Új Néplap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-07 / 159. szám

1992. JÚLIUS 7. Hazai tükör 3 %eddi jegyzet ___________________ G yakorlatlanság? Megyénk egyik mezőgazdasági szakközépis­koláját az önkormányzat visszaadja az egyház­nak. Manapság ez nem egy világrengető ese­mény (bezzeg ezelőtt öt évvel mekkora szenzá­ció lett volna!), ám a „tranzakciónak” legalább egy olyan tanulsága van, ami a konkrét helytől és személyektől elvonatkoztatható, talán még általánosan érvényes is. Történt ugyanis, hogy több hónapon keresztül - mint az iskola szakszervezeti bizottságának titkára mondta - „frászban tartották” a dolgozó­kat. Az átadás-átvételről szóló önkormányzati határozatban négy oldalon keresztül részletesen ecsetelték az ingatlan sorsát, pontosan rögzítet­ték, mikor mit kell átadni. A dolgozók jövőjére vonatkozóan azonban mindössze egyetlen mon­dat került „feketén fehérre”, mégpedig az, hogy az egyház majd türelmet tanúsít a dolgozókkal kapcsolatban. Hát bizony ez nagyon kevés. Különösen akkor, ha a „dolgozók” elkezdik tanulmányozni a rengeteg új törvényt, rendele­tet, határozatot, és kiderül, hogy egyáltalán nem mindegy, folyamatosnak tekintik-e majd a mun­kaviszonyt vagy sem. Mert azt valamennyi pe­dagógus tudja, hogy a gyereklétszám csökkenni fog, ez tény. Akárcsak az, hogy az iskolának „fejkvótából” kell gazdálkodnia, tehát csökke­nő gyereklétszám mellett várhatóan pedagógu­sokat kell elbocsátani. A szakszervezeti titkár szerint felróni emiatt senkinek semmit nem le­het, ezt - mint más munkahelyeken is kénytele­nek megtenni - tudomásul kell venni. No de ha a munkaviszony a jogfolytonosságon alapuló átadással folyamatos, egészen más a helyzet, mintha nem. Ha a jogfolytonosság fennáll, akkor az elbocsátott embernek hatvan nap a felmondá­si ideje, és minimum négy hónapos végkielégí­tést kell számára kifizetni; ha a munkaviszony nem folytonos, akkor ugyanennek az embernek (példánkban egy tizenöt éve tanító pedagógusról van szó) harminc nap a felmondási idő, és nem jár egy fillér végkielégítés sem. Példánk iskolájában az ötven dolgozó annyira félt, hogy még csak nem is merték szóvá tenni aggályaikat. A „szakszervezetis” vette a bátor­ságot, hogy előbb a lelkész-elnök úrral tisztázza a dolgot, aki csak szóbeli ígéretet tett: mindenkit zökkenésmentesen átvesznek. A szó - még ha egyházi személytől származik is - elszáll... Több helyen próbált megnyugtató bizonysá­got szerezni a pedagógusok „szóvivője”, végül a polgármesterasszony azt mondta (tehát szintén csak mondta), hogy az iskola működtetéséhez az egyház még nem kérte ki az engedélyt, és amikor majd kikéri, az önkormányzat olyan kikötéssel fogja kiadni, hogy a jogfolytonosság legyen ben­ne megfogalmazva. „Ez megnyugtató volt szá­munkra’ ’ - vélte a szakszervezeti titkár. Számomra nem. Nem mondanám, hogy ál­matlan éjszakáim vannak a pedagógusok jövője miatt, vagy hogy kételkednék a polgármester vagy a lelkész-elnök úr szavaiban. Csupán azon morfondírozom, hogy kézlegyintéssel intéznék el a kellemetlenséget, hogy úgymond, „még mindenki járatlan, gyakorlatlan ezekben az át­adás-átvételi ügyekben”. Nem csupán gyakorlatlan, hanem figyelmet­len, felelőtlen is. Ha az íróasztal átadása szinte percnyi pontossággal rögzítve van már az első határozatban, az embereket ennyire semmibe venni nem lenne szabad. Molnár H. Lajos Barátaink a La Manche csatornánál 1. A legvirágosabb francia községben A falusi turizmust, a faluhá­zak és a kistelepülések ön- kormányzatainak működé­sét, valamint a vállalkozók helyzetét tanulmányozta az a mesterszállási küldöttség, amely június végén egy hé­tig tartózkodott az észak­franciaországi Picardiá- ban, a tartomány Somme megyéjében. A Forest-l’Ab- baye-i polgárok múlt évi magyarországi látogatását viszonozták. A franciák ta­valy több faluban jártak ná­lunk, s a mesterszállási em­berek nyerték el rokonszen- vüket. A francia község polgármes­tere egy fogadást adott a magyar vendégek tiszteletére. Reményét fejezte ki, hogy a két település rendszeres kapcsolatot alakít ki. Hasonlóképpen bízott ebben Molnár Mihály, Mesterszállás polgármestere is. Vendéglátóink a magyarok jó hírét elvitték a környező falvakba. Elöljáróik elmondták, őket is érdeklik a ha­sonló találkozások, melyekből később testvérkapcsolat is szü­lethet. Korábban már a két me­gye közeledett egymáshoz. A 330 lakost számláló kisköz­ség határában tábla jelzi, hogy már négyszer nyerték el Francia- ország legvirágosabb faluja cí­met. Az első helyezéssel a falu hatezer frankot nyert. Néhány is­merősünk havi átlagkeresete ennyi, s hozzátették, ez az összeg alig másfélszerese a környéken általános kezdő munkanélküli­segélynek. Tizenötezer virágot vásároltak azért, hogy a szó szo­ros értelmében felvirágoztassák a települést. Saját kertészt alkal­maznak. Bíznak abban, hogy a tengerpart vagy a Párizs felé tar­tóknak kedvük szottyan arra, hogy itt keressenek szállást. A virágos település látványa valóban megkapó. Az ablakok­ban muskátlik virítanak, a házak előtt gyönyörű rózsabokrok nő­nek. A lakók figyelme nemcsak a kerítésig terjed. Irigylésre mél­tó módon ezen a vidéken nem bolondulnak az emberek a gusz­tustalan, s ráadásul senkit vissza nem tartó vas- és betonkerítése­kért. A szépen nyírt tuja az itte­nieknek bőven megfelel. A város polgármestere társa­dalmi munkában látja el felada­tát. Ezért négyezer frankot kap, helyettese ennek a felét, a har­madik személy - a részmunkai­dős alkalmazott - pedig az utóbbi tisztségviselő bérének az 50 szá­zalékát. A régió lakóiról úgy tartják, nehezen kötnek barátságot. A te- utománia pedig végképp isme­retlen számukra. Alpolgármes­ter házigazdánknak is rossz em­lékei maradtak a legutóbbi né­met hódítókról. A történelem so­rán, mint az közismert, az ango­lokkal sem volt felhőtlen a vi­szony. Az egyik televíziós híradóban Budapest maradt le Európa me­teorológiai térképéről; beszé­dünket hallva, egy híres madár­tani múzeumban pedig teljesen tanácstalanok voltak hovatarto­zásunkat illetően. Kis híján hit­tek a beugratásnak, amikor Tan­ganyika nevét említettük. Azok viszont, akiket már ven­dégül láttak a Dunán inneni tá­jon, szinte fanatikusan szeretik a „puszták népét”. Egy vendéglő­tulajdonos felesége például saját kalocsai hímzését függesztette ki az étterem főhelyére, egy nagy intézmény igazgatója külön ma­gyar szobát rendezett be lakásá­ban, s a napi többórás, kiadós étkezés után már csak szuszogni tudott a vendég. A francia trikolór mellé kitűz­ték a magyar nemzeti zászlókat, a szomszédos Vironchuax-ban megrendezett két falu közötti egész napos vetélkedőn. Tipiku­san olyan találkozó volt, mely­nek megszervezésével a faluhá­zak foglalkoznak. Picardiában több mint hatvan, Somme me­gyében harminchárom falusi kö­zösséget számlál megyei szövet­ségük, melynek elnöke, Grossi úr több ízben tárgyalt a csoport tagjaival. Az Agrár- és Falusi Fiatalok Szövetségét, az AGRYÁT, ta­valy júniusban vették fel az Eu­rópa Tanács faluszervezetébe. A két rokonfeladatokat vállaló egyesület már évek óta rend­szeres kapcsolatot tart fenn. Báli István megyei titkár eddig már több együttműködés létrehozá­sában közvetített. Ezúttal Mol­nár Mihály, mesterszállási pol­gármester támogatásával, az ot­tani AGRYA-kör szervezésében utazott ki delegáció. Az út sike­réhez hozzájárult a francia tarto­mány és megyénk kapcsolatát fejlesztő Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat és a Vál­lalkozásfejlesztési Alapítvány. (Folytatása következik) Sz. Z. i 1 A két szomszédos falu közötti vetélkedőn ott a magyar zászló Akasztott ember még nem volt Most éppen a tulajdonost szolgáljak ki a saját kerthelviségében. (Fotó: M. J.) Vitathatatlan, hogy a most 43 éves tiszaroffi Szimics András érdekes egyéniségnek számít. Már csak azért is, mert az egyik őse szerb volt, tősgyökeres sabá- ci, aki a nagy világégés követ­keztében itt maradt. András is­kolái befejezése után először ki­tanulta a fényképész mestersé­get, majd Szegeden, a Délma- gyarországnál is fotózott. Ké­sőbb dolgozott a Fényszövnél is, és a Nyírségtől kezdve Esztergo­mig vándor fotográfusként járta az országot. Egy időben Pesten, Debrecenben is lakott, később pedig, hogy változatosabb le­gyen az élete, kilenc esztendeig gépjárműoktatást vállalt. 1978- ban megunta a vándoréletet, és szavai szerint azt, hogy már csak akasztott ember nem volt, és visszatért Roffra. Először fény­képésznek, majd vállalkozónak. Száz méterre a komptól, az oda vezető út mellett vásárolt egy tel­ket. Időközben arra vendéglő, vagy ahogyan hívják, sörkert ke­rült, ahol azonban a folyékony kenyéren kívül egytálételeket, frissensültet is lehet kapni. Főleg hétvégeken nyitják meg sokan a kiskapu kilincsét. Ráadásul most építik, szélesítik ki előtte a komphoz az utat, így ha az év végére a sülyi oldalon is elkészül a műút, 18 kilométerrel lesz kö­zelebb Szolnok. Nem panaszko­dik, nem is afféle jajgatós típus, hanem helyette inkább számol. Ha elkészül a sokat emlegetett sülyi útszakasz, a roffi komp még népszerűbbé válik, magya­rul: egyre többen választják ko- csistul-lovastul, motorostul a kompos utat. Márpedig aki oda iparkodik, őelőtte kell elmennie. Éppen ezért - mint annyi más társa - ő is már az expóra készül. Szeretne minél hamarabb hozzá­jutni a világbanki hitelhez, és akár egyedül, akár az egyik tár­sával együtt megvenni a szom­széd telket, és amilyen gyorsan lehet, arra egy kis ABC-t, panzi­ót, biliárdtermet építeni... Azon egyszerű oknál fogva, mert úgy látja, hajönnek a turisták, mind­háromra szükség lesz. Mit tehet­nénk mindehhez? Valami olyas­mit, amit az éjjeliőr mormogott a fogai között az egyik hajnalon: nemsoká kiderül... Falusi hírek Tomaj monostora Június 30-án tartotta legutób­bi testületi ülését a tomajmonos- tori önkormányzat. Többek kö­zött szó esett az egészségügy át- szerveződéséről, miután az ed­digi körzeti orvosuk a további­akban vállalkozóként folytatja munkáját. Mivel személye, a rendelés helye, valamint a rá vá­ró feladat marad a régiben, a la­kosságnak sem kell tartania a változásoktól. * Az általános iskolás gyerekek táborozására 30 ezer forintot ajánlott fel az önkormányzat. A harminc nebuló július 3-án eredt útnak a telkibányai ideig­lenes székhelyre. * Három utcában - Hunyadi, Ságvári, Petőfi egy része - kez­dődött el az útalap építése. Je­lenleg a kohósalak terítésénél tartanak. Az összesen több mint 1500 méter hosszú szaka­szokat szeretnék e hónap 31-ig átadni. Egyébként az idei költ­ségvetésből fejlesztésre szánt pénzösszeg csaknem egészét (ez a költség mintegy három­millió forintra emelkedett) útépítésre fordítja az önkor­mányzat. # Az önkormányzat tulajdoná­ban lévő intézményekben meg­kezdődtek a nyári karbantartási, felújítási, festési munkálatok. A jelenleg 37 gyermeket ellátó óvodában elkészült a fűtés, ami azt jelenti, hogy a szeneskályhák helyét hőtárolósok foglalták el. * Július 1-töl az önkormányzat átvette az áfésztól az étkeztetést. Ez a lépés a fentebb említett óvo­dásokon kívül 30 napközist, 20 öregotthoni elhelyezettet, 15 szociális étkeztetésben részesü­lőt érint. Mellettük szeretnék a közétkeztetést is minél inkább ki­szélesíteni. Kocsmából a szolgá­lati lakásba! Ezzel a jelszóval változtat helyet a napközis étkez­tetés szeptember elsejétől. * Megegyezett az önkor­mányzat a római katolikus egyházzal. Miután előbbiek nem tartottak igényt az egy épületben található könyv­tárra és szolgálati lakásra, ha­nem meghagyták azt az önkor­mányzat tulajdonában. He­lyette az államtól kártérítésre nyújtják be igényüket. D. Sz. M. Kárrendezési alap létesült A kormány gépjárműfelelősség-biztosítási kárrendezési alapot ho­zott létre július 1-vel egy korábbi kormányrendelet alapján. Az alap fedezetet nyújt a meglehetősen régi, még 1991. július 1. előtt bekö­vetkezett károk rendezésére, ha azokat idén július 1-ig nem fizették ki. Az ezzel kapcsolatos szolgáltatásokat 1992. július 1. és október 31. között továbbra is a Hungária Biztosító Rt. nyújtja, de az alap tehermentesíti a biztosítót. Az 1991. június 30. előtti károkkal kap­csolatos kötelezettségeket 1992. október 31. után a biztosítóintézet helyett az alap teljesíti. ma ne...! Tornázzunk! Kedves Sasi! Hordható bornak ^ Ugye tudja, minden kedden ébredjen a Kishegyeddel! A 14. szám tartalmából □ Csillagmorzsák a nyári égbolton D Itt minden kurva a köly- kére dolgozik □ Királyi út az olimpiáig. Fülöp herceg a vitorlázó □ Alakjavító tomagyakor- latok □ Kutyák a násznép kö­zött □ Szerelem, divat, kozme­tika, sztárok Ma csak úgy, mint minden kedden, benne van a Kis- kegyedben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom