Új Néplap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-22 / 172. szám

I 4 Érdekességek 1992. július 22. Orvosok kontra természetgyógyászok Az embert kell gyógyítani, nem a betegséget Divatba jött a termé­szetgyógyászat. És ahogy az ere­deti, márkás, drága ruhaköltemé­nyeket megpróbálják olcsó bóvli­val utánozni, úgy a termé­szetgyógyászok is sokfélék. Az igazán felkészültek - többnyire or­vosi diploma birtokában - a beteg alapos kivizsgálása után állapítják meg a diagnózist, és mondják meg, hogy szerintük milyen terápia len­ne a leghatásosabb. Míg mások - közülük is elsősorban azok, akik hat-tíz hetes természetgyógyász- tanfolyamot végeztek - meghall­gatva a páciens panaszát - közük: talpmasszázs, reflexterápia, gyógytorna a javait kúra. Néhány kezelés, és a beteg máris köny- nyebbnek érzi magát. A csoda híre legalább olyan gyorsan terjed, mint tél végén az influenzavírus. A hosszú évekig tartó tiltás után most itt a bőség zavara. Ki figyel oda a kuruzslás nem is olyan régi meghatározására: orvosi, gyógy­szerészi képesítés nélkül foglalko­zásszerűen űzött gyógyítás. Hazánkban jelenleg mintegy ezerháromszázán embernek van természetgyógyász engedélye. Olyan engedélye, amelynek kiadá­sához semmilyen képesítést, kép­zettséget tanúsító igazolványt nem kellett bemutatni. A meglepetés erejével hatott, hogy milyen, szinte kielégítetlen igény van a természetes gyógymó­dok iránt. Sokakat meglepett, hogy korunk racionálisnak hitt embere Lehet, hogy a neandervölgyiek 35 ezer évvel ezelőtt nem haltak ki, hanem beolvadtak Európa ősla­kosságába, és genetikai örökségük a mai napig hat. Ezt Molford Wol- poff, a michigani egyetem antro­pológusa állítja, aki bizo­nyítékokkal rendelkezik arra, hogy az európai emberek részben a ne- andervölgyiekből, részben pedig a Homo sapiens más ősi formáiból fejlődtek ki. „Közép-európai leletek alátá­masztják, hogy a Homo sapiens ezen a földrészen a neandervölgyi­vel megegyező testi tulajdonságok egész sorával rendelkezett” - mon­dotta -. Bizonyítékai között felso­rolta, hogy a korai emberek kopo­nyáiban az állkapocs tájékán olyan csontot láthatunk, amelyet ugyan­ott a neandervölgyinél is megtalál­hatunk. Jellemzően azonos a távol­„elfordul” az orvosoktól. A ma­gyarázat egyik gyökere a múlt szá­zadra nyúlik vissza. Akkor kapott nagyobb szerepet - elsősorban a gyógyító papok helyett - a minden betegségre gyógyszert feh'ró or­vos. Az emberek hittek a gyorsan ható tablettákban. Mára ez a hit megkopott. Ehhez társul még az is, hogy napjaink orvosa többnyire a betegséget gyógyítja, és elfelejti azt, amit a papok tudtak: nemcsak a betegséget, az embert is gyógyí­tani kell! Az orvosok legfőbb „vádja”: a természetgyógyászati kezelések általában nem a betegséget kiváltó kórokozóra hatnak, hanem csupán ingerük a beteg szervezetet. Persze ezzel együtt mozgósítják az egész­ségért felelős védekezőerőket is, növelik a szervezet ellenálló ké­pességét. Kinek van igaza a lassan már tengeri kígyóvá alakuló vitában? A képesítés nélkül, felelőtlenül gyó­gyító természetgyógyászoknak, vagy a másik félnek, akik egysze­rűen pozícióféltést látnak a tiltás szorgalmazása mögött? A Népjóléti Minisztérium meg­próbált kilépni ebből a bűvös kör­ből, amikor életre hívta a termé­szetgyógyászati szakmai kollégiu­mot, és annak elnökévé kinevezte dr. Tamási Józsefet. Azt a Tamási doktort, aki orvosi diplomával a zsebében csaknem másfél évtizede foglalkozik a különböző termé­szetes gyógymódok tanul­ság az állkapocscsont és a harma­dik zápfog között mindkét ember­típusnál. Fontos érvnek tekinti azt is, hogy a közép-európai neander­völgyi ember koponyájának hátsó részén egy olyan kitüremkedés van, amelyet a Csehszlovákiában kiásott korai modem emberek ko­ponyáján is felfedeztek. Miért ve­szett akkor nyoma 35 ezer évvel ezelőtt a neandervölgyi embernek? Dr. Fred H. Smith amerikai ant­ropológus az ilünoisi egyetemről megalkotta a történtek egy lehetsé­ges forgatókönyvét. Szerinte a ne­andervölgyi ember testi tulajdon­ságai lehetővé tették számára, hogy alkalmazkodjék a 120 ezer évvel ezelőtt bekövetkezett jég­korszakhoz. Egy melegebb idő­szakban - véli Smith professzor - a korai modem emberek Európában keveredtek a neandervölgyiekkel. mányozásával, s aki nemrégiben érkezett haza Németországból, ahol éppen ebben a kérdéskörben folytatott tanulmányokat. Ilyen szakmai életrajz birtokában talán nem véletlen, hogy olyan egyez­séget sürget a két szemben álló tábor között, amely megszünteti mind a két fél gyanakvását, és gaz­dagíthatja az orvoslást. Egyéni tervei között szerepel egy természetgyógyász kórház lé­tesítése, ahol az összes ma létező gyógymóddal segítenének a bete­geken, talán még a társada­lombiztosítástól is kapnának tá­mogatást, hiszen azt senki sem vi­tatja, legyen diplomás orvos vagy éppen képesítés nélküli reflexoló- gus, hogy már az is nagy eredmény lenne, ha az embereket a mainál jóval egészségesebb életmódra tudnák szoktatni. Az egyezséget mindenesetre kí­váncsian várják az ellenfelek. Ad­dig is, amíg megállapodnak, jó volna, ha a tüntetés, a szervezke­dés, a másik fél lejáratása, súlyo­sabb esetben rágalmazása helyett a közöttük vergődő beteggel is tö­rődnének. Hiszen valójában min­den a beteg érdekében történik. Minél hamarabb véget kell vetni a mindinkább eldurvuló torzsálkÖ- dásnak úgy, hogy a fürdő-gyógy­víz, és főleg a gyerek is megma­radjon. Amikor a hőmérséklet megint süllyedni kezdett, a lakosság már képes volt melegebb ruházat és az időjárással dacoló, fűthető lakó­hely készítésére. A neandervölgyi­ek testi adottságai, amelyek a hi­deg ellen védték őket, ekkor már kevésbé voltak fontosak, és végül akár terhessé is válhattak, mert a robusztus testnek több energiára van szüksége. így a generációk fo­lyamán a neandervölgyiek ezen tu­lajdonságaikat természetes szelek­ció révén el is vesztették. Az amerikai tudósok végkövet­keztetése, hogy a neandervölgyi mint fajta eltűnt, de a genetikai örökség tovább él az európaiakban és utódaikban más kontinenseken, így Amerikában és Ausztráliában. Ferenczy Europress Sörkarrier Kaliforniában Ritkán sikerül valakinek, hogy a húbltija hivatássává vál­jék, és ráadásul még nagy pénzt is keressén vele. A 31 éves kali­forniai Dán Gordonnak mégis si­került, és ezt a német sörnek kö­szönheti, amelyet kora ifjúságá­tól kezdveszcnvedélyesen szere­tett. Ma ugyanis már milliomos, és a jelek arra mutatnak, hogy ez még csak a kezdet. A jól behűtött német világos sör iránti gyengéje akkor fejlő­dött ki, amikor tanulmányait vé­gezte a Berkeley-i Egyetemen. Az amerikai sört nem szívlelhet­te, az túlságosan híg volt a szá­mára. Amikor Dán Gordon 1981- ben diákcsere révén a göttingeni egyetemre került, alkalma nyílt arra, hogy a dobozos sör helyett a frissen csapolt német sört él­vezhesse. Ott tudta meg azt is, hogy a Müncheni Műszaki Egye­temen működik serfőző fakultás. Egy percig sem habozott, és öt éves tanulmányai után 1987-ben sörfőző mérnöki diplomát szer­zett - mint az első amerikai az utóbbi harminc esztendőben. Időközben megnősült, és a hozományon vásárolt sörfőző berendezéssel tért vissza Kalifor­niába. Ott gyorsan talált üzlettár­sat Dean Biersch személyében, s több részvényes bevonásával együtt létesítettek sörfőzdét - és sörözőt is - Palo Altóban. A vál­lalkozásba.! ,2 millió dollárt fek­tettek, és a sör már az első naptól kezdve patakokban folyt - 1800 hektolitert mértek ki egyetlen év alatt. Amikor aztán a második vál­lalkozásuk a közeli San Jóséban éppen olyan siker esnek bizo­nyult, megnőtt a vállakozási ked­vük, és San Franciscóban is léte­sítettek sörfőzdét - megintcsak sörözővel együtt, amely négy hó­nappal ezelőtt nyílt meg. Nép­szerűségére jellemző, hogy már délelőtt is alig lehet benne helyet kapni, este pedig teljességgel re­ménytelen. Az évi üzleti forga­lom ötmillió dollár körül mozog, s a „kettős” már a következő lé­pést tervezi: Észak-Kalifomiá- ban nyit sörfőzdét, ezúttal pizze- riával együtt. Dán Gordon ennek ellenére megmaradt szerény embernek. Palo Altóban még ma is az annak idején a hozományon vásárolt sörfőzdéje működik, s nem vásá­rolt magának luxusautót sem. A régi hobbijához azonban hű ma­radt: ma is éppen olyan szenve­délyesen szereti a jó sört, mint azelőtt.- szabó - (Ferenczy Europress) ------------------------------i-4. A merikai tudósok új kutatásai szerint A modern európaiakban tovább él a neandervölgyi ember Autólopás-konjunktúra Németországban Európa keleti feléből toboroz az idegenlégió Minden negyedik percben el­lopnak egy autót Németországban. Ezeknek a fele nyomtalanul eltű­nik külföldön. Ma már Németor­szág a legfőbb beszerzési piaca az autólopásra szakosodott nemzet­közi bandáknak, amelyek főleg a Közel-Keleten és Kelet-Európá- ban - de újabban mindinkább Ja­pánban is - helyezik el portékáju­kat. A soha elő nem kerülő lopott autók okozta kár az idén feltehető­en első ízben eléri az egymüliárd márkát. A Szövetségi Bűnügyi Hivatal (BKA) becslései szerint az idei év első felébén ellopott 63.000 gép­kocsi több mint a felének bottal üthetik a nyomát. A BKA arra szá­mít, hogy a lopott autók száma az év végéig eléri a százezret. Az ed­digi rekordév 1991 volt - 87.000 lopott személygépkocsival. A következmény: az autótulaj­donosoknak már október elsejétől magasabb biztosítási díjat kell fi­zetniük. Egyes biztosítótársaságok 56 százalékkal emelik a lopás elle­ni biztosítás díját. A távolabbi kilátások sem biz­tatóak. „Még nem tetőzik a kon­junktúra” - nyilatkozta Peter Sehr, a BKA nemzetközi autóllopásokat vizsgáló osztályának vezetője. Az autólopások száma jelentősen emelkedett az Öböl-háború nyo- mány - magyarázza, hozzátéve, hogy a háború befejeztekor alig volt luxusautó Kuvaitban, de még mindig sok volt a pénz”. A Közel-Kelet még ma is fő elhelyezési piaca a lopott Merce- deseknek, BMW-knek és Por- schéknak. Közben a nemzetközi bandák megrendelésére Németor­szágban ellopott autókat egyre na­gyobb számban „exportálják” Ja­pánba is, ahol a legális kereskede­lem nem képes kielégíteni az első­rendű márkák iránti, gyorsan nö­vekvő