Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-04 / 81. szám
1992. ÁPRILIS 4. Megyei körkép 3 A színház, mint olyan Beszélgetés Spiró Györggyel a csodáról JVlodem snnvonalű osztályt szeretnék" Bemutatjuk az új urológus főorvost A Szigligeti Színház direktora kerékpárral érkezik a találkozóra. Kétkerekű járművét akkurátusán hozzáláncolja egy villanyoszlophoz, aztán másodpercre pontosan nyitja az ajtót. Gyorsan elárulom, a dolog happy enddel végződik: az intetjú végéig sem a kerékpárt, sem a villanypóznát nem vitték el.- Milyen vezető beosztásokat töltött Ón be korábban?- Vezető nem voltam . . ., azazhogy az egyetemen megválasztottak orosz tanszéki KISZ-titkámak. Aztán voltam szervezőtitkár az Eötvös Kollégiumban 1967-68- ban.- Ezek szerint Ön perfekt beszél oroszul. Mi lesz a tudásával: mire az ember megtanulta a nyelvet, nincs kivel beszélgetni.- Már miért ne lenne? Az orosz irodalom volt, van és lesz. Ebből a rettentő zűrzavarból, ami a jelen, még nagy művek várhatók. Az oroszok mindig rettenetből írták a legmaradandóbb alkotásaikat, és ez továbbra is így lesz.- Ennek a beszélgetésnek az apropója egy Önnel készült rádióinterjú: azt nyilatkozta egy délelőtti műsorban, hogy a mostani kormányt színházpártinak véli. Vagy legalábbis olyannak, amelyik nem kíván lemondani a színházról. Próbálna valaki - tette hozzá - a Broadway-n megélni színházi emberként.. .- Valóban végigjártam a Broadway színházait, így állíthatom, hogy Amerikában nem lehet megokosodni. Már a szónak abban az értelmében nem, hogy modellt adna. Az ottani tapasztalatok számunkra lefordíthatatlanok. Egyébként ez akkor is úgy van, ha Nyu- gat-Európába látogat el az ember.- Menjünk tovább: Ón azt is mondta, hogy ez a kormány mintha színházat akarna. Legalábbis nem veszi el előle a levegőt.- így van. Nekem semmi okom nincs arra, hogy jóban vagy rosszban legyek egy kormánnyal, tehát ez a kijelentésem nem egy gesztus- értékű. Ez egyszerűen ténykérdés, ugyanolyan ténykérdés, mintha azt mondom, hogy a Kádár-rendszerben - noha létezett cenzúra - a színházat támogatták. A színházak léte veszélyben nem forgott.- Ennek ellenére annyit hallunk a színészek munkanélküliségéről. létbizonytalanságáról. . .- Mármint hol? Mert Szolnokon ez nem így van! A legalacsonyabb fizetés, amit a fiatal csoportos színész kaphat, az bruttó 13 ezer forint. Ez is alacsony, mert ennyiből nem lehet megélni, ám akkor is ennyi. Úgy nézem, hogy a színészek átlagfizetése Szolnokon az országos nívó fölött van. Ez természetesen Schwajda György érdeme, amit szeretnék megőrizni persze,- Önt Schwajda hozta Szolnokra. Ez mire kötelezi az előddel szemben?- Először is köszönhetem neki a színház épületét, aztán örököltem egy társulatot. Én a színészeknek azt mondtam, hogy senkit nem akarok elküldeni, maradjon mindenki, és a színészek 99 százaléka maradt is.- Ez azért van, mert Ön jószívű ember, vagy mert ez a társulat így tökéletes?- Én távolról sem vagyok jószívű ember, de úgy gondolom, hogy nekem minimum egy év kell ahhoz, hogy mindenkit megismerjek. Lehet, hogy egy esztendő múlva nem akarok mindenkit szerződtetni, akit most szerződtettem.- A színházi börzén milyen nehéz ma megszerezni egy nagynevű művészt, mondjuk egy futballistához viszonyít\’a?- Nem hiszem, hogy Gábor Miklós kéme annyit, mint egy futballista. A mi szakmánkban az „átigazolás” nem pénzkérdés alapvetően. Egy jó színészt mindenütt tűrhetően kell fizetni. Annyira úgysem tudjuk megfizetni, amennyire érdemelné, mert az igazi nagy tehetség pótolhatatlan egy színházban. A zsenit nem lehet ellentételezni: ő vagy van, vagy nincs. Be- helyettesíthetetlen. Ezt ő is tudja, tehát annyiért nem jön el játszani, mint egy harmadosztályú futballista, tehát sokkal kevesebbért. A szolnoki Szigligeti Színháznak nagy a vonzereje: kitűnő erők jelentkeztek, akiket nem tudtam szerződtetni, jóllehet országos hírű művészekről van szó.- Ha ilyen jó piaca van a színészi tálentumnak, nem lenne szerencsésebb mondjuk darabokra szerződtetni művészeket?- Úgy vélem, hogy óriási előnyei vannak annak, miszerint Magyar- országon állandó társulatok működnek. Nyugaton borzasztóan irigyelnek bennünket azért, mert nálunk ez egyelőre lehetséges. Ezt a vívmányt nem lenne szabad feladni. Ahol darabra szerződtetik a színészt, akármennyit is próbálnak, olyan minőséget képtelenek elérni, mint állandó társulatnál. Mondok egy példát: Peter Stein Berlinben egy darabot az állandó társulatával két évig próbálfHEzalatt egyetlen előadást sem tartanak. Fizeti őket a város. Ez bizony jó színház.-A világot jelentő deszkákról sétáljunk le a nézőtérre: milyen a magyar közönség, milyen a szolnoki színházlátogató?- Egyetemes. Tapasztalatom az, hogy nincs semmilyen különbség a vidéki és a fővárosi közönség között. Elég sokáig azt hittem, hogy van, tévedtem. Egészen pontosan lehet, hogy volt különbség, de hála az újságoknak, a televíziónak, annak a kulturális közegnek, ami közvetít, a fővárosban és vidéken kialakult egy egységes értékrend. A közönség nem okosabb és nem butább attól, hogy színházba jár. Valamikor magam is úgy gondoltam, hogy a közönséget lehet nevelni. Nem lehet, viszont hozzá lehet szoktatni ahhoz, hogy színvonalas színházi előadásokat is megnézzen. Ennél többet pedig nem is kell elérni. Láttam egy fővárosi és három vidéki előadásban az akkori időben eléggé botrányos darabomat, a Csirkefejet. Pécsett, Békéscsabán és Debrecenben ugyanúgy fogadták, mint a Katona József Színházban. A reagálások hajszálpontosan ugyanolyanok voltak, ezért is mondom, hogy nincs vidéki és fővárosi közönség.- Egy szívdobogtató színházi élmény kinek az érdeme: a rendezőé, szerzőé, avagy a színészeké?- Valamennyi alkotón múlik a dolog, aztán többnyire véletlenül jönnek össze a dolgok, és ilyenkor születik meg a színpadon a csoda. Az olyan előadás, amelyből történelem lesz, és még a nagyszülők is lúdbőrösek lesznek, ha felemlegetik. Az viszont nem véletlen, hogy éppen abban a színházban jön létre az az előadás. Nem attól jó a színház, hogy valamennyi előadása jó: attól jó, hogy az a néhány nagy előadás mégiscsak ott születik, és nem másutt. Lehet, hogy kétéven- te, lehet hogy háromévente, de mégis ott.- Önnek milyen borzongató színházi élménye volt?- Például Peter Stefiinek két előadása még 1975-ben Varsóban. Aztán Andrzej Wajda egy rendezése Krakkóban, Muskin párizsi színházi estje. Nagyon jó volt a kaposvári Állami áruház és Dosztojevszkij Ördögök című darabja. Mind a kettőt Ascher Tamás rendezte.- Ón moderneket említ, én viszont mint néző, a hatvanas évek elején a Madách Színházért rajongtam. A Pillantás a hídról élménye máig elkísér. Klasszikus darabok nem hathatnak elementáris erővel?- De igen, az említett időben valóban nagy előadások voltak a Ma- dáchban. Emlékezzünk a híres Hamletre Gábor Miklóssal, vagy IV. Henrikre szintén Gábor Miklóssal. Vannak olyan periódusok, amikor bizonyos típusú színházak rendkívül erősen hatnak a közönségre. Utána ez a színház kimerül, és valami mást kell csinálni. Ez egy furcsa váltógazdálkodás, aminek az okait nem tudjuk megfogalmazni: egyszer csak változik a közhangulat. Ezért is nem lehet előre kitűzni azt a célt, hogy mi kitaláljuk, milyen színházát kell csinálni. Ez általában spontánul szokott alakulni.- Most milyen nagy előadás lappang a szolnoki társulatban ? Megvan már írva az a darab, amelyikből egyszeresük kicsiholják az isteni szikrát?- Fogalmam sincs, de ez menet közben ki fog derülni. Jobb, hogyha nem ideológusként közeledünk a színházhoz, hanem rábízzuk magunkat az ösztöneinkre. Az ideológiában el lehet tévedni, de az ösztöneink ritkán csalnak meg, ezért kell hallgatni rájuk. Én most úgy érzem, hogy jó lenne minél több vígjátékot játszani. Nem tudom, miért súgja az ösztönöm, hogy a komédiához kell nyúlni.- Privátkodjunk egy kicsit: Ón mint író ember, mit hurcol magában? Egyáltalán: kibírja a világ változás nélkül azt, amíg a mű megszületik?- Nem mindig. írtam egy komédiát, aztán megkértem a Vígszínházát, hogy ne adják elő. Rájöttem időközben, hogy nem jó. Inkább kabaré, márpedig a színház több annál.- Ezeknek a müveknek mi a sorsuk?- Eldobom őket. Én már rengeteg darabomat eldobtam, amikor rájöttem, hogy nem jók.- Milyen volt a találkozása Szolnokkal?- Én a városból csak a színházat ismertem korábban. Mikor kicsit jobb idő lett, körbebicikliztem, és meglepett, hogy mennyire lapos. Én a somogyi dombokhoz voltam szokva, hisz Kaposvárott is kerékpáron közlekedtem tíz évig, így furcsa volt, hogy itt istenigazából nem kellett tekemi sehol.- Jól lakik egyébként?- Egy garzonban, ahonnan a telefon hiányzik a legjobban. Öt évre szerződtem, bízom benne, hogy hamarosan megoldódik a lakás- problémám.- Ha egy színházat álmodhatna, mit adna elő benne?- A legjobb darabomat, a nyolcvannyolc szereplős Békecsászárt. Verses dráma, tizenhat éves koromban kezdtem írni, és tizenhét esztendőn át dolgoztam rajta egyfolytában. Arról szól, hogyan lett Octaviánusból Augustus császár. Erről szól, meg a világról. Három és fél órán át tartana, de hát ezt soha nem fogom színpadon viszontlátni. Sajnos. A beszélgetés végén mit kívánhatnék, mint egy Békecsá- szár-előadást. Ez azt jelentené, hogy pénz és színész is lenne elég a szolnoki Szigligeti Színházban. Palágyi Béla Lapunkban hírül adtuk, hogy sok év után elbúcsúzott osztályától dr. Kárpáti Ferenc, a megyei kórház urológiai osztályának vezető főorvosa. Aztán megtudtuk azt is, hogy kinevezték az új főorvost. Vajon kicsoda ő, és milyen tervei vannak? Az új főorvos csöndes, halk szavú, fegyelmezett, udvarias. Dr. Samo- dai Lászlónak hívják.- Nyíregyházáról jöttem, egy olyan urológiai osztályról, amelyet „jegyeznek” az országban. Nagyon sokat köszönhetek annak az osztálynak, különösen a vezetőjének, Mohácsi professzornak, akinek orvosi tevékenységéről el lehet mondani, hogy „iskolát alapított’ ’. Nyíregyházán sikerült elsajátítanom a legmodernebb endoszkópos műtéteket. Ezekre azt szoktuk mondani, hogy kis műtét a betegnek, de nagy műtét az orvosnak, mert az operáció nem úgy történik, hogy fölvágjuk a beteg hasát, hanem egy kis lyukon keresztül operáljuk meg. A vesekövek nagy részét el lehet távolítani ilyen módszerrel. A beteget ez nem terheli meg annyira, mert utána fölkelhet, hamarabb meggyógyul és munkába állhat, mint a hagyományos módszerrel.- Úgy tudom, hogy létezik más, „hasfelnyitás nélküli” módszer is a vesekő eltávolítására - a zúzás.- Van ilyen kőzúzó centrum Miskolcon és most már Nyíregyházán is. Létezik egy olyan kőzúzó centrum is, amelyik vándorol. Szerződést kötöttünk velük, hogy meghatározott időpontokban Szolnokra jöjjenek. Az endoszkópos operációkat újabb és újabb területre ki lehet terjeszteni, ez a fejlődés most még beláthatatlan.- Közismert, hogy a magyar kórházi osztályok fölszereltsége enyhén szólva hiányos. Az önöké is?- Még ahhoz is több műszer kellene, hogy az endoszkópos műtétek számát növelni tudjuk. Rendkívül fontos lenne egy endoszkópos műtő kialakítása a kor igényeinek megfelelően. Ezzel jelentősen csökkenteni tudnánk a betegek várakozási idejét műtét előtt. Szeretnénk bevezetni az osztályon a nagy onkológiai műtéteket is (például prosztatarák, hólyagdaganat). A daganat miatt eltávolított hólyagot lehet bélből kialakított hólyaggal pótolni; és így lényegesen megkönnyítjük az operáció után a beteg életét. Ez egy nagyon nagy műtét, körülbelül 6 óra hosszáig tart. Megrövidítené, ha lenne modem bélvarrógépünk. Nagy eredményeket lehet elérni a heredaganat gyógyításában is.- Mindenfeltétel adott ahhoz, hogy itt ezeket a műtéteket elvégezzék?- Igen, egy kivételével: kellene egy posztoperatív őrzőszoba. Modem diagnosztikai és terápiái színvonalon álló urológiát szeretnék. Ilyen feltételek mellett még le is tudnék adni ágyakat az osztályról, mert hatékonyabb, jól szervezett munkával, jó felkészültséggel a betegek hamarabb hazamehetnének.- Legalább hét éve járok nap mint nap az egészségügyben, de életemben nem találkoztam még olyan osztályvezető főorvossal, aki azt mondja, hogy le tudna adni ágyakat egy bizony fejlettségi fokon. Ellenkezőleg, mindig mindenütt azt tapasztaltam, hogy minden főorvos foggal- körömmel ragaszkodott az ágyaihoz, akár ki tudta használni őket, akár nem.- A modem orvostudomány szerintem nem tereket és ágyakat jelent - magyarázza Samodai főorvos -, hanem műszerezettséget, jól képzett orvosokat, nővéreket és műtősnőket.- Ón mindig ilyen csöndes? Az osztályvezető főorvosok egy része kemény kézzel irányítja az osztályt.- Nyíregyházán az én főnököm szakított az egészségügyben elterjedt diktatórikus vezetési stílussal, és én is szeretnék szakítani. A demokratikus hangulatot és az igazmondást tartom a legfontosabbnak. Az orvos- tudomány rákfenéje a hazudozás - mondja a főorvos. És mindezt ma, Magyarországon, a forrongó egészségügyben. Egy olyan osztályon, amely akár a kórház leghátrányosabb fekvésű osztálya címért is versenghetne. Amelyiknek a folyosója átjáróként szerepel a kórház két épülete között. Ahol hat orvosra jut egy orvosi szoba; ahol egy helyiségben kapott helyet a vizsgáló, az iroda és az ultrahang vizsgáló; ahol 11 nőbetegre jut egy WC és harmincnyolc férfi betegre három mellékhelyiség; ahol minden helyiség szűk, kicsi és elviselhetetlenül zsúfolt. Paulina Éva A félelem kapuja Borsos kilépett a fülkéből, és elindult vissza a belváros felé, nagy kerülőt tett, hogy ne kelljen még egyszer belekeveredni az üzletek előtt zsivajgó tömegbe. Már messziről látta, hogy az asszony meggyújtotta a lámpát az irodában, és kabátját fázósan összehúzva magán, fel-alá sétálgat a gépek között. Mikor észrevette, hogy a fiú belépett az előkertbe, kinyitotta előtte az ajtót.- Üdvözlöm, Feri, jöjjön be. Szótlanul mentek fel a ház belső lépcsőjén, az asszony közben átható, szinte gyanakvó pillanatást vetett rá, fenn az emeleten helyet mutatott a dohányzóasztal mellett:- Ugye ott szokott ülni? Nem akarom erőltetni, de szerintem most ráférne magára egy ital. Kér valamit?- Ha lehetne, egy pohár bort. Zsóka egy fonatos olasz üvegből vörösbort töltött neki, Borsos csak egy hosszú kortyot ivott, attól tartott, hogy a fejébe szállna. V Azt hittem, már korábban felhív.- Egyszer már próbáltam.- A férjem nem említette.- Nem mutatkoztam be, illetve azt mondtam, hogy Tóth Józsefnek hívnak. Az asszony felnevetett:- Szóval maga volt az a titokzatos megrendelő? Napokig kerestük a levelet. Miért nem a valódi nevét mondta?- Attól féltem, hogy zavarok.- így sokkal jobban zavart - Zsóka hirtelen elfintorította az orrát. - Csak úgy dől magából a füstszag. Mi történt: rászokott a cigarettára, vagy csakugyan elégette a verseit?- Azt hiszi, hogy viccelek?- Reménykedtem benne. És mindet, az összesét bedobta a tűzbe?- Egyet hagytam meg - Borsos elővette kabátzsebéből a szálloda cégjelzéses borítékját -, ezt magának ajánlottam.- Nekem? Miért?- Mert maga volt az egyetlen ember, aki segített nekem, mikor ki akartak rúgni az iskolából.- Én? Nem is emlékszem.- Tudom, hogy maga szólt az igazgatónak - az asszony felé nyújtotta a verset. - Itt van, ha akarja, ezt égesse el maga. Zsóka leült, intett a fiúnak:- Ha kér még bort, töltsön magának nyugodtan. Lassan olvasott, Borsos szinte követni tudta, mikor ér egy-egy sor végére, mikor befejezte, kettéhajtotta a papírt, és az asztal márványlapjára tette.- Nem azért, mert nekem ajánlotta - ezt nagyon köszönöm, bár 37
