Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-07 / 83. szám
1992. ÁPRILIS 7. Megyei körkép 3 Falusi hírek Kuncsorbán az elhalálozások több mint kétszeresen meghaladják a születéseket, így nem szükséges különösebb magyarázat ahhoz a tényhez, hogy lakosainak a száma egy esztendő alatt 903 főről 875-re csökkent. * A községi önkormányzat az 1992-es esztendőben 19 millió 159 ezer forint bevétellel számol, amelynek döntő részét a népességhez kötődő normatív támogatások adják. * A kiadások tervezésénél Murányi Zsigmondné polgármester asszony elsődleges célja az volt, hogy a meglévő intézmények részére biztosítsa a rendeltetésszerű fennmaradást. Akkor, amikor a működési kiadások jelentősen meghaladják a normatív támogatások összegét. Pl. egy óvodásra jutó költség évente 60 ezer 76 forint, egy általános iskolásé 57 ezer 369, míg az Idősek Napközi Otthonában egy gondozottra Kuncsorba 42 ezer 45 forintot fordítanak évente. * Szociális segélyre 1 millió 400 ezret különítettek el, amely összeg a jelenlegi 47 munkanélkülit is figyelembe véve feletehe- tően kevésnek bizonyul majd. * A szűkös anyagi lehetőségek miatt az önkormányzat nem tudott félretenni a meglévő állóeszköz-állomány állagmegóvására vagy felújítására, de még gazdálkodási tartalékra sem. * Az első lakáshoz jutó fiatalok segítésére 430 ezer forint áll rendelkezésre, mely az igénylők számát és jogosultságát tekintve elegendőnek tűnik az idei évre. * Az önkormányzat helyi adóként az alkalmazottak után fizetendő vállalkozói kommunális adót vezette be, amelynek tervezett összege éves szinten 150 ezer forint. * A tervek között szerepel a kultúr ház fűtésének megoldása, a meglévő útalapok felújítása, kb. 200 folyóméter hosszúságú rész lezárása, valamint az általános iskola fűtésrendszerének felújítása. * A falu telefonhálózatának fejlesztése érdekében Kuncsorba is belépett a Körös-Com Részvénytársaságba. A hivatalhoz eddig 73 lakossági és intézményi igénybejelentés érkezett. Hasonlóan az ország többi mezőgazdasági termelőszövetkezetéhez, az itteni „Búzakalász” Tsz is gondokkal küzd. A használatában lévő több mint 3000 hektár földterületre 770 hektárt érintő kárpótlási igény érkezett. Jelenleg a szövetkezeti vagyon nevesítése folyik, megtörtént a különböző célú földalapok elkülönítése, kijelölése, melyet az érdekegyeztető fórum április 9-i ülésén véleményez. A nyeremény egy mélyhűtő A Szász és Társa Bt. rákóczi- falvi boltjukban tegnap tartották meg az első negyedévre meghirdetett akció sorsolását. A szandaszőlősi és rákóczifalvi boltban, aki 10 ezer forint felett vásárolt, sorsjegyet kapott. A díj egy 230 literes fagyasztószekrény volt. A szerencse Rezák Lászlónak, az Olajbányász kosárlabdacsapata edzőjének kedvezett, ő lett a mélyhűtő tulajdonosa. Összesen 410 sorsjegy került a kannába .(x)-nzsMég nem emelik a kötelező biztosítás ' díját A jelenleg hatályos kormány- rendelet módosítása szükséges ahhoz, hogy július 1-jétől a biztosítók megemelhessék a kötelező biztosítás díját - mondta hétfőn az MTI érdeklődésére az Állami Biztosításfelügyelet vezetője azzal a hírrel kapcsolatban, hogy a biztosítók 30-50 százalékos díjemelést szorgalmaznak. Asztalos László rámutatott: az alku még csak most kezdődött, a díj mértékéről lehetőleg a szakmának, azaz a biztosítóknak és az illetékes érdekképviseleteknek kell megegyezniük. Találkozójuk április végén lesz, s az állam csak akkor kíván beavatkozni a vitába, ha nem sikerül kompromisszumos megoldást találni. Emlékezetes, hogy tavaly novemberben a biztosítók 1992-re 25 százalékos díjemelést kívántak elérni, de az érdekképviseletek akkor ellenálltak, mert nem tartották megalapozottnak a számításokat. A vitát az Állami Biz- tosíjásfelügyelet döntötte el, s így 2:1 arányban leszavazták a biztosítók díjemelési törekvését . (MTI) MEűtl/JULT SZÉP ÜZJ_E.TÜNKJ2>EN1 , KELLELNAES VASABJ-AS \ KÓR-ÜJJnAÉNIYEK. KÖZÖTT hétköznap 9-is-i<s • szombaton ö-i23°-ie várjuK Kedves vösárióinkcrtJ Nyitöóeiafzri meglepetés ■■ mojko/x? naqydobozosmosóporlaortaicÖot ex qazöösz_ akKek. osztöiydn ccjycs vetömac vak- naqYárengedménnyel vá^Satók Keddi jegyzet Mi és sí franciák Még ma is vodka- és masztikafelhők úsznak át az égen, ha a tallinni vagy a kjusztendili testvérvárosi kapcsolatra gondolok. Ennyi maradt meg a pártilag előírt brúderságból. Pedig a népi diplomácia olykor sokkal többet jelent, mint a hivatalos államközi együttműködés. íme: hallom a rádióban, hogy a japánok Közép-Európában Ausztriát ismerik a legjobban, mivel ott játszik újévente a Bécsi Filharmonikus Zenekar. Néhány évvel ezelőtt egy kósza telex érkezett érkezett a franciaországi Picardiából, mely azt közölte, hogy néhány lovas sportember szeretne kapcsolatot teremteni a magyarokkal. Idekeveredtek a Tisza mentére. A barátság aztán terebélyesedett, és a napokban itt járt Jacques Duvivier úr a feleségével, aki Picardia tartomány zenei szaktanácsadója, a kórusok egyesületének elnöke, valamint befolyásos alakja a francia ifjúsági és sportminisztériumnak. Velük volt Yves Lourtil úr, a „Si-re” Egyesület elnökhelyettese, a montreuil-i kórus tagja. Jártak- keltek itt a megyében - nem először és nem is utoljára -, és ellátogattak Tokajba, Sárospatakra, hogy csodákkal térjenek haza. Ezt egyébként ők mondták. A lovasok után ugyanis zenészek jöttek a megyébe, közülük ez a három kedves muzsikusember nagyon sokat tett azért, hogy a Szolnok megyei kórusok szinte hazajárnak Picardiába. Aztán a szolnoki szimfonikusok: még ma is emlegetik fergeteges sikerüket, melyet tavaly októberben arattak a tartományban. A zene közös nyelvének segítségével családok barátkoztak össze egymással: ebben az évben a jászberényi Palotási Kórus és az Áfész Székely Mihály Énekkara utazik Franciaországba. Nem először, miként a Jászapáti Énekegyüttes sem ismeretlen a tartományban. Annyira nem, hogy francia muzsikusok érkeznek a Jászságba szabadságukat tölteni, és jászok mennek Picardiába baráti meghívásnak eleget téve. Azt kérdeztem tőlük, milyen a Magy arország-kép odahaza? A válasz elgondolkodtató volt: hozzásorolnak bennünket Romániához, Bulgáriához, és nagyvonalúan Budapestet Bukaresttől még mindig nem tudják megkülönböztetni. Pedig a franciáknak nagy szavuk lesz abban, hogy tagjai leszünk-e az Európai Közösségnek, avagy nem. Arról nem is szólva, hogy menet közben is szükségeltetne a szimpátiájuk, amihez első lépés a megismerésünk lenne. Eladni magunkat Frankhonban pedig nem könnyű. A közelmúltban egy újságíró járt itt egy picardiai küldöttséggel. A megyét olyannak látta, amilyennek akarta, aminő előítéletek éltek benne, így aztán a cikkben kiemelkedő helyet kapott az a tény, hogy a repülőtérről Szolnokra tartó autóbusz elromlott, aztán valahol - talán valahol a szolnoki piacon a kengyeli pék boltja előtt - emberek álltak sorba kenyérért. Mily nagy a meglepetése a franciáknak, amikor ilyen hírverés után egy-egy kórusunk vagy zenekarunk kiemelkedő kultúráltságról tesz tanúbizonyságot! Többet jelent ez minden reklámnál, utazási prospektusnál vagy didaktikus újságcikknél. Aztán a viszontlátogatásnál szertefoszlik a nyomorúságunkról terjesztett legendárium is. Persze a legutóbbi vendégeink már nem kezdők a kapcsolatépítésben, hiszen Duvivier úr feleségével már hatodszor járt nálunk, Lourtil úr pedig annyira megszállottja a magyar életformának, hogy egy szobát a nálunk vásárolt relikviákkal töltött meg odahaza. Az első szerzeménye egy hegedű volt, és csak tojaki borból van a birtokában vagy ötvenféle. Őket már bízvást tekinthetjük barátainknak, vagy ahogy Boros Lajos, a megyei önkormányzat elnöke nevezte őket, nagyköveteinknek Picardiában. Jogot is formálnak arra, hogy elmondják, ami nem tetszik nekik. így mindenképp nehezményezik, hogy a cigányzene kihalóban van az éttermekben, nyilvános helyeken, hiába keresték a Pelikánban immár Zsákai Ferit és zenekarát, nem találták, pedig nagy vonzerő volt a cigánymuzsika a külföldiek számára. Tanácsuk - és ez már az expo tájára is értendő - az, hogy ne mi legyünk nyugatiabbak a nyugatiaknál, hanem a vendégeinket fertőzzük meg nemzeti kultúránkkal. Ami pedig a zenét illeti, talán nem is vagyunk tisztában vele, hogy a világ minden táján konvertálható valutánk. Picardiában sokan már sejtik, hogy Budapest nem egészen Bukarest. De hány és hány tartománya van Franciaországnak. „Bemuzsikálni” magunkat mindegyikbe, bizony létkérdés számunkra.- pb ___________________________________________) A félelem kapuja- Vajon hová lehetett ez a lovacska? - gondolta, mielőtt elaludt volna. Álmában zsírtól csöpögő halszeleteket raktak elé, és bárhogy is undorodott, enni kellett belőle, teste össze-összerázkódott az ágyon. Először azt hitte, hogy tovább álmodik, mikor egy kéz megrázta a vállát, de hogy a sürgető mozdulat megismétlődött, felriadt: a portás állt előtte.- Mi történt?- Telefonon keresik, Feri. Még szerencse, hogy meghallottam lent a klubszobában.- Ki keres?- Nem mondta a nevét, egy női hang. Borsos arra gondolt, hogy újból az anyja jelentkezik, és így próbál pénzt kicsikarni belőle. Elhatározta, hogy nem hagyja megzsarolni magát. Ásítva felült és belépett a papucsába:- Hány óra van?- Még nincs későn, kilenc óra múlt. Borsos a gumitalpú papucsban végigcsattogott a folyosón, felvette a kagylót a porta asztaláról:- Tessék, Borsos Ferenc vagyok. A túloldalon egy női hang szólalt meg, lassan beszélt, mintha külön erőfeszítésébe kerülne, hogy megformálja a szavakat:- Ugye maga imád engem? Mert engem csak imádni lehet.- Ki az?- Zsóka vagyok.- Zsóka?! Mi történt magával?- Ide tudna jönni?- Már lefeküdtem.- Nem számít, jöjjön, ahogy van. Borsos az alvástól még mindig kábultan próbálta felfogni a helyzetet:- Abban maradtunk, hogy az ünnep másnapján elmegyek magukhoi ebédelni, nem?- De igen, majd leülünk, és intelligensen csevegünk az irodalomról. Értse meg, hogy nekem most van szükségem magára.- De hát mit szól hozzá a férje, ha én Szentestén beállítok?- Én hívom, ne törődjön a férjemmel. Egy órát várok magára, ha addig nem ér ide, már ne is jöjjön, elmegyek hazulról - mondta Zsóka és letette a kagylót. Borsos a döbbenettől mozdulatlanul támaszkodott neki a portásfülke falának. Valamilyen ugratást sejtett a meghívás mögött, el tudta képzelni, hogy az asszony csak tréfából beszélt ilyen drámai hangon, a helyszínen egy társaság fogadja majd és megpróbálja bevonni szórakozásaiba. Veszélyérzete ki is színezte ezt a képet: tréfák célpontja lesz, gúnyolódnak vele. De akármilyen csapda rejlett is a háttérben, Borsos tudta, hogy nem térhet ki a meghívás elől, mert lehetetlenné válna Zsóka szemében. A csuklójára nézett: tíz perccel múlt kilenc, úgy gondolta, legkésőbb tíz óráig oda kell érnie a kertes házhoz. Átment a mosdóba, és sietve megborotválkozott. 41
