Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-01 / 181. szám
8 Magazin 1992. AUGUSZTUS 1. 4 ELMARADOTT TÉRSÉGBEN ÉLÜNK Minden munkanélküli egyforma? „Percekkel” a kilencvenedik év előtt Beszélgetés Hamza D. Ákos festőművésszel Hamza D. Ákos műtermében, egy félig kész kép mellett A munkanélküliség területi különbségeiről egyre több használható ismeret halmozódik fel. Ha csak abból indulunk ki, hogy a munkaképes korúak közül hánynak nincs állása, azonnal szembetűnő különbségek mutatkoznak akár a megyék között, akár az egyes megyéken belül is. A közismert munkanélküliségi ráta alapján például csaknem hatszázalékos a megyei és az országos adatok közötti eltérés. S ezen igazából nem is nagyon csodálkozhatunk, hiszen - ha bevalljuk, ha nem - olyan elmaradott térségben élünk, ahol a gazdasági és a kulturális hátrányok vég nélkül szaporodnak. Leginkább kedvezőtlen helyzetbe ugyanakkor azok a települések vannak, amelyeknek a lakói ingázók, vagy önerőből egyszerűen képtelenek változtatni helyzetükön. Sem megfelelő iskolai végzettséggel, sem átváltható szakképzettséggel nem rendelkeznek. Nem szólva arról, hogy a kisebb falvakban legfeljebb a termelőszövetkezetekben találhatnak munkát. Csakhogy ezek átalakítása idáig nem történt meg, jövőjük teljességgel bizonytalan; akárcsak az innen kikerülők helyzete, mivel általában idős, szakképzetlen emberekről van szó. Még korántsem omlott szét az államszocializmus minden szelete, s ennek elkerülhetetlen következményeként egyre többen kerülnek utcára. És nem pusztán a betanított és a segédmunkások. Jóllehet az elmúlt félévben is a munkanélküliek tizenhárom százaléka nem végezte el a nyolc osztályt, s harmincöt százalékuk csak alapfokú végzettségű volt, ám a szakképzett rétegek esélyei is szemmel láthatóan romlottak. Ez év májusában közel tízezer szakmunkás, kétezer szakközépiskolai és több mint hétszáz felsőfokú végzettégű volt állás nélkül. Annál meglepőbbek az iménti adatok, mert elsősorban a munkanélküliség szerkezeti eltolódására vetnek fényt. A gazdasági és kulturális kirekesztettség ugyanis nem pusztán a funkcionális analfabétákat fenyegeti, hanem azokat is, akik valamilyen magasabb fokú képzettséget szereztek. Több-kevesebb ideig szakmunkásként, esetleg pedagógusként dolgoztak, s szinte egyik napról a másikra mondtak fel nekik. Jászberényben például közel hatszáznál, Karcagon kilencszáznál, Mezőtúron pedig hétszáznál is többen vannak, akik szakmunkásképzőTesti nevelés - Egészség címmel jelent meg egy nemrégen lezajlott tudományos ülés anyaga Szegeden. A Szent-Györgyi Albert tudományos ülésen dr. Csabai Csaba, Jász-Nagykun-Szol- nok megyei sportfőorvos is képviselte megyénket előadással. A korszerű testi nevelés sportorvosi szempontjairól számolt be a tudományos ülés résztvevőinek. A sportfőorvos a sportot alapvető eszköznek tartja egy egészségesebb társadalom kialakítására. Ez azonban csak akkor érhető el, ha mindenki sportember lesz. Mit tapasztalunk ezzel szemben? Azt, hogy a lakosság 10 százalékát sem éri el azoknak a száma, akik rendszeresen sporvel vagy szak-középiskolai végzettséggel lettek munkanélküliek. Éppígy elgondolkoztató, hogy ugyanezekben a városokban a főiskolai és az egyetemi végzettségű munkanélküliek száma meghaladja a másfél száz főt. Látszólag elhanyagolható arányuk akár a nyolc osztállyal rendelkezőkhöz képest is (a szorzószám meghaladja a tízet), de csak akkor, ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy az értelmiségi munkanélküliség növekedése önmagában is tünet értékű. Mert arra a valós veszélyre világít rá, hogy a teljes leszakadástól nem fenyegetett, ám csökkenő (vagy rengeteg többletmunka árán stagnáló) életszínvonalú, bérből és fizetésből élő szellemi foglalkozásúak munkaerő-pozíciói szintén gyengülnek. Más szóval: az elszegényedés nyomasztó valóságával egyre nagyobb létszámú társadalmi csoportoknak kell szembenézniük. Akár abban az értelemben is, hogy többé sem az iskolai végzettség, sem a szakmai képzettség nem jelent kizárólagos védelmet. A szegénységi küszöb alatt élő emberek arányát így mindenképp növelik az év második felében munkanélkülivé válók. Óvatos becslések szerint is 1993 elejéig a megyében negyvenezer fővel számolhatunk. S nem csupán a városokban dolgozókat érinti a munkanélküliség, hanem ennél jóval nagyobb mértékben az amúgy is elmaradott térségben élőket. Csak néhány adatra utalva: Abádszalókon például csaknem ötszáz, Kunmadarason nyolcszázhatvanhárom, Kenderesen négyszázhét volt a júniusban regisztrált munkanélküliek száma, miközben a kisebb településeken is jelentős növekedés érzékelhető. Mert a munkaalkalmak annak mértékében csökkennek, amilyen nagyságú a település. Hiába irányul élénk kereslet a magasan kvalifikált pénzügyi és számítás- technikai szakemberek iránt, elhelyezkedésük esélye a nagyobb városokhoz kötődik. S az is kétségtelen, hogy a munkáltatók elsősorban a szakképzetlenektől válnak meg, majd a szellemi dolgozókat küldik el, legvégül pedig a szakképzett fizikai munkásokat. Valójában a megye gazdasági szerkezetéből adódóan, mely ha lényeges területi különbségekről is árulkodik, a domináló iparágak - többek között a Jászság és Szolnok térségében - mégsem számolhatók fel egy csapásra. Legfeljebb fokozatotolnak. Még kevesebb azoknak a száma, akik optimális körülmények között, szakszerűen, ellenőrzés mellett végzik a sporttevékenységet. Ahhoz, hogy elérjük az ideális állapotot, egy olyan korszerű testi nevelési rendszert kellene kialakítani, amely mindenki számára biztosítja a személyi és tárgyi feltételeket. Szomorú az a tény is, hogy a testi nevelés kérdésében - kiemelten az ifjúságra vonatkoztatva - hazánkban az utóbbi hat- \ van évben nem sok változás történt. A gyerekek mozgásigénye és az oktatási rendszer által nyújtott lehetőségek között nagyon nagy az ellentmondás. Jelenleg mintegy 3 és fél milsan alakíthatók át, de így is elkerülhetetlen, hogy az újonnan létrejövő foglalkoztatási struktúra szembeszökően eltér a munka- vállalók iskolai végzettségétől. Mint ahogyan eddig is eltért, hiszen az elmúlt évben majdnem háromszáz mérnök volt állás nélkül; közöttük pályakezdő fiatalok. S ha figyelembe vesszük, hogy már 1991-ben is ezerháromszáz fiatal kapott munkanélküli-segélyt, aligha lehetünk bizakodóak. Mert számukra ez a helyzet a családjuktól, illetve az állami segélyezéstől való fokozott függést jelenti; jövőjük veszélyeztetett perspektívái pedig többnyire az erőszaknak kedveznek, amely egyszersmind frusztrációjuk és kétségbeesésük kifejezése. Méghozzá annál nagyobb mértékben, minél kevésbé válik elhihetővé, hogy néhány éven belül jelentősen változik a helyzet. Az erre utaló jelek nem túlságosan meggyőzőek. ^ így a foglalkoztatási válság akut jellege sokkal több romboló hatással jár, semmint megelégedhetnénk a növekvő munka- nélküliség statisztikai rögzítésével. A munkáért folyó versenyben ugyanis nem pusztán a hiányzó szakképzettség jelent hátrányt, hanem - egyebek között - a nem és az életkor is. Ejgyje többen lesznek, akiknek 45 vagy 50 éves korukban nem sikerül újra beilleszkedniük a szakmai életbe, s akik talán életük végéig szociális segélyen tengődnek. Az elvesztett munkahely minden szempontból elindítója a fokozatos lecsúszásnak és a kulturális depriválódásnak. A megyében is egyre több társadalmi csoport, sőt terület rekesztődik ki a szociális integrációból. Vagyis a nincstelenek és a kisebb-na- gyobb anyagi biztonságban élők között a szakadék folyton növekszik. Míg az egyik oldalon azok állnak, akik részesei a munka világának, s viszonylagos kényelmet biztosító életszínvonalon élnek, a másikon azok, akik nem jutnak munkához, s akiket az anyagi elnyomorodás, az elszigeteltség, a társadalmi életből való kirekesztettség sújt. Hasonló élethelyzetük ellenére a munkanélküliség nyomasztó terheit mégsem egyformán viselik. Még akkor sem, ha a munkanélküli-járadék szinte kivétel nélkül csupán a megállíthatatlan lecsúszáshoz elegendő. Szomor- kodhatunk ezen vagy akár el is hallgathatjuk, de a tények ettől még tények maradnak. lió fiatal testi nevelését kellene átgondolni, és kialakítani az ehhez szükséges feltételrendszert. Ehhez viszont előre kell lépni a tornatermi ellátottságban ugyanúgy, mint a testnevelők számának növelésében. Figyelmet kell fordítani az iskolaorvosi és a sportorvosi szakellátásra, valamint arra, hogy gyógytestneve- lők irányításával foglalkoznak azokkal a gyerekekkel, akik nem vehetnek részt a hagyományos testnevelési órán. Ehhez persze fokozni kellene a gyógytestne- velői képzést is. Egy felmérés szerint ugyanis a tanulók több mint 23 százaléka gyógytestne- velési ellátást igényelne - állapította meg előadásában a szolnoki sportfőorvos. Egy regénybe illő kalandos élet alkonyán, pár évvel ezelőtt Jászberényben telepedett le Hamza D. Ákos és felesége. Akkoriban persze még csak kevesek tudták, kiről is van szó, de azok is alighanem felületesen ismerték Hamza D. Ákos festőművészi, filmrendezői munkásságát. Lapunkban ugyan akkor több interjú is készült vele, de emlékeztetőül azért idézünk néhány tényt, adatot. Hamza D. Ákos 1903-ban született Hódmezővásárhelyen. A festőművész ma így emlékezik gyermekéveire:- Apám vasúti alkalmazott volt, s hol ide, hol oda helyezték. Amikor megnősült, éppen Hódmezővásárhelyre, ahol születtem. A keresztlevelemben az áll: „Született: Hódmezővásáhely vasúti állomás”. Később ezen jókat derült a család, de hát az volt a valóság, hiszen az állomás épületében volt a szolgálati lakás. Tulajdonképpen nem sok emlékem van róla, hiszen rövid ideig éltünk ott. Annál több élmény köt a Jászsághoz, Jászberényhez, ahol nagyapám katolikus néptanító volt, s rendszerint nála töltöttem a nyári vakációkat, a sok unokatestvérrel. Nagyapámnak ugyanis nyolc gyermeke volt. „A kisiskolás évek egy része már Szolnokon telt, majd a Verseghy Gimnáziumban érettségizett - olvashatjuk egy korábbi tanulmányban. A Képzőművészeti Akadémián Csók Istvántól festészetet, Kisfaludy-Stróbl Zsig- mondtól szobrászatot tanult, de egyidejűleg elvégezte a jogi egyetemet is. Tanulmányai végén ösztöndíjat kapott Párizsba.”- A pár hónapos ösztöndíjból azonban tizenkét év lett - mondja. Párizsba eljutni minden fiatal festő álma volt, s amikor lejárt az ösztöndíj, nem tudtam szabadulni a város varázsától, művészeti életétől. Párizsban rendezték meg első egyéni kiállításomat 1929-ben, s ott kezdtem el barátkozni Rene Claire asszisztenseként a filmművészettel is. „A család hívó szavára a II. világháború előtt visszatért Magyarországra, s érdeklődését a festészet mellett egyre inkább a filmezés köti le” - idézet a már említett tanulmányból. Játékfilmrendezőként Herczeg Ferenc népszerű regényével, a Gyurkovics fiúkkal mutatkozott be, majd ezt követte a híres Külvárosi őrszoba, A láp virága, a Bűnös napok stb. A filmezés mellett Hamza D. Ákos élénk közéleti tevékenységet is folytatott, s szoros barátságba került többek között Bajcsy-Zsilinszky Endrével, akiről most is nagy-nagy tisztelettel és szeretettel beszél.- Bajcsyról már annyi mindent, jót és rosszat elmondtak - jegyzi meg -, de azt még senki sem, hogy soha egy hazug szó el nem hagyta az ajkát. Én őt a világ legtisztességesebb emberének tartottam.- Az ön életútját olvasva nekem is a tisztesség és a becsület jutott eszembe. Hogyan lehetett ezt a zaklatott századot ennyire tisztán megélni?- Én meg azt kérdezem, hogyan lehetett végigélni úgy, hogy az ember nem maradt meg embernek. Az ember azzal tudja megőrizni tartását, emberi mivoltát, ha legalább ő tisztességes marad akármilyen is, s mit mond a környezete. Ha másként éltem volna, most nagyon szégyelleném magam. A történelem vihara nemsokkal a háború után külföldre űzte Hamza D. Ákost, s több évtizedet, élete nagyobb részét Sao Pa- ulóban töltötte. Miközben számos kiállítása volt Európában, a szűkebb hazája közönsége azonban csak a nyolcvanas évek közepén láthatta először a képeit, amelyek azonban most már örökre Jászberényben maradnak.- Az eddigi munkáimat, s amiket még ezután készítek, a Jászság népének adományozom - mondja -, bár nem tudom, meddig tudok még dolgozni, hiszen percek választanak el a kilencvenedik évtől. Mindenesetre szeretnék túltenni a mesteremen: Csók István 98 éves korában halt meg, de egészen addig festett. A képeket egyébként majd abban a házban állítják ki, amelyben a házaspár él, s az az alapítvány működteti majd a leendő Hamza-múzeumot, amelyet nemrégiben hozott létre a festőművész felesége. Tál Gizella Az absztrakt képek mellett nem hiányoznak a festőművész munkásságából az emberábrázolások sem. Képünkön a Menekülés Egyiptomba című festmény Kerékgyártó T. István Gyermekeink érdekében Nagyobb figyelmet a testnevelésnek!
