Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-19 / 196. szám

1992. augusztus i9. Jász-Nagykun-Szolnok megyéért Kitüntetettek A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés egy évvel ezelőtt döntött a „Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért Díj” alapításá­ról. A díjat olyan személyek vagy szervezetek kaphatják, akiknek, illetve amelyeknek a tevékenysége túlmutat egy-egy te­lepülés határain, munkásságuk a megye egészére kisugárzik, kimagasló, elismerésre méltó. A rendelet szerint évente öt kitüntető díj adományozható, amellyel pénzjutalom és oklevél jár. Az idén a bizottsági állásfoglalások alapján négy kategóriában döntöttek a díjak kiosztásáról. A négy kitüntetett a/, ünnepségen. Balról jobbra: Nagy András, aki a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium képviseletében vette át a díjat, Kiss Kálmán, dr. Dénes Lenke és Baranyó Sándor Dr. Dénes Lenke: Nem akartam lehetetlent Kiss Kálmán A birkózás szerelmese A jászberényi Lehel Vezér Gimnázium oktató-nevelő közössége Dr. Dénes Lenke a tüdőkórház röntgenosztályának részlegvezető fő­orvosa, főmunkatársa. (Nyugdíjba vonulásáig osztályvezetője volt.) A főorvos asszony életútja nem mindennapi. Székelymuzsán szüle­tett, a kolozsvári egyetemen tanult. „Nem tudom, miért akartam orvos lenni, de már öt-hat éves koromban tudtam, hogy az leszek. Talán azért, mert volt egy kistestvérem, aki meg­halt skarlátban. Nagyon sokáig, még gimnazista koromban is sokkolt, hogy miért kellett ennek a kislánynak meg­halnia." Párizsi ösztöndíjat nyert, de közbe­szólt a háború, és Kolozsvárott fejez­te be az egyetemet. ,A radiológia már akkor érdekelt. Az az érdekes benne, hogy olyat látok meg, amit egyébként nem lehet''. Budapestre került, aztán Szombat­helyre, aztán újra Budapestre. Ötvenhatban a férje Bécsből szállí­totta a Vöröskereszt segélyszállítmá­nyait. Aztán egyszer csak nem lehe­tett már visszajönni Bécsből. Üzent a feleségének, hogy jöjjön utána. „De­hogy megyek! Mit keresek én Bécs- ben?" Végül mégis kiment. Bécs- ben, később Kanadában dolgozott or­vosként. Aztán hazajött. , Az egyik gyerekem Váradon ma­radt. A románok nem adták ki, nem engedték még Budapestre sem. Én Kanadában jól éltem, és közben jöttek a hírek, hogy a gyerekem meg éhezik. Ugyanis bármilyen csomagot küld­tem, a román hatóság elkobozta. így hát hazajöttem.” Szolnokon vagy Miskolcon dol­gozhatott volna. Szolnokot választot­ta, ahol megbízták a radiológiai osz­tály megszervezésével is. „Megszerveztük a tbc-hálózatot: a szűrést, a gondozókat. Az országban a legnagyobb arányú tbc-megbetege- désfSziolnok megyében tapasztaltuk. Ném'vdlt itt akkor semmi; se gépek, sem eszközök, se szakemberek. Köz­ben, ahogy beindítottuk a szűrést, az más betegségek gyanúját is fölvetet­te. Igényin, de meg kellett volna ha­tárőrül, rúilyen betegségekről is van szó. Nem volt diagnosztika, ezért meg kellett szervezni a radiológiai osztályt. Ez jó tíz esztendőbe került, hiszen szakorvosokkal is el kellett látnunk.” Közben a két gyerekét egyedül ne­velte Pesten, hiszen a férje kint ma­radt, Kanadában. A gyerekek Pesten laktak, ő Szolnokon dolgozott. Az emberben fölmerül a kérdés, honnan vette az energiát, hogyan tudott egyensúlyt teremteni az életében? .Másodnaponként beültem a ko­csiba, és mentem föl Pestre. A gye­reknevelés nem nehézség. Csak ott, ahol nincs baráti kapcsolat anya és lánya között. Én mindig is a rendet szerettem magam körül. Céltudatos vagyok, nem kapkodok. De az is igaz, hogy nem akarok lehetetlen dolgot megva­lósítani. Csak abba kezdtem bele, amiről tudtam, hogy futja rá az ener­giámból. De azt megcsináltam. Nem volt könnyű, de nem volt erőmön felüli sem.” Akik ismerik, szókimondó, egye­nes embernek tartják. Vajon hogyan viselte el a tekintélyelvre épülő egészségügy ezt az őszinteséget? „Nem volt konfliktusom a szóki­mondásom miatt. Persze adódtak vi­táim, de í'égül is senki nem nyírt ki. Talán azért nem lett semmi bajom, mert igazam volt." P. É. Túrkeve egyik legismertebb polgára Kiss Kálmáp, .a, városi sportegyesület birkózószakosztályának vezető edző­je. Kezdetben’ aktív versenyzőként, majd visszavonulása után a szőnyeg széle mellől próbál minél többet tenni a jövő nemzedékéért. Az 1969-ben a Ferencvárosi Torna Clubtól hazaérkező Kiss Kálmán mi­nőségi változást hozott a halódófél­ben lévő túrkevei birkózósport életé­be. Mostoha körülmények fogadták, de céljaitól, megálmodott vágyaitól ezek sem tudták eltéríteni. Mi más is tölthette volna ki egy ízig-vérig sport­ember gondolatait, mint hogy életre keltse szeretett sportágát, hogy lelket leheljen szakosztályába? Edzésekre, versenyszerű sporto­lásra legkevésbé sem alkalmas helyi­ségek álltak akkor a rendelkezésére. Szervezőképességének köszönhető­en azonban mégis sikerült megtölte­nie ezeket a termeket apró emberkék­kel, akik szívták magukba lelkesítő „intelmeit”. Munkáját hamarosan si­kerek koronázták, „fiai” egymás után nyerték a rangos versenyeket, bizonyítva, tanácsai meghallgatásra találtak. Az utánpótlás tagjai minden esz­tendőben egy vagy több úttörő-, diák­olimpiái aranyat „szállítottak”, majd pár év múlva serdülő és ifjúsági ma­gyar bajnokságokat nyertek. Örök vágya, hogy tehetséges tanít­ványaiból egyszer egy komplett túr­kevei felnőttcsapatot kovácsolhas­son. Óhaja azonban ez idáig betelje­sületlen maradt. A nagyobb egyesü­letek - Ferencváros, Csepel, Vasas - kedvezőbb lehetőségeiket kihasznál­va mindig „elszipkázták” legügye­sebb gyerekeit. Lendülete ettől füg­getlenül töretlen maradt, munkáját újra és újra határtalan lelkesedéssel kezdte. Kiss Kálmán nem csak edző, a bir­kózószakosztály mindenese is egy­ben. Ha kell, intéző, ha kell, szertá­ros, ha kell, a takarító egy személy­ben, ellát minden menet közben adó­dó feladatot annak érdekében, hogy a sportág zökkenőmentesen fejlődjön Túrkevén. Mi adhat erőt immáron több mint két évtizede a mesternek, hogy el­szántsága, akarata töretlen maradt? Minden bizonnyal neveltjei sikerei éltetik tenni akarását, hiszen egykori diákjai felnőtt válogatottként - ugyan más egyesületek színeiben - is ered­ményesen szerepelnek. Helyezéseik, érmeik bizonyítják nevelőedzőjük hozzáértését. Tény, hogy Kiss Kálmánt a birkózás rajongó szeretete vezette és vezeti ma is, meg nem valósult álmaiért kárpót­lást nyújtanak fiai dicsőségei, melynek fényéből neki is jár néhány sugár. * Huszonhárom év kiemelkedő ta­nítványai- Bíró László - tizenkétszeres magyar bajnok, Európa-bajnok, vb-ezüstérmes- Kiss Sándor - magyar bajnok, vb 5. helyezett, barcelonai olimpikon- Fórizs János - magyar bajnok- Lakatos Győző - ifjúsági és serdülő magyar bajnok, felnőtt OB ül. helyezettje- Kiss Károly - IBV-győztes, serdülő magyar bajnok, vb III. helyezett- Kiss Ferenc - magyar bajnokság ezüstérmese- Szarka Imre - serdülő-vb ezüstér­mese- 1991-ben 47 olimpiai pontot gyűj­töttek a túrkevei birkózók, az országos egyesületek közötti rangsorban a 16. helyen végeztek- a felnőtt magyar válogatott keretek­ben jelenleg öt túrkevei birkózó található- tanítványai összesen 12 úttörő olimpiai bajnoki, 2 diákolimpiái, 9 serdülő magyar bajnoki, 6 ifjúsági magyar bajnoki címet nyertek is a kitüntetettek között volt, és átvehette a díjat kedden dél­előtt a megyei önkormányzat ün­nepi ülésén. ’ '., Nagy András, a gimnázium igazgatója, matematika-fizika szakos tanár nyilatkozott a tan­testület kitüntetése alkalmából.- Egy igazgató számára az egyik legnagyobb öröm, ha isko­láját akár a megyében, akár or­szágos szinten elismerik. Ez a kitüntetés nem egy személyben az igazgató munkáját dicséri, ha­nem egy kollektív munka ered­ménye. Esetünkben nemcsak a mai, közel 50 fős tantestület munkájának elismerése, hanem elődeinké is, több száz pedagó­gus jó munkájának kifejezése.- Mely területeken értek el olyan kimagasló eredményt, amelyért ezt a kitüntetést kiérde­melték?- Diákjaink egyetemi, főisko­lai felvételi aránya országosan kiemelkedő. Vagy: kicsit távo­labbról haladva a mához, isko­lánk bekapcsolódott még az 1976/77-es tanévben a Magyar Tudományos Akadémia egyik kísérletébe, amely célul tűzte ki egy osztályban a komplex ter­mészettudományos oktatást. Úgy hiszem, a kitüntetésben része volt iskolánk zenei kultú­rájának is. Rangos hazai és kül­földi fesztiválokon nyertünk elő­kelő helyezéseket. Az idegennyelv-oktatás terü­letén is nagy lépéseket tettünk az utóbbi esztendőkben. Állandó kapcsolatunk van egy német is­kolával, Vechta vájos, gimnáziu­mával, amely egyébként Jászbe­rény testvérvárosa, csakúgy, mint olasz testvérvárosunk, Conselve gimnáziumával. Ezen­kívül egy erdélyi, egy japán és egy amerikai iskolával van rend­szeres kapcsolatunk, ahová diák­jaink csereakciók formájában ki tudnak menni. Egy gimnázium színvonalá­nak mércéje az is, ahogyan diák­jai az országos középiskolai ta­nulmányi versenyeken szerepel­nek. Minden évben van egy-két tanulónk, aki bekerül az első tíz közé. Végül, de nem utolsósorban a sportban elért eredményeinkről is kell néhány szót szólni. Röp­labdában leány válogatottaink vannak, triatlonban Európa-baj- noki helyezést nyertünk. Talán nem kis dolog az sem, hogy is­kolánkból két fiú elkerékpáro­zott Barcelonába.- Megtudhatjuk, Mit fognak csinálni az oklevél és plakett mellé kapott 180 ezer forinttal?- Alapítvány létrehozására fordítjuk, s az évente legjobban dolgozó egy vagy két pedagógus munkáját jutalmázíúik1' véle. így tulajdonképpen mint inspiráló erő visszatér az előbb említett eredményekért való munkálko­dás körforgásában az újabb, még nagyobb célok elérése érdeké­ben. Tisztelt Vásárlóink! Ezúton tájékoztatjuk Önöket, hogy augusztus 25-31 között alábbi raktárházaink és diszkontáruházaink LELTÁROZÁS MIAU zárva tartanak: Szolnok, Véső út 1. Pálfyútl. Karcag, Forrás út 5. Ez idő alatt a Diszkont 2000, valamint a karcagi Diszkont Áruház (Forrás u. 5.) váija vásárlóit! A Karcagi KUNSÁG FÜSZÉRT Diszkont Aruház szeptember 1-jétől, előreláthatóan 2-3 napig zárva tart. *5985/lH* V_________________________________/ Baranyó Sándor Színekben megjelenített drámák Ahogy erre a tisztes alkalomra szánt köszöntőre készülök, s gondolataimat rendezgetem, a róla szó­ló írások, dokumentumok között böngészgetek, akkor döbbenek rá magam is, ki Baranyó Sándort régóta ismerem - milyen gazdag ez az életmű, s hogy milyen messzire, sok helyre jutottak el hazán­kon kívülre is alkotásai. Pontosan tizenegy ország­ba, köztük a távoli Japánba, és huszonegy városába a nagyvilágnak, mindenekelőtt a festők „fővárosá­ba”, Párizsba, mely első külföldi bemutatkozásá­nak színhelye 1967-ben. De München, Helsinki, Amszterdam, Kairó is ott szerepel a tárlatok sorá­ban. Miközben tehát ’57 óta Baranyó Sándor a Szol­noki Művésztelep állandó lakója, és rendületlenül járja a maga festői útját, képei Európát, a föld távolibb részeit is bejárják. S ahol megfordulnak, mindig azzal hívják fel magukra a figyelmet, ami e művészet legbensőbb sajátja: az Alföld magyar­ságát, valóságát tükröző és reprezentáló színes, eleven erejű festői világukkal. O nem azért kalandozik el soha Nyugatra vagy a világ más tájaira, hogy ellessen netán valamit a művészet divatos hullámaiból, hogy azután azok a hátukra vegyék, ő inkább azt akarja megmutatni. bárhol jelentkezik, amit csak ő tud adni a nagyvi­lágnak: az emberségnek, a magyarságnak azt a képét, amelynek megalkotásán vászonról vászonra rögeszmésen fáradozik. A valóságból indul ki, és oda is érkezik vissza, de átszűrve közben egyéni­ségén mindazt, amit maga körül lát és tapasztal; nem széttárt karokkal engedi be vásznára a valósá­got, akár elámulva természeti szépségeitől, mindig mérlegelőn és kritikai felelősséggel fordul hozzá: az emberért. Festményein nem a nyugalmas befo­gadás öröme pompázik, hanem az újjáteremtés szenvedélye, a lobogás láza munkálkodik. Tablói: a színek robbanásai; színekben megjelenített drá­mák. Mindegy, hogy tárgya a természet egy darab­ja - lehet az akár a Tisza is - vagy az emberélet valamelyik mozzanata - képein mindig ott találjuk a humánum maradandósága melletti protestálást. Ez a művészi-emberi magatartás adja sajátosságát a kortárs művészet rendjében való hely vállalásnak; amit értői és pártolói lelkesen igeneinek, viszont mások - ilyenek is akadnak - sanda gyanúval fo­gadnak, holmi konzervativizmust szimatolva ben­ne, igazságtalanul. Baranyó Sándort azonban épp­úgy nem hódítják el a dicséretek, miképp művészi eltökéltségében sem rendítik meg a gáncsoskodó avagy félreértő vélemények. Több mint negyven éve vállalja következetesen „alföldiségét” és lé nyegretörő realizmusát, amiben nagy elődeihez, a realista művészet hazai képviselőihez is szorosan kötődik. Művészete gyökerereit mélyen a valóság ba, a nemes hagyományokba ereszti, erős törzse a tiszta magyarság, és terebélyes lombozata meg annyi tájkép, portré, csendélet - színek és formák pazar világa. Micsoda út, mennyi kép! Erről adai hozzávetőleg sem létezik; életpálya, melyet napja inkig Baranyó Sándor megtett első hazai kiállítása óta, amely ’46-ban történt, az Emst Múzeumban Felsorolni is képtelenség lenne e rövid lélegzetű köszöntőben honi tárlatait, hazai gyűjteményes be­mutatkozásait, akárcsak az itthoniakat is, a szolno kiakat, s amelyeknek sora remélhetőleg még újak kai gyarapodik. Mert miként Felszólaló című ké pével több mint egy évtizede kifejezte - mennyi, sorsa miatt érzett indulat, keserűség s ugyanakkor elszánás sűrűsödik abban a parasztemberben a vásznon - mindig kell a kiáltó szó: a humánum nevében. Minden arra vall, hogy az immár hetve­nen is túljáró Baranyó Sándornak van ereje hozzá, hogy kiáltson. Valkó Mihály ASV-PLAST RT. Szolnok, Mártírok u. 32. pályázatot hirdet GAZDASÁGI IGAZGATÓHELYETTESI (főkönyvelő) munkakör betöltésére. A munkakör betöltésének feltételei:- Közgazdasági egyetemi vagy számviteli főiskolai végzettség- 5 éves - ipari - szakmai gyakorlat- Legalább ötéves vezetői gyakorlat- Erkölcsi alkalmasság A munkakör betöltésének időpontja: 1992. szeptember 1. A pályázatot 1992. augusztus 24-ig lehet benyújtani: ASV- PLAST RT., Szolnok, Mártírok u. 32., Lehel Sándor ügyvezető igazgatónak címezve. A pályázatok elbírálásának időpontja 1992. augusztus 31. A pályázókat levélben értesítjük döntésünkről. *5576/1H* V ____________________________________/

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom