Új Néplap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-19 / 222. szám

1992. szeptember 19. Kulturális panoráma Kiss Tamás köszöntése Aki a végső szót keresi 1912. szeptember 5-én Kis­újszálláson született, tehát 80 éves a Debrecenben élő, József Attila-díjas költő és kiváló esszéíró, „kit ma ér­demelten, szépen koszorúz­nak’ ’ - ahogy ezt Ady mon­dotta ekkor barátjáról és harcostársáról, a napja­inkban ugyancsak méltán és gyakran emlegetett Mó­ricz Zsigmondról. Bizony, lírai költőink közül kevesen élhettek meg ilyen ma­gas életkort. Kiss Tamásnak, a hajlama szerint is halk és kevés szavú, de gyakran a történelmi kényszer által is hallgatásra kényszerített költőnek ennyi, sőt még több időt kellett, kell, hogy adjon a sorsa. Rendelésre, elvá­rásra ő soha sem tudott, akart verset írni, csakis a magasra állí­tott belső mérce, a humánum leg­nemesebb parancsa szerint. „Versbe írni... csak azt szabad, ami másképpen kimondhatat­lan” - vallja legújabb, immár ti­zedik verseskötete előtt, amely­nek már a címe is önmagáért be­szél: A végső szó keresése. Éppen hatvan éve, 1932-ben érettségizett a kisújszállási gim­náziumban. Papnak indult lélek ő is, mint Móricz, de ő gyakorol­ta is lelkészi hivatását, majd a tanári pályára lépve nemzedéke­ket nevelt az irodalom szere- tetére és történelmünk értésére - diákok és (mint gyakorló gimná­ziumi vezetőtanár) tanárjelöltek nemzedékeit. Az elmúlt csak­nem fél évszázadban a befogadó város, Debrecen szellemi életé­nek egyik meghatározó egyéni­ségévé vált rendkívül széles körű, tanári, költői, iroda­lomtudósi és irodalomszervezői tevékenységével. Sem az Alföld irodalma, sem az Alföld című fo­lyóirat nem lenne nélküle az, ami. Indulása, baráti, szellemi és emberi kötődései szerint a Nyu­gat úgynevezett harmadik nem­zedékéhez szokták sorolni Weö­res Sándorral, Jékely Zoltánnal, Jankovich Ferenccel, Takáts Gyulával, Csorba Győzővel és másokkal együtt (ahogy kedves öniróniával mondja, a hivatalos­ság által leginkább csak a stb.- ben szerepeltetve ugyan), de a ’30-as évekbeli debreceni Ady Társaság és a Magyar Front, a Németh Lászlóval, Móricz Zsig- monddal való kapcsolatuk és személyes paraszti származása, népi elkötelezettsége alapján a népi írói csoporthoz is szoros szálakkal fűződik. Joggal emeli ki az Alföld Kiss Tamás köszön­tésének szentelt idei 9. számában megjelent értő elemzésében Po- mogáts Béla ezt a kettős kötő­dést; éppen ma, irodalmuunk (és közéletünk) fájdalmasan meg­újuló - hiszen: mesterséges - ket­tészakítottsága idején ebben sem árt fölfedezni a példaadó értéket! És abban sem, hogyan lehet egy, a szűkebb szülőföldhöz, a Nagy­kunsághoz annyira kötődő, a vál­lalt szellemi szülőhazát, Debre­cent oly híven szolgáló költő ilyen kevéssé provinciális, mint Kiss Tamás, hiszen a „Réti fűz”, a „Péterszállás”, a „Harang” költője nemcsak Bolond Istók városáról, református kollégi­umról és szellemi nagyságaikról: Csokonairól, Oláh Gáborról .Gu­lyás Pálról szól az otthonosság melegével. Úgy alföldi ő, hogy minden sora hivalkodás nélkül magyar, és úgy magyar, hogy - sohasem divatból - mindig Euró­pát, az egyetemes emberséget, az