Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-07 / 83. szám

I 4 Húszon innen—tízen túl 1992. ÁPRILIS 7. Ez nem KACSA! Áprilistól indul a jászberé­nyi kábeltelevízióban az ifjú­sági csatorna „Kacsa” cím­mel. Az a szerencse ért, hogy a szerkesztőség tagja lehetek én is. A fiatalok szórakozási lehe­tőségeit és az irodalmi részt vállaltam el, de szívesen bese­gítek a humor-ötpercbe és a ze­nei kívánságok teljesítésébe is. Ez a kéthetente harminc percben jelentkező műsor megpróbálja bemutatni Jász­berény fiatalságának az életét, tanácsokat ad az öltözködéstől kezdve a kulturális rendezvé­nyeken keresztül a sport- eseményekig mindenről, ami egy fiatalt érinthet. Az első adás április 8-án lesz, amelyben bemutatkozik a kilenc fős stáb, akik mellett van még néhány külső munka­társ is. Ők különböző ötletek­kel, tanácsokkal segítik a mű­sort, és részt vesznek azért a szerkesztésben is. E műsorban felkeresünk két szórakozóhe­lyet, néhány híres embert, de lesz Zeneturmix, Kandi-kame­ra, és szólunk a tavaszról, sze­relemről is. A sport- és a kultu­rális ajánlat mellett öltözködé­si ötletekkel zárjuk a műsort. A főszerkesztő Bojtos György, aki összefogja az egész csapa­tot. Ebben az adásban nagyrészt mindent mi csinálunk, a stúdió csak a kamerát, a technikai be­rendezéseket biztosítja szá­munkra. Mi ezt az adást hobbi­ként vállaltuk el, délutáni fog­lalkozásnak. így a tanulásból nem vesz el sok időt, de a hét­végéinken kevesebbet pihen­hetünk. Én úgy gondoltam, hogy ne­künk mindig ott kell lennünk mindenhol, ahol valami érde­kes történik. Aktuális témákat kell feldolgoznunk, bemutat­nunk, ami mindenkit érdekel, vagy bárkinek hasznos lehet. Segítenünk kell azoknak, akik otthon ülnek és unatkoznak, vagy nincs kedvük semmihez. Mindig vidámnak kell len­nünk, hogy örömmel és jóked­vűen nézzen bennünket min­den fiatal, és az idősebbek is. A jászberényi kábeltelevízió műsorán már idáig is szerepel­tek a gyerekeknek mesefilmek, a felnőtteknek magazinműsor és filmek, de ez a Kamasz Csa­torna különösen hasznos lehet kéthetente szerdán, úgy este fél nyolc tájban. Rigó Barnabás Jászberény Német slágerlista Angol slágerlista TOP 10 TOP 10 1. RIGHT SAID FRED (DON’ T TALK - JUST KISS) 2. KLF FEAT TAMMY WYNETTE (JUSTIFIED AND ANCIENT) 3. ARMY OF LOVERS (OBSESSION) 4. TEN SHARP (YOU) 5. HAPE KERKELING (HURZ) 6. NIRVANA (SMELLS LIKE TEEN SPIRIT) 7. GARLAND JEFFREYS (HAIL HAIL ROCK'N'ROLL) 8. GENESIS (I CAN’T DANCE) 9. CHYP NOTIC (CAN’T GET ENOUGH) 10. G.MICHAEL, EJOHN (DON’T LET THE SUN GO DOWN...) 1. SHAKESPEARS SISTER (STAY) 2. WET WET WET (GOODNIGHT GIRL) 3. MICHAEL JACKSON (REMEMBER THE TIME) 4. THE PASADÉN AS (I’M DOING FINE NOW) 5. THE TEMPTATIONS (I WONDER WHY) 6. CURTIS STIGERS (I WONDER WHY) 7. SHANICE (I LOVE YOUR SMILE) 8. 