Új Néplap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-11 / 163. szám
1992. JÚLIUS 11. Jászsági Extra Jászboldogháza Gyarapodik az alapítvány Az elmúlt év szeptemberében Jászboldogházán alapítványt hoztak létre a település kisiskolásai nyelvtanulásának segítésére, amelyet eredetileg hét alapítványtevőtől származó 200 ezer forint alaptőkével jegyeztek be. Azóta a nemes célhoz a legkülönfélébb cégek és több magánszemély is hozzájárult különböző összegekkel. Az alapítványt gyarapítókhoz most a Lehel Hűtőgépgyár Kft. is csatlakozott. A támogatás szándékáról tanúskodó csekket kedd délután a jászboldogházi községházán Kertész Tibor, a vállalat elnökvezérigazgatója adta át Zrupkó Ferencnének, az általános iskola igazgatónőjének, Mató István polgármester, illetve Lipták Zoltán, a jászboldogházi Lehel Radiátor Divisio igazgatójának jelenlétében. Kertész úr elmondta, hogy a vállalat az ilyen jellegű támogatásokat eléggé vissza kellett fogja az átalakulást követően. Amikor azonban meghallotta, hogy itt gyermekek nyelvtanulásának segítéséről van szó, rögtön úgy döntött, hogy ez esetben kivételt tesznek. Meggyőződése ugyanis az, hogy az ország egésze fel- emelkedésének egyik legfontosabb feltétele az idegennyelv-tu- dás gyarapítása, amit ebben a korosztályban kell megalapozni. John Lennont idézte: „Gondolkodjunk globálisan - cselekedjünk lokálisan”. Ok itt kezdik, s ez valóban csak a kezdet, hiszen az alapítvány további hozzájárulásokra is számíthat. Az igazgatónő köszönő szavai után elmondta, hogy a rendelkezésükre álló összeg kamatait a 7-8. osztályosok második idegen nyelv oktatásának, illetve a számítástechnikai ismeretek elsajátításának támogatására fordítják. Távolabbi céljuk az, hogy - ha az alapítványi pénz már kellő mértékben megszaporodott - a tehetséggondozás hatékonyabb formáit is innen finanszírozzák. Bár utóbbi tekintetben eddig is szép eredményekkel büszkélkedhetnek. Céljaik sikeres megvalósításának fontosságával - a tudósítót is beleértve - valamennyi jelenlévő mélyen egyetértett. Sz. P. Talponálló, akarom mondani -ülő Jászdózsa Horthy vadászlovát ápolta JÉL :: |L JÉ * á ' t" j: - '■ 'V1Él#( X | 9j|ÉH|gHp| wätd Noha a jászdózsai Gulyás Ferenc 1921-ben látta meg a napvilágot, esetében a 21-es nem mindig bizonyult nyerőszámnak. Már csak azért sem, mert a negyvenes évek elején annak rendje és módja szerint magára öltötte az angyalbőrt. Az I. önálló huszárosztályhoz került, majd büntetésből lóápolónak helyezték fel a várba. Itt nem más paripát gondozott, mint a kormányzó sárgás vadászlovát. Ámbár nem napokig, hetekig tartott a feladata, egyszer sem látta, hogy Horthy lovagolt volna a csodaszép kancán. Megtették viszont ezt mások helyette: általában az ország akkori legnagyobb méltóságai. Iparkodott volna haza, de orosz fogságba esett, és négy kerek évig Dnyepropetrovszk környékén építette a szocializmust. Hazatérése után a Fűz- és Kosáripari Vállalatnál talált munkát. Megnősült, két gyereke született. Öt unokával, sőt már dédunokával is dicsekedhet. Noha már a hetvenkettediket tapossa, hál’istennek jól bírja magát, amit bizonyít az is, hogy ezt a kis rövid beszélgetést Darázs Attila búfelejtőjében mondta el nekem. Nem száraz torokkal, hanem egy kis sör társaságában. Egészségére! Sz. M. Jászapáti Van itt, kérem, minden Noha a jászapáti lengyel piacra kissé késve érkeztünk, hiszen ezen a csütörtökön már fél delet mutatott az óra, azért néhány árus kitartóan fürkészte a vásárlókat. Kínálta itt magát ásó 190-ért, pálmafás szoknya (minyimum ötsáz), azután szoknyanadrág 120 kilós pöttömöknek. Leeresztett foci, talán a honi labdarúgásunkat példázta, mellette ceruzák garmada emlékeztetett arra, hogy egyszer a vakációnak is vége. Ezenkívül pingponglabdák, teniszütők, minivarrógépek, diplomatatáskák, szenteket ábrázoló szobrocskák, metszőollók, anyacsavarok, fekete cicitartók. miniatűrtől ejtőernyős nagyságig terjedő női bugyik között válogathatott a kíváncsiskodó. A kiadós terepszemle után mi három lángost vettünk, amelyet darabonként tizenötért adtak. Mivel finom volt, ezen a napon a lengyel piacon Apátiban beértük ennyivel... ~ f M-:; 'v.?.:. Hl «J A talponállótól a talponültí abban különbözik, hogy ott tanyázni is lehet a hosszú lócákon, vagy azon a kanapén, amelyet még a múlt században készíthetett egy ügyes kezű mester. Úgy, mint Jászdózsán Darázs Attila hosszúkás, mestergerendás parasztházában kialakított ivójában. A nagyszobában a falakon a környező paraszti világ, élet mindennapi emlékei: fokos, csengő, káposztagyalu, kenyérsütő lapát, csuprok, edények, pásztorbot, suba, sőt még egy réges-régi pisztoly is látható. A tulaj mellesleg a nyíllal, íjjal sem bánik rosszul, hiszen a legutóbbi amatőr versenyen is második lett. Ami pedig a nyitva tartást illeti, az végtelenül rugalmas: reggel fél hattól délig, illetve kettőtől addig, amíg a kedves vendég jól érzi magát. Márpedig vendég akad, mert mint az ott lévő srácok elmondták: itt beszélgetni, sőt sütni-főzni is lehet. Kinn a bográcsban, az udvaron, ahol a tűzhely körül fűrészelt akácfagurigák az ülőalkalmatosságok. Éppen ezért ez egy olyan talponálló, ahol a vendégek közt a nap minden szakában több az ülő ... D. Sz. M. A Sárkány névhez illően Jászfényszaruban csütörtök délután betértünk a Sárkány nevű vendéglőbe, ahol néhány ott élő ismerősünkről kérdettük a pult mögött álló bajszos kiszolgálót. Kiderült, fogalma sincs azokról, akiket kerestünk, ami önmagában se nem oszt, se nem szoroz. Majd sajátos bölcsességgel így folytatta: bizonyig embereket nem szeret, ezért nem is ismer.. A/,kérdezettek is közéjük tartoznak, hiszen itt soha meg nem fordultak. Erre szerényen megjegyeztük, hogy egy vendéglősnek, csaposnak aligha illik ez a címkézés, mire ő hozzáfűzte: bízzuk rá, kit szeret és kit nem. Rábízzuk mind a négyen, akik ott voltunk, noha a modorához - ezt a szót fosztóképzővel is nyugodtan írhattam volna - lesz néhány megjegyzésem. Nem tudom, hogy hol, merre járt iskolába, de ezt akárhol is tette, onnan nagyon foghíjas ismeretekkel távozhatott. Enyhe túlzással, ha ma visszavonulna, sem felejtene sokat. A másik észrevételem: milyen jogon végzi ő ezt a szeretem, nem szeretem elkülönítést az itt lakókkal? Egyáltalán, miből él, ha így bánik a betérőkkel, fogad például bennünket, ismeretleneket is? Fogalmunk sincs, végzett-e vendéglátó-ipari iskolát, vagy csak afféle gyorstalpalót. Ha rosszindulatú lennék, azt javasolnám neki: kedves uram, sürgősen húzza le a rolót, mert ez a módi már nem megy. Mivel nem vagyok az, inkább abban hiszek: egyszer ő is rájön arra, amit az igazi kereskedők már az első pillanattól tudnak, miszerint mindig ők vannak az emberekért, és nem fordítva. És ebbe még véletlenül sem fér bele a szeretem, nem szeretem cédulázás azért, mert az illető, illetők nem járnak oda. Elvégre ha minden igaz, a vendéglősöknek nem máshonnan, hanem - csúnya szóval - az odajáróktól koppan a forint. Vagy az esetünkben más a helyzet? D. Sz. M. Jánoshida A negyvenéves ezermester Bató Ferenc még csak negyvenéves, de máris úgy ismerik a környéken, mint a jánoshidi ezermestert, elvégre a műhelye szerszámait, gépeit jószerével ő készítette, készíti. Eredetileg lakatos a szakmája, de nem fog ki rajta sem a hegesztés, sem az esztergálás. Hosszú ideig Jászberénybe járt dolgozni, jó öt éve pedig vállalkozó, bedolgozó lett. Az isten tudja, hány betonkeverőt készített már, de a vetőgépek, ekék, traktorok javítása sem fog ki rajta. A keze munkája termékeit elvitték már Budapestre, sőt Szaúd-Arábiába és Nagy-Bri- tanniába is. Azután többek között másodmagával ő készítette el a jászdózsai szalmabrikett- üzem vasszerkezeti munkáit, amely során 480 mázsa vasat építettek a rendszerbe. Mindezeken kívül fedett gépszínt is csinált. Jó időben az a munkahelye, de egyébként eladó is, akinek szüksége van ilyesmire. Jelenleg házi sörkészítéshez 300 literes króm érlelőtartályt épít, szerel. A tervek szerint ezt először a fővárosba viszik, onnan pedig állítólag Abádszalókra. Csak azt sajnálja, hogy jelenleg nincs, aki a szakmát folytassa. A lányai közül az idősebbik gyors- és gépíró, a kisebb pedig kereskedőtanuló. Nem baj, majd a leendő vejei közül valamelyik ... Sz. M. Jászdózsa Hídtörténet dióhéjban A jászdózsai kőhíd építését 1807-ben határozták el a helybéliek. Ám jó néhány évet kellett még várni a hídavatásig. A ma már műemlék jellegű Tama-hi- dat 1811 és 1813 között építette Huterlemer András gyöngyös- solymosi kővágómester klasszicista stílusban. A költségek felét a Jászkun Kerületek fedezték. A híd a jászsági táj egyik jelentős műszaki emléke, ötnyílású ívboltozatát négy masszív pillér tartja. Hossza a szárnyfalakkal együtt 40 méter, szélessége pedig 6,65 méter. Az idestova két évszázados híd léte többször is veszélybe került. Áradáskor ugyanis a víztömeg a pillérek miatt nehezen s lassan tud csak átfolyni a nyílásokon, amelyek a híd két végén 6,34, a középső három pedig 7,34 méteresek. A legválságosabb pillanatok 1963- ban, az emlékezetes nagy árvíz idején voltak a híd történetében. Hajszál híján fel kellett robbantani, hiszen elöntéssel fenyegette Jászdózsát az ár. A Tama most békésen, csendesen folydogál, s „esze ágában sincs” fenyegetni a hidat, a falut. Fotók: Mészáros János Borosüveg a szoknya alatt Mint máshol, Jászapátiban sem unatkozik a városháza hatósági csoportjának az a tagja, aki általában a helyi szabálysértési ügyekkel foglalkozik. A szabálysértés azt jelenti, hogy az ellopott, eltulajdonított áruféleség értéke nem haladja meg a kétezer forintot. Évente általában százhúsz-százötven efféle határozatot hoznak itt. Közülük a legtöbbet lopás miatt. Különösen népszerűek az élelmiszerboltok, ABC-üzle- tek, ahonnan a legváltozatosabb módon (a szoknya alatti zsebben, nadrágzsebben, dzseki alatt stb.) igyekeznek „megfújni” a különböző italféleségeket, csomagolt kávékat, cigarettákat, azaz élvezeti cikkeket. Mivel messze még a hideg, ezért ilyentájt fát még nem lovasítanak meg, hanem helyette például borsót a határból. Ezenkívül sok a szabálysértés amiatt, mert a gyerek nem akar iskolába menni. Nem is csoda, hiszen sok esetben 10-12 évesen a kicsik között kell feszengenie, amit szégyell. Ezért aztán iskola mellé jár, így fog ki a szülőn meg az iskolán. Legfőképpen pedig -önmagán: hiszen szakma és bizonyítvány nélkül ma már jószerével sehová sem kell az ember. Sz. M.
