Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-13 / 139. szám

1992. JÚNIUS 13. Hazai tükör 3 Országos színházi találkozó Előadásokról néhány sorban Az óriáscsecsemő Azon szerencsések közé tarto­zom, akik láthatták Déry Tibor Az óriáscsecsemő című színmű­vének ősbemutatóját. No, nem mintha olyan öregnek érezném magam, Déry ugyanis 1926-ban Olaszországban írta a darabot. A bemutató késett jókorát, Paál István, a Szegedi Egyetemi Szín­pad már akkor legendás hírű ren­dezője „fedezte fel” Az óriás­csecsemőt a színpad számára 1970-ben. Az ősbemutató fergeteges si­kert aratott. Nem véletlen, hi­szen amúgy is Déry-lázban ég­tek az egyetemi város diákjai, akkortájt jelent meg ugyanis a Képzelt riport egy amerikai pop- fesztiválról. Paál István rendezői munkásságában különös helyet foglal el Déry életműve. Szol­nokról például azért ment el jó pár évvel ezelőtt, mert az akkori „cenzúra” nem engedte bemu­tatni a G. A. úr X-ben színpadi változatát. így G. A. úr ugyan nem volt Szolnokon, csütörtökön este lát­hattuk viszont Az óriáscsecse­mőt a debreceni Csokonai Szín­ház előadásában, Gaál Erzsébet rendezésében. Az óriáscsecsemőről azt nyi­latkozta Déry negyven évveí a megírása után, hogy „mindmáig legjobb darabom”. A színmű­ben a világ abszurditásának, a nemzedékről nemzedékre ismét­lődő reménytelen körforgásnak ábrázolására tett kísérletet az író. A káosz, a bomló társadalom embere ugyanis - Déry logikája szerint - nem lehet normális mé­retű, ép testű és ép gondolkodá­sú, csak abnormális, embertelen. S egy ilyen közegben született meg a debreceni előadásban is az óriáscsecsemő, akit már szüle­tése előtt eladott az apja Nikode- mosnak, az „Etika Faj- és Lélek­nemesítő Rt.” alelnökének, aki­nek szüksége van „tekintélytisz­telő, istenhívő, hazafias lelküle­tű állampolgárokra”. S ekkor jön a meglepetés, az újszülött nem közönséges újszülött, ha­nem egy csodacsecsemő, aki már születése pillanatában fel­nőttként beszél, gondolkodik, jár, még ölni is képes. Tapasz­talataiban azonban megmarad csecsemőnek. Rögtön megindul hát a konspiráció, ki mire hasz­nálja az óriáscsecsemő rendkí­vüli képességeit. Semmi „nem jön azonban be”. Hogyan is jön­ne be ebben az abszurd helyzet­ben? Az óriáscsecsemő hasonló torzszülöttel „ajándékozza meg” az utókort, aki a darab vé­gén kétségbeesetten menekül a debreceni főutcán egy tévékép­ernyőn. A debreceni társulat előadása természetesen egészen más, mint az ősbemutató, vagy ké­sőbb a Szikom János rendezte darab. Érthető, hiszen más kor­ban, más viszonyok között élünk, s Déry nagyságát s a deb­receniek előadását dicséri, hogy Az óriáscsecsemő minden ab­szurditása ellenére a ma emberé­hez szólt csütörtökön este. Az óriáscsecsemőt Kövesdi László főiskolai hallgató alakí­totta ígéretes tehetséggel, méltó partnereként az apát játszó Ho- rányi Lászlónak s Nikodemos szerepében Buzogány Bélának. T. G. Cyrano de Bergerac Ritkán tapasztalható várako­zás előzte meg a nyíregyháziak Cyranóját; a közönség szinte ostrom alá vette a Szobaszínház bejáratát, csak hogy bejuthasson a nézőtérre. Szólhatott ez a felfo­kozott érdeklődés a Rostand- dráma népszerűségének, hisz ahol a Cyrano megjelenik, ott mindenütt siker, de még inkább annak, hogy ezúttal a sokszerep­lős dráma bemutatását mind­össze hat színész vállalta - ami valami rendkívülit sejtetett. Nos, a színházi szenzáció elmaradt. Zsótér Sándor egy nagyratörő, zseniális kamasz bátorságával és „tiszteletlenségével” ugyan át­rendezte az eredeti színművet - az epilógus egy részletét például előredobta, s a jelenetek sorrend­jét is alaposan megváltoztatta -, rövidít és stilizál; ezúttal a híres „lantverő” dalra is fakad, mai rockmuzsikával; a profanizáció szellemében bőséggel használ a rendező elidegenítő eszközöket - az úgynevezett erkélyjelenet itt telefonos társalgássá változik -, látható a derék gascogni anya­szűz meztelen is (közelről kissé meghökkentő látvány), „mo­dem” villogó fények választják el az egyes jeleneteket, narráció- ként operai áriák hangzanak fel, és van itt még sok egyéb - ami jelzi: Zsótér lerántja „hősi” trónjáról Cyranót, ahová a felaj- zott romantika ültette. Mindez újszerű, érdekes, sőt helyenként izgató, de valójában nem hat a releváció erejével, igazán új mi­nőség nem születik. Leemeli ugyan hősünkről a romantika hi­ntés palástját, de amit ráaggat, attól a lényeg nem változik. Sőt, amikor Földi László egy-egy fel­hangzó monológban felizzítja a jól ismert rostand-i szavakat, so­rokat - ő Cyrano -, akkor képze­letünkben visszakerül hősünkre a „díszes ruha”, s azt a Cyranót látjuk, a nagyszerűt, kinek agya úgy vág, miképp pengéje szúr, élesen; aki vérző szívvel bár, de sorsát magasztosan viseli. A ki­józanító élmény ellenére is fel­ébred az emberben valami, ami Cyranót, a bergeracit is élteti: a bennünk szunnyadó vágy a szebbre - netán az égire. Ezen az estén nagyon is a földön jártunk.- Valkó ­Halleluja, Sade márkiné Ma este 6-túl Dinnyés József (képünkön) szórakoztatja a Tisza-part közönségét A találkozón a hét végén szombaton is, vasárnap is két-két előadást láthatunk. Szombaton délután 3 órakor a Szobaszín­házban a Budapesti Kamaraszín­ház Yukio Misima Sade márkiné című színművét mutatja be a Bu­dapesti Kamaraszínház. Az elő­adást Csiszár Imre rendezte, Re- née szerepében Kubik Annát lát­hatjuk, Montreuilnét pedig Al­mást Éva alakítja. Este a nagy­színpadon a Pécsi Harmadik Színház Kornis Mihály Hallelu- jáját adja elő Vincze János ren­dezésében. Vasárnap Arkosi Árpádé a ta­lálkozó. Két általa rendezett da­rab, Moliere Úrhatnám polgára és Mrozek Mulatsága szerepel a műsoron. Az Úrhatnám polgárt a szolnokiak számára jól ismert Kovács Lajos - aki ugyancsak játszott már a Szigligetiben - ala­kítja. A találkozóhoz kapcsolódó fesztiválon szombaton 10 órától játszóházat rendez a Csete Ba­lázs Honismereti Kör, majd Dé­vai Nagy Kamilla Ballagó évsza­kok címmel ad műsort a Ver­seghy parkban. Délután fél öttől önvédelmi sportbemutatót láthat a Tisza-parton sétáló közönség, ezt követően fellép a nyíregyhá­zi jazzbalett, Dinnyés József dal­énekes, majd karikatúraverseny­re várják a rajzolókat. Téma: a színház. Este 10 órától francia estet tar­tanak a szentesi Horváth Mihály Gimnázium diákjai. Vasárnap délelőtt 11-től a bu­dapesti Még Színház bábelőadá­sára várják a gyerekeket, délután háromtól pedig Jupiter Theatru­mát mutatja be a társulat a Tisza- parton. Este hattól a debreceni Ady Gimnázium tanulói század- eleji dalokat és hirdetésszövege­ket adnak elő, majd a szentesi gimnazisták ismét bemutatják a Némajátékot este 10 órától. r Kutya a kútban 7. Appendix Már megint ez a magyarkodás! Egy ismerő­söm néz rám dühödten, s kárhoztatja legutóbbi „kutyámat”. Töprengek: mi abban a magyarko­dás? Én Csák úgy vagyok magyar, ahogy egy tölgyfa tölgyfa és nem hóvirág. Mégis azt szisze­gi a képembe, hogy már megint ez a magyarko­dás. Ez baj. Amit ő mível, az nem baj. Az agyar- kodás. 8. Az idő Óriási élményben volt részem: este csörgőre húztam az órámat, pontosan reggel fél hatra, s csodák csodája, az óra fél hatkor kiugrasztott az ágyból. Na igen, de ez már egy másik óra. Mert az elődje, egy békebeli szovjet vekker ezt a csodálatos érzést egyetlenegyszer sem nyújtotta nekem. Amikor megvettük, megjegyzem, ol­csón, még a kádárinak nevezett ántivilágban, az első este felhúztam csörgőre, pontosan úgy, mint ezt az újat, a mostanit, fél hatra. Aztán nyugod­tan aludtam, hiszen úgyis ébreszt majd az óra. Ébresztett is. Fél hétkor. Megvallom, először magamra gyanakodtam: biztosan rosszul állítot­tam be. Legközelebb már jóval gondosabb vol­tam, felhúztam, beállítottam, ellenőriztem, el­lenőriztettem. Minden rendben, fél hatkor fog csörögni. Alvás. Csörgés. Fél hétkor. Ismét le­maradtam a vonatról, mely, ma úgy mondanánk, Európa felé vitt volna, ám gazdagabb lettem egy nagy felismeréssel. Eme felismerést a legköze­lebbi utazás előtt kamatoztatni akarván, az órát fél ötre húztam, hiszen az addigi tapasztalatok alapján nyilvánvaló volt, hogy így majd a kívánt időben csörög az ébresztő. Kicsit nyugtalanul aludtam, meg'apró kétségek gyötörtek, vajon jól számítpttam-e, de ahányszor felriadtam, s újra­gondoltam a dolgot, megnyugodtam, igen, ez így működik. Nem így működött. Ismét fél hét­kor riasztott, immár két órára növelve a beállított idő és a csörgés közötti különbséget. Őszintén szólva, ékkőt néztem meg először, hol gyártot­ták ezt a szeszélyes órát. Hát igen. Ott. Olyan is volt. Pontosan úgy viselkedett ez a habókos szer­kezet, mint akit Moszkvában húztak fel, de itt csörög. Legközelebbi utazásom előtti estén so­kat kísérleteztem vele. Beállítottam fél négyre a csörgőt, felhúztam, körbeforgattam a nagymuta­tót néhányszor, s az óra fél hatkor megcsörrent. Ezt még eljátszottam néhányszor, az óra követ­kezetes volt, tartotta a kétórás különbséget. Vég­re rájöttem a nyitjára, most minden rendben lesz, gondoltam, amikor álomra hajtottam a fejemet. Nem volt rendben. Reggel ismét fél hétkor csör­gött. Már három órával korábbra kellett húzni a vekkert, hogy a kívánt időben felébresszen. Ha­marosan már négy, majd öt óránál tartott, én viszont a legnagyobb bizonytalanságban éltem, már éjfélkor felriadtam, nehogy elaludjak, az éjszaka további részében szintén, ahogy közele­dett a hajnal, egyre sűrűbben. Örökké fáradt voltam és kialvatlan. Az órás piszkált valamit a vekkeren, akkor, ott, a műhelyben a rendes idő­ben csörgött a próba alkalmával, itthon azonban kezdte elölről, először egy, majd két, három, négy, öt stb. órával korábbra kellett állítani, hogy fél hatkor csörögjön. Volt olyan ismerősöm, aki selejtnek nevezte az órát, de nem értettem egyet vele. Ez az óra jó volt. Csak nem nekünk. A szocializmusnak volt jó. Általa is tudhattam, hogy akarhatok bármit, a fejem fölött egy látha­tatlan hatalom úgyis azt tesz velem, amit akar. Ez az óra nem habókos volt, ahogy korábban hittem. Nem. Tudatosan csinálta azt, amit csi­nált, ha használhatjuk ezt a kifejezést egy ilyen egyszerű, mondhatni primitív szerkezetnél. Szo­cialista óra volt. Örök bizonytalanságban, kial­vatlanságban, fáradt állapotban tartott, elvonta a figyelmemet a társadalom egészét érintő kérdé­sekről, önmagára vonta haragomat, azt gondol­jam, nem a rendszer rossz, hanem az óra. Ezt a bizonytalanságot próbálta fenntartani a vekker még a rendszerváltozás után is, s nincs ebben semmi különös, hiszen ezen mesterkedett sok ember is, s ebben az esetben a múlt idő haszná­lata túlságosan idillikussá tenné a mát, úgyhogy nyugodtan gondoljuk tovább a dolgot jelen idő­ben. Egy szó mint száz: megszabadultam a szov­jet órámtól. Vettem egy nyugati márkájút, igaz, kissé drágán, de megérte: ha fél hatra húzom a csörgőjét, fél hatkor csörög. Az idő ismét az, aminek mindig hittem. S az óra is csak óra akar lenni. Körmendi Lajos Moldova György: A félelem kapuja- Egy igazi „Földanya", nem? Bent a kocsiban Magda kibontott egy asztalkendőt, és pogácsát kínált, Martin ebben a korai időben nem kívánt enni, a forma kedvéért elfogadott egyet, és letette maga elé. Indított, mereven figyelte az úttesten fel-felbukkanó jégtócsákat. Amennyire lehetett, a külső sávban tartotta a kocsit, hogy ha megcsúszna, az útszegély megfogja. Kiérve az autópályára, váratlanul kisütött felettük a nap, a frissen lesózott út nedvesen fénylett. A zöldellő földeken csak egy-egy eldobott fehér papírra emlékeztető hófolt látszott. Martin elengedte magát, hátradőlt az ülésen.- A birtokszemlén kívül akarsz még valamit csinálni?- Majd körülnézünk a faluban is, de ez ráér visszafelé. Legyünk túl előbb a hegyi úton. Amíg újra le nem fagy, addig fel tudunk menni egészen a telek széléig. Mezőzombor után letértek balra egy széles földútra. Martin óvatosan kerülgette a talajból kiálló köveket, egy bukkanó után feltűnt Olaszkút. A présház, melyet Vojtekovszky örökölt, a falu szélén feküdt, a szőlőt fölötté egy meredek dqjnboldalra telepítették, a tőkesorok egészen a tetőig nyomultak. a a Míg Vojtekovszky a kulcsokat keresgélte, Martin félreállt a kocsival és kiszállt, az éles, tiszta levegő köhögésre késztette, hunyorogva nézett körül a napfényben. Egy földhöz simuló, roskatag épületre számított, meglepődve látta, hogy a présház széles homlokzatával, középpontjából kiemelkedő négyszögletes tornyával, egy kisebb udvarházra hasonlított. A háromszögletű oromfalra V.K. betűjelet, az építtető Vojtekovszky Kázmér monogramját festették, alá pedig az építés évét, 1901-et. A hámló vakolat alól kilátszó csupasz téglák, a sarkaiban meglazult zsalugáterek lelógó szárnyai, az alapoknál körben feltörő vadrózsa­bokrok és a romlás egyéb jelei mutatták, hogy az utóbbi években kevés figyelmet fordítottak a présházra, de a napsütésben villogó sárga falával mégis örökéletűnek látszott, mintha csak a mögötte álló dombbal együtt pusztulhatna el. Csikorogva kinyílt a toronyszoba ablaka, Vojtekovszky nézett ki rajta, derékig kihajolva:- Gyere fel! A házba belépve, Martin csak száraz porszagot érzett, az erős kőalapok nem engedték feltörni a talajból áradó nedvességet. A nehéz, faragott bútorok is jó állapotban maradtak, a lépcső vastag deszkái is alig reccsentek meg a léptei alatt. Felérve a toronyszobába, tekintete a völgyre és a mintegy ellenhullámként emelkedő szemközti hegyoldalra esett: a szőlőtőkék és a tetőt elborító vad erdő szürkesége lassan zöldbe fordult, Martin ebben az évben először érezte meg a tavasz közeledtét.- Mit szólsz hozzá? - kérdezte Vojtekovszky. \ - Várkastélya világ végén. ,, if - „Lengyel kúná"-nal<; hívják a környéken. Még a dédapám építette. Mikor a felesége meghalt,' az Öreg kiköltözött ide Tokajból, az ágyát úgy fordította, hogy miAdig lássa a^hegyet Nézzjittkíkörijl, ha érdekel. ,r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom