Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-19 / 196. szám

I 4 A szerkesztőség postájából 1992. AUGUSZTUS 19. Szeptembertől jar a magasabb összeg A nyugdíjemelést nem kell külön Az Országgyűlés még az év elején határozatot hozott a nyug­ellátások és agySbjuttatások idei kétszeri emeléséről és kiegészí­téséről. Mint ismeretes, a nyug­díjak második emelése szeptem­bertől esedékes, ennek folyósítá­sát azonban nem kell külön kér­ni. A nyugdíjfolyósító igazgató­ság a kilencedik hónaptól már a felemelt ellátást számfejti és kül­di az érintetteknek. Átlagosan 6,5 százalékkal emelkednek az öregségi, a volt munkáltató által fizetett koren­gedményes, a rokkantsági, a bal­eseti rokkantsági nyugdíjak és az átmeneti járadékok. Az emelés legkisebb összege 400, míg a legnagyobb 1000 forint. A szep­tembertől esedékes öregségi nyugdíj legkisebb összege - ki­véve azokat, akiknek átlagfizeté­se a nyugállományba vonuláskor nem érte el az akkori minimum­nyugdíjat - 6000 forint. Ért Ön- Bocsánat, Uram, ért Ön volá­nul?- Miért? Miről van szó?- No, figyuzzon ide: az én őse­im Jászjákóhalmán laknak, én Kunpeszéren. Van egy busz Kunszentmiklós és Heves kö­zött, ami átjön Kunpeszéren. Ha én felülnék jKpnpeszéren, le­szállhatnék Jákóhalmán. De nem szállhatok, mert a busz Farmos­tól Hevesig nem áll meg, csak huss! - átsuhan a Jászságon.- Aha. Na, én elmondom ma­gának volánul, hogy ezt hogyan kell érteni: az a busz a Mátra Voláné, a Jászság meg a Jászkun Voláné. Csak nem gondolja, hogy a Jászkun Volán megenge­di, hogy holmi Mátra Volán te­gye a kerekét a Jászság szent földjére? Vegye szépen igénybe az ő buszait. Azzal a busszal ma­ga szépen felül Kunpeszéren 10,52-kor, leszáll Farmoson 12,55-kor. Ott alig várakozik 15,48-ig, és máris csatlakozása van Jászberénybe. Ott meg rög­tön átszállhat a jákóhalmi busz­ra, és 16,53-kor már meg is érke­zik. Még ha vasárnap vetemedik utazásra, akkor is megérkezik es­te fél 9-re.- No de Uram! Ha a Mátra Volán busza megállna Jászjákó­halmán, akkor én nem estére ér­kérni A hozzátartozói jogon folyósí­tott özvegyi, szülői nyugdíj, vala­mint az árvaellátás szintén átla­gosan 6,5 százalékkal emelke­dik, az alsó és felső határ 300, illetve 1000 forint. Az együtt folyósított saját és özvegyi nyugdíj legmagasabb összegét 9210 forintban határoz­ták meg. A rendszeres, nyugdíjszerű szociális ellátásban részesülők 300 forinttal kapnak többet, a baleseti járadékosok pedig átla­gosan 6,5 százalékkal, esetükben az emelés maximumát 400 fo­rintban határozták meg. Függetlenül a gyermekek szá­mától, emelkedik a gyermekgon­dozási segélyhez folyósított jöve­delempótlék: szeptember elsejé­től 4150 forint lesz. Ezt szintén nem kell kérvényezni, automati­kusan a magasabb összeget pos­tázzák a jogosultaknak. volánul? nék oda, hanem délután fél kettő előtt, és nem szállnék át kétszer!- Hol van magában a hazafias érzés; innét származik, a Jász­ságból, és felülne egy másik Vo­lán buszára?! Hiszen azt a buszt a Mátra Volán azért indította, hogy tönkretegye a Jászkun Vo­lánt! Mind a negyven buszjárat, amelyik átmegy Jákóhalmán, üresen maradna, miközben az utasok felpréselnék magukat a hevesi buszra. Meg kellene szün­tetni a járatokat, a dolgozók munka nélkül maradnának, emi­att többen infarktust kapnának. Hát ezt akarja? Ilyen gonosz ma­ga?- Még egy kérdést, Uram; mi lenne, ha a Jászkun Volán indíta­na egy buszt ugyanezen a vona­lon? Hát akkor elszipkázná az utasokat a Mátra Volántól!- Hogy képzeli? A Jászkun Volán nem ilyen felelőtlen. Az sem indít járatot mások rovására, csak oda, ahol nem zavar senkit! Például Jászberényből Siófokra. Igaz, hogy nincs rajta senki, de a sofőr visszaindulásig megfüröd- het a Balatonban, és ez egy szo­ciális juttatás.- Aha, a Volán meg befüröd- het. Azt hiszem, kezdek már ér­teni volánul. . . K. Peszéry Dunán innen, Dunán túl - Electric Connection Egy magyar szokás szerint, és kiadóink jóvoltából, minden könnyűzenei műfajnak megvan a maga egyetlen ékesített sztárja. Ezeket állandóan nyomják (még a szakmából való kiöregedésük után is), elrekesztve ezzel az - elvileg szabad - utat az újdonsült előadók, illetve a konkurencia előtt. így aztán nem egyszer igen A három szinti-pop zenész silány produkciók születnek. A Mahasz (Magyar Hanglemezki­adók Szövetsége) fejesei szerint minden műfajban csupán egyet­len előadót bír el a hazai popipar, amely mindenkinek üzlet, csak magának az előadónak nem. Mindezek tudatában indult 1990 őszén az a csapat, amely mára már sok lány számára „Az Élet”-et jelenti. Az Electric Con­nection trió teljesen szabad, kö­tetlen szinti-pop zenét játszik. A srácok: Bolla Gyuri, Szkok Ist­ván és Szigetvári Péter sokolda­lúságára jellemző, hogy a dalok között akad néhány swinges és bluesos felütésű is. Remek kap­csolatot sikerült kialakítaniuk ra­jongóikkal. Jelenleg egy 60 per­ces demóanyaguk járja hazánk tájait, illetve a környező orszá­gokat. Náluk már természetes, hogy az érdeklődőknek ezt szí­vesen átmásolják. Mindig az igényességre törek­szenek. Zenéjükkel szeretnék egy kicsit feloldani az embereket a hétköznapi szürkeségből. Vi­szonylag ritka koncertjeik oka az anyagiakra vezethető vissza. En­nek ellenére az ősszel várható Connection-buli Szolnokon, Jászberényben és Kisújszállá­son. Ez utóbbi helyen annál is inkább, mivel egyik leghűbb ra­jongójuk, Borók Edit kezdemé­nyezésére született meg az a klub, amely otthont és szórako­zási lehetőséget ad a környék összes szinti-pop rajongójának. Na és persze fellépési lehetősé­geket az induló csapatoknak. Akinek sikerült felcsigáznom információéhségét az Electric Connection kapcsán, az a követ­kező címre írhat a csapatnak: H- 1172 Budapest, Petri utca 43. A fiúk egyetlen kérése a bélyeges válaszboríték! Ifj. Fekete László Budapest Névtelenül: ne! Többször kértük már olvasóin­kat e helyen, s másutt is: nevüket, címüket feltétlenül írják meg, el­lenkező esetben levelük ugyan nem a papírkosárba, hanem egy NÉVTELEN feliratú dossziéba kerül! Kérhetik, hogy nevüket ne közöljük (amennyiben soraikat az újságba szánjuk), kilétükről ne tájékoztassunk senkit. Persze, akad kivétel, adódhat olyan hely­zet, amikor erre nem lehetünk te­kintettel! Akkor viszont az olva­só hozzájárulását kérjük. Az bi­zonyára érthető, hogy nekünk tudnunk kell, ki fordult hozzánk - úgy hisszük, bizalommal, s ak­kor hasonló bizalmat (megértést) mi is elvárhatunk ... Az utóbbi napok „termésé­ből” említünk néhányat. Egy nyitott szemmel járó szolnoki olvasónk bátran aláírhatta volna sorait, mert állításai hihetőek, szemmel láthatóak. Akkor meg? Augusztus 4-én jelent meg a Szo- tév-rejtély című cikkünk. Szer­zőjéhez fordult valaki figyelemre méltó adatokat, tényeket tartal­mazó levéllel. Esetleg „mozdul­nánk” is egyik-másik felvetésé­re, de így? ... Ugyanez vonatko­zik egy jászapáti olvasónkra, aki a július 25-én megjelent „így ne­héz lesz ...” című írásra reagált. Jelentős dolgot említ, amire szin­tén odafigyelnénk - mi, vagy az arra illetékesek ... az aggódó anyukák érdekében! Jó lenne, ha ismernénk Ameri­kába csomagot feladni szándéko­zó, s onnan küldeményt, egye­bet)!) váró levélírónk nevét, cí­mét. Esetleg sokan okulhatnának történetéből: vigyázat, nem kell mindjárt „felülni”! Az Új Nép­lap Nagykörűben (augusztus 10.) oldalon jelent meg az „Akar-e a munkanélküli dolgozni?” című anyagra ugyancsak a szerző ka­pott egy meglehetősen érdekes gondolatokat vázoló észrevételt, amelyet szintén szívesen közöl­nénk ... ha ... ! ' d‘ Hol az igazság? - kérdezi vala­ki Jászárokszállásról. Kár, hogy nem azt írta meg olvasónk: hol, mikor, milyen szám alatt hozott bírósági határozatot kifogásol! Névtelen levelek alapján nem je­lentetünk meg úgynevezett jogi eseteket! T. M. (Szolnok) is nyu­godtan aláírhatta, vállalhatta vol­na véleményét: „... nem akarunk rendőrállamot. Ha már másként nem lehet a szabályokra, tör­vényekre fittyet hányókat kordá­ba szorítani, igenis, a rendőrök létszámát, hatáskörét (védelmü- 'ket is!) növelni kell! Szigorúbb törvények kellenének a becsü­letes és törvénytisztelő emberek érdekében ... Éz nemcsak a kor­mány, hanem a koalíciós pártok feladata is lenne. Kevés a rendőr, nincs pénz a rendőrségre. A bün­tetésekből bejönne annyi, hogy elegendő lenne. Talán sötétedés után nem félnénk annyira az ut­cán ...” A hagyományőrző Hegyalja Nem véletlen, hogy a Hegyal- ján nagy múltja van a hagyományőrzésnek, hiszen e tájon kezdődött a magyar törté­nelem, itt bontott zászlót Rákóc­zi, és itt zajlott az 1848/49-es szabadságharc több csatája. A Pro Patria Szövetség is Sárospa­takon vásárolt házat magának; oda várja az ország hagyomá­nyőrző gyerekeit. A bodrogkisfaludi emlékmű­nél történelmi játékkal emlékez­nek a helyi iskolások az itt lezaj­lott 1849-es csatára. A kis falu­nak egyébként jászsági vonatko­zása is van: templomában Gy. Riba János jászberényi festőmű­vész falképeit láthatjuk. És látják is a jászságiak, hiszen a jászberé­nyi és a jászjákóhalmai hagyo­mányőrzők is rendszeres vendé­gei a Hegyalja történelmi játéka­inak. Fodor István Hozzászólás cikkeinkhez Nincs itt semmiféle örökség! Úgy táncolunk (majd), ahogy muzsikálnak Az Új Néplap néhány cikkére - Félidőben az örökségről és az MSZP-ről (augusztus 3.); Vá­lasztani a magyar nép fog (au­gusztus 7.); Félidőről másképp (augusztus 11.) - kénytelen va­gyok tollat fogni, mert amit az urak írnak, az minden, csak nem politika. Enyhén szólva is elfajult handabandázás, vagy ha úgy tet­szik, egymás sértegetése, a reális valóság, a történelmi tények mel­lőzésével. Mik is történtek, Ura­im?! Miután nem a polgári demok­rácia győzött, híveinek egy része 1947-ben nyugatra „távozott”. Másik része itthon maradt. Utób­biak mély illegalitásban harcot folytattak a kommunista rezsim­mel szemben, az előbbiek pedig nyugaton különböző szervezete­ket hoztak létre a kómfnűnista re­zsim ellen, és onnan támadták, Élethelyzet Porfelleg és zaj után - nyugalom! Szolnoki olvasónk augusztus elején elmondta: a Barátság fe­lüljáró „tövében” valamilyen cég kiszámíthatatlan időközök­ben - szombaton, vasárnap is oly­kor, és este - dolgozik. Nem tud­ja, mit csinálnak, „kívülről” úgy tűnik: csöveket csiszolnak-re- szelnek-vágnak. Egy biztos csu­pán: a munka rettentő zajjal jár, és porfelhőbe burkolja a környé­ket. Amint azt megtudtuk, „elérte’ ’ a panasz a Közép-tiszavidéki Környezetvédelmi és a Munka- védelmi Felügyelőséget is. A két szervezet szakemberei egy ütt jár­tak a helyszínen. A közösen fel­vett jegyzőkönyvből a következő „kép” tárult elénk. A Metró Épszolg Kft. Véső úti telepén folyó munkát kifogásol­ták tulajdonképpen a környékbe­liek. Jogosan! A Környezetvé­delmi Felügyelőség munkatársa szerint tőlük a telephelyen foly­tatott tevékenységhez zajkibo­csátási határértéket nem kértek. Amennyiben a környező lakóhá­zakat védendő homlokzatok előtt határérték-túllépésttapasztalnak, a 12/1983. (V. 12.) MT. sz. ren­delet értelmében zajbírságot kell kiszabniuk, illetve ezt követően a tevékenység korlátozását vagy megszüntetését kell előírniuk. A levegőtisztaság-védelmi csoport képviselője a „bejárá­son” megállapította, hogy a te­lephelyen Mobil homokfúvó be­rendezéssel acélszerkezet ho- mokfúvatását végezték egy 16 négyzetméteres alapterületű, egyik oldalról teljesen, másik ol­dalról pedig félig nyitott terüle­ten. Ehhez a munkához sem a tevékenységet folytató, sem a telephely bérlője nem kért en­gedélyt a környezetvédelmi fel­ügyelettől. Káros légszennye­zést okoz az egyébként megeről­tető elfoglaltság, további folyta­tásához levegőtisztaság-védelmi szempontból nem járult hozzá! A Munkavédelmi Felügyelő­ség „színeit” képviselő szakem­ber is lehangoló helyzetet re­gisztrálhatott. A homokfúvóval ugyan nem dolgoztak az ellenőr­zéskor, de a berendezés üzemel­tetési dokumentációját, valamint a dolgozók időszakos orvosi vizsgálatának iratait nem tudták bemutatni. (Mint már említettük, a munka veszélyes. Az emberek vegyvédelmi ruhába öltözve dol­goztak, s kompresszor „segítsé­gével” lélegeztek...) Jelen volt a vizsgálatnál a Met­ró Épszolg Kft. ügyvezető igaz­gatója is, aki tudomásul vette az „ítéletet”. Jegyzőkönyvbe mondta, hogy ilyen jellegű mun­kavégzést a továbbiakban nem engedélyez a telepen. Az acél- szerkezetek megmunkálását - a szükséges hozzájárulás megszer­zése után - a megrendelő terüle­tén végezteti. Reméljük, időközben az Ép­szolg környékén lakók megnyu­godtak. Most már „csupán” azt a napi 30-32 ezer(??) járművet - a 4-es főút forgalmának zaját - kell elviselniük egy ideig. Ez a szám feltehetően hamarosan alaposan csökken! (A vasúti közlekedést hagyjuk most...) Azért ha belegondolunk, szá­munkra kicsit bonyolultnak tűnik ez az acélszerkezet-megmunká­lási história. De hát mit lehet ten­ni, így „jött össze”: a Metró Ép­szolg Kft. telephelyén a munkát a Gálfi és Társa Bt. (Kecskemét) végeztette... övék a homokfúvó. Ki érti ezt? Egyáltalán, kell ne­künk - kívülállóknak - mindent értenünk?-fj­amennyire tőlük tellett, a kapott támogatástól függően. Tehát ki­mondva vagy kimondatlanul a TŰZ és VÍZ harca folyt mindvé­gig a negyven év alatt. Közis­mert, hogy milyen eredménnyel, és kik voltak az áldozatok. Elérkezett 1956. A magyar nép nem az öldöklést, a felfordulást, az ország tönkretételét várta a forradalomtól, hanem sorsának jobbra fordulását. Ez nem követ­kezett be, sőt nagyon sok család­ba a szomorú gyászt hoztat ami napjainkig tart. Ezért egyformán felelősek azok is, akik a forra­dalmat elkezdték, és azok is, akik vérbe fojtották, de legfőképpen azok, akik a háttérből irányítot­ták. Ezek pedig nem mások, mint a nyugati hatalmasságok. Á forradalom bukása után „legfontosabb tennivalód a nem­zeti egység erősítése” címszó alatt a polgári demokrácia hívei még mélyebb illegalitásba vo­nultak, és hosszú évtizedeken keresztül tűzzel-vassal ártottak a kommunista rezsimnek, ott, ahol tudtak, és akkor, amikor tudtak. (Antall József miniszterelnök úr ezt többször hangsúlyozta, ha­sonlóan Mécs Imre képviselő úr is és sokan mások.) Az áldozatok és az eredmény szintén közis­mert. Az amerikai segítség termé­szetesen nem maradt el, sőt ma már tudott dolog, hogy beépültek a kommunisták központi vezető­ségébe és a minisztériumokba. Annak idején, ha tudni akartuk, mikor lesz árváltozás vagy sze­mélyi változás a felsőbb berkek­ben, csak meg kellett hallgatni az Amerika Hangja és a Szabad Eu­rópa magyar nyelvű adásait, és pontos képet kaptunk arról: mi várható. Azt ma már az általános isko­lás gyermek is tudja, hogy egy országot gazdaságilag kell tönk­retenni, és ha ez bekövetkezik, már rendkívül könnyen megy a „rendszerváltás”. Uraim! A me­leg vizet régen feltalálták. Vilá­gos, hogy két év alatt nem lehet csodákat művelni. Szerintem 200 év alatt sem, de ha dilettán­sokkal tűzdeljük tele a hivatalo­kat, akkor húsz év nem elég egy tyúklépésre sem. A világuralmat gyakorlók megnyerték a hidegháborút egy puskalövés nélkül, mert Ronald Reagennek sikerült két vállra fektetnie főméltóságú Mihail Gorbacsov „elvtársat”. (Ez is a szemünk előtt játszódott le, amint egymást letegezték az USA-beli utolsó találkozásnál.) Ezt követően mindenki tudta, hogy a rendszerváltás bekövet­kezik! Meg is történt. Tudta ezt Amerika minden valamire való politikusa és Gorbacsov úr is, meg a jelenlegi vezetés is, éppen úgy, mint a volt kommunista „elvtársak”. Azokat a bizonyos kölcsönöket nem adták volna az ellenséges tábornak, ha nem let­tek volna biztosak abban, hogy annak a haszna duplán, sőt trip­lán megtérül! Nincs tehát itt semmiféle örökség, Uraim! Ami történt, az nem a 800 ezer párttagon, illetve 400 ezer kommunistán múlott! Ezután úgy kell nekünk is táncol­ni, ahogy muzsikálnak, mert ha nem, ismételten szolgai módon kezelnek bennünket. Csak most nem keletről! Ugye, Uraim, nem is olyan egyszerű ez a politika! Kiss Imre Szolnok Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné

Next

/
Oldalképek
Tartalom