emberiség kezébe, sőt a csilla­gokba fogódzást hirdeti. Lírájá­ban a valóban európai tágasságú műveltségnek és a való világ nyerseségének hatása mindig az egyéni sors, az intellektus és a lélek szűrőin átszűrve, a költői mívesség igényével megfogal­mazva, értői számára valódi ka- tartikus élményt nyújtva jelenik meg, szóljon bár a vers tanári elhivatottságáról, költői, emberi hiteiről és kételyeiről, szülei pél­dájáról, fia hangszereiről, leánya elvesztéséről, játékosan unokái­ról - vagy a közeledő alkonyattal való bölcs és gyermekien tiszta számvetésről. Életműve, aho­gyan másik elemzője, Csűrös Miklós összefoglalja: „A tiszta erkölcs és nemes esztétikum összefonódásának példája, a nem készen kapott, hanem mun­kával és fegyelemmel kiküzdött harmónia, a zenévé finomított, geometrikusán szilárd kompozí­cióba tömörített gondolat fogla­lata: nagy nemzedékéhez és vá­rosa legjobb hagyományaihoz méltó eredeti költészet.” Van tehát mit megköszönnünk a 80 éves Kiss Tamásnak, s örömmel tapasztaltuk, hogy a köszönet méltó formában nyil­vánult meg ezen születésnapon. Az idei költészet napján jelent meg az említett verseskötete; a hagyományos kisújszállási váró­Filmújdonság: Tökéletes katona A Tökéletes katona Frankenstein történetének modern változata - mond­ja a Fdm rendezője, Roland Emmerich. Ez.ek a tökéletes harcosok nem éreznek fájdalmat, és nincsenek emlékeik. Vakon követik a rájuk bízott feladatokat. A katonai vezetés megpróbálja minél mélyebbre ásni a harcosok emlékképeit, mert ezek okozhatnak egyedül problémát a harci gépezetben. Az orvostudomány már képes az emberi test manipulálásá­ra, azonban a lélek megváltoztatása még nem tökéletes. Erre épül a film konfliktusa. A fantasztikus akciófilm szeptember végén kerül a mozikba. A képen az egyik főszerepet alakító színész, Jean-Claude Van Damme. si szavalóversenyen zsűri elnö­keként volt közöttünk. Júniusban a Debreceni Református Kollé­gium Baráti Köre ünnepelte őt, jelenlegi elnökét az ugyancsak 80 éves Csenki Imrével, a világ­hírű karmesterrel együtt, egy bensőséges összejövetelén. A napokban Göncz Árpád köztár­sasági elnök kezéből a Parla­mentben vehette át a Magyar Köztársaság Kiskeresztje kitün­tetést, szeptember 11 -én pedig „fogadott szülővárosa” ünne­pelte a Déryné Múzeumban. El­sőként dr. Hevessy József pol­gármester köszöntötte, s a város Pro Űrbe díjasának, a szeniori testület tagjának átadta a Debre­cen város díszpolgárságát doku­mentáló érmet és okmányt. Sok más köszöntés után a Kun János előadóművész (ugyancsak volt kisújszállási diákunk) által szer­kesztett szép műsort hallhattuk Kobzos Kiss Tamás, Kun János és az Ady Endre Gimnázium diákjainak fellépésével. A zsú­folt terem közönsége, majd a Kölcsey Művelődési Központ­ban rendezett fogadás résztvevői meleg, családias légkörben, szív­ből jövő hálával és tisztelettel köszöntötték az ünnepeltet. A Főnix városának kitüntetett fia a Kunsághoz, az elbocsátó is­kolapadokhoz sem vált hűtlenné. Alapító és kitüntetett tagja a kisújszállási gimnáziumi öreg­diákok baráti körének, s Pro Űr­be díjasa Kisújszállás városnak- is. A felemelő debreceni ünnep­ségen így