Új Néplap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-20 / 170. szám

r J| _ I 4 A szerkesztőség postájából 1992. JÚLIUS 20. Kálvária Már foglalással fenyegetnek! Két Volga típusú gépkocsit adtam el néhány évvel ezelőtt - pontosabban 1987-89-ben, ami­ket autómentésre használtam hogy tudjak venni egy dízelau­tót. Az egyiket budapesti, a má­sikat fertődi lakos vette meg. Az adásvételi szerződést két tanú előtt kötöttük meg - annak rendje és módja szerint. A következő napon pedig bemutattam a ken- deresi volt tanácsházán, ahol fel­jegyezték az új tulajdonosok ne­vét, címét; a megyei rendőrkapi­tányságtól elküldettem a gépko­csik kartonját az illetékes rend7 őrkapitányáságokra, valamint a vevők lakóhelye szerinti tanács­hoz is levelet írtam. Mindezek értelmében, 15 napon belül a ne­vükre kellett volna íratni a ko­csit, ellenkező esetben büntetést szabni ki rájuk (az adóbevallásra ugyan 30 nap a türelmi idő), ám ez azóta sem történt meg. Az átíratás, az adóbevallási kötele­zettség ügyében sem az új tulaj­donosok, sem az illetékes, akkor még tanácsi szervek nem intéz­kedtek. A eladott gépjárművek adóját is ránk terhelték, és megszégye­nítő módon, a feleségem fizeté­séből tiltattak le már egyszer 22 ezer forintot - jogtalanul. A ké­relmemet, hogy intézzék már el végre az átíratást, az adó behaj­tását - érthetetlen, de a helyi, most már önkormányzat részéről mindig megalázó kömyezetta- nulmányozás követte... A Ken- deresi Nagyközségi Polgármes­teri Hivatalon kívül az ügyem­mel már foglalkozott - többek között - a Belügyminisztérium, a Pesti Központi Kerületi Bíróság, a Soproni Városi Bíróság, ennek dacára a helyzet változatlan. A volt megyei tanács segítségét is kértem annak idején, s a vizsgá­latuk során rávilágítottak ugyan néhány hibára, amit Kenderesen vétettek, de végül is én a jogta­lanul kivetett gépkocsiadó tisz­tázását, elintézését vártam. Leg­utóbb kértem, hogy az ügyemet vigyék a kenderesi önkormány­zat képviselő-testülete elé, de tu­domásom szerint erre nem került sor, mert most ott tartok, hogy július 21-én, de. 10 órakor - a helyi polgármesteri hivatal érte­sítése szerint - az adóhátralék behajtása végett, helyszíni fog­lalást tartanak nálam, s azzal fenyegetnek, hogy a végrehajtás akadályoztatása esetén 10 ezer forintig terjedő pénzbírsággal büntetnek. Erre csak azt tudom mondani, hogy állok elébe, mert igazságtalannak törvénytelen­nek tartom I Csupán zárójelben jegyzem meg, hogy 1975 óta Bánhalmán és Kenderesen több mint 250 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztem - kisiparos­ként. Sokat tettem a két települé­sért. A jelenlegi gázosításnál például az összes földmunkát, homokterítést - a barátaim segít­ségével - magam végeztem ... Az önkormányzattól nem ezt az eljárást érdemeltem, és to­vábbra is az igazamért küzdők! Fekete János Bánhalma * * * (Az igazságszolgáltatás a bí­róság tiszte. Olvasónk kálváriája bizonyára egy újabb eljárással ér majd véget, amikor fény derül a teljes igazságra. A szerk.) Szekérfuvarozói biztosítást köthettek volna Érdekképviselet nélkül Az idősebbek még emlékez­nek arra, hogy 1945-1949-ig a parasztságnak volt érdekképvi­selete: a Kisgazdapár - karöltve a parasztszövetséggel, és még erős szövetségben volt a szociál­demokratákkal. Rákosi és társai ezt a két pártot tekintette a legna­gyobb ellenségnek, és idegen erővel sikerült is szétverniük. Akkoriban a parasztság és a munkásság tejies tönkretételét jelentette. KoraRezett az erő­szakos kollektivizálás, a padlás- söprés, a jobb módú parasztok üldözése, és több mint 40 év telt el a rendszerváltásig. A parla­ment megszavazta az új földtör­vényt, és a többségben újra re­mény csillant, de a hosszúra nyú­ló privatizációval isrrjét becsa­pottnak érzi magát a parasztság. Hosszú távon nem lát tiszta ké­pet, a magas kamatokkal nem mer nagyobb vállalkozásba fog­ni, hiszen a piackilátásaink is bi­zonytalanok. Súlyos hiba, hogy meglévő, nyereséges nagyüze­meket tesznek tönkre, mert enél- küí a tulajdonváltást meg lehetett volna oldalni. Most, 1992-ben sincs a pa­rasztságnak érdeképviselete, mert a Kisgazdapárt mellett je­lenleg sincs egy erős parasztszö­vetség, amin keresztül a paraszt­ság kimondaná, hogy milyen áron tudnak termelni, hogy meghatározna egy védőárat, ami alá nem lehet menni, mert akkor ráfizetéssel termel. Ehelyett azt tapasztaljuk, hogy nem azok járnak jól, akik termelnek, ha­nem azok, akik nagy haszon­kulccsal eladják. Mint a nevé­ben is szerepel, nagy gyűjtőpárt volt a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt. Sajnos egyesek ezt most igye­keznek arra felhasználni, hogy az erő megosztott legyen. Súlyos hibának tartom, hogy nem a pa­rasztságért harcolnak, hanem sa­ját érdekeikért. Szűcs Kálmán Jászberény LEHET, HOGY EZ A NYÁR ÖRÖKKÉ TART? A szolnoki autóbusz-köz­lekedésben június 15-vel lé­pett életbe az a változás, melyről a Jászkun Volán már korábban tájékoztatta a lakosságot. Az 5 forintos módosítási jegyzék alapján azonban megállapítottam, hogy a változás különösen érinti a Tallinn városrész la­kóit. Ugyanis a Vásárhelyi Pál (Vosztok) útról induló és ide tartó járatok ritkulnak talán a legerősebben. Úgy látszik, a Szolnok ispán (Kun Béla) körútiakat job­ban szeretik, mert az ő egyenlegük - az 1/A járat sű­rítésével - pozitív. Az a véleményem, hogy meg kellene szüntetniük a rengeteg üresjáratot, s úgy növeljék a vállalat haté­konyságát, hogy az állásidő helyett járatják a buszokat. Felhívom még a „Módo­sítójegyzék” szerkesztőinek figyelmét arra, hogy a Vosz­tok út új neve nem Városma­jor, hanem Vásárhelyi Pál út lett; a jegyzéken az áll, hogy i 1992. június 15-től érvényes, de hogy meddig, azt nem tudjuk. Lehet, hogy ez a nyár örökké tart? Bizám György Szolnok ( “Expressz — ajánlva Csendre, nyugalomra vágynak Cibakházáról, a Holt-Tisza mentéről tett föl néhány kérdést egyik olvasónk, aki mások nevében is szól a közelükben lévő, olykor elviselhetetlen diszkózaj miatt. Levele névvel, címmel érkezett, de kérését tiszteletben tartva, nem hozzuk nyilvánosság­ra. Mint írja, a szabadtéri diszkó általános vagy konkrét sza­bályait szeretnék tudni, mivel a Cibakházi Polgármesteri Hivatal nem érzi magát kompetensnek arra, hogy a Holt-Ti- sza-parton strandbüfét működtető vállalkozót jobb belátásra bírja. Pontosabban: nem határozza meg számára a péntek-szom­bati napon tartott Jiszkó és egyéb, zenés rendezvények időtarta­mát (a 22 óra utáni nyitva tartást), a még elviselhető, megenged­hető hangerőt; nem ad ki rendelkezést a büfében lévő tv, video üzemeltetésére. Sajnos előfordul, hogy két egymást követő éjsza­ka is zenés-táncos rendezvényt tartanak, ami nagymértékben za­varja a közelben lakók nyugalmát. Vajon kérhetik-e a zajszintbe- mérést, s ha igen, kitől? Zombor Imréné, akihez a cibakházi önkormányzatnál a vállal­kozók, kereskedők, a velük kapcsolatos ügyek tartoznak, arról tájékoztatott, hogy a diszkózás miatt hozzájuk is érkezett egy bejelentés, melynek kapcsán már foglalkoznak a panasszal. Igaz, hogy nem szabályozták a büfé nyitvatartási idejét, de ezután sem határozzák meg - hacsak nem merül fel olyan probléma, ami indokolttá teszi. Tudomásuk szerint a büféből, a diszkóból haza­térő fiatalok hangoskodnak, zavarják leginkább a környéken la­kók nyugalmát. Természetesen a körzeti megbízott közreműkö­désével igyekeznek rendet tartani a községben. Tény, hogy a szabadtéri diszkózást célszerű heti egy alkalomra szűkíteni, s ebben a polgármesteri hivatal már intézkedett, továb­bá - saját költségükre - megrendelték a zajszint, a hangerő bemé­rését. A . A Jász-Nagykun-S*olnok Megyei Környezetvédelmi Fel­ügyelőség bizonyára meghatározza majd azt a decibelt, ami fölé nem mehetnek a rendezvényeken, s amit a lakók még el tudnak viselni. „A vállalkozói szabadságot tiszteljük, de úgy érezzük, hogy állampolgári jogunk van a csendhez, a nyugalomhoz!” - fejezte be levelét olvasónk. Igaza van, de ne feledjük, a fiataloknak is, amikor azt mondják, joguk van a nyáresti szórakozáshoz, a kikapcsolódáshoz; hogy legalább hetente egyszer valahol összejöjjenek, s jól kitáncolják magukat. Ám a zenés rendez­vényekre, az éjszakai csendre vonatkozó normát a vállalkozóval, a fiatalokkal is be kell tarttatni! Úgy látjuk, a cibakházi Holt-Tisza partján - egymás elvárásait tiszteletben tartva - sikerül békés megegyezésre jutni. „Úgy érzem, igazságtalanság történt’ ’ címmel adtuk közre (jú­lius 6-án) Homonnai Lászlóné tiszatenyői olvasónk levelét. Többek között azt írta, hogy vé­leménye szerint a biztosító úgy forgatja ki az embereket, aho­gyan akarja, mert amikor két év­vel ezelőtt elszaladtak a lovaik és megnyomták egy kocsi hátulját, hiába volt az állatok által okozott kárra biztosításuk, erre az esetre nem terjedt ki. A kocsiban kelet­kezett 17 ezer forintos kárt kifi­zette ugyan a biztosító a káro­sultnak, de ezt az összeget nekik - részletekben - azóta is törlesz­teniük kell. Olvasónk észrevételére Pin­tér Imre, az Állami Biztosító- AEGON Rt. megyei kárrendezé­si irodavezetője - miután kivizs­gáltatta az ügyet - az alábbiakat válaszolta: Homonnai Lászlónétól való­ban visszakértük az okozott kárt, de azért, mert nem rendelkezett megfelelő biztosítással. Ugyanis nem a lovak magukban szaba­dultak el, hanem kocsival együtt. A KRESZ szerint a lovas kocsi állati erővel vont járműnek minősül, s erre a lakásbiztosítás felelősségi kockázata (amivel a kedves ügyfelünk is rendelke­zett) nem terjed ki. Amikor az eset történt, 1990-ben, Homon- naiék szekérfuvarozói biztosí­tást köthettek volna, napjaink­ban pedig KIB-et (KIB = a kis­iparosokra vonatkozó biztosítási forma), hogy hasonló esetben ne kelljen a kárt visszafizetniük. Az ÁB-AEGON Általános Biztosító Rt. fiókjainkban mun­katársaink bárkinek szívesen se­gítenek a számára legmegfele­lőbb biztosítási módozat kivá­lasztásában. Ha már az egészségünk mindennél fontosabb ... Örömei értesültünk, hogy az emúlt időszakban a tiszti főorvo­si hivatal, valamint a rendőrség közös összehangolt ellenőrzést tartott - egészségügyi és bizton­sági szempontok alapján - a vá­ros különböző pontjain. Mivel figyelemre méltó rendel­lenességet nem tapasztaltak, szeretném tudni, vajon a tiszti főorvosi hivatal szakemberei mikor tartottak ellenőrzést pél­dául a Landler Jenő útról csatla­kozó, a lengyel piac előtt vezető, a vasúti átjáróig terjedő útvona­lon? Ugyanis minden olyan szenny, piszok megtalálható itt, ami szerintünk fertőzést okoz­hat. Nem csoda, mert sehol egy konténer, kuka, sehol egy illem­hely. Az ember bármerre néz, szükségletüket végző járókelő­ket láthat . . . Túl nagy kérés, hogy erre a területre szeméttáro­lót rakjanak, valamint illemhe­lyet építsenek? További gond, hogy a vasúti átjáró közelében lévő Volán-telep gépkocsijai, dömperei sok esetben a zsúfolt útvonalon közlekednek - az amúgy is szennyel, bacilussal te­lítődött porfelhő a közeli háza­kat, magát a piacot is ellepi. Mindenki előtt ismert, hogy a külföldiek (eladók) tömegesen táboroznak ezen a területen - sokszor ittasan, hangoskodnak, zavarják a lakók nyugalmát. Kérjük a rendőrséget, ha lehető­ség van rá, gyakrabban tartsanak itt ellenőrzést. A vasúti átjáróig gépkocsik sorakoznak az utca mindkét ol­dalán, így felmerül bennünk a kérdés: mi lenne, ha tüzoltóko- csinak, mentőautónak kellene sürgősen az utcába, valamely ház elé állni? A késlekedés miatt ki vállalja majd a felelősséget? Ha az egészségünk mindennél fontosabb, illő lenne már ezek­kel a problémákkal komolyab­ban is foglalkozni! Özv. Deák Zoltánná „Köszönet az önzetlen segítségért” Június 6-án - a szolnoki teme­tőből hazafelé jövet - a Rózsa Ferenc úton megbotlottam, és szerencsétlenül elestem. Az ut­cán sajnos éppen nem járt senki, tehetetlenül éreztem magam, amikor egy piros autó állt meg mellettem. Egy fiatal hölgy szállt ki belőle, és segítségemre sietett. Mindjárt a kórházba szál­lított, ahol megvárta, míg a hom­lokomon összevarrták a sebet, és hazaszállított. Ebben a rohanó világban, amikor arról olvashatunk, hal­lunk, hogy fényes nappal megtá­madják az embert az utcán, na­gyon jó érzés volt az ellenkező példát tapasztalni, hogy volt, aki időt, fáradságot nem kímélve, egy 77 éves asszony mellett nem ment el segítségnyújtás nélkül. Köszönet a FIATAL HÖLGYNEK, akiről csak annyit tudok, hogy Szolnokon, a Jubile­um téren lakik. Sándor Béláné A házasság művészete. elkészítéstől számítva - itt is kap­hatnának 3-5 év eltérést.) Visszatérve az ifjú párokhoz: most elsősorban nekik kívánok sikeres életutat, sok boldogságot és jó egészséget. Molnár Ferencné nyugdíjas Bocsánat a kellemetlenségért Július 7-én nyomtalanul el­tűnt a pénztárcám, és értesítettem a rendőrséget. Ismeretlen tettes ellen eljárást indítottak, ám - leg­nagyobb örömömre - a pénztárca (tartalmával együtt) közben megkerült. Kérem mindazon szemé­lyek bocsánatát, akiknek könnyelműségemmel, hanyag­ságommal kellemetlenséget okoztam. Helmbrecht Meier Kőtelek Ha a szépség a boldogság mércéje lenne, bizony kevesen lennének boldogok, mert ritka a szép, hibátlan és tökéletes em­ber. A beérkezett, s lapban már közreadott képeket nézegetve, miközben gyönyörködöm az ifjú párokban, elgondolkozom, hogy éppen egy új élet kezdetén áll­nak. Mindannyiuknak kívánom, hogy álmaik, vágyaik váljanak valóra, s legyen számukra olyan az életkörülmény, melyben tud­ják, merik vállalni az utódokat. A képekről ítélve, úgy látom, mintha a házasságra lépők élet­kora egy kicsit növekedett volna. Talán érdemes lenne majd erről egy kis statisztikát közreadni, ahogyan az is jó lenne, ha kb. 5 év múlva beszámolót olvashat­nánk arról, a bemutatott ifjú pá­rok hogyan bírták az együttélés nehézségeit. Ugyanis az ő életük határozza meg a jövő generáció és az idős emberek életszínvona­lát is. És ha van rá lehetőség, majd hirdessék meg a „Leg­hosszabb ideig együtt” című pá­lyázatot, hogy azokat is megörö­Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné kítsék, akikről már ritkábban ké­szül fotó. Kíváncsi lennék, mi­lyen érdeklődést váltana ki az idősebb korosztályból. Mert együtt megöregedni, az a há­zasság művészete. (A fotók - az Földünk egy szeglete A képen látható szeméthegyet a Jászdózsáról Jászárokszállás felé vezető műút mellett láthatjuk. Van ott minden: mosógép, ágy, tévé, fazekak stb. Lehet, hogy akik oda szállították, nem ezen a földön élnek? (Fotó: T. Z.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom