Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-07 / 107. szám
10 1992. MÁJUS 7. Azt beszélik Mesterszálláson Termelni mindenáron Az itteniek szorgalmasak Abból nem élünk meg, ha arra gondolunk csak, hogy tegnap a legjobbak közé tartoztunk - mondja dr. Fekécs Mátyásné téesz- elnök kednek a költségek. Nincs szükség továbbá nagy értékű alkatrész-utánpótlásra, mert számíthatnak központi műhelyükre. Az állatállományt saját takarmányon nevelik. Ugyanilyen fontos a tagság szemlélete is - mondja az elnöknő. - Az eredmények mögött rengeteg hétvégi munka, nyújtott műszak van. Szinte ösztönösen öljük energiánkat a termelésbe, sok a bizonytalanság. Ez a munka mégis kevés örömmel viszonozza a fáradságot. Úgy érzem, a reményt nem adták fel az itteniek, a tagság bizakodik. Rend van a határban és a telepeken is. Megtartották az érdekegyeztető fórumokat, folyamatosan foglalkoznak a vagyonnevesítéssel, az átalakulással. A munkahelyi gyűlések azt mutatják, hogy a tagság nagy része ragaszkodik a szövetkezethez. A kft., az rt. idegen tőlük; nincs a termeléshez elegendő tőkéjük; érzik a piac bizonytalanságát; továbbá más jövedelemtől is elesnek, ha megszűnik a téesz - tájékoztatnak a mesterszállási központban. A jogalkotók figyelmen kívül hagyták többek között azt, hogy mások a hagyományok és az adottságok a Dunántúlon vagy Bács-Kiskun megyében, mint itt, az Alföldön. dig az állattartó telepek felújításra szorulnak; az elavult gépek cserére várnak. Nem kaptak nagy pénzeket a dolgozók, de munka és fizetés még volt, nem kellett munkakönyveket kiadni. Ez a múlt évre vonatkozó megállapítás jó néhány alföldi téesz minimális programja lehetne az idén is. A mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezetben óvatosan bár, de azért többre számítanak. Az év, a jövő eredményei attól függnek, hogy tartalékaikat miként használják fel. Meglepően hangzik mindez egy olyan gazdálkodó esetében, amely tavaly 56 millió forint nyereséget ért el. Összehasonlításképpen: a megye téeszei együttesen 100 milliót könyvelhettek el, és ennek több mint a felét a Táncsicsban termelték meg.- Ez az 56 millió forint önmagában keveset mutat - mondja dr. Fekécs Mátyásné, a szövetkezet elnöke. - Drasztikus takarékos- sági intézkedésekkel értük el ezt az eredményt. Másrészt jobb alapról indultunk, mint a többiek. 1990-etmég 100 milliós nyereséggel zártuk. Lehetőségeinket mégsem használhattuk ki. A ’92- es év nagyon nehéz lesz. Az agrárágazatot visszevető gazdasági környezet és a bizonytalan piac védekezésre kényszeríti és valósággal sarokba szorítja a legütőképesebb termelőket is. A szélesre nyílt agrárolló hatását támogatásokkal nem mérséklik, a hitelkamatok tovább csökkentik a megéllhetés esélyeit. S ne feledkezzünk meg a nagy, monopolhelyzetű felvásárló-feldolgozó cégekről, az értékesítői lánc hasznáról. Bizonytalan, hogy a befektetett 10 millió forintok gyümölcsöznek-e majd, egyáltalán viszontlátják-e őket.- Az volt a célunk - tájékoztat Török István kerületi igazgató -, hogy bevessünk minden négyzetméter termőföldet. - Úgy néz ki, hogy ez sikerül. Vetőmagunk, gyomirtó szerünk van, műtrágyát alig vásároltunk. Egyik fő növényünk, a búza terméseredményei a májusi időjárástól függnek. Míg máshol csökkentették az állatállományt, itt megtartották. A múlt évben felfutott a baromfiágazat, hozta is az eredményeket. A növénytermesztés helyzete a csapadékhiány miatt aggasztó; a zöldségszállító üzem azonKgyenes ut a templomhoz. Nemrég készült el az új járda. A tanyavilág népe szorgalmas volt - mondja a Kovács házaspár életkor számításának dillemáját. - A hetvennyolcat töltötted be.- Igen, de beléptem a hetvenkilencbe. Ilyen korban ezt már illik hozzátenni. Végül is annyiban maradtunk, hogy Ferenc bátyám egy híján nyolcvan. Az idős falusi emberek utánozhatatlan bölcsességével és egyszerűségével mesél. Az ő életmódjával nyolc évtized pallérozza, s nem tompítja az észt, jóllehet nem végzett felsőbb iskolákat.- Hat elemim van meg a két kezem - emeli fel karjait az asztalról. - Itt meg lehetett élni. A kicsiből is kijöhet az ember, a sokat is elpocsékolhatja. Igaz, nem semmivel mentem én a té- eszbe. Jól is kerestem annak idején. Lekötött munkám volt. Fogtam, ahol fogni kellett, ott is, ahol más nem emelte. A szülők 30 hold kisbirtokon gazdálkodtak. Már meghaltak, amikor a közösbe kellett adni a földet. Nem tudni, ők hogy élték volna meg azt a tortúrát. A családnak 16 holdja van most a termelőszövetkezetben.- Annak idején meg tudták volna művelni ezt a földet?- Hogyne. Meg volt minden eszközünk hozzá. Akkor még tovább is léphettünk volna. Emlékszem, milyen jól éltünk szüleim 30 holdjából. A családokon múlik, hogy mi lesz ezután, nekem már nincs erőm. A gyerekek már szedegedtek ki egy-két hektárt. Én igényeltem a háztájiból terményt. Itt még él a téesz. Egyébként nem nagyon értem én ezt az átalakulást. Ahány riportot hallok, annyiféleképpen mondják el, mit kell tenni. Összekuszálódtak a dolgok. Gyönyörű a ház körüli tavaszi kert. Virágzó gyümölcsfaág díszíti a szobát. Attól nem tartanak, hogy elöregedik a falu, hisz lehet, fordul a kocka, és vidéken lesz megélhetés. Fiaik is a szövetkezetben dolgoznak.- Félreeső helyen van ez a község - mondja Kovács Ferenc. - Ide csak jön a busz, tovább már nem megy. Szerencsére még a háború is elkerülte. írta: Szurmy Zoltán Fotó: Tarpai Zoltán Ujságalapító fiatalok A község mint puszta Kun- szentmártonhoz tartozott még, amikor Kovács Ferenc nagyszülei a múlt század ’70-es éveiben ideköltöztek. A nyugdíjas földműves és feleségének, Erzsikének a gyermekei és unokái bátran mondhatják, ők tőzsgyökeres mesterszállásiak. Itt élnek a faluban. Az egyik lányunoka éppen ottjártunkor toppant be, nem kellett messzire mennie. - A fiatalok jobban „beosztják’ ’ a gyereket - tekint rám oldalvást az öregúr. - Mi a Jóistenre bíztuk.- Azt nyugodtan állíthatom, egy szálig ismerem falu minden lakóját - mondja vendéglátónk. - Akik ezen az utcasoron laknak, tanyáról jöttek valamikor, mint mi. A tanyavilág népe szorgalmas volt, de ide kellett költözniük. Mindenki sajnálta azt, amit hátrahagyott, ám nem volt más lehetőség. ’56-ban építették azt a szépen karbantartott házat, melyben a 79 éves házigazdával beszélgetünk.- Nem vagy még hetvenkilenc - próbálja a felesége eldönteni az A VÁSÁRLÓ KEDVE Építő kapcsolatok Nemrég az orosz televízió munkatársai jártak a faluban. Magyarországi tudósítói annak néztek utána, milyen gazdasági együttműködés alakítható ki a tsz és hazájuk termelői között. Felvetődött ugyanis a bartelke- reskedelem lehetősége - tájékoztat Molnár Mihály polgármester. Az első találkozót a téesz és az önkormányzat közösen kezdeményezte. Az orosz külképviselettel a falu szülötte, Karsai Lajos teremtette meg a kapcsolatot, aki maga is diplomata volt. Nyugdíjazása óta gyakran tartózkodik Mesterszálláson. Részt vett azon a februári agrárfórumon, ahol szóba került többek között, hogy a gépek egy része orosz gyártmány, s az alkatrész utánpótlását nagyban megkönnyítené, ha mezőgazdasági termékek ellenében szerezhetnék be a technikát. Anatolij Gurov, az orosz nagy- követség gazdasági tanácsosa úgy látta, hogy ezt a kezdeményezést érdemes támogatni. * Már korábban is élénk volt az érdeklődés a telefonhálózat kiépítése iránt. Hogy gazdaságos legyen a fejlesztés, 150 előfizetőnek kell a beruházáshoz - személyenként 15 ezer forinttal - hozzájárulni. Úgy néz ki, jelentkező akad bőven. A lakások felében igénylik a telefont. * A gáz itt is égetően fontos. A beruházás 40 millió forint lenne, de ezt a pénzt a lakosság képtelen maga megfizetni. A polgár- mesteri hivatalban a téesz segítségére is számítanak. a táncos rendezvények bevételének egy részéből indították a Falufigyelőt, amely a választások után az önkormányzat, a termelőszövetkezet és az ifjásági klub közös, havonta megjelenő folyóiratává nőtte ki magát.- A könyvtárba járó három baráti csoportból kialakult egy kör, melynek tagjai tele voltak ambícióval - meséli Izbéki Tibor, aki amolyan mindenese a klubnak és az újságnak. - Adjunk ki egy helyi újságot! - határoztuk el. - Négyoldalas kiadvánnyal kezdtünk, s most már húsz oldalra való anyagunk van. A klubba nem sokan, 15-en, 20-an járnak rendszeresen. Hiába, a tizenévesek a környező középiskolákban tanulnak, csak hétvégenként jönnek haza. Másfél száz 20 és 30 év közötti fiatalt tartanak nyilván a faluban, ők azonban már nemigen járnak el otthonról - legalábbis nem a klubba. Saját szervezésben angol tanfolyamot indítottak - újságolja Kovács János. Sajnos, a könyvtár látogatottsága így sem jobb, mint másutt. ban jövedelmező, Nyugatra exportál. Területük 40 százalékát tudják öntözni, ez így jelentősen növeAz idén egy szigorú fontossági sorrendet alakítottak ki. A legfontosabb most az üzemanyag, a takarmány, a bér biztosítása, peNehezen akarom elhinni Kre- nács Mihálynak, az élelmiszerüzlet vezetőjének, hogy szívesen látná, ha lenne versenytársa a faluban. A kihívás szerinte jót tenne a boltnak is. Amikor az eleven tekintetű fiatalemberrel jobban beszédbe elegyedünk, érzem, komolyan gondolja azt, amit mond. - Akkor mérhetném le igazából, mennyit érek szakmailag - érvel az Öcsödről átjáró kereskedő. Egyfajta kihívás volt számára a mesterszállási boltvezetői állás. Még van egy-két ötlete, amivel meglátása szerint javítani tudná a forgalmat.- A vásárlói kedvet lehet már csak növelni, hisz kevés a pénz - jegyzi meg. - Érdemes például olyan árut tartani, amit reklámoznak. De ez csak a technikai része a kereskedelemnek. A szakmában már közhelynek számít, ám nagyon fontos a vevővel való jó kapcsolat kialakítása. Legutóbb vagy kétszáz fiatal váltott jegyet a klubkönyvtár báljára. Úgy mondják, még Kun- szentmártonból, Martfűről és Öcsödről is jöttek. Az utóbbi községből vannak, akik csak ide járnak szórakozni. De így szoEgy falufigyelü - Kovács János kott ez lenni más alkalmakkor is - tudom meg Kovács Jánostól, a. könyvtár vezetőjétől. 1990-ben Még van egy fél pénzem? nak, míg mások a pénztárcájukba néznek először. A boltvezető mégis úgy látja: a mesterszállásiak vigyáznak forintjaikra. vényesül a szezonális jelleg. Mindenből keveset. Többfajta áru legyen, ne pedig egyből sok. Akár intelmek is lehetnének - hogy elkeljen az áru. A helyi vásárlói szokásokra terelődik a szó, de hát miért költenék másképpen a pénzüket az emberek itt, mint másutt. Vannak. akik azt vesznek, amit akarMint ahogy az ilyen kis községekben lenni szokott, sokan a közeli városokban vásárolnak be. Itt még inkább érezhető az ünnepek előtti készülődés: jóban ér-
