az ellátás) a régi háromszázzal szemben. Lehet kérni meghatározatlan időre szóló elhelyezést és ideiglenesét, ami három hónapra korlátozott. Nem szerettem volna kellemetlenkedni, de kíváncsi voltam a lakókra is. Az egyik szobában ágyban fekvő, beteg nénik voltak, oda be sem mentem. A másikban kilencven esztendős nénike totyogott botjára támaszkodva, mondtuk neki - tréfának szánva - tíz évet nyugodtan letagadhat a korából, erre szomorúan megjegyezte: minek? Igazán csevegni csak azzal az ötvenesztendős, teljesen vak férfivá tudtunk, aki három hónapra jött be melegedni. A tél elől menekült, a magányt már megszokta. Lakásán nyolc éve nem nyitja rá senki az ajtót. Pedig van egy lánya is... Az utóbbi hónapokban ahányszor Túrkevén járok, mindig valami újszerű kezdeményezéssel lepnek'meg, mely mögött (kezdeményezőként, szervezőként vagy védnökként) a polgármesteri hi vaj tál áll. A nyáron azt újságolták, hogy a kemping területén első ízben szerveztek nyelvi tábort, aztán arról győződhettem meg, hogy a Kevi Napok rendezvénysorozatot gazdag programmal, teljesen megújult szellemben tartották meg. Most pedig éppen nagy a készülődés a hét végén első ízben megrendezendő városi sportnapokra, melynek fővédnöke a polgármesteri hivatal. Szombaton, október 17-én városi futóversennyel kezdődik a program, melyen gyerekek és felnőttek, azaz családok vesznek részt. Aztán kispályás városi felnőtt focibajnokságra kerül sor, majd egy NB Il-es kézilabdamérkőzés is lesz. A szabadidő központban még aznap egy órától lesz a Toldi-verseny: petrencerúd-emelés, malomkődobás és kocsihúzás. Tizenöt órától gyerek kerékpáros ügyességi verseny lesz alsó tagozatosok részére, majd családi ügyességi verseny a Kossuth iskola tornatermében és kézilabda-mérkőzés az udvari pályán. Vasárnap, 18-án teniszverseny lesz a strandfürdőn, gyerek labdarúgó-bajnokság a sportpályán, délután birkózó- és cselgáncsbemutató a sportcsarnokban, valamint grundbirkózó-verseny. Mindkét nap tart a gyermekek és felnőttek részére megrendezendő sakk verseny. Mint látható, igen változatos a műsor, mindenki találhat benne „testreszabottat”. Annak meg valószínű minden résztvevő örül, hogy a polgármesteri hivatal szeretné ezt a sportrendezvényt is hagyományossá tenni. írta: Molnár H. Lajos
