Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-04 / 81. szám
1 2 Hazai körkép 1992. ÁPRILIS 4. A kereset győzött az évek fölött (Folytatás az 1. oldalról) Az ellenjavaslatok nagy kisebbségben maradt felvetői viszont igazságosabbnak tartották volna, ha az osztozkodásnál nagyobb súlyt kapnak (nyugdíjasoknál és aktív tagoknál egyaránt) a szövetkezetben eltöltött évek. Azt hangsúlyozták, hogy a mára létrehozott vagyonhoz való hozzájárulás mértékét csak így lehetne visszatükrözni. A mostani felosztási elvekkel szerintük a most jó fizetésű tagok járnak túl jól. Felvetője szerint ennek elkerülését szolgálta volna az az el nem fogadott módosító javaslat is, amely nem a tavalyi keresetekkel, hanem a szövetkezeti tagként ledolgozott évek, évtizedek alatt megkeresett bérek összegével súlyozott volna az üzletrészek kiszámolásakor. A végül is többséget szerző felosztási elvek mellett lándzsát törők azt vetették a tagsági évek nagyobb szerepe ellen, hogy az ilyen súlyozás túl sok üzletrészt juttatna a nem a szövetkezetnél dolgozóknak, akiknek már semmi érdeke nem fűződik a munkahelyek megtartásához. V. Sz. J. Vészjelzés a Művésztelepért (Folytatás az 1. oldalról) Ezért a polgármesteri hivatal művelődési és népjóléti irodája megbízta a Korrekt Építővállalkozási és Kereskedelmi Kft.-t, hogy egy költségbecslést végezzen el. A kft. kétfajta megoldási módozatot dolgozott ki. Az egyik szerint ha csak állagmegóvási munkálatokat végeznek el, akkor 9 millió 700 ezer forintban határozzák meg a költségeket. A teljes felújítás 29 milliós költséget jelentene. Megjegyzendő, hogy az idei költségvetésben - mint azt Lugosi János szakreferens megjegyezte - egyetlen forint sem szerepel erre a célra. Egyszer már járt Várhegyi Attila alpolgármesterként az illetékes államtitkárnál, jövő szerdán ismét mennek a segítségét kérni. Bár a múltkor is csak erkölcsi segítséget ígért. A tegnapi helyszíni beszélgetésen a jelenlévők egy dologban egyetértettek: a 29 milliós változatról nemigen lehet szó, a 9 milliósra sem nagyon számítható más segítsége. A város saját erejéből kell hogy megmentse azt, ami menthető. Ehhezkelleneösz- szedobni valahonnan(?) a kilencmilliót. A kérdés előbb a kulturális bizottság, majd a közgyűlés elé kerül a közeljövőben. Ha a legkedvezőtlenebb döntés születne, minden bizonnyal a nagyobb (országos) nyilvánosság elé is.- há A tavaszi hadjáratra emlékeztek Jászberényben Tegnap délután a tavaszi hadjárat 143. évfordulója alkalmából rendeztek ünnepi megemlékezést. Korhű ruhába öltözött lovasbandériumok - a Balatonfelvidéki Huszár Egyesület, a Váci Huszárbandérium, a Veszprémi 9-es Huszárok, a Jász Lovasbandérium és a Történelmi Lovas Egyesület - felvonulásában gyönyörködhettek a város lakói. A Jászjákóhalmáról induló menet a Tűzoltóság Központi Zenekarával és a Borsodi Bányász Majorette-csoportjával négy órakor érkezett a városháza elé, ahol előbb dr. Magyar Levente polgármester mondott köszöntőt, majd a Jászsági Népi Együttes adott műsort. Ezt követően megkoszorúzták a Jászhuszár-szobrot és az 1848-as emlékművet, ahol Hermann Róbert történész tartott megemlékezést. A lovasok a hadjárat útvonalát végigjárva, április 8-án érkeznek Vácra. K. É. Privatizáció közben a KIT (Folytatás az 1. oldalról)- Hagyományosan évente két alkalommal szervezünk hasonló összejövetelt, mindig máshol. A mindenkori témát a színhelyül választott megye aktuális kérdései alapján állítjuk össze. A jelenlegi kirendeltségvezetői értekezlet egyrészt a piackutatást, másrészt az oktatási reklám lehetőségeinek áttekintését foglalja magába. Úgy érzem, sok oktató cég jelent meg a piacon, ezzel szemben szabályo- zatlannak tűnik számomra a verseny. Itt ugyanis emberi sorsokról van szó. Ezért tartom fontosnak a reklám tisztességét, ami annyit tesz, hogy az oktatás eredménye ne elferdítve kerüljön a potenciális jelentkezők elé. Nem szabad felelőtlenül ígérni. Annak kifejezetten örülök, hogy a szervezet szolnoki vezetője az oktatás és képzés terén jelentős munkával sajátos arculatot tudott adni vállalkozásunknak, s ezáltal eredményesen működhetünk. Képünkön az értekezlet résztvevői Utón a színház (Folytatás az 1. oldalról) Természetesen nem mindennap él át hasonló élményeket az ember. Az előadások sorát jövő vasárnap zárják, másnap indulnak vissza honfitársaink, akik közül néhányra a repülőgépek csatlakozása miatt egy párizsi éjszaka is vár a hazautazás előtt. Sok sikert kívánunk az előadásokhoz, és szerencsés földet érést mindenkinek a Ferihegy leszállópályáján.-blöbb mint 20 ezer kilométert tesznek meg a fémládába zárt kellékek, mire újra itthon láthatjuk őket Fotó: TZ Hitetlenül..vagy mégis? MT Vérét vettem ... s vérem adtam" EP OZA A csöngetésre egy ősz hajú, apró, idős asszony, Kiss Mihály édesanyjanyit ajtót. S amikor bemutatkozom és elhadarom, hogy mi járatban vagyok, a néni arcán furcsán kígyózó ráncok gyorsan elárulják, hogy nem örül nekem. Megértem, hisz látszik rajta, hogy a bánat, a keserűség, a fájdalom meg a gyanakvás szétvá- laszthatatlan vegyülete örvénylik benne. Aztán hirtelen mégis meggondolja magát, és beljebb hív a lakásba. Odabenn nyugalmat árasztanak a bútorok, de nem úgy a gazdájuk. Leülünk az ebédlőbe, s alig váltunk néhány szót, máris lecsap közénk a csönd. Figyelem. Úgy kapaszkodik egyik keze a másikba, mint a hajótörött a roncsba. Magam is lebegek a teljes tanácstalanság meg a teljes határozottság között, aztán mégis előhozakodom a kérdéssel.- Tessék mondani, milyen gyerek volt a Misi? Rámnéz, s mintha hálás lenne, hogy nem rögtön arról kérdezem, amiről mostanában mindenki beszél, így válaszol:- Higgye el, nagyon szófogadó, a legjobb gyerek volt. Soha eddig semmilyen bánatot sem okozott. Tudja, mi mindig együtt laktunk. Képzelje, egyedül még nagyon moziba sem ment el. Nekem mondta állandóan, hogy anyu, gyere már el velem. Én meg rendszerint azzal ütöttem el a dolgot, hogy ugyan, ne viccelj már, hívd apádat! A, apa elalszik - válaszolta -, aztán nem tudom utána kivel megvitatni a filmet. Hát ennyire otthont szerető gyermek volt ... az én fiam. Csendes, jól kezelhető, nem agresszív, sohasem verekedett, ez a világért vissza nem szólt volna az apjának. Mindenki áldott jó gyereknek ismerte. Akin csak tudott, segített. Nem is hiszem el róla, hogy ilyet csinálhatott - nyel egyet a néni, és meghatározatlan arckifejezéssel néz mélyen a szemembe. Azt kutatja, hiszek-e neki.- Nem lehetett észrevenni rajta valamiféle változást? - állok elő az újabb kérdéssel.- Aztán, hogy történt vele az a baleset, másabb lett. Ugyanis 1988. augusztus 1-jén karambolozott egy Trabanttal. Akkor még rendőr volt, és trafipaxos kocsival járt. Nagyon súlyosan megsérült, leszakadt a szájpadlása, eltört az álla, kihullottak a fogai. Csak Pesten tudták rendbe hozni. Szóval, azután vettem észre, hogy szomorúbbá vált. Gyakran fájlalta a fejét. Elég sokszor szedett gyógyszert, főleg Quarelint.- Volt valamilyen hobbija?- Az autókat szerette, de nem úgy, hogy az lett volna a mindene. A, csak módjával: rendben tartotta mindegyiket. Az első kocsit, egy 1200-as Zsigulit még akkor vettük kéz alól, amikor rendőr lett. Utána vett egy 1300- as, majd pedig egy 1500-as Ladát, de volt neki még valami márkás nyugati motorkerékpárja is.- Legutóbb viszont a Misi egy bordó 1500-as Ladával járt. Azzal mi lett?- Nem tudom. Illetve - bizonytalanodik el -, nekem azt mondta, hogy eladta cigányoknak, mindenféle papír nélkül, 200 ezer forintért. A pénzt viszont nem láttam, s ugyanakkor annak a kocsinak a rendszámtábláját itt találták meg a rendőrök a garázsban.- Mennyi idős volt az a kocsi?- Kétéves múlt januárban.- Arról tetszik tudni, hogy a fia ezt az autót, amiről most beszélünk, bejelentette a biztosítónál, hogy ellopták tőle Pesten?- Most hallom, magától - rezzen össze, mintha valami csínytevésen kapnám. - Erről nem tudtam - néz maga elé. - Úgy össze van már keverve ez az egész, hogy a jó isten sem igazodik el rajta.- És a BMW-t mikor tetszett először látni?- Mikor is? Várjon csak - látszik rajta, hogy kutat az emlékei között, aztán nagy sokára kiböki -, december közepén vagy karácsonykor, amikor elmentünk vele a Dunántúlra, a másik fiamhoz.- Misi mit mondott? Honnan van az autó?- Nekem arról beszélt, hogy nyerte. Másnak meg azt mondta, hogy részletre vette. De már hallottam azt is, hogy Pesten a Nagykőrösi úti autópiacon vásárolta, két ismeretlen férfitól, 600 ezer forintért. Én már csak akkor tudtam meg, hogy van egy gyönyörű kocsija, amikor mindenki arról beszélt a városban, hogy a Misinek milyen nagy a szerencséje. Még a rendőr barátait is furikáztatta Szolnokon. Egyszer aztán rákérdeztem: új kocsid van, fiam? - Igen, nyertem - válaszolta.- Nem volt gyanús, hogy ösz- szevissza beszél?- Nem - rázza tagadólag a fejét az édesanya.- Elég furcsa, hisz elképzelem, ha én nyernék egy nem is akármilyen autót, tán még madarat is lehetne fogatni velem. Annyira örülnék.- Öcsi nem ilyen ... volt. Nem dicsekedett soha semmivel.- Akkor ezek szerint természetes a családban, hogy ilyen egyszerűen tudnak meg egy ekkora ,,örömhírt” ?- Hát... így adta elő. De ezen én nem csodálkoztam különösebben, mert az utóbbi időben nem volt már valami közlékeny velem. Amikor leszerelt, azt is csak az utolsó napon tudtam meg. Csupán ennyit szólt: ja, nem is mondtam még, ma dolgozom utoljára a rendőrségen.- Akkor mégsem lehetett túlságosan jó a kapcsolat önök között . . .- Nézze, nem veszekedtünk, de ő valahogy nem közölt velem sok mindent. Maga döntött, önállóan mindig - sírja el magát megint a néni. Figyelem ezt a hófehér hajú, jóságos öregasszonyt. Látom, hogy arcán úgy lapul meg észrevétlenül egy-egy gondolat, mint gyík a szikla repedéseiben. Keresi a magyarázatot, de ő sem találja. S amikor megnyugszik, megtörli szemeit, és így folytatja:- Nyugdíjas vagyok, s pont amikor a legnagyobb szükségem lenne a támaszra, most itt maradtam egyedül. Jóllehet, van másik fiam is, de az nagyon mesz- sze lakik innen. Másképp képzeltem . . . Valahogy úgy, hogy a Misi megnősül, és itt élünk majd békességben együtt. De ennek már vége - nyomja meg az utolsó szavakat, és elhallgat. Maga elé néz, még motyog valamit ... S akkor én arra gondolok, hogy nem faggatom tovább, mert tudom, van úgy néha az ember, hogy fölöslegesnek tart minden szót. Hogy valamit leg- belül önmagában sem ért, legfeljebb csak érez. És erről másnak hiába próbálna bármit is mondani, úgysem értenék meg. Vagy mégis? Mert kis idő múlva újra megszólal... (Folytatjuk) Nagy Tibor