az iskola, a város - és talán joggal - a Nagykunság kö­szöntését is tolmácsolhattuk, kí­vánva, hogy mostani friss alko­tókedvét és - erejét megőrizve keresse még nagyon sokáig azt a „végső szót”, amelyet megtalál­ni és kimondani tán soha sem lehet, de keresése költők és vers­olvasók számára mindig is a csil­lagokba (az életbe) fogódzás ka­paszkodója volt, és hiszem: ma­rad is. dr. Kiss Kálmánné NAT; negyedik változat A közoktatásnak elsőrendű kérdése most a mit és a hogyan. Ez nem az iskola, nem a pedagógus, nem egy tárca és nem egy szakma ügye, hanem valamennyiünké. Aki járt iskolába valaha, vagy akinek lemenői most járnak, tudja, az egész oktatási rendszer - tartalmában és formájában - megújulásra érett. Ha a gyerek lakókörnyezetében nem olyan szintű az iskola (az elmúlt negyven év a példa, hogy ez nem az előírt tananyagon, hanem a pedagóguson, annak tudásán és személyiségén (múlik), akkor természetes képessége, a gondolkodni tudás sem fejlődik kellőképpen. Mivel csak kivételes isko­lákban törődnek - képesek törődni - képességfej­lesztéssel, a gyerekek nagy többsége önhibáján kívül hátrányos helyzetbe kerül. Nagyon korán kell pályát választania. S ha elindult valamerre, akkor mintha „csőben” futna, úgy leszűkül a világ. Iszonyatos erőfeszítéssel lehet például a közgazdasági vagy műszaki szakközépiskolás bölcsész. Ha pedig tizennégy évesen nem sikerült valahová, végül már akárhova, bejutnia - akkor tankötelezettség ide, tankötelezettség oda - nem minden településen van számára iskola. Senki sem vitatja, mielőbb orvoslást kellene találni. Mégis - bár hihetnők a jobbítás kizáróla­gos szándékát - a legpartikulárisabb politikai csa­tározások színtere az oktatásügy. Késik ezért az oktatási törvény, s már negyedik változata készül a nemzeti alaptantervnek, a NAT-nak. „Zavaros” az iskolaszerkezet: nyolc plusz négy (nyolc általános, négy közép); hat plusz hat (hat általános és hat középfokú); négy plusz nyolc (négy alapfok és nyolc középfokú) - szülő legyen a talpán, aki ki tudja választani a megfe­lelőt. A születő oktatási törvény új iskolaszerke­zetet, új oktatási struktúrát fogalmaz, megfelelő keretet kíván adni a sokszínűségnek, s új lehető­séget a tanári szabadságnak. Szükséges tehát, hogy megfogalmazódjon annak tartalma is. Ez lenne a NAT, mely nem minimumtanterv-gyűj- temcjny, hanem lényeget leíró rövid dokumen­tum. A nemzeti alaptanterv legutóbbi - harmadik változatával szemben ez volt a kifogás (a peda­gógusok „zöld könyvként’ ’ ismerik), hogy olyan szemelvénygyűjtemény, amelynek csaknem minden oldalán szerepel vitatható, vagy nehezen értelmezhető mondat, s annak ellenére, hogy mi- nimumtanterv, oly mértékben túlzó, hogy elbi­zonytalanítja a tanártársadalmat. Nem arról van tehát szó, hogy egyetlen tanterv legyen az országban és csak azt az egyet lehessen követni. De az sem elképzelhető, hogy mindenki azt tanítson, amit akar. Már jelenleg is többféle tantervkínálatból válogathatnak a pedagógusok. A tanszabadság abban érvényesül, hogy bárki készíthet majd tanterveket, ha azok koherensek (összefüggnek) a NAT-tal és a vizsgakövetelmé­nyekkel. E kettő közül az előbbi a viszonylag stabil, az utóbbi olyan dokumentum, amely ru­galmasabban, s közvetlenül alkalmazkodik az élet kihívásaihoz. A nemzeti alaptanterv azért kell, hogy szem­pontokat adjon a tantervkészítéshez, a tanterv azért kell, hogy mindenki tudja, mit kell teljesí­tenie. Készül tehát az alaptanterv negyedik vál­tozata, melyekben részt vesznek azok a szakem­berek is, akik az eddigi hármat megfogalmazták, s kibővült újakkal. Részt vesz a munkában a Tanszabadság Társaság - élén Vekerdi Tamással - a Pedagógus Kamara, a Gyógypedagógus Ka­mara, hogy csak egy-kettőt említsünk. J. Á. Premier pénteken >r íz Képernyőn a Tisza Lengyel Gyula szerkesztő így vall a filmről: „Nyári napnak alkonyulatá- nál Megállók a kanyargó Tiszá­nál . . . Ki ne ismémé Petőfi halhatat­lan költeményét az Alföld folyó­járói, amelyik oly sok szépséget hordoz ma is. A népköltészet so­kat hivatkozott folyója ez, me­lyet az irodalom is gyakran a szárnyára vett. A partján élők szépségét csodálják, hasznát ve­szik, haragját félik, mégis olyan keveset tudunk róla. Ebből az adósságból szeretnénk egy ke­veset törleszteni a sorozatunk­kal. A folyó tájakat és kultúrákat kapcsol egybe és századokon keresztül a tájak közötti közvetí­tő szerepet vállalta fel. Erről a sokak által tudott, de kevesek által ismert folyóról szól a 12 részes televíziós film. A kis stáb hét éven keresztül, tél havában és nyár hevében járta be a Tisza mentét a forrástól a torkolatig, és rögzítette az élményeket. Cso­dálatosan gazdag anyag gyűlt össze, melyet 12 cím köré ren­dezve tárunk a nézők elé. Táj­film ez, amelyben a természet szépsége és az ember alkotóte­vékenysége harmóniába ötvö­ződve mutatkozik meg. Filmünkkel a Tisza mentén élő népek gazdag, sokszínű éle­it IE '5 tébe, a természet és * az ember harmonikus egymásrautaltság­ban is bensőséges életére, kultú­rájára kívántuk irányítani a fi­gyelmet, hogy több becsületet szerezzünk számukra. Rá kíván­tunk mutatni, hogy az egymás mellett élő, eltérő karakterű örökséget hordozó kultúrák mi­lyen jól egészítik ki egymást és milyen természetességgel illesz­kednek egymáshoz.” A hetente jelentkező sorozat első adása szeptember 25-én pénteken, 19.00 órakor lesz a TV2-n. A sorozat szakértője Bellon Tibor, szerkesztő Len­gyel Gyula, operatőr Kátai Ba­lázs, rendező Orbán Ágnes. Új arcok a Szigligetiben A Szigligeti Színház új évadjára az idén sok új, fiatal színész szer­ződött Szolnokra. Szeretnénk rö­vid, villanófényben bemutatni va- lamennyiüket e közönségnek, ki­csit közelebbről is. Elsőként Moldvai Kiss Andreát, Bíró Krisztinát ésMihályfi Balázst kértük fényképezőgépünk elé. Azért éppen így hármasban, mert a Színművészeti Főiskolán osz­tálytársak voltak, ma pedig együtt állnak kollegákként a - remélhető­leg - világot jelentő deszkákon itt, Szolnokon. Beszélgetésünk eleinte hivata- los-döcögve ment, a három fiatal színész szerényen, keveset nyilat­kozott magáról. Moldvai Kiss Andrea egyszer csak vidám ötlet­től indíttatva megfordította a be­mutatkozás menetét, imigyen:- Majd én elmondom Krisztiná­ról milyen ő, mik a szerepálmai.