2 UNLIMITED (TWILIGHT ZONE) 9. SIMPLY RED (FOR YOUR BABIES) 10. OPUS III (IT’S A FINE DAY) Szeretett volna valamilyen ajándékot vinni, de hiába futotta végig a szekrényét, nem talált semmi elfogadhatót. A klubszobában megkérte a kártyázókat, hogy töltsenek meg neki egy üveget borral, újságpapírba takarva a hóna alá fogta. Kint szokatlanul enyhe és csillagfényes volt az este, amerre Borsos elhaladt, a kertekben csillogtak a fenyőfára felakasztott színes villanyégőfüzérek, de a forgalom már leállt, csak egy-két céljához késve igyekvő autó húzott végig az úton, bőgő motorral. Lépései visszhangoztak a házfalakon, a főtéri templom előtt sétáló rendőr felemelte a fejét és hosszan nézett utána. A megszokott bejáratnál hiába próbálkozott, az élőkért kapuját zárva találta. Benézett a kerítés fölött: az ablakokban látszott valamennyi fény, de könnyen lehetett, hogy ez csak az utcai lámpák visszatükröződéséből eredt. Borsos hiába nyomta meg a csengőt, megkerülte a házat abban a reményben, hogy a hátsó kaput nyitva hagyták. A fiú sokáig nézte az oroszlánfejes réz kopogtatót, bátortalanul ütött vele néhányat, de senki sem válaszolt. Próbaképpen lenyomta a kilincset, az ajtó szinte magától kitárult, belépett az előszobába. Furcsa, leginkább hígítóra emlékeztető, mély, szeszes szag ütötte meg az orrát.- Jó estét! - mondta a szokásosnál hangosabban, de a köszönésére senki sem válaszolt. Borsos fenn az emeleten látott fényt, bátortalanul arra indult. Benézett a félig nyitott ajtókon: jobbról egy kolóniái bútorral berendezett dolgozószoba tűnt fel, a nappaliban pedig mintha még nem érkezett volna el a gyertyagyújtás ideje, sötéten állt a karácsonyfa. Fenn az emeleten minden lámpát égve hagytak, Zsóka ott aludt a dohányzóasztal melletti kanapén. A márványlapon egy félig üres Portorico rumos üveg állt, ebből áradt az az édeskés szag, melyet már a belépésnél megérzett, olyan sűrűn betöltötte a félig zárt teret, hogy köhögésre ingerelte Borsost. Tanácstalanul megállt, úgy gondolta, hogy talán jobb volna, ha megfordulna és elmenne, de nem akarta magára hagyni az alvó és láthatólag ittas asszonyt. Könnyen előfordulhatott, hogy Zsóka rosszul lesz és orvost kell hívni hozzá, vagy hányi fog és az arcára kell fordítani, hogy meg ne fulladjon. Leült, abban reménykedett, hogy Keresztes hamarosan megérkezik és átveszi tőle az őrködést. Szíve mélyén azonban tartott is ettől a találkozástól, úgy gondolta, nehezen tudná megmagyarázni, hogy került ide. Dzsekijén lehúzta a zippzárat és kényelmesebben helyezkedett el a fotelben, a magával hozott bort az asztalra tette. Szinte mozdulatlanul várakozott, a csendet csak a bekapcsolva hagyott gramofon surrogása törte meg, melyen már lefutott a lemez. Borsos időnként a kanapé felé nézett: Zsóka feje meg-megrándult, vetett egyet magán, arca bekerült az állólámpa fénykörébe, álmában is megpróbált elfordulni a bántó világosság elől, de nem sikerült neki. Az asszony arcát most egyetlen árnyék sem fedte, látszott, hogy kikészítette magát az ünnepre, aztán a könnyektől és a párna dörzsölésétől elkenődött rajta a festék, szeme körül és a nyakán feltűntek a krémmel eltakart ráncok, gondosan fésült frizurája is szétzilálódott. 42 Kamaszodó Kamaszadó Most mondható el igazán, hogy a Kölyökidő fénykorát éli. Az egyre népszerűbb gyerekcsa­pat széles körű nézőközönséget tudhat maga mögött. A Sajtó­fesztivál ’92-n természetesen a Magyar Televíziót képvisélték. 1 A legtöbb kamasznak álma, hogy egy ilyen műsorban szere­pelhessen, de ez csak néha válik valósággá.- Áruljátok el, hogyan kerülte­tek a szereplők közé! Bea: - Részt vettem egy Ki mit tud?-on szegeden. Onnan hívtak fel Budapestre meghallgatásra. Yannik: - A testvérem szere­pelt a Gyerek Híradóban és anya bevitt a felvételre vele együtt. Megtetszettem a rendezőnek és engem is szerepeltetett. Megtar­tották a címem és egyszer kap­tam egy táviratot, menjek be a próbafelvételre a Kölyökidőre. Robi: - Úgy hat-hét éves ko­romban anyukám művelődési házában találkoztam egy rende­zővel, aki szerint karakteres va­gyok. Ő hívott be próbálni, ami nem sikerült. Túl szégyenlős voltam, nem tudtam megszólal­ni. A negyedik próbafelvétel volt az eredményes. Az első szerepe­imben csak át kellett szaladnom a kamera előtt. Hasonló statiszta szerepektől főszerepekig min­dent játszottam. Megcsináltuk a Kicsi a borsot, A világ legrosz- szabb gyerekét, Az Öcsi, a’sztárt. Réka: - Én is szerepelted Ro­bival A világ legrosszabb'gyere­kében, és ennek a filmnek is Ta­kács Vera néni volt a rendezője, mint a Kölyökidőnek. Brigi: - Részt vettem egy ka­rácsonyi Kölyökidőben mint pantomimos. Úgy két hónap múlva behívtak a régi főcím fel­vételére, és itt maradtam. Bori és Nóra: - Mi színjátszó szakkörre jártunk, és olyan fesz­tiválra jutottunk el, amelyen a tévések is ott voltak. Gergő: - Én Debrecenben élek. Ott jelentkeztem az Alföldi Gyermekszínpadra. Utána a Légy jó mindhalálig című musi­calre. Kiválasztottak főszereplő­nek, és a pesti vendégszereplé­sen beválasztottak a stábba.- Hogyan tudjátok összeegyez­tetni a tanulást a műsorral? Gergő: - Most könnyebb, mert nincs annyi dolgom. Mikor gyakrabban volt Légy jó mind­halálig és Kölyökidő, rosszab­ban tanultam. Egyébként most 4,0 az átlagom. Javítottam, de remélem, még jobb lesz. Réka: - Én most nulladikos va­gyok az Alternatív Közgazdasá­gi Gimnáziumban. Most kezd­tem február 24-én. Ebben az év­ben még nálunk nincs osztályo­zás. Brigi: - Én is közgazdasági su­liba járok, de nem oda, ahová Egy földrajzóra termése Késve jött diákok lépnek be a terembe. Tanár: - Hát maguk „hun” jár­tak? ! Már kezdtem azt hinni, hogy valami kóbor apácarendet alapí­tottak. Tanár: - Na jó, most kimegy a táblához, és meglevegőzteti ma­gát! Tanár: - Jobbkezes vagy balke­zes? Diák: - Jobb. Tanár: - Akkor azzal törölje le a táblát. Tanár: - Akárhogy is jön a cik­lon, hazamegyünk a biciklon. A tanári kérdést követően a di­ák kérdőn néz padtársára. Tanár: - Ne a barátnőjét nézze! Nézze holnap! Inkább nézzen rám, garantáltan rosszat fog ál­modni. Egy halk szavú diák feleletére a tanár válasza, megjegyzése:- Légy szíves áttérni az ultra­hangos hangközlésről az emberi füllel érzékelhető hangra. Térjen át 20.000 Herz fölé! „FITYE” (A Lehel VezérGim- názium lapjából) Réka. Borit ne kérdezd ő egy kis kitűnő tanuló.- Milyen pályát szeretnétek választani? Brigi: - A közgazdasági pá­lyák közül szeretnék választani. Bea: - Színész szeretnék lenni. Gergő: - Nekem is ez az élet­célom.- Mi a véleményetek a szabad tanárválasztásról? Bori: - Vannak olyan tanárok, akiket senki sem választana szí­vesen. Nekik rosszulesne. Réka: - Nekünk jó lenne.- Külföldön puskázásért ki­dobják a tanulókat. Mit szóltok ehhez? Brigi: - Ez hülyeség. Egyéb­ként ha valaki puskázik, tudja, hogy csinálja. Réka: - Nálunk a tanárok úgy gondolkoznak, hogy puskázhat a gyerek csak ők ne vegyék észre. Bori: - Nekünk az osztályfő­nökünk ad tanácsot ezzel kap­csolatban.- Milyen zenét szerettek? Bea: - Mivel szeretek táncolni, a rocky a kedvencem. Robi: - Tulajdonképpen nincs kedvencünk Yanikkal. Szerin­tünk minden együttesnek van­nak jó és rossz, számai. A heavy metal áll tőlünk a legtávolabb. Szeretem Michael Jacksont és Madonnát. Bori: - A hangosat. Nóra: - Rice, Madonna, Mi­chael Jackson. Réka és Brigi: - Nekünk sin­csenek kedvenceink, minden ze­nét szeretünk.- Ma az egyik legfontosabb do­log a környezetvédelem. Mit tesztek az érdekében? Robi: - Sajnos furcsán néznek rám az emberek, ha rájuk szólok, hogy ne dobják el a szemetet. Mindenki úgy gondolkodik, hogy más is eldobja, akkor ő mi­ért ne? Gergő: - Én nem szemetelek.- Szeretitek az állatokat? Robi: - Imádom őket. Hörcsö­göm és tengerimalacom van. Yannik: Nekem egy kutyám.- Milyen könyveket olvastok? Yannik: - Sci-fit! Robi: - Szeretem a komoly könyveket, a kalandregényeket, de olvasok romantikus könyve­ket is, ezeket azonban ritkán. Minden a hangulatomtól függ.- Van kedvenc színdarabotok? Robi: - Padlás, Játék a kastély­ban. Szeretem a vidám prózai darabokat. Yannik: - A Nyomorultak.- Játszotok színházban? Robi: - Ez Kárász Eszter asz­tala.- Gergő, hallottuk, hogy sze­relmes levelek terén te tartod a rekordot. Szerinted mivel tudsz hatni a lányokra? Gergő: - Nehéz válaszolni er­re, talán a levélírók tudnák meg­mondani.- Van olyan tárgy, amitől nem szeretnétek megválni? Robi: - Az egyik rajongó ép­pen most tüntette el a baseball­sapkámat. Nincs ugyan annyira szívemhez nőve, mivel ezen a rendezvényen volt rajtam elő­ször, de nem örülnék, ha elvesz­ne, mert apámé. O kapta emlék­be. Ez egy valódi torontói sapka. Éppen most ettől a tárgytól nem tudnék megválni.- Robi! A krimirejtvényeknél a te nevedet olvashatjuk mint szer­zőét. Robi: - Olyat kell írnom, amit meg tudtok fejteni. Ha lexiko­nokból merítenék, senki nem ír­ná meg a megfejtést.- Ki találja ki a Foly.köv.- őket? Robi: - Vera néni és Korom Attila. Néha-néha mi is besegí­tünk, de csak ötletekkel.- Köszönöm a beszélgetést! Sz. D. G. l kr A LEGJOBBAKNAK... A LEGJOBBTÓL... Lízing-importlízing-visszlízing Export-import finanszírozás, komplett lebonyolítás, hitelközvetítés Új helyen... Új lehetőségekkel... Új és régi partnerinknek... WVM. LEASING G.m.b.I I. Címünk: 5000 Szolnok, Mészáros L. u. 15. Telefon: /56/ 32-394, 38-515 Telefax: /56/ 39-058

Next

/
Oldalképek
Tartalom