Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-07 / 107. szám
1992. MÁJUS 7. Kunsági Extra — Kunhegyes A Kossuth iskolában a nyolcadikat végzett, és máshol nem tanuló lányoknak ősszel olyan kétéves szakiskolai képzés kezdődött, ahol a diákok a szabás-varrás, ruhakészítés rejtelmeivel ismerkednek meg. Az első évnek lassan vége, és a legügyesebbek már kis segítséggel szebbnél szebb, mutatósnál mutatósabb, főleg az apróságoknak való szoknyákat, bermudanadrágo- kat, nyári rövidnadrágokat, kötényeket, kánikularuhákat készítenek. Sőt a készítésen kívül az iskola egyik bejáratánál alkalmi elárusítóhelyet alakítottak ki, ahol az ifjú hölgyek a maguk készítette termékeket árusítják is. Mindez egyfajta vállalkozói tevékenység, és a készruhákból befolyt összeget szaknyelven fogalmazva ismét visszaforgatják a termelésbe, azaz magyarul: alapanyagokat vásárolnak, amelyekből újabb és újabb ízléses ruhaféleségek lesznek. Elsősorban a kicsiknek és a még kisebbeknek, bár akad közöttük felnőtteknek való is. Évtizedes hagyomány, hogy keddenként hatalmas a piac Kunhegyesen. A helyi őstermelőkön, kofákon kívül érkeznek árusok Ti- szagyendáról, Tiszaroffról, Abád- szalókról, Tomajmonostoráról is. Közülük az egyik legkitartóbb az abádszalóki Földházi Jánosné, aki 1952 óta a helyi piac jószerével elválaszthatatlan árusa. Általában március dereka táján jelentkezik először áruival, a temérdek vetőmaggal. Megszámoltuk, az előtte lévő pár négyzetméteres asztalon 57! zacskóban volt valamilyen mag, noha további hétből már elfogyott. Kiskanállal méri a vásárlóknak, és a teljesség igénye nélkül lehet nála venni sokfajta ültetni való babot, borsót, díszbabot, paradicsom-, retek-, sárgarépa-, zöldség-, uborka-, répamagvakat. De van dughagymája, őszirózsa-, viola-, estike-, sarkantyúka-, tátogó-, dinnye-, saláta-, szarkalábmagja. Némelyikből - mint például dinnyéből - többfajta is. Egyébként a vetőmagtermesztést és piacozást még gyemekkorában kezdte, hiszen az édesanyjának is ez volt a foglalkozása. Úgy tűnik, ez a szakma családi alapon nem öröklődik tovább, hiszen egyetlen lányuk már mást csinál. Egy tény: fogynak a zacskók, egyre több lesz közülük az üres, ez pedig nem mást jelent, mint azt, hogy kapósak az eladó termékei. Nemcsak kiskegyedek veszik a Kiskegyedet A helyi postán a napilapok közül változatlanul az Új Néplap vezet 749 előfizetővel és naponta 60 árus példánnyal, noha január óta mintegy ötvennel kevesebb kell belőle. Népszerű még a Népszabadság, 309 előfizetővel. Kurírból naponta 7 fogy, Magyar Fórumból egy, Magyar Naplóból szintén egy. Érdekes, azért bizonyos drága lapok is kellenek, hiszen a Playboyt tízen, a 125 forintos Popcomt is negyvenen vásárolják. A hetilapok között a Szabad Föld a legolvasottabb 905 példánnyal, az Rtv-újságra 558-an, a Tvr 7-re 159-en fizetnek elő. Érdekes, hogy egyre népszerűbb a Kiskegyed, és noha 29 forint az ára, máris 180 példánynál tartanak. Sőt, a jövő hétre már 210-et kértek. Az ember azt hinné, hogy a Kiskegyedet csak a szebbik fél olvassa, holott koránt sincs így, mivel egyre több nadrágos is szívesen lapozza, tanulmányozza a színes kiadványt. rel, olykor balsikerrel, de azért vették az akadályt. Készülnek a szezonra, amelyet hivatalosan május 14-én nyitnak meg, noha már itt tartották a május elseji majálist. Átfestették a kabinsort, lenn, a földben kicserélték a vezetékrendszert, és két büfét is nyitottak. Az egyikben harapnivalók adódnak, a másikban öblögetni lehet a kiszáradt torkokat. Néhány hatalmas tuskó is dekorálja a pázsitot, mint megtudtuk, a fafaragók ezekből szobrokat varázsolnak. Nemcsak a megnyitásra, hanem a gyermeknapra is nagyon készülnek. A focipálya mellé röplabdapálya is kerül, sőt egy tekepálya is. Egyszóval a strand köszöni szépen, megvan, és a hónap derekától már nemcsak a napozni, de a fürödni vágyókat is tisztelettel várja. Köszöni szépen, megvan Amikor tavaly tavasszal az ugyancsak lerobbant helyi strandot tíz hosszú évre bérbe vette egy olyan vállalkozó házaspár, akiknél az asszonyka korábban itt élt, lakott, eme döntést sokan úgy kommentálták: szegényeknek elment az eszük, máskülönben nem tettek volna ilyet. Adódtak, akik kajánul figyelték a próbálkozást, nem is titkolva: bárcsak belebuknának. Nos, a tízből egy hosszú esztendő letelt, és annyi megállapítható, nem buktak bele. Sok bajjal, munkával, sikerKorábban már írtunk arról, hogy az az átutazó, aki ebben a városban meleg ételt szeretne enni, jobb, ha messze ívben elkerüli a helységet. Nem másért, mert a jobb sorsra érdemes, egyetlen éttermet még a Köjál záratta be, majd az áfész bérbe adta. Az új gazdák nagy vehemenciával el is kezdték a viharvert termek belső átalakítását, majd a kezdeti felújítási láz szépen, lassan alábbhagyott. Mindezek következtében nyúlik az átadása, akár a bugyigumi. Először márciusról, aztán áprilisról, majd május elsejéről beszéltek, de hát ezen dátumok kivétel nélkül vaklármának bizonyultak. Ottjártunkkor - noha már május ötödikét mutatott a kalendárium - még jó illatoknak, zamatos ételeknek se híre, se hamva. így azután további jóslatokra már nem vállalkozunk, helyette azzal zárjuk rövid helyzetismertetőnket, hogy az étterem körül minden maradt a régiben. Sem vendégeket nem fogad, sem készen nincsen ... Két új egyesület A közelmúltban két olyan új egyesület alakult a városban, amelyik sajnos a nem mindig előnyére változó mindennapok hű tükre. Az egyik mintegy tíz taggal a munkanélküliek és álláskeresők egyesülete. A közösség azon céllal létesült, hogy segítsen a munkanélkülieken, akikből sajnos már nem tíz van a városban, hanem ehhez a számhoz még két nullát is lehet tenni. A másik a kunhegyesi közbiztonsági, bűnmegelőzési, vagyonvédelmi egyesület, amelybe jelenleg húszán tartoznak. A fő céljuk a lopások, tolvajlások, besurranások megakadályozása. Ugyanis a tyúkok meg a kerékpárok pánikszerű eltüntetésén kívül a minap két olyan éjszakai lakásbetörés is borzolta a kedélyeket, ahol az eddig ismeretlen elkövetők több százezer forintos kárt okoztak. Elvetemültségükre jellemző, hogy amit nem bírtak elvinni, azt összetörték, szétzúzták. Negyven éve piacozik Van, aki imába foglalta a nevét A Heves Kereskedőház Kft.- nek a tizenhat tagból álló kisbútorcsaládja olyannyira népszerű, hogy az ötvenkét itt dolgozó asztaloson, segédmunkáson kívül legkevesebb még további tizenöt asztalost bírnának foglalkoztatni. Mégpedig nem bagóért, hanem három hónapig - ennyi a betanulási idő - havi 13 ezer forint kezdő bérért, ami azért itteni viszonylatban nem kevés. Természetesen a további kereset több lenne, hiszen itt átlagosan egy asztalos 15-16 ezret kap, de nem ritka a 20 ezer körüli, felüli fizetés sem. Nosza, szóltak a munkaerő-szolgálati irodába, hiszen köztudomású, hogy a városban meg a környéken rengeteg a munkanélküli. Ki is közvetítettek harmincöt asztalos szakembert, akik közül írd és mondd: négy! vette fel a munkát. A többi arra hivatkozott: nem tudja jól a szakmát, nem meri vállalni ezt a felelősséget, hiszen a bútorok kivétel nélkül német exportra készülnek, kerülnek. Hiába bizonygatták nekik: ha szakemberek, ismerni kell a gépeket, azután egy negyedév a betanulási idő, és akkorra majd belejönnek. Nem és nem, a harmincöt ideküldöttből harmincegy nemet mondott. Most már csak arra lennék kíváncsi: ezek a személyek hol, kitől tanulták a szakmát? Jobban mondva nem tanulták, noha végbizonyítvánnyal azért rendelkeznek. Hogy azután ez az oklevél ennyi tudással mire jó, arra idézhetnék egy közmondást, amelyik egy bizonyos halottról meg a szentelt vízről szól. Juhász Györgyné Marika nénit jószerével mindenki ismeri Kunhegyesen. Hogyne ismerné, hiszen nyugdíjasként bő öt éve árulja a totót, a lottót meg a különböző, csalogató sorsjegyeket a főtér egyik sarkában. Általában reggel nyolcra pakol ki, és délután kettőig várja a tisztelt szerencsevadászokat. Bizony van, aki imába foglalta a nevét, hiszen egy ember százezer forintot nyert az amerikai sorsjeggyel, egy másik pedig ennek a felét. Április végén pedig a hagyományos, itteni tavasz végi vásárban néhány szerencsés próbálkozó húsz- és tízezres sorsjegyeket választott. Egyébként azt tapasztalta, hogy kedd és péntek, azaz a piacnapok számítanak forgalmasnak. Amikor arról faggattuk, mi a jó húzás titka, nevetve így válaszolt: ha tudnám, én is úgy csinálnám. Noha nem kaptunk receptet, próbálkoztunk mi is: de fájdalom, egyik szelvény sem nyert. Pedig a kabátomat aznap reggel felülről egy madár is lesóhajtotta alaposan. No, most kell megfogni Fortuna lábát, gondoltam, de tévedtem. Azért nem adtam fel a reményt, hiszen előttem is meg utánam is nyertek. Pedig ők valószínű nem kaptak a ruhájukra a felettük átrepülő verebektől semmiféle végterméket.. VARRJÁK ÉS ÁRULJÁK IS Nem vették fel a munkát Akár a bugyi- gumi / " \ írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János V__________________________J