keresletet. Míg a lopott autók közel-keleti piaca valamikor valószínűleg telí­tődik, addig Sehr arra számít, hogy az elkövetkező években óriási mértékben megnő a lopott autók „kivitele” Kelet-Európába. Az ot­tani „vevőket’ ’ a Németországból és Nyugat-Európa más államaiból származó lopott autók mellett már ma ellátják az Egyesült Államok­ból származó különleges személy­autók és terepjárók egész hajóra­kományaival. A francia védelmi minisztérium most közzétett adatai szerint 1991 - ben az idegenlégió újoncainak fele Csehszlovákiából, Lengyelor­szágból, Magyarországról és Ro­mániából érkezett; nemrég meg­jöttek a légióba az első jelentkezők az új független balti államokból; s várják a nagy múltú seregbe az egykori Szovjetunió többi államá­ból is az utánpótlást. „Az idegenlégióban mindig tükröződtek a világ politikai válto­zásai. A polgárháború után a spa­nyolok, a második világháborút követően a németek jelentették az utánpótlás fő forrását, teljesen ter­mészetes, hogy most sokan jönnek a régi Szovjetunió új köztár­saságaiból’ ’ - jelentette ki a francia idegenlégió szóvivője, René To- matis. A többi kelet- és közép-európai volt szocialista országból is tovább érkezik az utánpótlás, de ezekből az államokból az újoncok száma két évvel ezelőtt ugrott meg iga­zán. A francia idegenlégióban jelen­leg 107 ország polgárai szolgálnak - amennyiben igazak a jelentkezők által bejelentett adatok. Franciák hivatalosan csak tiszti ranggal ke­rülhetnek ebbe a speciális seregbe, nem titok azonban, hogy sok fran­cia belgaként, svájciként vagy mo­nacóiként lép be a légióba. Évente átlag hétezer fiatal jelentkezik az Aubagneben, Marseille közelében lévő toborzóközpontban, közülük mintegy ezeíkétszázan alkalma­sak ténylegesen a nehéz szolgálat­ra. A nyolcezerötszáz főnyi ide­genlégióban a katonák három és fél évi szolgálat után megkaphat­ják a francia állampolgárságot. A régi légiósszabály ma is érvé­nyes. „Nem vagyunk bírók, rend­őrök, sem pedig lelkészek. Van­nak a sorainkban olyanok, akik összeütközésbe kerültek a tör­vénnyel. Ha így van, annak bizto­san megvolt az oka. Mi segítünk a fiataloknak még jogi problémáik rendezésében is, ha úgy véljük, jó légionisták lesznek” - mondja a szóvivő. S figyelmeztet arra, hogy az idegenlégió ma is minden létező katonai világ legkeményebbike, ahonnan a hivatalos leszerelés előtt nincs visszaút. „Perverzek­nek, kábítószereseknek és erősza­kos embereknek nincs helyük a lé­gióban”. Hol, mennyiért laknak? HAMBURGTÓL TOKIÓIG DRÁGA A LAKBÉR Alábbi összeállításunk a világ néhány nagyvárosáról a Springer Kül­földi Sajtószolgálatnak (SAD) közreműködésével készült. Kiderült: Hamburgtól Tokióig mindenütt drága a lakbér. Ez nem vigasz - csupán tény. Hamburg Minden hamburgi háztartás net­tó jövedelmének 21,5 százaléka megy el lakbérre és a mellékköltsé­gekre, fűtés nélkül. Hamburgban ez a következőképpen alakul ki: háztartásonként 2800 márka bevé­tel, ebből 600 márka lakbér egy 71 négyzetméteres lakásnál. London Az átlag londoni nettó jövedel­mének körülbelül 41,82 százalékát fizeti ki hajlékáért. Tény viszont, hogy kevés angol lakik bérlakás­ban. A legtöbben, amint lehet, la­kást vagy házat vásárolnak és ha­vonta törlesztik a kölcsönt. Ez a jelzálogkölcsön gyakorlatilag megfelel a havi lakbérnek. Az átla­gos lakbér Londonban havonta 604,07 font. Ez kiegészül úgyne­vezett közösségi adóval, akár tulaj­donos, akár bérlő az illető. Ez ha­vonta 35 fontig terjedhet, városré­szenként különböző. Az átlagos nettó havi jövedelem 1444,40 font. New York A New York-i Burea of Labour Statistics adatai szerint, az átlagos New York-i háztartás nettó bevéte­lének 34,2 százalékát költi lakbér­re. A Bureau kétféle háztartást tart nyilván. Egyrészt olyan családo­kat, amelyek 36.300dolláréves ke­resettel bírnak (3025 dollár havi bér), s ebből átlag 850 dollárt fizet­nek a 71 négyzetméteres lakás bé­rére. Ez jövedelmük 28,1 százalé­ka. Másrészt figyelembe veszik azt is, hogy New Yorkban sok család csak 24.200 dollárral rendelkezik évente, tehát 2017 dollárral havon­ta. Ebből jön le 750 dollár - 37,2 százalék - lakbérre. Róma Az olasz Statisztikai Hivatal (Is­tát) adatai szerint a lakbér aránya a jövedelmekhez viszonyítva Észak- Olaszországban 14,3 százalék, Kö- zép-Olaszországban 15,7 százalék, Dél-Olaszországban és a szigete­ken 15,4 százalék. így jön ki az átlag egész Olaszországra: 14,9 százalék. így már kiszámolható a római adat: a nettó jövedelem (csa­ládonként) 2,4 millió líra. Rómá­ban egy 75 négyzetméteres lakásra eső lakbér 650.000 líra, ami 27,08 százalék. Ez azonban csak azokra a lakásokra érvényes, amelyeket az államilag megszabott árak alapján adnak ki. Az ilyen lakások a piacon számon tartottaknak kevesebb mint 15 százalékát teszik ki. A bér­lőket védő szervezetnek is köszön­hető, hogy a római lakosok a való­ságban átlagosan „csak” 950.000 lírát fizetnek egy 75 négyzetméte­res lakásért. Ez a jövedelem 39,58 százaléka. Stockholm Stockholmban egy megfelelő állagú, átlagos régi lakás (75 négy­zetméter) jelenleg átszámítva 45 ezer forintba kerül egy hónapra, míg egy újonnan épült, hasonló méretű ház havi bére 65 ezer forint­nak felel meg. Egy tisztviselőcsa­lád nettó jövedelme két átlagkere­sővel mintegy 200 ezer forint. Sydney Az embereknek Sydneyben túl­nyomórészt saját házuk vagy örök­lakásuk van, s a hiteltartozásokért és visszafizetésekért gyakran töb­bet fizetnek, mint a nettó jövedel­mük 21,5 százaléka. A lakbérek meghaladják a szo­kásos munkabér 21,5 százalékát. Központi fűtés csak Canberrában és Tasmániában van, Sydneyben nincs, mert nem is kell. Tokió A lakbér a japán fővárosban a tokiói városi közigazgatási statisz­tikák alapján 19,2 százalék (71 négyzetméteres lakásra átszámít­va). Tokióban egy átlagos lakás 60,27 négyzetméter nagyságú. Ez a szám viszonylag kicsi, mivel a városban sok vállalati és szociális lakás van, s ez erősen befolyásolja az átlagot. A magánlakások lakbé­rei nagyon magasak. Az állami Tervgazdálkodási Hivatal adatai szerint az elmúlt év októberében Tokióban a megélhetési költségek a magasabb élelmiszer- és szolgál­tatási árak miatt mintegy 24 száza­lékkal voltak magasabbak, mint Németországban. Az amerikai „Money Maga­zine” adatai alapján 1991 októbe­rétől Ausztrália áll az első helyen a világon a saját tulajdonban lévő la­kások tekintetében az összlakásál- lomány 69 százalékával. Ezután következik Finnország, az Egye­sült Államok (64 százalék), majd Kanada (62 százalék), Japán (61 százalék) és Belgium (59 száza­lék). Medve lírai hangulatban Kanadában, a Jasper Nemzeti Parkban a mamájától elkóborló fekete medvebocs megszagolja a pitypangot, mi­előtt megkóstolná. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom