Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-27 / 151. szám
Szolnoki Extra 1992. JÚNIUS 27. Szolnoki agglomeráció Szolnok regionális központtá fejlődésében és a környékén elhelyezkedő agglomerációval való gazdasági-társadalmi-kulturális kapcsolatának kialakításában, formálásában, a mai térszerkezet létrehozásában kitüntetet szerepe volt és van a közlekedésnek és hírközlésnek, valamint a települések közigazgatási határát átlépő rendszeres, naponkénti munkaerő-ingázásnak. Jelentőségénél fogva nem is lehet egy cikk keretében utalni a fontosabb elemekre, így ma inkább a közlekedésre koncentrálunk. A térség sugaras közlekedési hálózatának kialakulásában meghatározó szerepe volt az igen régóta működő szolnoki Tisza-átkelés- nek. Lényegében az átkelési funkció konzerválódásával terelődtek a modern közlekedés korszakában is Szolnok felé a közlekedési pályák. Szolnok már a vasút előtti korban is a távolsági kereskedelem rangos központjává fejlődött a Tisza-ha- józás és a távolsági utak révén. E funkciója igazából a vasúti és gőzhajózás korszakában teljesedett ki, amikor távoli vidékek nyersanyagai, termékei cseréltek itt gazdát, illetve feldolgozásukra megjelentek az első nagyipari üzemek. A legkorábban létesült vasúti fővonalak mellett alakultak ki az ország fő fejlődési-urbanizációs tengelyei. Ezek egyikét éppen a Szolnokot Közlekedés érintő Pest-Püspökladány-Kassa, illetve később Püspökladány-Ko- lozsvár-Brassó képezte kiemelkedő fontosságú fővonali vasúti csomóponttá, viszont az 1870-es évek végétől fejlődött Szolnok. A mai vasúti hálózat lényegében 1897-re épült ki. A közhasználatú közúti közlekedés Szolnok térségében viszonylag lassan bontakozott ki, mert a sűrű vasúthálózat a legtöbb település számára lehetővé tette a közlekedést, a teherszállítást, így a drágább autóbusz-közlekedés nehezen tudott versenyezni a vasúttal. 1950-ben még mindig csak hat buszvonal indult ki Szolnokról, bár ezek és a vasútvonalak az agglomerációs települések túlnyomó részét már elérték. A teljes kapcsolati rendszer az utóbbi évtizedben valósult meg. A közlekedés súlypontjait nézve tehát egy kettősség figyelhető meg. Egyfelől Szolnok az ország egyik legnagyobb vidéki vasúti csomópontja. Négy irányból, Nyugat-, Közép-, Délkelet- és Kelet-Európát összekötő nemzetközi expressz- és gyorsvonatokat is hordozó elsőrangú vasúti vonal fut itt össze. Másfelől a közútak tekintetében a vasúthoz képest már kevéssé fontos csomópont Szolnok, különösen ha az összefutó utak hierarchikus szintjét nézzük. Lényegében csak két főközlekedési út kereszteződik a városban. Az agglomeráció centruma és a vonzott települések többsége között a hálózati összeköttetés kedvező. A huszonhárom agglomerációs településből csupán tíznek nincs saját vasútállomása, illetve megállóhelye. A főúti kapcsolatot tekintve fordított a kép, hiszen tíz település kapcsolódik főúton a városhoz. Igaz viszont, hogy az alsóbbrendű utak inkább a vonzás- körzeti, agglomerációs viszonyla- tú forgalmat bonyolítják, a főútak tranzitforgalmával szemben. Az agglomerációs települések kevés kivétellel nagyobb kerülő nélkül, sugár irányban érhetők el Szolnokról. A fentiek meghatározzák az elérési lehetőséget is. Az elérési idő övezetekre bontja az agglomerációt. Ez alapján beszélhetünk belső, középső és külső övezetről. A belső övezetet 20 percnél hamarabb, a külsőt 40 percnél hosszabb idő alatt lehet elérni. A járatgyakoriság viszont másfajta elemzést tesz lehetővé. A kettő együtt már tömegközlekedési szempontból határolja le a szorosabb értelemben vett agglomerációt. Ide tartoznak sorrendben Szajol, Rákóczifalva, Zagyvarékas, Újszász, Abony, Rá- kócziújfalu, Tószeg. F.I. Nem volt felvásárlási láz . . . mondotta Tóth'László, az IBUSZ Rt. igzgatója. Annak ellenére, hogy a napokban leértékelték a forintot, nem lepték el hatalmas tömegek az utazási irodát. Mindezt azzal magyarázta, hogy egyrészt nem szivárogtak ki az információk, másrészt a leértékelés nagysága sem eget rengető. Tóth László abban reménykedik, hogy ügyfélforgalmuk július 1 -je után jelentősen emelkedni fog, amikor mindenki plusz 350 dollárt vehet fel éves keretére. Érdekesség, hogy aki 1989 óta nem élt valutavásárlási lehetőségével, idén 500 dollárra tarthat igényt. Hnagsúlyozta, ez a rendelet kifejezetten erre az esztendőre szól, az 1993-as év bizonytalan. Rákérdeztünk... Hogyan áll a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat (SZÜV) privatizációja? Válaszol Hegyi István igazgató: - Alig több mint egy hete, hogy államigazgatósági felügyelet alá vonták cégünket, így még mi sem tudunk előre nyilatkozni a jö- vőnkről. A következő héten iktatják be a vállalati biztost, de az első találkozás után neki is kell egy kis idő, amíg áttekinti helyzetünket, ezt követően fejti ki álláspontját. Világkiállítási előkészületek Szolnokon teni az expóhoz kapcsolódó befektetőket és vállalkozókat. Gyakorlatilag a Polgármesteri Hivatal Vállalkozási és Informatikai Irodája felkészült az expóval kapcsolatos döntéselőkészítő munkára (témafelelős: Kányási Tibor főelőadó), valamint a megyei és országos expoirodákkal való folyamatos kapcsolattartásra és együttműködésre. Az előkészítő munka során több alternatívát is megvizsgálnak a szükséges anyagiak előteremtésére. Ilyen, hogy a szolnoki rendezvényeket teljes mértékben az önkormányzat költségvetéséből finanszíroznák. Másik, hogy koncesszióba adnák a rendezvények lebonyolítási jogát, finanszírozás mellett. Végül azt is megvizsgálják, hogy miként lenne lehetséges egy tisztán vállalkozói alapon történő lebonyolítás, amelynek következtében elsősorban az önfenntartó rendezvényekre helyeződne a hangsúly. Mindezzel az a céljuk, hogy lehetőleg a konkrét igényekhez rugalmasan alkalmazkodni képes szervezeti és pénzügyi konstrukciót dolgozzanak ki. Remélik, hogy az expo kapcsán ismertebbé és vonzóbbá tehetik Szolnokot a bel- és külföldi vállalkozók számára.- sz.p. Igaz-e ... ? ... hogy megcsappant a strandok, fürdők látogatottsága?- Egyértelműen állíthatom, hogy a jegyárak emelkedése ellenére az első negyedévben, valamint az azóta eltelt egy-két hónapban körülbelül ugyanannyi vendégünk volt, mint az elmúlt esztendőben - tájékoztatott Szűcs Lászlóné, a Víz- és Csatornamű Vállalat előadója. - Egyelőre talán a Damjanich uszodában lehet észrevenni annyi változást, hogy kevesebb a sportoló, ami természetesen magával vonja, hogy kevesebb bérletet vásárolnak. A Tiszaligeti strandon május I-je helyett május végén nyitottunk ki, de az elmúlt kánikulai hétvégéről pontos adatokkal tudok szolgálni. Amíg a tavalyi csúcsunk egy augusztusi vasárnapon 3700- 4000 látogató volt, addig szombaton 1100-1200-an, vasárnap pedig 2500-2500-an látogattak ki a Tiszaligetbe. Véleményem szerint ez nem rossz szám, és azt mutatja, hogy a látogatottság nem esett úgy vissza, mint ahogyan várni lehetett. Persze a tényékhez hozzátartozik, hogy a Tisza magas vízállása miatt a szabad strandok egyelőre nem tudtak beindulni. 1991-hez képest az áremelkedésünk tíz százalékos, ami a Damjanich uszodában ötven helyett hatvan forintos felnőttjegyet jelent, a Ligetben pedig hatvan helyett hetven forint ellenében tudnak a felnőttek fürdőzni. Itt egyébként újdonságokkal állunk vendégeink rendelkezésére: amellett, hogy a Vegyiművek az önkormányzat segítségével egy strandröplabdapályát hozott létre, mi a gyerekeknek egy felfújható légvárral kedveskedünk. Az ezzel kapcsolatos üzemeltetési szerződést már megkötöttük, így a tervek szerint ezen a hétvégén már birtokukba vehetik azt a nebulók. (ko-) Bár az 1996-os világkiállítást Budapest rendezi, az esemény a vidék fejlődéséhez is számos vonatkozásban új utakat nyit meg. Nem kivétel ez alól megyénk sem, ahol már megkezdődtek az előkészületek. Ezekről nyilatkozott a szolnoki önkormányzat nevében Várhegyi Attila polgár- mester. Az önkormányzat a világkiállítással kapcsolatos koncepcióját döntően három tényre alapozza. Először is arra, hogy az expónak csak egy helyszíne van, és ez Budapest. Másodszor: az állami költségvetés nem vállal részt az expo finanszírozásából. És végül arra, hogy bár az expóhoz kapcsolódó esetleges vidéki rendezvények során régiókban és nem egy-egy településben kell gondolkodni, Jász-Nagykun-Szoi- nok megye programja (Nemzetközi Közlekedéstörténeti Kiállítás; Színházi Világtalálkozó) alapvetően Szolnokra épül. Mindezek következtében az úgynevezett „vállalkozói” alapon szerveződő expóval kapcsolatban felmerült az önkormányzat vállalkozói tevékenységének problémaköre. A polgármester elmondta, hogy vállalkozási koncepciójukban meghatározott közvetett módon már jelenleg is készek segíElfogynak, akár a gyertyaszál... Ez egy olyan iskolai összejövetel volt, ahol az öregdiákok egyike sem mondhatta már harsány szóval: Osztály, vigyázz! Tanár úrnak tisztelettel jelentem, hogy az 1932- ben végzett szolnoki, városi fiú felsőkereskedelmi a és b osztályainak akkori tanulói közül a hatvanadik érettségi találkozóra 8, azaz nyolc személy megjelent. Hogy is mondhatta volna, hiszen az egyik fő szervező, Hegedűs Lajos bácsi is már a nyolcvanegyediket tapossa, és ha a hajdani szeretett-tiszteit osztályfőnökeik, Kemény Laci bácsi és Bre- ier Géza tanár urak élnének, közel járnának a százhoz, ha meg nem haladták volna már. Pedig hat évtizede a két osztályból ők is ötven- hatan érettségiztek. A bések huszonkilencen, akik közül húszán már megtértek pihenni abba a földbe, amelyből vétettek. A huszonhét ásból is már csak tízen maradtak, így a két osztály tizenkilenc élője közül nyolc jött el és tisztelte meg látogatásával a jeles eseményt. Mivel a régi iskolájukat - amelyik a Vasipari helyén volt -1944-ben lebombázták, ezért a legutóbbi ösz- szejövetelt a Közgazdaságiban tartották. Ezek a deres halántékú volt diákok, akik között akadt 79, 80 és 81 éves is, rövid időre felidézték ifjúságuk korát. Azt, hogy országos és az egész világra kiterjedő válság volt akkor, és alig tudtak állást keresni, elhelyezkedni. Végül jó részük a vasútnál talált kenyeret, ami akkoriban jó helynek, biztos állásnak számított. Azután jött a második, nagy világégés: ahol ki a zsidó mivolta miatt, ki a munkaszolgálatban, ki a lövészárkokban szenvedett. És az életben maradtak, ki tudja, hányadszor, ismét talpra álltak. Sajnos, a kor, a kaszás kérlelhetetlen velük szemben, egyre többet visz közülük magával. Már-már szomorúan keveset tudnak egymásról. így Bakos Béla Dél-Amerikában él, Demény Dezső a Járműjavítóból került nyugdíjba, Hommer Béla Szolnokon, Hoffman Lajos az USA-ban, Őri József Debrecenben és Péter László szintén Szolnokon él. A másik osztályból Jancsó István lakik a megyeszékhelyen, míg Kovács Mártont Kanadába, Cs. Molnár Ferencet, Rudas Ferencet, Szabó Lászlót, Szűcs Zoltánt és Triznya Józsefet Pestre vetette a sors. Az egyik fő szervező, Hegedűs Lajos is Szolnokon maradt. Változatos volt az élete, dolgozott Szolnokon, majd Erdély egy részének visszakerülése után Besztercén, Szászrégenen, a Székelyföldön. Később Békésen és Szolnokon. Mindig olyan helyeken a futuránál, ahol sok munka, kevés bér adódott. Ráadásul olykor üveggyári munkás, máskor műbútorasztalos volt a vezérigazgatója, a kor szellemének megfelelően. Mondhatjuk, a sorsa tipikus, magyar kisemberi sors. A találkozó befejező részét a Tisza Szállóban tartották. Ettek, ittak, felelevenítették a régmúlt időket, amikor még nem a doktorokat, hanem a a strandot, a Tiszát látogatták. Szép volt, jó volt, küzdelmes volt. Végül úgy döntöttek, ha lesz még találkozó, ezt már Pesten tartják. Elvégre ott élnek közülük többen, és noha ők már ingyen utazhatnak, az a helyes, ha a kisebbség vonatozik. Mert valahogy az a helyzet, hogy lassan-lassan elfogynak, akár a gyertyaszál... D. Szabó Miklós Megszűnik egy óvoda Szolnokon a Hősök téri óvoda a 9. Számú Óvodai Intézmény tagóvodája a Dobó útival és a Baross útival együtt. Hetvenkilenc férőhelyén az 1991/92-es tanévben kilencvenhárom gyermek elhelyezését oldották meg. Mivel körzetében az idősebb lakosok száma a meghatározó, ezért az utóbbi években az intézmény jórészt a Széchenyi városrész óvodáztatási gondjainak megoldásában segített. A gyermeklétszám másik része a város egész területéről szórtan tevődött össze. Most az óvoda becsukja kapuit. Megszüntetésére maga az intézményvezető tett javaslatot. Indokait a város önkormányzatának el kellett fogadnia, döntésükben azonban az is tükröződik: törekedtek arra, hogy a megszűnő óvoda „ne hagyjon űrt” maga után. A Hősök téri intézmény iránti igény saját körzetéből évek óta csökken: 1991/92-ben mindössze öt gyermek számára kértek innen elhelyezést. Az épület alapvetően nem óvodai célra épült, állaga pedig folyamatosan romlik. Az 1992 februári műszaki felmérés (OGSZ) szerint a teljes körű felújítás 17 millió forintba kerül. Udvari területe tűzfalakkal határolt, sivár, összesen 112 négyzet- méter. Ez az esetleges felújítás után sem lenne megfelelő a gyermeklétszám kívánta igényeknek (ez gyermekenként 20 négyzet- méter). 1992 februárjában leszakadt a tornaszoba mennyezete, helyre- állításának összegét az intézmény költségvetése nem bírja el. A Hősök téri óvoda megszüntetése ötvenhat gyermeket (harminchétén iskolások lesznek szeptember 1-től), nyolc óvónőt, hét technikai dolgozót (hat dajka, egy mellékfoglalkozású fűtő) érint. A gyermekeket a szülők által igényelt óvodákban helyezték el. Az intézmény megszüntetésével az alkalmazotti létszám csökkentésére sem kerül sor, mert az óvodai hálózatban elhelyezésüket biztosítani lehet. A városi férőhelyek száma a megszüntetéssel ugyan átmenetileg kissé csökken, de ezt a gondot az önkormányzat a hálózaton belüli megoldásokkal ki tudja küszöbölni. Az épület a Kálmándy-hagya- ték része, s az örökhagyó rendelkezése szerint gyermeknevelési és szociális célokra használható fel. Ennek szellemében - előzetes egyeztetés alapján - az épületet a Napsugár Gyermekház vehetné birtokába 1993 nyarától, így az óvoda kényszerű megszüntetése az önkormányzat számára egy évek óta gondot okozó kellemetlen társbérlet felszámolását teszi egyidejűleg lehetővé a Bartók Béla Zeneiskola és a Napsugár Gyermekház között. Sz. P.
