Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-15 / 244. szám
10 A tudomány világa 1992. OKTÓBER 15. Készül a legnagyobb „égi távcső” Ellát az Univerzum szélső határáig Vörös égitest, túl a Plútón Két csillagász Hawaiban felfedezte a Naprendszer legtávolabbi tagját, egy vöröses üstökösszerű kőzetalakulatot, amely 6,4 milliárd kilométerre a Naptól, a Plútó bolygó mögött kering orbitális pályán. A felfedezés a tudósok szerint új adatokkal szolgálhat az üstökösök keletkezésére vonatkozóan és tájékoztathat Naprendszerünk természetéről. Az objektum, amelynek 192 kilométer az átmérője, 1.6 milliárd kilométerrel távolabb helyezkedik el a naprendszerben, mint a Plútó bolygó - mondja Davit Jewett, a hawaii egyetem csillagásza, a felfedezők egyike.- Amit ez a két ember felfedezett, alapvető fontossággal bírhat a Naprendszer megértéséhez - állítja Alan Stem, a Southwest Research Intézet (San Antonio, Texas) kutatója. Ez csaknem annyira jelentős és izgalmas, mint egy új bolygó felfedezése. A Virunga vulkán ködös erdeiben, Ruanda, Zaire és Uganda közötti háromszögben él a világ utolsó 300 hegyi gorillája. Ez a védett terület képezi a csimpánzok után az ember legközelebbi rokonainak utolsó menedékét. A gorillák vegetáriánusok. Eddig több mint száz növényfajtáról állapították meg, hogy leveleit, szárát, belét vagy fiatal ágait fogyasztják. Különösen szeretik a vadzellert és a bambusz fiatal hajtásait. Mivel a növényi táplálék csak kevés hasznosítható tápanyagot tartalmaz, a hegyi gorilláknak sok órát kell naponta táplálékkeresésre fordítani. A meleg déli órákban kiadós pihenőt tartanak. Éjszakára ágakból és indákból alvófészket építenek, melyek rendszerint a földön vannak. A gorillák 5-10, esetenként akár 20 fős családokban élnek. A vezér mindig egy úgynevezett „ezüsthátú", egy idősebb hím, melynek hátszőrzete érettségének jeleként ezüstfehér lett. O a védője és vitathatatlan vezére csoportjának, amely követi, akárhová is megy. A tudomány végre egyértelműen megállapította: a gorillák egészen mások, mint ahogyan a korábbi idők nagyvadra menő vadászai és útjukról megtért kutatói róluk elhitették. Hogy ezeknek az emberre hasonlító állatoknak a tömeges gyilkolását igazolják, a békés teremtményeket erdei ördögöknek tüntették fel, amelyek támadásától csak fegyverrel tudták magukat megvédeni. A legfontosabb rákkeltő gén nyomában Az utóbbi idők kutatása során egyre világosabbá kezd válni az úgynevezett p53-proteinnek, egy sejtmagban található fehérjének az emberi rákbetegség kialakulásában játszott szerepe. Normális körülmények között ez a fehérje tartja vissza a sejteket a a tervszerűtlen osztódástól, ha viszont megváltozik, ellenőrizetlen sejt- burjánzás, azaz rák lép fel. Az utóbbi hónapokban derítették ki a kutatók, hogy a mell-, tüdő-, bél-, vese-, nyelőcső- és májrákos betegek felénél változott meg a p53-protein előállításáért felelős gén. Ezt a jelenséget okozhatják mérgek, de némely családban öröklődik is. Az egyébként igen gyakori mellrák némely családban halmozottan fordul elő. A kutatók most fölvetették, hogy ilyen esetekben meg kellene vizsgálni, nem a hibás öröklődés okozza-e a betegséget. A cél most egy olyan génszonda kifejlesztése, amely a hibás gént könnyen kimutatja. Segítségével a hibás génnel terhelt családok tagjain végzett gyakori szűrővizsgálattal korán, még operálható stádiumban fel lehetne fedezni a rákbetegséget. A példátlan és gyalázatos csalást, s az embereknek ezt a tudatos becsapását Dián Fossey amerikai