Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-26 / 201. szám

4 Körkép 1992. AUGUSZTUS 26. Vágtában Hellászon át FELÚJÍTOTTAK A KONYHÁT • Még tavaly visszavette a kidőlt hátú és szinte felszereletlen iskolakonyhát a nagyrévi önkormányzat. Az idén több mint egymillió forintot költöttek rá, így jó körülmények között dolgozhatnak az asszonyok. (Fotó: Mészáros) Miklósi lányok és a katonák készlet a Meteorákból 1. A házakat nem lehet elhallgat­tatni. Szótlanul is sokat monda­nak. Gondozott vagy elhanya­golt homlokzatuk árulkodik gaz­dájuk vagyoni helyzetéről. S mennyi minden másról! Még a történelmi sorsfordulókról is. Mennyi, de mennyi romba dőlt ház utalt negyvenötben az eszte­len háborús pusztításra. Most meg fura módon az épülő ottho­nok figyelmeztetnek érré. Először fel sem tűnnek az intő jelek, hogy aztán fokozatosan felerősödve, megsokszorozódva döbbentsék rá a békés utazókat: innen, a Belgrádot Skopjével összekötő úttól alig kétórányi já­rásra arat a halál. Itt az útmenti falvakban, városokban nem veti szét a gránát a házakat, mégis felbecsülhetetlen a kár, mert a háborús események következté­ben félbemaradtak az építkezé­sek. A házak százai állnak félig fel­húzott falakkal vagy tető alatt bár, de ajtó-ablak nélkül. A háborús helyzetre egyéb­ként csak a Belgrád környéki gyakori ellenőrzések utalnak. Különben a görög határig békés a táj. A birka- és kecskenyájak háborítatlanul legelésznek. A görög határt átlépve felsó­hajt a magyar: bár csak a mi út­jaink is ilyenek lennének. A nagyvárosi fénnyel megvilágí­tott úttestet díszbokrok, többnyi­re színorgiákban tobzódó leán- derek szegélyezik. Igaz, néhány kilométer után eltűnnek; az út- szélről a villanyoszlopqk, de a virágerdő nem. Ámul-bámul a magyar, míg­nem temérdek szemeteszsákot fedez fel az útszéli viráge/dőben, s ettől egyből otthon érzi magát. A tengerre könyöklő üdülőben ugyanígy. Kulcsátvételkor ugyanis kiokítják: neki kell taka­rítani a szobát, s levinni a kukába a szemetet - közte a használt vé­cépapírt is, mert a szűk csatorna miatt nem szabad azt a vécébe dobni. Még szerencse, hogy a görö­gök jórészt az idegenforgalom­ból élnek, mert különben mennyi mindent kellené még megcsinál- niok az apartmanok bérlőinek! A haloványodó ihletet a ten­ger élesztgeti. Selymes homok a part, a kellemes, sekély vízben akár száz méterig be lehet gyalo­golni. Legalább is itt, Olympich Beachben, Thesszaloniki köze­lében. Délebbre már merede- kebb és kövesebb a part. A stran­don meztelen keblű nők garma­dája: köztük útitársaim egyrésze is. Amikor összefutunk a parti fövenyen, tiszteletemre felhúz­zák a melltartót. A tenger sós vize után jólesik a kellemes zuhany. Napelemek­kel melegítik a vizet. Ha süt a nap, van meleg víz, ha nem süt, nincs. Idő viszont van, csak a türelem véges. Amikor hanyatt dőlök a heve­rem, lábnyomokat fedezek fel a plafonon. Micsoda barbár alak dobálhatta fel a cipőjét - gondo­lom. S mi késztette erre? Pillana­tok alatt megtudom. Szúnyogok garmadája tekint éléskamrának. Csapkolódok én is inggel, gatyá­val, amivel csak tudok. Reggelre mégis olyan a képem, mint a szi­ta. Ilyen előkelő helyen sem vé­geznek szúnyogirtást - nyuga­lom, szolnoki lakótársaim. Útnak indulunk, szétnézni Hellasz földjén. Az egyik útszéli kocsmában rossz neszkávét iszom kétszázötven drachmáért. (Több mint száz forintért.) Bo­csánat, néha „tévedő” itthoni fő­urak! A Tempi-szorosban meg­állunk Apolló forrásánál. Azt mondják, aki megmosdik annak vizében, megszépül. Nincs rá szükségünk, mert ugyebár az a férfi, aki az ördögnél egy fokkal szebb, az már gyönyörű. Larissza mellett rozsdás bá­doglemezekből összetákolt vis­kók hosszú sora. Az út másik oldalán jobb a helyzet. Ott nagy­méretű, kerek sátorok állnak. Ol­daluk körben felhajtva. A bútor­zat legfeljebb egy rossz asztal. A sátrak alatt porfelhőt kergetve hancúrozik a szél. - Cigányok laknak itt - mutat idegenveze­tőnk a bádogviskókra meg a sát­rakra. - Főleg a gyapotföldeken foglalkoztatják őket. Nem tudni, hányán élnek Görögországban, mert nem anyakönyvezik őket. A hazai „pozitív diszkriminá­ció” jut eszembe. Gondoljon ró­la mindenki azt, amit akar. Utó­végre egy röpke útirajz nem ideológiai eszmefuttatás. Dionban egy félig feltárt ma­cedóniai város romjai közt né­zünk szét. Az I-IV. század között épült csatornarendszer egyik fel­tárt része még most is használha­tó. Az istenek lakhelye, az Olim­posz közeli forrásaiból vezették ide a hideg és a meleg vizet. Va­jon a szolnoki csatornák bírják-e másfél ezer évig? S épületma­radványaink évszázadok múlva lesznek-e olyan lenyűgözőek, mint a dioni szentély padlózatá­nak szinte teljesen ép mozaikja? Nem nagyon hiszem. A helyiek nem sokra becsülik a régi város romjait. Azért gon­dolom ezt, mert Isis szentélyétől (ahonnan szép szobrok kerültek elő) tíz méterre hevenyészett ka­rámot építettek a birkáknak. Igaz, a mi műemlékeink védel­méről is el lehetne mondani egyet és mást... Azért, hogy alig három órát töltsünk Athénben, s legalább futtában felmenjünk az ottani Akropoliszra (mert akropolisz, magyarul fellegvár máshol is van Görögországban), tizenkét órát zötykölődünk az autóbu­szon. Utólagosan mérlegelve: megérte! Az ottani élmény há­romsoros leírása méltatlan lenne a hely szelleméhez. Leírhatatlanul szép a Meteo- rák félelmetesen csodálatos vi­déke is. A meredek sziklaormo­kon korábban huszonegy kolos­torban virágzott az élet. Közülük már csak hat működik. Jó két­száz lépcső megmászása után szétnézek a Meteoron kolostor­ban. Lenyűgöz a régi ikonok lát­ványa. A kerítésnél a több száz méteres mélységbe pillantva igazat adok az útikalauz írójá­nak, aki szerint a turista itt úgy érzi, hogy csak lépés választja el a mennyország kapujától. Ha biztos lennék benne, hogy oda­kerülök, talán meg is tenném azt az egy lépést, de így inkább megszeppenve visszalépek. A kolostor udvarán fekete re­verendában, fején a fazékszerű sapkával fát fűrészel egy szerze­tes. Egykedvű mosollyal nézi a látogatókat - főleg a nőket. Va­jon mi jár az eszében? Viszony­lag nem is olyan régen nők nem jöhettek ide. Volt olyan időszak, amikor nőknek akkor sem adtak enni, amikor azok idetévedve az éhhalál küszöbén álltak. A szerzetes észreveszi, hogy mustrálom. Valami olyasmit ér­zek tekintetéből, hogy mi nézni­való van a favágáson, hiszen ha képletesen is, de mindannyian egész életünkön át vágjuk a fát. S nagyon is elgondolkodtató, hogy mi az életünk értelme? A hegyek közötti tenyérnyi parcellák látványa ragad vissza a hétköznapi életbe. Némelyik több órányi járásra van a lakott helyektől, mégis gondosan meg­művelt. Nálunk meg azt írja az újság, hogy félmillió hektár par­lagon áll. Őszinte vágyam, hogy mielőbb rendeződjenek dolga­ink, s termést adjon minden tal­palatnyi föld, mert bármilyen szép is Hellász, igazán ez a po­ros, unalomig ismert alföldi táj tartja rabul a lelkem. Simon Béla Első grafológiai világ­konferencia Pécsett Pécsett rendezik meg az I. gra­fológiai világkonferenciát, a sze­mélyiség kézírásban tükröződő jellegzetességeivel foglalkozó tudomány szakembereinek ta­nácskozását. A szeptember 24- én kezdődő háromnapos nemzet­közi fórumról tartott keddi sajtó- tájékoztatón a szervező Magyar Grafológiai Társaság vezetői el­mondták: a világkonferencia megrendezésével az elismert tu­dományok közé szeretnék visz- szavezetni a hajdan világhírűnek számító hazai grafológiát, visz- szaállítva annak régi rangját. Törökszentmiklós város mű­velődési központjának pódium­termében a Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Hadkiegészítő Pa­rancsnokság és a polgármesteri hivatal közös szervezésében tá­jékoztatót tartottak a bevonuló ifjak részére. A rendezvényen részt vettek a pártok és egyházak helyi képvi­selői, Szegő János pofgáifnester és annak a katonai szedegetnek a törzsfőnöke, ahová a körülbe­lül hetvenfőnyi törökszentmik­lósi hadköteles bevonul. Régi hagyományt követtek ezzel a hadsereg részéről. Fúvószenekar köszöntötte a fiúkat, akiknek az­tán a miklósi lányok kokárdát tűztek a mellükre. ÁLtalános el­várásokról, jogokról és köteles­ségekről esett szó, arról is tájé­koztatták őket, mi vár rájuk. Az ünnepség fontos része volt, hogy az újoncok kérdéseikre vá­laszt kaphattak. Egy vegetáriá­nus fiatalember amiatt aggódott, hogy majd nem jut számára megfelelő élelemhez, de kide­rült, ellátása a kantinból megold­ható. Az eseményről videofelvételt is készítettek, a hadsereg képvi­selői lehetővé teszik, hogy a ka­tonák leszerelésük alkalmával megnézhetik a filmet, és szóvá tehetik, mi valósult meg és mi nem az ígéretekből. AUGUSZTUSI MEGLEPETÉS! Saját szállítás esetén azonnali kiszolgálás! Kedvező árfekvésű HOLLAND cserépcsalád natúr, piros és barna színben. j.*ii it.' i< A NATUR CSEREP: 330 Ft/m2 + áfa MÁZAS CSERÉP: 345 Ft/m2 + áfa + KIEGÉSZÍTŐ IDOMOK AMÍG A KÉSZLET TART! JOBBOS SZEGÉLYELEM BALOS SZEGÉLYELEM hOfogű elem SZELLŐZŐ ELEM ZARŐELEM Kiszolgálás: hétfőtől - szombatig 7-12 óráig JrnU^ 5600 Békéscsaba, Orosházi u. 88. Levélcím: 5602 Békéscsaba, Pl.: 287 M TV, / % Telefon: 66/28-059,23-188 ■ m. Telex: 83-653,83-300 jamma Telefax: 66/27-961, 25-630 “5736/2H* Res/.let a .Meteorákból 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom