Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-24 / 199. szám
4 1992. AUGUSZTUS 24. A szerkesztőség postájából A városszépítők napjai Kisújszálláson A Kisújszállási Városvédő és Szépítő Egyesület 1987-ben alakult. A kitűzött célok mögé jó néhány tanár is felsorakozott. Okosan és előrelátóan magukkal vitték a gondolattal rokonszenvező növendékeiket. így tett Nagy Gy. Róza általános isk<%i tanár is. „Hatodik alkalommal rendezünk a gyermekek közreműködésével tábort. Céljaink megvalósításához ez idáig minden esetben megkaptuk a szükséges anyagi támogatást. Nélküle a tanulók lelkes és önzetlen hozzáállása hamar lelohadna” - válaszolta kérdésemre a kollegina. Szerencsére nem így van. Évről évre növekszik a táborba jelentkezők száma. Öröm nézni és látni, amint egyikük-másikuk teljesen belefeledkezik a munkálja. Tennivaló akad bőven. Izgalmas feladat a szobrok, az emlékművek tisztogatása, ápolása. Aranyat érő Fekete Józsi bácsi szakmai hozzáértése, irányító munkája. Tökéletesen együtt tud működni a gyerekekkel. „Az idén több időt és energiát fordítottunk a játszóterekre. A padok és a játszótárgyak egész sorát festették át a táborlakók. A virágtartó kőedények külső tisztogatása alaposan megkoptatta a kézbe vett drótkefét. Hozzá viszonyítva .szinte gyerekjáték volt, a.'kertészeti munkák végzése” - vallotta a tanárnő. A nebulók tevékenysége a délelőtti órákra esett. A szponzoráló üzemek - a Tejipari és a Borforgalmi Vállalat, a Tisza II. Té- esz - jó szívvel látták vendégül az iskolásokat. Ingyen strandolhattak, mozizhattak a városszépítő ifjak. A városért tett ötnapos munka megközelíthető pontossággal forintosítható. Nem kis érték, de a haszon mégis máshol keresendő. A városhoz tetteken keresztül való kötődés túlmutat önmagán. Mi ez, ha nem az áldozatvállalás lelkesítő többlete? Szenti Ernő Civódó cigányszervezet Jászfény szarun két cigányszervezet működik. A helyi szintű 1991 decemberében, a megyei szintű 1992. március 1 -jén alakult. Azt lehet tapasztalni, hogy a helyi szervezet induláskor sem a cigányok képviseletét tűzte célul; tevékenysége egyetlen személy, Radics Flórián lejáratására irányul... Aki az önkormányzatnál az egészségügyi, szo- ciálisés gyermekvédő bizottságban dolgozik. A segélyek odaítélésénél javaslatait és bírálatait a demokratikus szellemnek megfelelően teszi meg. Ez a helyi cigányszervezet egyes vezetőinek nem tetszik. Az utóbbi időben tapasztalataink szerint már nemcsak őt támadják, hanem bennünket is, akik állítólag a helyi szervezet ellen intézkedünk. Augusztus I-jén a helyiek fórumra hívták az érdekelteket, ugyanekkor mi egy labdarúgótornán vettünk részt Jászfelsőszent- györgyön. A Jászfényszarun élő mintegy hétszáz cigányból a fórumon körülbelül harmincán jelentek meg. Szerintünk ez nem miattunk történt, hanem a szervezetlenség következménye. A sikertelenség nem fogható rá a mi párhuzamos programunkra, talán a hozzá nem értést tükrözi. Azt tartanánk helyesnek, ha Jászfényszarun figyelemmel kísérnék a munkatervükben rögzítetteket, s aszerint valósítanák meg programjaikat. Demagóg politikával ne vezessék félre a községben élő cigányságot! - olvasható Radics István, a JNK-Szolnok Megyei Cigányok Független Érdekvédelmi Szervezete elnökének levelében. Jutalomhéten Kőteleken Mindannyian nagyon vártuk már a jutalomként kapott egy hét pihenést. Az elmúlt tanévben a Vöröskereszt által szervezett versenyek győztesei vehettek részt a táborban, felkészítőikkel együtt. Kicsit félve indultunk el július végén Kőtelekre; vajon milyen környezetben tölthetjük majd el a megérdemelt pihenést? Aggályaink hamar szertefoszlottak, hiszen egy jól felszerelt tábor várt bennünket festői környezetben a Tisza partján, amelynek szervezésében, felállításában, valamint a programok lebonyolításában rendkívül sok segítséget kaptunk a megyei Vöröskereszttől, a kőteleki polgármesteri hivataltól, s az ottani Szabadidős Társaság tagjaitól. Köszönjük valamennyi szervezőnek a kellemes hetet. Egyben mindenkinek figyelmébe ajánljuk: segítőkészségből jelesre vizsgáztak a Tisza-parti községben. - Minderről Pusztai János táborvezető (Szolnok) soraiból értesültünk. Vasárnapi séta Szolnokon a Szolnok ispán körúton láthattuk ezeket a legelésző teheneket vasárnap délelőtt. Úgy látszik, nem mindenki tudja, hogy a város „EURÓPAI TELEPÜLÉS”, s belvárosában nem illik legelészni, annál is inkább, mert az önkormányzat nemrégiben alkotta meg az állattartásról szóló rendeletét. Fotó: Korányi (Pénteken, 21-én telefonált egy olvasónk: déli egy-két óra között két tehenet látott legelni a Tisza partján a református templom és a Tisza Szálló térségében - ahonnan a „kutyás gazdákat” kitiltották... Kérdés, vajon a „mi”, Szolnok ispán körúti tehenünket láthatta a telefonáló? - a szerk.) Játékcsodák bűvöletében ... r ‘Ébressz - ajáníva Mellékelni kell a menetjegyet! u > A gépkocsit nem fizetik .♦ * A betegek utazási költségeivel kapcsolatos változások alaposan felborzolták a kedélyeket. Olvasóink lapunkban is kifejezték elégedetlenségüket emiatt. Nos, mi is változott július elseje óta? A megyei társadalombiztosítási igazgatóság tájékoztatta erről lapunkat. A biztosított (tehát aki kártyával rendelkezik) utazási költségét akkor támogatja a társadalombiztosítás, ha olyan egészségügyi szolgáltatást vesz igénybe, amely a társadalombiztosításhoz tartozik (tehát kórházba, rendelőintézetbe, klinikára stb. utazik az illető, és mondjuk, nem a csontkovácshoz). Szeptember elseje után ingyen utazhatnak az orvoshoz a biztosítottak a MÁV, a Győr-Sopron-Ebenfurt vasút magyar vonalain, a BKV és a HÉV vonalain. Az ilyen jellegű utazás nem úgy történik, hogy csak úgy felszáll az illető a vonatra, hanem hitelezett vasúti utalványt vesz igénybe. Ezt az utalványt a háziorvos vagy a szakorvos állítja ki. Ha valaki olyan helyről utazik, ahonnan nem megy vonat, akkor az adott közlekedési eszköz (pl. autóbusz) jegyének ára illeti őt meg. (Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha valaki a betegsége miatt nem tud vonaton utazni.) A beteget vagy a 14 éven aluli gyermeket kísérőket is az elmondottak alapján illeti meg utazási költségtámogatás. Aki viszont a vasúti utalványt nem veszi igénybe, az egyéb költségtérítést (pl. gépkocsi) nem kap. Július elsejétől megszűnt a helyi autóbusz-közlekedés támogatása. Több olvasónk is szóvá tette, hogy indokolatlan és bürokratikus a menetjegy csatolása. Ezt azért tartotta célszerűnek a társadalombiztosítási', igazgatóság, mert előfordult, hogy kevesebb utazási költséget számfejtettek, mint amennyit a beteg kifizetett. A menetjegycsatolásvi1 k. Kovács Barnabás szolnoki, négygyermekes családapa levele a minap érkezett. Azt „panaszolja”, hogy a városban nemrégiben nyílt egy üzlet. Nem írjuk meg hol, úgy tűnik, (ingyen)rek- lám nélkül is „megy a bolt”... .....milliónyi játékot árulnak és e gyebeket. A szemet gyönyörködtető árukat az ajtóba rakják... sokan körülállják, felnőttek is. Szegény gyerekekkel szemben ez kegyetlenség! Láttam már, hogy a síró gyereket ott verte az apja, hogy mehessenek tovább. Az én gyerekeim is oda hordják a pénzt. A tulajdonos egy fiatalember, nagyon kedves, mindenkit megfűz, hogy vásároljon, és az ember ilyen csodajátékoknak nem tud ellenállni...” Dehogynem! Muszáj! Az említettek miatt nem lehet - és nem is kell - a játékboltot bezárni! Jól válaszolt a tulaj: az üzlet, az üzlet... A családok gazdasági helyzete pedig egy másik „üzlet”. Bizony, nem könnyű gyerekeinknek - esetleg egyre gyakrabban - nemet mondani, amikor kémek valamit, a mindennapok gondjai viszont erre kényszerítenek sokunkat. Elítéljük azt a szülőt, akit levelében említett. Egy kisgyereket ne az utcán, ne veréssel „neveljen” az apja, azzal úgysem megy semmire. Önt is arra biztatjuk: kertelés nélkül mondja el gyerekeinek - természetesen koruknak megfelelő szavakkal -, most ennyi pénzünk Nem vagyunk egyformák, nem is fogadtuk egyforma lelkesedéssel a tévé és a rádió maratoni közvetítéseit az olimpiáról. Nem vagyok kifejezett sportrajongó, de a barcelonai eseményeket érdeklődéssel figyeltem. Csak nem mindegy, hogy kicsiny, maroknyi hazánk sportolói miként álltak helyt a nagy világversengésben. Természetesen azokat a sportágakat néztem feltétlenül, amelyek érdekeltek, s ahol a magyarok eséllyel indultak. Amikor a Himnuszt hallhattam - tizenegyszer -, nekem is elszorult a torkom, olykor a könnyem is kicsordult. Meghatódva figyeltem a legfelső dobogón álló magyarokat; egyi- kőjük-másikójuk ugyancsak „nehéz” pillanatokat élt ott át. Láthatóan elérzékenyültek, ami érthető, s nincs is mit restellkedni miatta. Közben volt időm azon is elgondolkozni: Istenem, mennyit dolgoztak, küzdöttek, sínylődtek ezek a fiatalok, mennyi mindenről mondtak le, míg eljutottak Barcelonába. Ismeretes már az Augusztus 13-i lapjuk Iskolatáska betétjében jelent meg a ..Kényes’ ’ téma - parkolópályán. Ennek lényege: egyik honanyánk azon erősködött, legyen kötelező az iskolákban a szexuális felvilágosítás. Az írásból kitűnt: tulajdonképpen családi, szülői nevelési feladat (lenne) ez a téma. így igaz! Remélem, a szexuális felvilágosítás alatt főleg azt értik, hogy nem kell tizenévesen... akárkivel... akárhol... akárhogyan... Mert magát a „témát” mind-mind megtanulhatják gyerekeink - a legkisebbek is! -atelevízió reklámjaiból,ocs- mány filmelőzeteseiből. A dolgozó szülő - (ha van munkahelye) beülteti gyerekét a tévé elé: van, amiből erre meg arra kell költenünk. Tudom, hogy nagyon szeretnétek, mégsem vehetjük meg, mert nem telik rá. Bízzon gyerekeiben, hogy az értelmes, okos magyarázó szót megértik, s különösen az édesapjuktól el is fogadják! Biztos lehet benne, hogy egy közös séta, társasjáték, filmnézés, labdázás, kerékpározás, barkácsolás maradandóbb élményt nyújthat, mint a játékcsodák. Gondoljon vissza: kiskorában Ön is megkapott mindent, amit meglátott?... Ennyi „erővel” sok-sok bolt rolóját le lehetne húzni. Számtalan szemlélője akad a Salamander lábbeliknek; az veheti meg, akinek telik rá. Sóvár szemekkel bámulják a hölgyek a méregdrága kosztümöket, estélyi öltözékeket - ne soroljuk tovább. Azokat is csak kevesek tudják megfizetni. Végül „menjünk be” egy élelmiszerboltba is. Van, aki párizsit visz és csirke far-hátat, fél liter tejet, egy üveg kőbányai világost. Egyes kosarakból Pick szalámi kandikál ki a pénztár előtt, gépsonka, sajtok, külföldi kozmetikumok, Metaxa, egyéb „olsó áruk” ellenértékét szurkolja le a vásárló szemrebbenés nélkül. Nem állítjuk, hogy öröm a szépről-jóról-finomról sokszor, hosszú ideig lemondani, s azokat éppen gyerekeinktől megtagadni! Hébe-hóba azért csak-csak meg tudjuk lepni őket játékokkal, kedvességekkel. is, hogy aki tudta - beleértve a kormányt -, anyagilag is segítette a felkészülést, a kiutazást. Örömmel hallottam a minap a televízióban, hogy valaki ILLETÉKES felvetette: finanszírozni kell a tömegsportot, azt is, hogy minél többen mozoghassanak, csupán kedvtelésből. Ez azért is üdvös dolog lenne, mert köztudomású, hogy fiataljaink fizikai „állaga’ ’ egyáltalán nem dicsérhető. Arról is hallunk-olvasunk, hogy emiatt nagyon sokan nem alkalmasak katonai szolgálatra. Ezen túlmenően azért is jó lenne, ha a fiataloknak minél több sportolási alkalmat biztosítanának, mert így erejüket legalább a sportpályákon, -csarnokokban próbálnák ki, energiájukat ott vezetnék le, nem a telefonfülkéken, virágartókon, kerítéseken, szeméttartókon s ki tudja, min még! Elég lenne, ha iskolák, kerületek, szomszédos települések ifjai vetélkednének egymással. Minden szempontból tiszta haszon lenne! B.I.