Új Néplap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-20 / 170. szám
1992. JÚLIUS 20. Megyei krónika A jövő, vagy csak a múlt? A tanya és világa _____az Alföldön_____ E gykét évvel ezelőtt közeli, gyors felvirágzását jósolták a szövetkezetek utáni agrárgazdaságnak. Ma már tudjuk, hogy ez is lassú fejlődés, megannyi kínszenvedés eredménye lehet csak. Ennek talán része lesz egy többször elfeledett, vagy legalábbis arra ítéltetett, majd újra fel-felbukkanó fogalom: a tanya, a tanyarendszer. Ahol volt, többnyire meghatározott gazdasági funkció éltette, amely sok mindenre lehetőséget adott. Álljon itt néhány jellemző példa. A Kunság, a Hajdúság szélén például sok helyen található régen is, ma is kiterjedt szikterület. Jellegzetesen külterjes gazdálkodást folytatott itt mindenki. Többnyire a búza váltotta a kukoricát, volt némi takarmánynövény is. Mindamellett - kizárólag saját szükségletre - zöldséget, dinnyét, krumplit is vetettek. Jómódú gazda itt kevés akadt, ahhoz a föld túl rossz volt. Ellenben éhezők sem voltak a tanyákon. Akik idekerülhettek, és itt szorgos munkával megkapaszkodtak, azok a nincstelenek fölé kerültek. Ez nem azt jelentette, hogy lehetett pocsékolni, mert ugyan a szükséges megvolt, de annál több nemigen. Éppen ennek az életparancsnak következtében optimálisan egybesűrűsödtek ezeknél a tanyai családoknál a paraszti tulajdonságbeli erények: a szorgalom, a fegyelem, a kitartás, a takarékosság legfőképpen. Ennek egyik forrása volt a tulajdonosi tudat. Magunknak csinálom, a magam hasznára teszem, tehát jól kell csinálnom - mentalitása. „EGY NYÁRON ÁT .. ”_______________________ Hangverseny Abádszalókon Az Új Néplap hosszú évek óta folyamatosan figyelemmel kíséri a megye legújabb üdülőkörzetének rohamos fejlődését, mégis alapos meglepetés éri azt a vándort, aki viszonylag régen - a tó feltöltése idején - járt erre utoljára. Pezsgő élet, sok-sok fürdővendég, a szórakozási lehetőségek széles skálája fogadja az ide látogatót. Ez a kínálat a Nemzeti Filharmónia és a helyi ön- kormányzat jóvoltából szombaton este új színfolttal: hangversennyel bővült. A rendezvénynek a római katolikus templom adott otthont. S hogy mennyire igaz: az értékes zenének minden időben és mindenhol akad szép számú híve, bizonyítja, hogy a kedves, barátságos templom padsorait szinte teljes mértékben megtöltötték azok a zenebarátok, akik talán a tóparton és a közelében lápfeh-nyomon egymást is túlharsogni kívánó beat elől valódi' zenéi élményre szomjúhozva ménekültek az Isten házába. A koncert meghirdetett műsora ezúttal i¥ ifiodosult. A fellépő művészek' Egyiké: Géiger György trombitaművész helyett Magyari Imre működött közre kürtön, Virágh András orgonaművész oldalán. A közösen előadott darabok közül Schubert Ave Mariája és Mozart Esz-dúr kürtversenyének III. tétele szerezte a legmaradandóbb élményt; a másik két darab (Vivaldi: Largo és Purcell: Ária) a nem túl szerencsés hangszerelés következtében - a két instrumentum hangszíne szinte megkülön- böztethetetlenül összemosódott - nem érte el a kívánt hatást. Virágh András aránylag kis méretű, de zengő hangú, szép színhatásokra képes Angster-or- gonán játszhatta el válásztott műsorát. (J.S.Bach: a-moll Prelúdium és Fuga, egy korálelőjá- ték - ugyancsak Bach szerzeménye; Liszt Ferenc Choral című darabja; C. Franck művei közül a G-dur Sortie és befejezésül a közkedvelt d-moll Toccata és Fuga, ugyancsak J.S.Bach orgonaműve.) Virágh András tolmácsolásában ezúttal nem annyira a virtuóz - inkább a lassú, éneklő szakaszok és tételek nyújtottak igazi zenei élményt a koncert közönségének. A hangverseny végén felcsattanó tapsból joggal vehette ki az őt megillető részt a hangverseny két résztvevője: Magyari Imre kürtművész és Virágh András orgonaművész. Szathmáry Judit Másik példánk a homokról való. Az persze bizonyára máshol is így volt, hogy minden paraszti gazdaság elhelyezhető volt egy skálán, amelynek egyik végén a majdnem teljes önellátás, másik végén a majdnem teljes árutermelés és árufogyasztás állt. Amit megettek, túlnyomórészt maguk állították elő. Más a helyzet a ruházkodással, a tanyasiak többsége a 40-es évek elejére - példánk ebből az időszakból való - e téren régen felhagytak az önellátással. A házat, ha megvolt, csak javítgatni,, tatarozni kellett, ami természetesen a család dolga volt. Ha újat kellejt építeni, abban részt vett a tágabb rokonság, mesterembert csak a legszükségesebb esetben vettek igénybe. Az egyéb szükségletek terén, amelyekben gyári holmira szorultak, ott lehetett takarékoskodni, korlátokat szabni. Az önellátástól az áruforgalomba való teljes bekapcsolódásig vezető úton az előző szempontokat lehetett kombinálni, lehetett előreszaladni, ha volt rá mód, de vissza is lehetett húzódni az önellátás irányába. Ez olyan lehetőség volt, amihez kényszerhelyzetbben folyamodtak. Nyilván a két példa egy az egyben nem használható, mégis rávilágít két olyan tényezőre, amely azért - átalakult formában - ma is használható ideát tartalmaz. Befej'eződött a lakásszövetkezetek átalakulása A régi tisztségviselők bizalmat kaptak A több mint 1100 lakásszövetkezet közül 200-nál nem zárult le az átalakulás a szövetkezeti törvény által megszabott június 30-i határidőre - tájékoztatta az MTI-t Farkas Tamás, a Lakásszövetkezetek Országos Szövetsége ügyvezető igazgatója. Az ország 274 ezer szövetkezeti lakásából 6500 választotta a kiválás útját, főként a kisebb szövetkezeteknél, ám ez csak növelni fogja a szövetkezetek számát, hiszen ezen épületek több mint fele új szövetkezetét hoz létre a házkezelési teendők ellátására. A régi szövetkezetekben döntően a régi tisztségviselők kaptak újra bizalmat, a vezetőtestületek létszáma viszont jóval kisebb, mint a múltban. Az átalakulások során a cégbírósági bejegyzésekkor és az alapszabályok jogtanácsosi ellenjegyzésénél jelentős segítséget nyújtottak az érdekképviseletek, mivel ezekben az eljárásokban megyénként nagy eltérések voltak - talán ennek köszönhető, hogy szinte kivétel nélkül valamennyi lakásszövetkezet tagja kíván lenni a szintén megújulásra kötelezett érdek-képviseleti szövetségnek. Az átalakulás egyetlen területen mutat országosan is egységes képet, nevezetesen azt, hogy bár a törvény erre is lehetőséget adott, egyetlen lakásszövetkezet sem alakult át gazdasági társasággá. (MTI) Szolnokon Tóth Józsefnek a Liget úti iskola pedagógusának holt-Tisza-parti hobbiján kaptuk lencsevégre a képen látható futóbabot, mely több mint 4 méter magasra nőtt. Lehet alatta hüsölni, no meg majd babot szedni...- nzs Érdemes lenne egyszer statisztikába foglalni, a teremtő minden hányadik embert áld-ver a rímfaragás tudományával- kényszerével? Mindenesetre egy-egy közösség többnyire megtalálja a maga „poétáját”, így lakodalom, keresztelő, állami vagy egyházi ünnep, nem múlhatiic el rímes beszéd nélkül. A hegyközi kisközség, Kovácsvágás, Koncsol Józsiban tisztelheti azt az embert, akinek génjeit jambusokba sorolta a természet. Rámutatott egy nagy csontos ujj, hát a faluban ő lett a költő. Tehette ezt annál is inkább, mert már a foglalkozása révén rendkívüli helyre soroltatott: ott állt a teremtés kapujában, inszeminátor volt, fémes tégelyekbe zárt hűtött bikaspermákkal boldogította a jobb sorsra ér- demes teheneket. Sokan jósolták neki, hogy egyszer a háromkerekű vászontetős velorexét egy megcsalt apaállat a szarva hegyére kapja, de erre hiába várt a kárörvendő közönség. Gondoltam, megírom a portréját, de nem hagyta. Elírta előlem életének fontosabb történéseit. Például az 1960-as esztendőjét, amikor megismerkedtünk, egy rímes irományban így örökíti meg: ,,Hazám, kicsi falum századokat megért. Sokat küzdött benne a nép szebbért, jobbért Ezért vándoroltak tengereken túlra, Ahol már akkor is szebb volt a kultúra. Én is gondolkodtam, menjek vagy ne menjek, Aztán úgy döntöttem, sehová nem megyek. Nem tudom, jut-e majd egy nyugalmas sarok, Én akkor is, úgyis csak itthon maradok.” Hogy ficam, meg botlás? Istenem, ki mondhatja el magáról, hogy tökéletes? De hogy kortörténetnek hűséges, erre fejem teszem. A rímfarigcsáló emberből egy ízben így szólt ki a Hazafias Népfront falusi elnöke.- ,.Tisztelt népfront tagok, drága barátaim! Engedjétek, hadd mondjam el néhány verssoraim. Ebben a huszárszállóban, amelyben részt veszünk, Szerencs nevezetességét megmutatják nekünk. Megnéztük a múzeumot, a nagy könyvtárat ott, Áki akart nézelődni, sokmindent láthatott. Úgy gondolom, hogy részükre talán ez így jól van, - ' Hogy ez a nagy népfrontgyűlés mindig más helyen van. Hallgattuk a beszámolót, mit Mónos elvtárs mondott, De hogyha jólt rrlegfigyeltük, nem sok újat mondott. Mert tavaly is meghallgattuk a sínvas históriát, Meg azt is, ki és hogyan építette házát.” No, persze az 1979-ben kelt sorok azért nem gyilkos szatírába torkollnak, bár egy buzgó ítész ma lehet, hogy valamiféle társadalomkritikát olvasna ki a befejezésből: ,,Reggel ha megyünk otthonról, úgy legyen az mondva, Elindulunk a munkába, hát szerbusz, pá, Linka!” Ugye, hogy a perspektívátlan, depressziós életérzés! Megmondtam. Egyébiránt Józsi barátom sosem állította, hogy megveti a hegynek az ő lévét. Ahogy lapozom a sárgult papírra gépelt sorait, elő is ugrik egy erről valló iromány. ,,Tisztelt kocsmárosunk és kedves elvtársnő! Köszönjük,hogy eljött hozzánk és még nem is késő. Nem oly sokan lakunk a mi kis falunkban. Azért egy italboltosra mindig szükségünk van.” Úgy ám! Keresem a rendr szerváltás fuvallatait a sorjázó gondolatai rendjében, de arra még nem találok. Úgy látszik, a kiérlelt verseknek időre van szükségük. Ellenben magyarázat az van. Egy kézzel cirkalmazott levélből csak kibogozom, mi a süket csend oka. ,,Beléfogtam egy versbe, de elromlott a gépem, így tehát nem tudom tovább csinálni. Holnap viszem Újhelybe az egyik műszerész barátomhoz a masinát, aki megcsinálja, és majd akkor...” No ugye! Elképzelem, mikorra esetj volna az 1848-as forradalom, ha Petőfi Sándornak március 15-e reggelén kettétörik a lúd- tolla. Vagy kiborul a kalamáris. Mindegy, a gép csak elkészül, a történelem meg várhat addig js a sorára. a i-pb* Rímmel áldva-verve Csatári Bálint, aki azóta már az Alföldkutató Intézet vezetőjeként is ismert, nemrégiben itt, Kisújszálláson mondta el véleményét a mai tanyákról. Szerinte a világon két tendencia létezik. Egyrészt az integrálódás folyamata, másrészt ezzel párhuzamosan, ezzel szemben a regionális tudat újraformálódása. így van ez az Alföld esetében is, amelynek tipikus létformája a tanya, s amelynek jól körülhatárolható gazdasági hagyományai vannak. Virágkorát a tanya a 20-as évekre érte el. Az első világháború után, mint gazdasági forma, nem változott. 1950 óta viszont igen. Mára az egykori egymillió tanyából már csak 240 ezer található. De Bács-Kiskunban, és Csongrád megyében még a népesség harmada él tanyákon. A Kunságban már jóval kevesebben. Ma - véli a kutató -, ahol a tanya gazdasági funkcióit megőrizte, ott az újraéledés jelei kimutathatók. Az új földtulajdonrendszer kapcsán a mezőgazdasági kistermelés utáni igény megjelenik, de nyilvánvalóan más módon. Ennek kapcsán a külterület felértékelődik, amelyre az önkormányzatoknak rendezési tervet kellene készíteni. E lő kellene segíteni - szándékosan nem szabályozást mondtunk - a tájba illő építkezést, a tanyásodást. A tanyák építésének mindig is megvoltak az öntörvényei, ezért sem kellene ebbe túlzottan beavatkozni. A tanyáknak van jövője, s ez abból is látszik, hogy például Bács-Kiskunban százával épülnek. Fontos, hogy milyen lehetőségei lesznek, ha ezt megtalálja a tanya, akkor újraéled, de figyelembe véve, hogy a XXI. század közeledik.- fe 3 Falusi hírek Kuncsorba Az, utóbbi időben feltomyo- sultak az intézendő feladatok Kuncsorba életében, ezért az elmúlt egy hónapban három alkalommal ülésezett a képviselő-tes- tület. A főbb napirendi pontok között szó esett a általános iskola fűtésrendszerének felújításához igényelt kiegészítő támogatásról. A kért összeg 500 ezer forint, amelyet céltámogatásként pályázott meg a helyi önkormányzat. Nem kellene egyedül árválkodnia a félmillió forintnak, hiszen 250 ezer forinttal maguk is hozzájárulnak a költségekhez. * Értékelték a tavalyi év költségvetésének végrehajtását, valamint megállapították, majd felosztották az 1991. évi pénzmaradványt. A vezetőknek nem kellett sokat törni a fejüket, hogy mire fordítsák ezeket a forintokat. Ebből az összegből kell PVC- burkolatot vásárolni az általános iskolának, a kultúrház fűtésrendszerének felújítását ugyancsak ebből tudják finanszírozni. Egy nyolcvanezres tételt az egész- sfgífgyi intézménynél, a házior- , yofi szolgálathoz kell csoportosítani, míg a klubkönyvtár pénzmaradványát - amely pályázatból szármázik - játszótérre fordították. Persze nem szabad elfeledkezni az útalapok lezárásáról sem, ez szintén jelentős kiadást érint. * Döntöttek az első lakáshoz jutók támogatásáról. Ezúttal három család jutotf összesen 255 ezer forinthoz, amit nem kell visszatéríteniük. Még van lehetőség újabb igények elbírálására, hiszen az idei esztendőben az önkormányzatnak ösz- szesen 500 ezer forint áll rendelkezésére, amiből eddig 355 ezer forintot osztottak el. * A megemelt kamatú hitelek támogatásával kapcsolatban nyolc család részesül - januárig visszamenőleg - havi ezerforintos segélyben, míg kettőnek 1200 forintot ítéltek oda. * Az utolsó testületi ülésen hangzott el, hogy öten részesülnek méltányossági alapon közgyógyellátásban. Ezzel együtt alanyi és méltányossági alapon 1992-ben összesen 47-en vehetik • igénybe az ingyenes gyógyszerellátást. , * Folynak az intézményekben a nyári karbantartási munkák. A festéshez munka nélküli közmunkásokat alkalmaznak (az utolsó adatok szerint a községben 47 munkanélkülit tartottak számon). * Szilárd burkolatot kapott a múlt héten a Zrínyi és a Gépállomás utca. A költségek 750 ezer forintot tesznek ki, amihez csatlakozik még az általános forgalmi adó. * Június 19-én a fegyverneki Dózsa György Általános Iskola néptánc-, ének-, valamint cite- racsoportja adott műsort a kul- túrházban. * A törökszentmiklósihoz csatlakozva (tehát nem önálló egységként) folynak a polgári őrség létrehozásának előkészületei. Eddig tizenketten adták le jelentkezésüket. * Legközelebb augusztus első felének végén ül össze a képviselő-testület, fő napirendi pont az első félév költségvetésének végrehajtása lesz.
