Új Néplap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-11 / 163. szám

Jászsági Extra 1992. JULIUS 11. Jászfelsöszentgyörgy Saját útját járja önállóvá vált téesz Immár másfél esztendeje, hogy a jászberényi Zagyvamenti Termelőszövetkezetből kivált a jászfelsőszentgyörgyi téesz. Szabó János, a gazdaság elnöke szerint érdemes volt önállósulni, sőt talán ezt még korábban meg kellett volna tenni. A szövetke­zet a jó téeszek közé tartozik, hisz nemcsak nyereséggel zárta a múlt évet, de most sincsenek anyagi nehézségei, sőt még ön­tözésfejlesztésre is futja. A me­zőgazdaság jelenlegi helyzeté­ben ezek nagy dolgoknak számí­tanak.- Hál’ istennek, nincsenek fi­zetési gondjaink, de lehet, hogy ha októberben megkérdez, már nem mondhatom ezt - mondta a gazdaság helyzetét firtató kérdé­semre Szabó János. A nyolcvan aktív tagot és há­rom alkalmazottat foglalkoztató nagyüzem összesen 2.600 hektá­ron gazdálkodik, ebből 1.900 hektáron szántóföldi növényter­mesztést folytat. Meghatározó növény az őszi búza, mintegy 500 hektárt foglal el. Az aszály sajnos éppen ennél a gabonafélé­„HáP istennek, nincsenek fizetési gondjaink” nél éreztette legjobban a hatását, hektáronként egytonnás termés- kieséssel számolnak emiatt. Ez körülbelül 3-3,5 milliós jövede­lemkiesést jelent, ami egy ilyen kis téesznek komoly érvágás - tájékoztatott az elnök. Ennek ellenére szépen gurul a téesz szekere, hiszen most indul a 7-8 millió forintos öntözésfej­lesztési beruházás, amelynek eredményeként az év végéig újabb 300 hektárral nő az öntöz­hető terület, s ezzel a szövetkezet eltartóképessége. A még intenzí­vebb gazdálkodás mellett pedig jó esély van arra, hogy az egy főre jutó 170 ezer forintos tava­lyi átlagkereset az idén megha­ladja a 200 ezret. Ami az átalakulást illeti, a va­gyon megosztása már megtör­tént, egy aktív évre 13 ezer forint értékű üzletrész jutott. Eddig mindössze három nyugdíjas tag jelezte, hogy ki akarja vinni az üzletrészét. Sokkal több kérdés vetődik fel azonban a kárpótlási törvény végrehajtása kapcsán. A terület több mint felét kijelölték erre a cálra, ám azt még senki se tudja, ki fogja ezeket a földeket megművelni. A téeszben csupán két falubé­liről tudnak, akik gazdálkodni szeretnének az árverés során visszaszerzett földjükön. L.Z. J ászszentandrás Kemping ott... A legenda szerint így szólt a székely legény az apjához, ami­kor életében először meglátta a kemping feliratot. Mire az apja így bölcselkedett a szekéren: nem én fiam , hanem a ló . . . Hm ... De ez a Jászszentandrá- son látható kemping valóban igaz. A hozzá tartozó fürdővel együtt talán a legszebb ilyen lé­tesítmény a megyében - mon­dom én, aki csak egy tucatnyit láttam. Számomra meglepő, hogy a portás sem egy idős (volt mun­kásőr) bácsi, hanem egy csinos, közlékeny és kedves lány, aki Agócs Judit névre hallgat. De én arra kérem, ne hallgasson, be­széljen. Elmondja, hogy csak májustól dolgozik itt, azelőtt munkanélküli volt. (Végre vala­ki, aki talál is munkát!) Szenve­délyesen meséli, hogy inkább külföldiek látogattak ide az el­múlt két hónapban, és hogy a nyolcszáz személy befogadására képes területen átlagban mindig volt vagy hatvan család. Számomra az árak magasnak tűnnek: egy parcella (melyen he­lyet foglalhat egy személygép­kocsi lakókocsival vagy sátor­ral) 670-750 forintba kerül egy éjszakára. Judit azzal érvel, osszam el négyfelé (általában ennyi egy család), és akkor már nem sok. Valóban nem, ha az itteni csodálatos környezetre, a kempingezőknek ingyenesen já­ró strandhasználatra, az este tíz óra utáni kötelező csendre gon­dolok - no meg a szolnoki, Szé- chenyi-lakótelepi lakásomra, az ottani állapotokra ... És gondoljon a Balatonra is - mondja Csiszár György, a fürdő és a kemping vezetője -, ott mi­nimum dupláját kell fizetni en­nél sokkal szerényebb komfor­tért. Itt negyvenkét fokos víz táp­Jászkisér Szokás lesz a MÁV-nál a „nincs kommentár”? Negyvenkét fokos víz táplálja a termálmedencét lálja a termálmedencét, a nagy úszómedencéhez viszont már hűtik a vizet.- És hogyhogy nincs gyógyfür­dővé nyilvánítva? - kérdem a fő­nököt.- Nem tudom. Pedig mint min­den meleg víz, ez is valamire jó. Nagy vastartalma van, jód, man­gán és egyebek találhatók benne.- Csodálom, hogy nem fedez­ték még fel az brvosok. ' é i- Hát felfedezték, legalábbis a külföldi orvosok, mert tavaly Ausztráliából volt vendégünk, akinek pikkelysömöre volt, csak itt áztatta magát reggeltől estig két hónapon keresztül, és a sö- mör elmúlt. Hogy a víztől vagy valami mástól, azt nem tudni, de tény, hogy meggyógyult nálunk. Azon sajnálkoznék önző mód, milyen kár, hogy előbb Ausztrá­liába kellene mennem, hogy utá­na legyen pénzem meg két hóna­pom arra, hogy itt lógassam a végtagjaimat a termálvízbe vagy akárhova. Kénytelen vagyok az­zal vigasztalódni, amit Csiszár úr ajánl: egy hét sem akármi itt. Kedvem szerint teniszezhetek, mulathatok a közeli vendéglő­ben cigányzenére, vagy diszkóz­hatom a falu másik végén, de ha idősnek érzem magam, a kem­ping területén is szórakozhatom. Sejtem, hogy mivel...- há ­Ismét levelet kaptunk. A MÁV Jászkiséri Építőgépjavító Üzemének egyik dolgozója írta, állítólag több munkatársa nevé­ben. Segélykérő sorait azzal kez­di, hogy meglepődött lapunk egyik írását olvasva, melyben azt adtuk hírül, hogy a vasuta­soknál lejárt a részmunkaidős foglalkoztatás időszaka, mivel az ő vállalatánál tovább folytató­dik, és most már csak nyolcvan­százalékos bérért. Mint meg­jegyzi, „lehet, hogy ebből az üzem vezetősége kijön, de mi dolgozók csak tengődünk, mert nem mindegy, hogy nettó negy- venezemek vagy nettó tizenöt- ezernek a nyolcvan százalékát kapja az ember.” A levél írója egyfajta magyarázatról tud, hogy tudniillik a részmunkaidős foglalkoztatással az elbocsájtás- tól mentenek meg embereket. És felteszi a kérdést, hogy „ilyen áron érdemes-e, hisz a végén úgyis létszámot kell csökkente­ni; akinek van munkája, az hadd dolgozzon, akinek meg nincs, azt küldjék el.” Ezután jön a kényesebb kér­dés: „Azt hisszük, hogy a de­mokráciában az sem történhet meg, hogy az üzem igazgatója fenyegetőzik. Hiszen aki az új munkaszerződést alá nem írja, azzal az üzem igazgatója szemé­lyesen kíván elbeszélgetni. Mi ez, ha nem fenyegetés? Kérjük önöket, jöjjenek le Jászkisérre, és beszélgessenek el az üzem igazgatójával, hátha önöknek meg tudja magyarázni ezt a sajá­tos demokráciát.” Lementünk. Mi is sajátos fo­gadtatásban részesültünk. Mi­után bemutatkoztunk, még szok­ványosán hellyel kínált az igaz­gató úr, Hajnal Géza, de amikor a riporteri magnómat elővettem, azonnal fel is szólított, hogy rak­jam el. Nem baj, mondom, akkor megteszi a jegyzetfüzet meg a plajbász is, ám Hajnal úr ennek sem örvendett kifejezetten, rög­tön meg is jegyezte, hogy erre a „szerszámra” sem lesz szükség. - Honnan tudja? - kérdeztem hiszen még el sem mondtam jövetelünk célját, még egy kér­dést sem tettem fel.- Mindegy - válaszolta -, ha az újságtól jönnek, abból csak rossz származhat. Vágjunk a közepébe: elmond­tam neki, milyen levelet kap­tunk. A válasz: hivatalosan no comment! Azaz nem nyilatko­zik. Sőt. azt sem encedélvezi. san nem nyilatkozik, amúgy az „én képem tágulása érdekében” elmondja, hogy... Tehát, nem hivatalosan meg­tudtam, hogy valóban készülnek folytatni a részmunkaidős fog­lalkoztatást, de csakis a dolgo­zók érdekében, mert immáron 280 főt kellene elbocsátani a má- sodik félévtől, annvira nincs Sínen a/. Kpit(>yep-ja> ító L /.em égj ik berende/.ese, a ja> ítolánc égj szeme (archív felvétel) hogy a gyár területén munkaidő­ben bárkivel is elbeszélgessek az ügyről, esetleg munkaidőn kívül és a kapun kívül, mert abba nem szólhat bele... Tudtam én, hogy a MÁV amo­lyan „félkatonai szervezet”, majdnem parancsra cseleksze­nek, szigorúak, a rangfokozato­kat keményen betartják, belső utasításaik és rendelkezéseik az „állam az államban” gyakorla­tát tartják fenn még akkor is, amikor rendkívül titkos helyek­ről már nem zárják ki a sajtót, nem zárkóznak el a nyilvános­ságtól. De a MÁV - úgy tűnik - igen. No comment, nem mond semmit, nem beszélhetek senki­vel, menjek a fenébe... Nem akartam elhinni, hogy ilyen helyzetbe kerülhetek egy konk­rét munkahelyi ügy kapcsán, hogy munkámban ily módon akadályozhatnak, hogy ne tar­tozna a közemberre, mit forral a MÁV... Talán Hajnal Géza sem akarta elhinni, talán „megenyhült a szí­ve”, mert egy kis kínos csend után megjegyezte: csak hivatalo­pénz. A MÁV nem tudja biztosí­tani a béralapot, az országgyűlés nem támogatja a MÁV-ot... „Ez az antidemokratikus - lengeti meg az igazgató az új Munka Törvénykönyvet -, ennyire anti- humánus törvény még az átkos kommunizmusban sem volt!” Az igazgató szerint, a vállalat vezetősége csak a szűkös kerete­ken belül próbál úgy lavírozni, hogy a baj a lehető legkisebb legyen, és ezzel, mármint a rész- munkaidős foglalkoztatás foly­tatásával a dolgozók döntő több­sége egyetért. Én csak egyet nem értek: a létező gondokról, azok megol­dási lehetőségeiről miért ne le­hetne nyíltan, bátran, őszintén beszélni? Akár egy újságíró, akár (és fő­képp) az érintett dolgozók előtt. Miért csak „négyszemközt”, „személyesen” és „nem hivata­losan”, ködösítve, titkolózva, fenyegetőzve kavargatják az edényben azt a löttyöt, ami előbb-utóbb úgyis kicsordul?- molnár ­Felfedezték ... külföldi orvosok Jászdózsa ' > 4 * f * V Vizes emberek tudatalattija Jászdózsán szinte olvadó asz­faltra gurul a kocsim. Nyár van, meleg van, levegőtlen hőség. Talán ösztönösen lassítok egy kis házikóhoz közeledve, me­lyen felirat hirdeti, hogy Szik- vízüzem. Bent a tulajdonos, a fő­nök, a munkás és a kereskedő egy személyben Sedon Pál, egy tiszta, és mégis fura tekintetű fia­talember fogad. A munkájáról kérdezném, de sokat nem tud mondani róla. Töltögeti a szódásüvegeket. Né­hány másodperc alatt „végez” eggyel. Meg is mutatja, hogy az ősinek számító módszerrel ho­gyan nem izzad meg azért, hogy a nagyon gyengének mondott autoszifonos patronok helyett erős szikvizes szódásüveget va­rázsoljon havi „tiszta” tizenöt­ezerért. Négy órát foglalkozik ezzel naponta, kettőt délelőtt, kettőt délután. Nem hajtja ma­gát, mint mondta: „Kocsim nincs, házam nincs, feleségem nincs, nekem a tizenötezer elég.” Fiatalabbnak néz ki, mint amennyinek mondja magát, va­gyis hogy harmincöt lenne. Hát a nősülést nem is kell elkapkodni - jegyzem meg, de csak kény­szeredetten mosolyog. Már csak az érdekelne, mi a csudát kezd azzal a naponta megmaradó húsz szabad órával. Hát nem akármit! Meditál. Olva­sott több mindent, egyszer csak a kezébe került L. Ron Hubbard- nak a dianetikáról szóló könyve, és megpezsdült tőle, mint szén­savtól a víz. Nem ismerem a mű­vet, de szódás honfitársam elme­sélése szerint a dianetikus terá­pia, mint módszer lehetőséget nyújt minden bajok orvoslására. Ezért járt Sedon Pál a fővárosi tanfolyamokra és előadásokra, hogy elsajátítsa a négyszer elol­vasott könyvben leírtak gyakor­lását. Ezért tölti szabad ideje nagy részét (napi több órát) me- ditálással, hogy „felszínre hozza az önkívületi állapotokban em­bert sújtó sebeket”. Mondja ne­kem (nekem mondja?), hogy ön­kívületi állapota mindenkinek volt vagy lesz, ha ezekre fény derül, a lelki traumák meggyó­gyulnak. A sajátját már meg is találta, kibányászta, most azért edz, hogy úgynevezett auditor lehessen, vagyis mások meghall­gatására és gyógyítására is képes legyen... Még magamnál voltam, ami­kor továbbkocsikáztam. A Tár­ná holtágának partján egy férfi horgászott. Ez a ténykedés vagy ennek látványa engem mindig megnyugtat, visszazökkent a va­lóságba. Hát kiderült, hogy a horgászt) Sanyi bácsi (azt mond­ta, maradjunk ennél) szintén me­ditál. Látszólag azon, hogy miért nincs kapás. Tulajdonképpen lelki erőfeszítéseinek nem ez a lényege. Hanem az, hogy két éve munkanélküli, leszázalékolt, il­letve leszázalékolás alatt áll. Csak sejtem, azt igyekszik „fel­színre hozni”, van-e értelme így az életnek, bár még nem oly idős, hogy a földi meditációkból való távozás megváltásnak szá­mítana. Lehetne még élni. De még csak halat sem lehet fogni. A szódásénál több órás munka után annyi szerencséje volt, ami egy személynek reggelire kevés. Tudatának ködös homályából szeretné kitapogatni a maga ol- vasatlan módján (Hubbard úr nélkül), hogy van-e értelme va­laminek? Eget a nap, ez a hőség a beteg szívének nem tesz jót, haza kéne menni. De kihez, mi­ért, és mit csinál egész nap az­után, hogy hajnaltól délig alig fogott valamit? ...- m. h. 1. -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom