Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-07 / 107. szám

1992. MÁJUS 7. Kunsági Extra — Kunhegyes A Kossuth iskolában a nyolca­dikat végzett, és máshol nem ta­nuló lányoknak ősszel olyan két­éves szakiskolai képzés kezdő­dött, ahol a diákok a szabás-var­rás, ruhakészítés rejtelmeivel is­merkednek meg. Az első évnek lassan vége, és a legügyesebbek már kis segítséggel szebbnél szebb, mutatósnál mutatósabb, főleg az apróságoknak való szoknyákat, bermudanadrágo- kat, nyári rövidnadrágokat, köté­nyeket, kánikularuhákat készíte­nek. Sőt a készítésen kívül az iskola egyik bejáratánál alkalmi elárusítóhelyet alakítottak ki, ahol az ifjú hölgyek a maguk készítette termékeket árusítják is. Mindez egyfajta vállalkozói tevékenység, és a készruhákból befolyt összeget szaknyelven fo­galmazva ismét visszaforgatják a termelésbe, azaz magyarul: alapanyagokat vásárolnak, ame­lyekből újabb és újabb ízléses ruhaféleségek lesznek. Elsősor­ban a kicsiknek és a még kiseb­beknek, bár akad közöttük fel­nőtteknek való is. Évtizedes hagyomány, hogy keddenként hatalmas a piac Kun­hegyesen. A helyi őstermelőkön, kofákon kívül érkeznek árusok Ti- szagyendáról, Tiszaroffról, Abád- szalókról, Tomajmonostoráról is. Közülük az egyik legkitartóbb az abádszalóki Földházi Jánosné, aki 1952 óta a helyi piac jószerével elválaszthatatlan árusa. Általában március dereka táján jelentkezik először áruival, a temérdek vető­maggal. Megszámoltuk, az előtte lévő pár négyzetméteres asztalon 57! zacskóban volt valamilyen mag, noha további hétből már el­fogyott. Kiskanállal méri a vásár­lóknak, és a teljesség igénye nélkül lehet nála venni sokfajta ültetni va­ló babot, borsót, díszbabot, paradi­csom-, retek-, sárgarépa-, zöld­ség-, uborka-, répamagvakat. De van dughagymája, őszirózsa-, vio­la-, estike-, sarkantyúka-, tátogó-, dinnye-, saláta-, szarkalábmagja. Némelyikből - mint például dinnyéből - többfajta is. Egyéb­ként a vetőmagtermesztést és pia­cozást még gyemekkorában kezd­te, hiszen az édesanyjának is ez volt a foglalkozása. Úgy tűnik, ez a szakma családi alapon nem örök­lődik tovább, hiszen egyetlen lá­nyuk már mást csinál. Egy tény: fogynak a zacskók, egyre több lesz közülük az üres, ez pedig nem mást jelent, mint azt, hogy kapó­sak az eladó termékei. Nemcsak kiskegyedek veszik a Kiskegyedet A helyi postán a napilapok kö­zül változatlanul az Új Néplap vezet 749 előfizetővel és napon­ta 60 árus példánnyal, noha janu­ár óta mintegy ötvennel keve­sebb kell belőle. Népszerű még a Népszabadság, 309 előfizető­vel. Kurírból naponta 7 fogy, Magyar Fórumból egy, Magyar Naplóból szintén egy. Érdekes, azért bizonyos drága lapok is kellenek, hiszen a Playboyt tí­zen, a 125 forintos Popcomt is negyvenen vásárolják. A hetilapok között a Szabad Föld a legolvasottabb 905 pél­dánnyal, az Rtv-újságra 558-an, a Tvr 7-re 159-en fizetnek elő. Érdekes, hogy egyre népszerűbb a Kiskegyed, és noha 29 forint az ára, máris 180 példánynál tarta­nak. Sőt, a jövő hétre már 210-et kértek. Az ember azt hinné, hogy a Kiskegyedet csak a szebbik fél olvassa, holott koránt sincs így, mivel egyre több nadrágos is szí­vesen lapozza, tanulmányozza a színes kiadványt. rel, olykor balsikerrel, de azért vették az akadályt. Készülnek a szezonra, amelyet hivatalosan május 14-én nyitnak meg, noha már itt tartották a május elseji majálist. Átfestették a kabinsort, lenn, a földben kicserélték a vezetékrendszert, és két büfét is nyitottak. Az egyikben harapnivalók adódnak, a másikban öblögetni lehet a kiszá­radt torkokat. Néhány hatalmas tuskó is dekorálja a pázsitot, mint megtudtuk, a fafaragók ezekből szobrokat varázsolnak. Nemcsak a megnyitásra, hanem a gyermeknapra is nagyon készülnek. A focipá­lya mellé röplabdapálya is kerül, sőt egy tekepálya is. Egyszóval a strand köszöni szépen, megvan, és a hónap derekától már nemcsak a napozni, de a fürödni vágyókat is tisztelettel várja. Köszöni szépen, megvan Amikor tavaly tavasszal az ugyancsak lerobbant helyi strandot tíz hosszú évre bérbe vette egy olyan vállalkozó házaspár, akiknél az asszonyka korábban itt élt, lakott, eme döntést sokan úgy kommen­tálták: szegényeknek elment az eszük, máskülönben nem tettek volna ilyet. Adódtak, akik kajánul figyelték a próbálkozást, nem is titkolva: bárcsak belebuknának. Nos, a tízből egy hosszú esztendő letelt, és annyi megállapítható, nem buktak bele. Sok bajjal, munkával, siker­Korábban már írtunk arról, hogy az az átutazó, aki ebben a városban meleg ételt szeretne en­ni, jobb, ha messze ívben elkerüli a helységet. Nem másért, mert a jobb sorsra érdemes, egyetlen ét­termet még a Köjál záratta be, majd az áfész bérbe adta. Az új gazdák nagy vehemenciával el is kezdték a viharvert termek belső átalakítását, majd a kezdeti fel­újítási láz szépen, lassan alább­hagyott. Mindezek következté­ben nyúlik az átadása, akár a bu­gyigumi. Először márciusról, az­tán áprilisról, majd május elsejé­ről beszéltek, de hát ezen dátu­mok kivétel nélkül vaklármának bizonyultak. Ottjártunkkor - no­ha már május ötödikét mutatott a kalendárium - még jó illatoknak, zamatos ételeknek se híre, se hamva. így azután további jósla­tokra már nem vállalkozunk, he­lyette azzal zárjuk rövid helyzet­ismertetőnket, hogy az étterem körül minden maradt a régiben. Sem vendégeket nem fogad, sem készen nincsen ... Két új egyesület A közelmúltban két olyan új egyesület alakult a városban, amelyik sajnos a nem mindig előnyére változó mindennapok hű tükre. Az egyik mintegy tíz taggal a munkanélküliek és álláskeresők egyesülete. A kö­zösség azon céllal létesült, hogy segítsen a munkanélkülieken, akikből sajnos már nem tíz van a városban, hanem ehhez a számhoz még két nullát is lehet tenni. A másik a kunhegyesi közbiztonsági, bűnmegelőzési, vagyonvédelmi egyesület, amelybe jelenleg húszán tartoznak. A fő céljuk a lopások, tolvajlások, besurranások megakadályozása. Ugyanis a tyúkok meg a kerékpárok pánikszerű eltüntetésén kívül a minap két olyan éjsza­kai lakásbetörés is borzolta a kedélyeket, ahol az eddig ismeretlen elkö­vetők több százezer forintos kárt okoztak. Elvetemültségükre jellemző, hogy amit nem bírtak elvinni, azt összetörték, szétzúzták. Negyven éve piacozik Van, aki imába foglalta a nevét A Heves Kereskedőház Kft.- nek a tizenhat tagból álló kisbú­torcsaládja olyannyira népszerű, hogy az ötvenkét itt dolgozó asz­taloson, segédmunkáson kívül legkevesebb még további tizenöt asztalost bírnának foglalkoztat­ni. Mégpedig nem bagóért, ha­nem három hónapig - ennyi a betanulási idő - havi 13 ezer fo­rint kezdő bérért, ami azért itteni viszonylatban nem kevés. Ter­mészetesen a további kereset több lenne, hiszen itt átlagosan egy asztalos 15-16 ezret kap, de nem ritka a 20 ezer körüli, felüli fizetés sem. Nosza, szóltak a munkaerő-szolgálati irodába, hi­szen köztudomású, hogy a vá­rosban meg a környéken renge­teg a munkanélküli. Ki is közve­títettek harmincöt asztalos szak­embert, akik közül írd és mondd: négy! vette fel a munkát. A többi arra hivatkozott: nem tudja jól a szakmát, nem meri vállalni ezt a felelősséget, hiszen a bútorok kivétel nélkül német exportra készülnek, kerülnek. Hiába bi­zonygatták nekik: ha szakem­berek, ismerni kell a gépeket, azután egy negyedév a betanulá­si idő, és akkorra majd belejön­nek. Nem és nem, a harmincöt ideküldöttből harmincegy ne­met mondott. Most már csak arra lennék kíváncsi: ezek a szemé­lyek hol, kitől tanulták a szak­mát? Jobban mondva nem tanul­ták, noha végbizonyítvánnyal azért rendelkeznek. Hogy az­után ez az oklevél ennyi tudással mire jó, arra idézhetnék egy köz­mondást, amelyik egy bizonyos halottról meg a szentelt vízről szól. Juhász Györgyné Marika né­nit jószerével mindenki ismeri Kunhegyesen. Hogyne ismerné, hiszen nyugdíjasként bő öt éve árulja a totót, a lottót meg a kü­lönböző, csalogató sorsjegyeket a főtér egyik sarkában. Általában reggel nyolcra pakol ki, és dél­után kettőig várja a tisztelt sze­rencsevadászokat. Bizony van, aki imába foglalta a nevét, hi­szen egy ember százezer forintot nyert az amerikai sorsjeggyel, egy másik pedig ennek a felét. Április végén pedig a hagyomá­nyos, itteni tavasz végi vásárban néhány szerencsés próbálkozó húsz- és tízezres sorsjegyeket választott. Egyébként azt tapasz­talta, hogy kedd és péntek, azaz a piacnapok számítanak forgal­masnak. Amikor arról faggattuk, mi a jó húzás titka, nevetve így válaszolt: ha tudnám, én is úgy csinálnám. Noha nem kaptunk receptet, próbálkoztunk mi is: de fájdalom, egyik szelvény sem nyert. Pedig a kabátomat aznap reggel felülről egy madár is lesó­hajtotta alaposan. No, most kell megfogni Fortuna lábát, gondol­tam, de tévedtem. Azért nem ad­tam fel a reményt, hiszen előttem is meg utánam is nyertek. Pedig ők valószínű nem kaptak a ruhá­jukra a felettük átrepülő vere­bektől semmiféle végterméket.. VARRJÁK ÉS ÁRULJÁK IS Nem vették fel a munkát Akár a bugyi- gumi / " \ írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János V__________________________J

Next

/
Oldalképek
Tartalom