-né Karcag nézze a mesét, a természetfilmet, míg elkészül a vacsora... amíg anya kimos stb. Vége a mesének - amit anya nem is vesz észre a konyhából, a fürdőszobából (a szomszédból...), s szeme fénye máris olyan jelenetek szemtanúja, amiről ő nem szívesen beszél a gyerrekkel. (Nem is tud!) Jobb is tehát, ha ezt felvállalja az iskola... Téves nézet egyébként, hogy az iskolában tanulják meg csemetéink a legelemibb illem- szabályokat (is)! Kényelmes, biztos is lenne - hisz egy-két korosztály - nagy tisztelet a kivételnek! - az alapvető illik-nem illik ismeretekkel sincs tisztában! Akkor hogyan taníthatná meg ezekre saját gyerekét? Apróságokra gondolok. Köszönni illik a szomszédnak, annak, akit anya, apa üdvözöl. Az autóbuszon illik átadni helyünket az idős, beteg embernek, kisgyerekes anyának, terhes asszonynak. Meg kell(ene) tanulni a kérem, köszönöm, legyen szíves, elnézést, bocsánat szavakat - többek között. Soroljam? Azt hiszem, nem Őszintén megvallom, augusztus 15-e óta irigylem a tiszasasiakat. Ekkor olvastam ugyanis „A doktor úr a betegekért ingerült” című írást. (Azt beszélik Tiszasason - a szerk.) Le a kalappal dr. Szűcs Imre körzeti orvos előtt. Nem csupán őszintesége miatt! „Vannak orvosok, akik nem fogják ezt a bürokratikus rendszert követni addig, amíg nem lesz kimódolt, zökkenő- mentes rendszere... Nem leszünk bürokraták.” Azért is tisztelem ismeretlenül. mert mondandójából kitűnik: neki valóban a betegek a legfontosabbak. Igaza is van, ő az emberek gyógyítására esküdött fel, amikor a diplomáját megkapta, nem az észvesztő bürokráciára. Biztos vagyok benne, hogy TiszaNem vezetek listát az Új Néplapban megjelent cikkekről. Valaki valamikor - nemrégen - azt írta: örülnek az olvasók, hogy megszüntette a szerkesztőség a Nyílt tér oldalt. De mennyire! Kit érdekel, hogy marakodnak a koncon, a beosztásokon, pocskondiázzák egymást, olykor már a jó ízlés határát is bőven túllépve! Nekem az a véleményem, hogy a vitatkozók - a pártok vezetői, és mások - beszéljenek meg egy időpontot, egyeztessenek, s tépjék-cibálják egymást kedvükre, hajnaltól napestig. Ők megélnek abból is. Nem kell reszketniük, hogy mikor kötnek „útilaput” a talpuk alá. Ha véletlenül ilyesmi mégis megesne velük, nekik aztán igazán lehet tartalékuk, nem úgy, mint a kétkezi munkásnak, aki régebben is, most is máról holnapra (máról tegnapra?) él! Választani a magyar nép fog.... - ez volt egy cikk címe augusztus 7-én. Ezennel ünnepészükséges, nagyon sokan egyetértenek velem! Véleményem, hogy ezt elsősorban mind-mind otthon kellene „összeszednie” a gyereknek. Az iskolában tanuljon csak meg többek között - folyékonyan olvasni. Nagy Károlyné Kisújszállás sason becsülik, szeretik, tisztelik őt. Remélem, hogy ha Németországban akármilyen segítségre szorulna a doktor úr, visszakapná, amit ő adott Tiszasason. Úgy tűnik azonban, ebben ő sem hisz egyértelműen... Jó lenne, ha minél több dr. Szűcs Imre lenne a megyében - és Magyarországon. Kívánom, hogy sokáig gyógyíthassa betegeit, s ő is maradjon egészséges, s ha lehet, ne mérgelődjön egy-egy bosszantó rendelet miatt. Nézete, hozzáállása miatt biztosan lesz kellemetlenségé. Pedig nem kellene elvenni á kedvét - másnak se! - a hivatásától! B.J.-né Töröks/.entmiklós lyesen megígérem, hogy én ezentúl soha, sehová nem megyek választani. Tőlem ezután (is) az uralkodik a parlamentben, az önkormányzatban, az ilyenolyan bizottságban stb., aki akar. Nekem, nekünk ez teljesen mindegy. ígértek korában is, most is mindenféle jót, az úgysem kerül, került semmibe. Aztán feledésbe ment az ígéret. Aki felkerül a polcra, saját egzisztenciájával van attól kezdve elfoglalva. Akkor meg mi minek strapájuk magunkat? A választásokra fordított tetemes összegből fizethetnék inkább az ország adósságait, munkahelyet teremthetnének, építhetnének iskolát, kórházat, akármit! Bármivel jobban járnánk, mint hogy választásra költenek milliókat. S ki tudja még, hol, mennyi úszik el semmi haszon fejében. H.M. Szolnok Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné Akik Barcelonában jártak, és ... Hozzászólás cikkeinkhez Tudni illik ... Le a kalappal Marakodjanak maguk között!
