Új Néplap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-25 / 175. szám

4 Jászsági Extra—Jászberény 1992. JÚLIUS 25. Az oldalt összeállította: Laczi Zoltán Fotó: Nagy Zsolt Pintér Mihály emlékére Kevesebb a tarlótűz Sok év tapasztalata arra enged következtetni, hogy a gabona­aratás együtt jár a tarlóégetés szezonjával, s ilyenkor a tűzol­tóknál bizony nincs uborkasze­zon. De vajon mi a helyzet az idén - kérdeztük a minap Nagy István századost, a jászberényi városi tűzoltóság parancsnokát.- Az idén eddig kevesebb tar- lótűzhöz kellett kivonulnunk, mint tavaly. A tikkasztó hőség ellenére kisebb a veszély, de ez nem a nagyobb odafigyelésnek köszönhető. Szerencsére kom­bájntűz vagy a szalmalehúzás so­rán keletkező tűzesetünk nem volt.- Mennyire jellemző az idén a tarlóégetés?- Természetes, hogy nem örü­lünk a tarlóégetésnek, de szeren­csére egyre kevesebben égetnek. Az már más kérdés, hogy szeret­nénk, ha betartanák a szabályo­kat. Jó lenne, ha nem 60-70 hek­táros táblát gyújtanának meg egyszerre, hanem 10-15 hektá­ronként égetnek, s úgy, hogy megfelelő emberekkel és eszkö­zökkel végzik el a munkát.- Ilyen hőségben gyakoriak a kazaltüzek.- Valóban, külön figyelmet ér­demelnek mostanában a ta­vasszal összerakott hidegleve- gős kazlak. A több helyen vég­zett vizsgálataink ugyanis azt mutatják, hogy ezek a kazlak melegszenek, s félő, hogy ön­gyulladás kövekezhet be. Erről tájékoztattuk a gazdálkodókat. Képzömüvésztábor a Sisa-tanyán A városközponttól mintegy tíz kilométerre elterülő jászberényi művésztelep, azaz a Sisa-birtok immár harmadik esztendeje ad otthont képzőművésztáborok­nak. Az ismert herényi iparmű­vész, Sisa József idén is számta­lan művészt, egyetemi, főiskolai hallgatót invitál ide, hogy véle­ményt cseréljenek, előadásokat hallgassanak meg s termé­szetesen alkotómunkát folytas­sanak. Legutóbb a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola diák­jai töltöttek itt kellemes napokat. Ok készítették némi faanyag és nád felhasználásával a képünkön is látható szemet gyönyörködte­tő építményeket. A Sisa család most újabb ven­dégek fogadására készül, au­gusztus 3-tól ugyanis háromhe­tes nemzetközi tűzzománctábor színhelye lesz a szép természeti környezetben fekvő tanya. Ad­dig persze szorgos kezek dolgoz­nak azon, hogy a vendégek minél színvonalasabb kiszolgálásban részesüljenek. temetőben lévő kriptáját meg­rongálták, bronzláncait szét­hordták, s magát a kriptaépületet az enyészetnek szánták. De ugyanerre a sorsra jutottak a ha­gyatékából fúratott artézi kutak is. Halálának 100. évfordulójára újította fel a jászberényi Város­védő és Szépítő Egyesület Pintér Mihály műemléki értékekkel bí­ró kriptáját, amely a hozzáértő kezek munkája nyomán vissza­nyerte régi formáját és szépsé­gét. Ugyancsak 'erre az alkalom­ra újították feji és tették működő­képessé a városvédők a Víz- és Csatornamű Vállalat szakem­bereinek segítségével a jákóhal- mi út elágazásánál álló, elhanya­golt artézi kutat. Az öreg kút te­hát ismét működik, bár nem ar­tézi, hanem vezetékes ivóvíz csorog belőle. A Városvédő és Szépítő Egye­sület július 19-én, vasárnap a Kármelhegyi Boldogasszony­napi temetőbúcsú alkalmával emlékezett meg Pintér Mihály- ról, a legendás „jász nábobról”. Életútjára, közéleti tevékenysé­gére Barabás Imre geológus, a szolnoki Vízügyi Igazgatóság munkatársa emlékezett. Ezt kö­vetően dr. Szántó Konrád bu­dapesti ferences pap felszentelte a felújított kriptát, majd az ön- kormányzat és a városvédők képviselői elhelyezték az emlé­kezés koszorúit Pintér Mihály sírján. Felvételeink a kripta fel­szentelésekor készültek. H.Bathó Edit muzeológus a Városvédő és Szépítő Egyesület titkára Hétvégén két és fél ezren lubickolnak A városban és a környékén egyaránt - különösen az ilyen hamisítatlan nyári melegben - igencsak nagy népszerűségnek örvend a Lehel Hűtőgépgyár Kft. strandfürdője. Hétköznapo­kon 1000-1200 fizetővendég lá­togat ki ide, hétvégeken azonban nem ritka, hogy két és fél ezren napoznak, hűsolnek a meden­cékben. Ami a szolgáltatások árait illeti, nem lehet panasz, hisz a „hűtő-strand” az olcsób­bak közé tartozik. De annak sem kell mélyen a zsebébe nyúlnia, aki megéhezik vagy megszom­jazik. Egy korsó sört már 28 fo­rint ellenében leguríthat a torkán a sörissza, mellé 20 forintért egy cső főtt csemegekukoricát maj­szolhat az Alföldi-Electrolux- Újvári büfében. Hódít az autóriasztó Habár Jászberény korántsem tartozik nagy autótolvaj bandák kedvelt „zsákmányszerző” terü­letei közé, mégis a városban és környékén egyre többen veszik komolyan az autófeltörésekkel, járműlopásokkal kapcsolatban látott-hallott ijesztő adatokat. Ennek köszönhetően új üzletág fejlődött ki. A kereskedelmi for­galomban meglehetősen széles választékot lehet találni különfé­le riasztókból, és ma már sokan vállalkoznak ezek beszerelésére A Turbo Autójavító és Keres­kedelmi Kft. gyorsszervizében - ahol képünk is készült - Járomi Lajos havonta 20-25 autóba építi be a 15-60 ezer forintos bonyo­lult és kevésbé bonyolult riasztó- berendezéseket. Sajnos a riasztó, legyen az a legmárkásabb, legin­telligensebb eletronikus szerke­zet sem mindig tartja távol a „szakma” minden csínját-bínját ismerő autótolvajokat, de hát pestiesen szólva ez is jobb, mint a semmi. gas összeköttetéseit mindig a vá­ros javára használta fel. 1892. június 4-én, 79 éves korában halt meg. Családja nem lévén, hatal­mas vagyonát eredetileg Rudolf trónörökösre kívánta hagyni, de a királyfi szerencsétlen halála keresztülhúzta terveit. így va­gyonának jelentős részét Jászbe­rény városára hagyta, amelyből igen komoly adományt kapott az egyház, a kórház, a gimnázium, Leánynevelő Intézet előtti ún. „Szűzlány” kútját és a Lehel Szálló udvarán lévő kutat, 1895- ben a jákóhalmi és ajászteleki út elágazásánál lévő kutat, 1908- ban pedig az ún. Bundáskutat, amelyekre az időnként pusztító kolerajárványok elkerülése vé­gett a városnak igen nagy szük­sége volt. Ennek ellenére az utó­kor mégsem őrizte kegyelettel Pintér Mihály emlékét. Az Új Száz évvel ezelőtt halt meg Örményi Pintér Mihály, Jászbe­rény egyik közismert személyi­sége, akinek nevéhez számos vá­rosfejlesztő tevékenység fűző­dik. 1837-ben ő volt városunk aljegyzője, 1848-ban pedig Jász­berény képviselője a kerületi közgyűlésen. 1867-től mint fő­bírótevékenykedett, 1873. janu­ár 26-án pedig pologármester- nek választották, s ezt a tisztsé­gét 1879-ig töltötte be, majd ezt követően, haláláig, mint helyet­tes polgármester állt a város élén. Hivatali működése során támogatott minden kulturális és jótékonysági intézményt. Ő kez­deményezte a jászberényi árva­ház felállítását, különös gondot fordított a gimnázium fejleszté­sére, s szorgalmazta az állandó színház létesítését is. Pintér Mihály céltudatos, ha­tározott, törekvő és kitartó em­ber volt, akit jó cselekedeteiért legalább annyian csodáltak és tiszteltek, mint amennyienn bí­rálták zsugoriságáért és Habs- burg-barátságáért. Bár ez utóbbit még el is nézték neki, mert ma­s külön összeget hagyott egy ar­tézi kút felállítására is. Pintér Mihály hagyatékából végül is nem egy,-hanem négy artézi ku­tat fúrattak; 1893-ban az Érseki

Next

/
Oldalképek
Tartalom