zoológusnő leplezte le. Tizenhét évet töltött a Virunga vulkán hegyi gorillái között és páratlan megfigyeléseit „Gorillák a ködben - életem a szelíd óriásokkal” című könyvében most tette közzé. Afrikai munkássága alatt megalkuvás nélküli küzdelmet vívott a vadorzók és a csapdaál- lítók ellen, akiknek mindmáig sok gorilla esik áldozatul. Egyértelmű következtetése: mindent meg kell tenni azért, hogy megóvják az utolsó hegyi gorillákat a kipusztulás elől. Többek között azért, mert külön-külön és együtt is jóval kevesebb kárt tesznek környezetükben, mint akár a jószándékú ember. (Ferenczy-Europress) Építése Chilében az ESŐ (Csillagászati Kutatás Európai Szervezete a Déli Féltekén) közös vállalkozása, melyhez Belgium, Dánia, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Svédország, Svájc és Németország tartozik. Ezekkel a szerkezetekkel távoli galaxisok fénysugarainak színképelemzését végzik. Ezek a vonalas-színképek az anyagot felépítő atomok „ujjlenyomatai”. Segítségükkel meg lehet határozni a csillagok korát és összetételét. A két német spektográf értéke 15 millió márka. Ehhez jön még egy infravörös kamera, amelyet a Max-Planck-Intézet munkatársai építenek meg. Mi a haszna az emberiségnek ebből a hatalmas kiadásból? „Rendkívül nagy” - véli Appenzeller professzor. - „Világegyetemünk titkainak a nyomára jutunk. Ha felnézünk a csillagos égre, akkor a saját múltunkba tekintünk.” 15 milliárd évvel ezelőtt volt az ősrobbanás és akkor keletkezett az Univerzum. Csak összehasonlításul: a Nap és a Föld mindössze 5 milliárd éves. „Ha most olyan tárgyak tényét tudjuk analizálni, melyek 14 milliárd fényév távolságra vannak, akkor az ősrobbanást több mint 90 százalékra közelítjük meg” - mondja a a csillagász. Chilében ideálisak a körülmények. Különösen száraz a vidék és alig fordul elő borús égbolt. Egy évben körülbelül 300 napon át akadálytalan a kitekintés az égre. Eddig az európai csillagászok a 2400 méter magas La Sil- la hegyről kutatták az eget. Ha elkészül a Páránál hegyen az óriásteleszkóp, akkor La Sillát a 14 teleszkópjával bezárják. 1996- ban kerül helyére a berendezés első tükörteleszkópja. A teljes projekt 2000-re készül el. (Ferenczy Europress) A helikopter szülőatyja: Asboth Oszkár Asboth Oszkár első helikopterének első felszállása Asboth Oszkár (1891-1960) A repülőtechnika fejlődésének első évtizedeiben a levegőnél nehezebbjárművek tervezői a merev szárnyú „sárkány” és a csapkodós szárnyú szerkezet mellett függőleges tengely körül forgatott szárnyakkal kísérletezve keresték a repülés új megoldását. Az első világháború idején a magyar Petróczy István alezredes, Kármán Tódor professzor és Zurowetz Vilmos folytattak eredményes lebegtetési kísérleteket csavarszámyas repülőgéppel. A szerkezet stabilitását azonban nem tudták megoldani. E kísérletekben részt vett egy alig 27 éves fiatalember, név szerint Asboth Oszkár. Asboth 1891. március 31-én született a délmagyarországi Panko- tán. Apja erdész volt. A szülők katonai pályára szánták, hiszen két nagybátyja - Lajos és Sándor - a magyar szabadságharc ismert harcosai voltak; Lajos tábornok volt, Sándor Kossuth Lajos számyse- gédje, aki Kossuthtal együtt hagyta el az országot; Amerikában először acélöntődét létesített, majd elkészítette New-York városrendezési tervét. De térjünk vissza Asboth Oszkárhoz. Iskoláit Aradon végezte, és hatodikos gimnazista korában beiratkozott egy sportklubba, ibol a motorsporttal foglalkozott. A klubban sok külföldi sportlapot nézegetve az akkor fejlődő repülés keltette fel a figyelmét. Alig érte el 18. életévét, amikor siklórepülőgépet épített, s biplánját motorbicikli emelte magasba. Ezután motoros gépet tervezett, a Függetlenség című aradi napilap Géprepülés rovatát szerkesztette. Közben stabilizá- tort tervezett repülőgépekhez. E szerkezetével a bécsi hadügyminisztérium pályázatán dicsérő elismerést nyert. Ezzel aztán elkötelezte magát a repülés mellett. 1912- ben ifj. gróf Teleki Tiborral Első magyar Aero Művek / Teleki és A.s- both néven céget alapított. Vállalkozásuk azonban nem volt sikeres. Az első világháború kitörése után a Bécs melletti repülőgép- gyárba, a fischamendi Flugzeig- werkehez rendelték katonai szolgálatra. Rövidesen üzemvezető lett, majd megbízták a légcsavargyár szervezésével és vezetésével. Itt bőséges alkalma nyílt a helikopter legfőbb elemének, a légcsavarnak a gyártására és tanulmányozására. Mintegy 1500 légcsavart szerkesztett és vizsgált meg a légcsavargyár szélcsatornájában. Elkészítette az AH1 elnevezésű helikopterét, amely 1928. szeptember 9-én helyből, merőlegesen felemelkedett 120 lóerős, kilen- chengeres motorjával. A gép két fából készített, egy tengelybe eső, egymás felett elrendezett, 4,35 méter átmérőjű, ellentétes irányban forgó emelőlégcsavarral működött. A kerék helyére négy futball labdát szerelt, hogy a gép leszállásához megfelelő ruganyosságot biztosítson. Az első felszállásnál az előre kiszámított 1100 fordulat elérése után a gép hirtelen, pillanatok alatt a magasba emelkedett és tíz méternyire a földtől megállt, lebegett. Mintegy 10 percig tartózkodott a gép a levegőben, majd zavartalanul leereszkedett. A későbbiek folyamán az As- both-helikopterekkel még számos eredményes repülést végeztek. Az elért legnagyobb magasság 30-50 méter volt. Bár nagyobb magasságot is elérhettek volna, de a biztonságos kényszerleszállás még nem volt megoldva. R. N. Liptrot, az angol Air Ministry tudományos kutató osztályának igazgatója, aki maga is repült a géppel, a Journal of the Aeronautical Society-ben 1931-ben megállapítja, hogy az „Asboth-heli- kopter meglepő sebességgel emelkedik függélyesen... tetszés szerinti magasságba és ideig egy helyben lebeg, és tökéletesen kormányozható. A legérdekesebb azonban az, ami más kísérleti helikoptereknél hiányzik, hogy ez a gép minden tengelye körül tökéletesen stabil...” Asboth Oszkár igazi érdemeit a külföld jobban elismerte, mint saját hazája. Az első helikopter felszállásának 25. évfordlulója alkalmából a Fédération Aeronautique Internationale (Paris) 1954-ben a repüléstudomány terén kifejtett évtizedes munkásságáért a Paul Tissandier-diplomával tüntette ki. A feltaláló 1960. február 27-én halt meg, 69 éves korában. Pap János (MTI-Press) Új tudományos felfedezés A gorillák békés lények Mikor a stressz életveszélyes lehet Fárasztó szellemi munka szívbetegek számára veszélyes lehet. Ugyanis a mentális stressz odavezethet, hogy az elmeszesedett szív- koszorúerek összehúzódnak. Erre jöttek rá Bostonban a Harvard Egyetem orvosai. Egy sor szívbeteget kértek fel, hogy szívkatéteres vizsgálatuk alatt aritmetikai elmesport feladatokat oldjanak meg. Az eredmény: az arterio-szklerózis miatt beszűkült szívkoszorúerek a szellemi erőfeszítés tartama alatt átmérőjük egy negyedéig húzódnak össze. A vérkeringés ennek következtében ezekben az erekben a stresszfázis idején 27 százalékkal csökkent. Egészséges szívkoszorúerek viszont csekély mértékben kitágultak, úgyhogy a véráramlás 10 százalékkal megnövekedett. Az „Ärztliche Praxis” (Orvosi Gyakorlat) német szakfolyóirat közlése szerint az amerikai orvosok a mechanizmust a következőképpen magyarázzák: A stressz a szervezetben ún. stresszhormonok felszabadulását váltja ki. Ezek odahatnak, hogy a véredények ösz- szeszűkülnek és kevesebb vér folyik rajtuk keresztül. Mivel a szívnek a stressz alatt több oxigénre van szüksége - ami csak megnövekedett véráramlással érhető el - , az egészséges szívkoszorúerek ellenszabályozásról gondoskodnak: olyan anyagokat szabadítanak fel, melyek az erek összehúzódása ellen hatnak, sőt még inkább ki is tágulnak, hogy több vér áramolhasson keresztül rajtuk. Ez az ellenszabályozás nem történhet meg a szívkoszorúerek elmeszesedése esetén. Ekkor a stressz az artériák akadálytalan összeszűküléséhez vezethet, miáltal egyes esetekben még szívinfarktus is bekövetkezhet. (F erenczy-Europress) Visszatérnek-e a vitorlák? A vitorla az emeriség legnagyobb találmányai közé sorolható, mint a természeti energiát rendkívül szellemesen és egyszerűen hasznosító eszköz. Alkalmazása nagyban befolyásolta a történelmi eseményeket, tagadhatatlanul előmozdította a világkereskedelmet. A múlt idő használata nagyon is jogos, hiszen a vitorla, illetve a vitoláshajó jelentősége alig fél évszázad alatt szinte megszűnt, és manapság már csaknem kizárólag sport-, szórakozási és egyéb - nem gazdasági - célokra használják (például a tengerész-palántáknak a hajózás alapismereteivel való megbarátkoztatásánál, a hagyományos tengerészmesterség elsajátításának oktatásánál). A pusztán szélenergia segítségével való áruszállító hajózás fölött valóban eljárt az idő, de egyre csábítóbbnak tűnik a gondolat a szakemberek számára, hogy modem anyagok és módszerek segítségével felhasználják ezt az ősrégi energiaforrást a hajók üzemanyagfogyasztásának csökkentésére. A vízi szállítás költségének ugyanis mintegy 30-40 százalékát az egyre drágább üzemanyag ára teszi ki. Ez persze nem egyszerűen azt jelenti, hogy vitorlákat szerelnek fel a hajókra. A kísérleti teherhajókra olyan forgatható árbocot erősítettek rá, amelyen egy különösen szilárd és erős központi vitorla helyezkedik el, és két ugyanolyan, de könnyebb szélső vitorla. Megfelelő erősségű szél esetén ezeknek helyes szögbe állítása központi vezérléssel, gépi úton lehetséges. Egyébként vitorlák alapállásban függőlegesen, szélirányban helyezkednek el, minimális helyet foglalván el, és hirtelen széllökések esetén sem terhelik a hajót. A számítások azt mutatták, hogy ezzel a módszerrel 20-25 százalékos üzemanyagmegtakarítás érhető el, s a beruházás költsége körülbelül 3 év alatt megtérül .(MTI-Press) Dr. Imo Appenzeller heidel- bergi professzor számára valóra válik valamennyi csillagász álma: elutazhat az univerzum végső határáig - persze nem űrhajóval. Azzal nem is érhetne célhoz, mert az utazás 14 milliárd fényévig tartana, ami 133 trillió kilométer; - ez olyan szám, amiben 21 nulla van. A professzor egyáltalán nem hagyja el a Földet, marad a heidelbergi országos csillagvizsgáló intézetben és kényelmesen ülve, műhold segítsé- | gével használhatja a világ legnagyobb teleszkópját, amelyet Chi- ; lében a 2700 méter magas Para- | nel hegyen építenek fel. A 16 méteres teleszkóp min- ! den eddigit messze felülmúl. Nem egyetlen „égi távcső”-ről van szó, hanem négy, egyenként nyolcméteres átmérőjű tükörről, j A teleszkópok külön-külön és összekapcsolva is használhatók. Együtt képesek az univerzum széléről érkező gyenge fénysu- 1 garakat is felfogni.