- Én meg rólad mondom el, mi­lyen vagy te - mondta ő -, s ketten együtt pedig bemutatjuk Balázst. Bíró Krisztináról: 1970. febru­ár 17-én született Budapesten. Ti­zennégy éves kora óta rend­szeresen járt Szolnokra színházba. (A Vágy villamosa című főiskolai vizsgaelőadást megtekintette Spí- ró György is, majd azután közös megegyezés alapján Szolnokra szerződött.) - Moldvai Kiss And­rea:- Krisztinát négy évvel ezelőtt ismertem meg. Szerepálma a Ró­meó és Júliából Júlia. Színész pél­daképe tulajdonképpen nincs, de azt tudom, hogy valami nagy cso­dálattal tekint arra akit szeret, aki­nek játékát nagyra tartja. Kriszti­na, ha valakit csodál, abban benne van az egész ember. Nemcsak a színpadi játéka. Az is, ahogy beül a kocsijába, ahogy kinyitja az aj­tót. Úgy az egész ember, ahogy van - azzal együtt ahogy a színpa­Bíró Krisztina: ...Júliának lenni!... dón próbál. Négyéves kora óta, amikor először vitték színházba a szülei, színész akar lenni. Moldvai Kiss Andreáról: 1967-ben született Budapesten. Tatabányán érettségizett, majd csoportos szereplőként dolgozott Kaposváron. Negyedik nekifutás­ra vették fel a főiskolára, ahol ka­posvári tapasztalataival éretteb­ben, tudatosabban látott hozzá a tanuláshoz, mint fiatalabb társai - akiknél csak korban idősebb, kül­sőre közel sem. Szolnokra Schwaj- da György hívta gyakorlatra, s az elmúlt évadban Csehov: Cseresz­nyéskertjében Anya szerepében Moldvai Kiss Andrea: - A színház egy véresen komoly játék. láthatta a szolnoki közönség. -Bí­ró Krisztina:- Úgy tudom, Andreának konk­rét szerepálma nincs. Nekem a Szecsuáni jólétekből Sente szere­pejut eszembe róla. A színház szá­mára játék, de egy véresen komoly játék. Akit igazán csodál, most itt dolgozik vele, sőt itt a szomszéd­ban az öltözője is - Törőcsik Mari. Andrea egyszer azt mondta róla: „Számomra Törőcsik Mari egy élő csoda.” Mihálvfi Balázsról: 1965-ben született Győrben. A Színművésze­ti Főiskola előtt három évet járt a Műszaki Egyetemre, szintén éret­tebben került a főiskolára. Mint mondja: természetes környezete megóvta attól, hogy elsajátítson bizonyos „kötelező’’ magatartás- formákat, ugyanakkor nehezebben is tudott beilleszkedni.-B 'nó Krisz­tina és Moldvai Kiss Andrea: Mihalyti Kalazs: - Nincsenek szí­nész ideáljaim.- A legkellemesebb csalódás volt Balázs számunkra. Nagyon visszahúzódó, gátlásos, a maga út­ját járó farkas volt. Később meg­nyílt és szerintünk egyik legnagy­szerűbb csoporttársunk lett. Nem szereti, ha a külsőre tekintve osz­tanak szerepet. Se színész ideálja, se színész példaképe, se konkrét szerepálma nincsen egyelőre. Fon­tos számára, hogy egy színtársulat összetartson és egy komoly művé­szi, művészeti szellem jellemezze a színház munkáját. * Az évad szereposztásáról hár­mukkal kapcsolatbani egyelőre annyit lehet tudni, hogy Bíró Krisztina a Szeretlek, cirkusz c. darabban a cirkuszigazgató kiseb­bik lányát játssza, Moldvai Kiss Andrea ugyanebben a darabban az igazgató nagyobbik lánya lesz. Mihályfi Balázs a Rinaldó Rína/di­ni ben kapott szerepet, de ezt kisebb balesete miatt nem vállalhatta, a továbbiakról egyelőre nem tudni. Kátai Szilvia Fotó: Tarpai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom