Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-15 / 114. szám
1992. MÁJUS 15. Hazai körkép 3 Ketten a tanyasi iskolában Feszület őrzi a két ember otthonát Tágas termében hajdanában a mennyezetről lecsüngve két lámpa küszködött a sötéttel, mert a pusztai hajnal és este olyan sűrű, hogy harapni lehetne. Márpedig ebben a kungyalui tanyasi iskolában dél- előtt-délután tanították a temérdek nebulót. A róna népe azóta városokba, falvakba költözött, az öre- gebbje pedig ki a temetőbe, az örökös tanyára. Néma, üres a terem, nem veri már fel a csendet a gyerekek zaja. A kitört ablakszemen keresztül bagolypár költözött a padlásra: ők leltek otthonra az árva iskolában. Lenn, a tanító úr hajdani két szobájában, konyhájában pedig özvegy Gödön Andrásné és 48 éves fia, Gödön József. Errefelé csendesen peregnek a napok: egybefolyik a piros betűs a többivel, hiszen nem nagyon nyitják rájuk a kaput. No meg nem is ajánlatos, mert két veszett eb őrzi minden idegentől a portát. Nekirontanak a jámbor vándornak, de nem bántják a hátul ka- pirgáló kiscsirkéket, tyúkokat. Tágasan, urasan fémek a háziak, mivel öt helyiséget laknak. Öt petróleumlámpa csüng a falon, de keveset használják, mert a szürkülettel már fekszenek, és a világossal kelnek. Nyúlfarknyi a nyugdíjuk, a legszükségesebbre sem elég, ezért ha hívják, akkor Gödön József szívesen elmegy napszámba. A bevásárlás sem bonyolult: hetente egyszer az édesanya bevonatozik Kunszentre, és el van vetve a sondnincs, az újságok közül az Új Néplap jár.A rádiót ritkán nyitják ki, mindig annyi gyilkosságot, halált mond: mintha az emberek nem férnének egymástól. Ezen olykor a fiú képzelni sem merte, hogy mire az ötven felé ballag, a tanító úr szobájában lakik. Tiszteletünkre főz egy kávét, és köszöni, hogy benéztünk hozzá. Ma jó napjuk volt. hiszen Ez a víz innen jön 51 méter mélyről, és iható ja. Az iskola mögött veteményes, a ház előtt fúrott kút. Ők csináltatták nyolcezer forintért, 51 méterről adja a jóízű hideg vizet. Televíziójuk- aki egyébként elvált ember - elelmereng, meg azon, hajdanában ő is koptatta az egyetlen nagyterem padjait, és suttyó gyerekként elemben szót válthattak valakivel. Mert a bokrok mögé bújt hajdani iskola előtt csak elsuhanni, de nem megállni szoktak a nagy ritkán erre kószáló autók. Pedig ők azon kevesek közé tartoznak, akik elmondhatják magukról: nemcsak tanultak még a tanyasi iskolában, de most is ott élnek. Valahol a puszta közepén, a végtelen határban, ahol ha a csillagok szemükre húzzák a dunnát, ma is a petrólám- pa az úr. Akár ötven vagy nyolcvan évvel ezelőtt... D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros Az INDEX Kft. kirendeltségei tanfolyamot indítanak„B" és egyéb kategóriában, 1992. június 2-án 16.30 órakor. Jelentkezés: IV Jászberény, Rákóczi út 53., tel.: 12-027 2V Kisújszállás, Művelődési Ház, tel.: 21-982 37 Törökszentmiklós, Táncsics u. 1., tel.: 305 47 Szolnok, Verseghy u. 7., tel.: 35-801 TIR-ADR belföldi fuvarozói tanfolyamra is. *83464/1* ÜNNEPELJÜNK EGYÜTT! Vegyen a tortánkból egy nagy szelet Mitsubishit. Egy éve a Mitsubishi haszongépjárművek hivatalos forgalmazója a Duna Interservice. Szeretettel meghívjuk Önt születésnapi rendezvényünkre május 11-17 között a HOTEL AQUINCUM parkolójába. A helyszínen vásárlók értékes ajándékot kapnak! A CÉL VÁLASZTJA AZ ESZKÖZT. MITSUBISHI. LATLELET Körülöttünk minden hűvösebb lesz Abádszalókon Kikeltek az első fácáncsibék A hét közepén napvilágot láttak az idei első mesterségesen keltetett fácáncsibék az abádszalóki „Hubertus” vadásztársaság gépi keltetőtelepén. Az első szériában harmincezer tojásból bújtak ki a pelyhes kis szárnyasok. Ez a mennyiség csupán fele a korábbi évekének, amikor egy-egy ciklusban ötven-hatvan ezerrel gyarapították a mezők fácánállományát. A visszaesés oka, hogy a tulajdon- viszonyok rendezetlensége miatt a fácánfészkekből jóval kevesebb tojást gyűjtöttek be, mint a korábbi években. Megcsappant a háborítatlan búvó- és fészkelőhelyek száma is, nem szólván arról, hogy az elszaporodott dúvadak, főleg a vaddisznók fészkestől pusztítják a fácánokat. A vadászok a veszélyeztetett helyeken intenzív dú- vadkilövést folytatnak, annek ellenére, hogy a vaddisznóknál is most van a fialás, a szaporodás időszaka. Az abádszalóki fácánrezervátumban július 20-ig tart a mesterséges keltetési idény, addig hetenként 25-30 ezer tojást raknak be az elektromos keltetőkbe. A naposcsibéket az ország apróvadas tájaira a téeszek, állami gazdaságok, erdészetek, magánvállalkozók részére értékesítik. A vadászoknak tetemes gondja, hogy a nagy szárazság miatt nem jutnak ivóvízhez a mezei vadak, ezért beavatkozással segítenek a kritikus helyzeten: szélmotoros kutakat helyeztek már több helyen üzembe. Ki kárörömmel, ki elképedve, de a legtöbben döbbenettel veszik tudomásul, hogy - az annyira hangzatos kormányzati ígéretek ellenére - a gazdasági, a szociális és a kulturális süllyedés feltartóztathatatlan. A tűrőképesség határán vannak az állampolgárok, s ha olyan kijelentéseket hallanak vagy olvasnak a legnagyobb kormányzó párt ideológusától, hogy az infláció üteme csökkent, és a gazdaságban is beindultak a kedvező folyamatok, többnyire legyintenek. Jobb esetben. Mert ha - akár szemléletes példaként is - azokat a szitkozódásokat kellene idéznem, melyeket naponta hallok, egyszerűen képtelen lennék megfelelő stiláris fordulatokkal gondolati tartalmukat érzékeltetni. A grafittóként megjelenő „piszkos demokrácia” felirat igazából még az enyhébbek közé tartozik; annak ellenére is, hogy akik a politikai demokráciát összetévesztik a mindenkori hatalom működésével, téveszmék rabjai. Legalábbis abban az értelemben, hogy értékrendjükben a szabadságnál fontosabb a jóllakottság, az állampolgári autonómiánál az alávetettség. Miközben a „szelíd diktatúra” iránt újra felélednek a nosztalgikus érzések. Nem csupán azok körében, akik az elmúlt rezsim kedvezményezettjei voltak, hanem - meglepő módon - azok is hajlanak erre, akiknek a megélhetés biztonsága mindennél előbbre való. Csakhogy ebben az a zavaró, hogy a mindennapi boldogulás kisszerű valósága köré szövődő álmok rendszerint gyorsan szertefoszlanák. Ha ugyanis senkinek sem kellene szembesülnie a szegénység valóságos rémével, fölöttébb engedelmes állampolgár lenne. Nem tiltakozna és lázadozna, hanem legfeljebb komikusán ártatlannak ható eszmék szerint élne. Ám a süllyedés megélt mindennapjaiban a kiút keresésének kényszere - melyet a parlamenti pártok egyike sem tud valójában megjeleníteni - szemmel láthatóan hat. A komolykodó bölcsesség látszatába burkolt jelszavakkal pedig egyre kevesebbet lehet elérni, jóllehet megfelelő csomagolásban bármiféle téveszme köny- nyedén terjeszthető. Hiába fogadjuk el például tényként, hogy a külkereskedelmi mérleg háromszázmillió dolláros többletet hozott, az állampolgárok közérzete ettől még cseppet sem változik. Mint ahogyan az sem jelent gyógyírt, ha elhitető erővel beszélnek a tulajdonváltás fontosságáról. Hiszen a munkanélküliség megállíthatatlanul nő, s nem pusztán azok kerülnek az utcára, akiknek volt munkahelyük, hanem azok is, akik nemrég szereztek szakképzettséget. Ha üres a tányér, ha nincs pénz a gyermekek iskoláztatására, ha egyre mélyül a felül és alul lévők közti szakadék, az állampolgárok nemcsak a demokrácia létezését vonják kétségbe, hanem azt is, hogy a jogállamiság megteremtése milyen előzményeken alapult. A szegényekhez tartozni ugyan sehol sem dicsőség, de ha a szegénységből egyre reménytelenebb kitörni, merő illúzió reménykedni abban, hogy az állampolgárok passzív ellenállása hamarosan megszűnik. Kerékgyártó T. István Moldova György Al félelem kapuja- Halló, Martin lakás.- Jó estét kívánok. Martin Györggyel szeretnék beszélni.- Nincs itthon, ki keresi? Borsos visszaemlékezett az álnévre, melyben megállapodtak.- Tóth István vagyok.- Maga az? Nemsokára megjön a fiam, ha akar, jöjjön fel és várja meg. Martinná most már gyanakvás nélkül fogadta, beinvitálta a belső szobába, az asztalra kikészített két csésze teát:- Úgy emlékszem, a múltkor nagyon ízlett magának a jázmintea. Tegyen bele cukrot vagy mézet, bár szerintem na túrán a legjobb. Borsos belekortyolt a teába és, körülnézett, a konyhai garnitúrához hasonlóan az ülőbútorok és a szekrények is túlméretezetteknek tűntek, feltételezte, hogy ezek is egy nagyobb alapterületű lakásból kerültek át ide. Hirtelen enyhe naftalinszagot érzett, mely a tea gőzébe is belekeveredett, elundorodva tette le a csészét. Az állólámpa fényében egy könyvet látott a fotel karfáján, Rudyard Kipling verseskötetét.- A fiam hozta nekem. Ismeri Kipling nevét?- Nem. Kevés régi költőt olvastam.- Én pedig lassan már csak a száz évnél öregebb szerzőket szeretem - mondta az asszony -, szeretném megtalálni azt a pontot, ahol a dolgok végképp elromlottak. Vagy ebben az esetben a Bibliát kellene elővennem, a legelsőt, a Teremtés Könyvét. Borsos idegenkedve hallgatta. Úgy találta, hogy Martinná ugyanabban a modorban beszél, mint a fia, csattanókra kihegyezett önmutogató mondatokban, ahol a fogalmak elveszítik természetes körvonalaikat. Félt, hogy ellenszenve kiül az arcára is, ezért sietve közbekérdezett:- És jut ideje olvasni?- Már tavaly elvonultam nyugdíjba - mondom: elvonultam, és nem elküldték! Sok az ellenségem és nem akárkik, Martin Pálnét talán félre is tudták volna állítani, a férjem egyszerű könyvelő volt, és már lassan negyven éve halott, de Weiner Margitba nem mertek belekötni.- Az kicsoda? Martinná bocsánatkérően mosolygott:- Ne haragudjék, ha ilyen bonyolultan fogalmazok - ez mindenkinek közös hibája, aki sokat van egyedül és megszokta, hogy önmagával társalog, sokszor áttéved harmadik személybe. Ezért is hív a fiam engem „Living Dead"-nek, élő halottnak, azt mondja, már rég meghaltam, csak még nem szóltak nekem róla. Kedves, ugye?- Igen, érdekes.- Nos, Weiner Margit az én lánykori nevem, ezerí a néven kapcsolódtam bele az illegális mozgalomba, még tizenhét éves koromban. Hamarabb kaptam meg az első börtönbüntetésemet, mint az érettségi bizonyítványomat. Egyszerre buktam le azokkal, akik most az ország és a párt első emberei. 1944-ben 103
