Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-28 / 100. szám

2 Megyei körkép 1992. ÁPRILIS 28. Pofosz-vélemény: Halványul ’56 szelleme Kajak-kenu tájékoztató Vajda: „Színvonalas, erős küzdelmek voltak’ ’ Az MDF városi szervezete és a Magyar Politikai Foglyok Or­szágos Szövetségének megyei elnöksége tegnap este fórumot szervezett Szolnokon, a Demok­rata Klub keretében h ónai Jenö­vei, a Pofosz elnökével. A ren­dezvényen többnyire azok vet­tek részt - mintegy hatvanan -, akik szenvedő alanyai voltak a forradalom leverése utáni meg­torlásoknak. A Pofosz elnöke előadásában felidézte a forradalom és szabad­ságharc egy-egy eseményét, és néhány aktuális kérdésben kifej­tette a szövetség véleményét. Ér­zelmektől fűtött beszédében saj­(Foly tatás az I. oldalról) A tájékoztatón szó esett arról, hogy a jászberényi vállalat lét­száma 4800-ról mostanra 3800- ra csökkent, és a háztartási hűtő­szekrény-készítés termelékeny­sége 50 százalékkal nőtt. Hogy az Elektrolux-Lehel Magyaror­szág értékesítési stratégiájában (40 év után újra) nagy szerepet szánnak a vevőket otthonukban felkereső ügynöki kereskede­lemnek. A korábbi, a Hűtőgép­gyár okozta környezeti károk helyreállítása várhatóan 2,4 mil­liárd forintba kerül majd, jelen­tették be a tájékoztató résztvevő­inek. Már nemcsak a feladatok meghatározásán dolgoznak, a ta­laj és a talajvíz tisztítását szolgá­ló munkálatok rövidesen meg­nálattal állapította meg, hogy az ’56-os hősök még mindig nem kapták meg azt erkölcsi elégté­telt, ami joggal megillette volna őket. Sőt - mint mondotta -, a szabadságharc szelleme egyre halványul. Egyes politikai erők tudatosan kisebbíteni igyekez­nek az események jelentőségét, és a három parlamenti párton kí­vül - az elnök szerint - már alig beszélnek róla. Vannak olyanok is, akik egyedül a Köztársaság téren történtek - ahol sajnálatos cselekedetek is voltak - alapján próbálnak hamis képet festeni a forradalom egészéről. A szövet­ség elnöke kijelentette: a Pofosz kezdődnek. A szennyezett terü­letek talajának „mentesítése” 1993-ra befejeződik, a talajvíz esetében azonban ehhez a mun­kához több idő kell. Az Új Nép­lap kérdésére az Elektrolux ve­zetői elmondták, a környezeti károk megszüntetéséről hallott 2,4 milliárd forintos összeg egy, az ÁVÜ által már elfogadott ke­ret. így a jászberényi vállalat el­adási árának fele tehát biztosan nem szolgálhatja az állam- adósság csökkentését. (Mint közismert, a környezeti károk megszüntetését a vállalat vétel­árából az eladó finanszírozza). A tegnapi tájékoztatón mutat­ták be a sajtó képviselőinek Ker­tész Tibort, a Lehel új elnök-ve­zérigazgatóját. nem hagyhatja, hogy október 23 fénye elhalványuljon, mert an­nak szelleme mutatja számunkra ina is egyedül a haladás útját. Fónai Jenő véleménye, hogy a szövetség nem mondhat le az igazságtételről sem. Követeli a múlt rendszer bűnöseinek fele- lősségrevonását - ennek mód­szereit azonban csak demokrati­kus eszközökkel képzeli el. A jogállamiságnak megfelelő tör­vényes felelősségrevonás célja elsősorban az igazság kiderítése lenne, a megtorlás idegen a Po­fosz felfogásától. Néhány napi politikai aktualitást is szóba ho­zott a szövetség vezetője. Emlí­tette például „a Jó Isten tudja mit akaró” Torgyán-féle tüntetést is. A Pofosz nem tartja a demonst­ráción elhangzott követeléseket reálisnak. A szövetség elhatárol­ja magát a megmozdulástól, és bizalommal van a kormány iránt - fejtette ki Fónai Jenő. Végeze­tül az elnök örömmel jelentette be, hogy a szövetség a napokban több lehetőséget kapott tagjai tá­mogatására: például lakásokat szociális célokra, klubhelyiséget az összejövetelekre stb. Az el­nök előadása után a fórum részt­vevői kérdeztek, illetve nyilvá­nítottak véleményt az elhangzot­takkal kapcsolatban. BI Szolnokon, a Vízügyi SE Holt-Tiszán lévő pályáján hét­főn befejeződött az Újpesti TE által rendezett A-típusú, Urányi János tájékoztató kajak-kenu emlékverseny. A néhány sérült vagy beteg válogatottat kivéve, rajthoz állt a teljes magyar élme­zőny, hiszen a kétnapos tájékoz­tató már az olimpiára való felké­szülés jegyében történt. Az ért­hető nagy tét megsokszorozta a sportág legjobbjainak az erejét, mindenki teljes energiával, tudá­sa legjavát adva küzdött. Talán ennek is tulajdonítható, hogy történt néhány vaskos meglepetés, de a szakemberek ezúttal még eltekintettek a ne­vektől. Érdekes volt az ötfős döntő, amikor csak minden má­sodik pályán indultak, elkerülve az oldalvizezést, s így reális tisz­ta időt mérhetek a befutáskor. A sportág szakemberei között örömmel fedeztük fel Várkonyi Gézát, a szolnoki kajak-kenu sport alapjainak a lerakóját, aki ezúttal a szövetségben az után­pótlás szakágvezetője. Elégedet­ten nyugtázta, hogy a fiatalok között is nagyon sok a tehetség, s mindjárt meg is említette a váci Bártfai Krisztián nevét. Talán még sokat fogunk hallani róla. Hétfőn az ezer méteres számokat rendezték, a döntőket ideális időbe futották. Ezúttal elkerülte a Holt-Tiszát a vasárnapihoz ha­sonló zivatar. A tájékoztató befejeztével rö­vid összefoglalót kértünk Vajda Vilmos szövetségi kapitánytól.- Ez a verseny az olimpia nyi­tánya volt, ami az olimpiai szá­mokban adott áttekintést a téli, hosszú, alapozó felkészülés után - állapította meg. - A tájékoztató értéke egy-egy hangsúlyos olim­piai válogatott kerettől eltekint­ve - akik sérülés miatt maradtak távol - színvonalas, erős küzdel­meket mutató helyzetképet adott. Többen jól vizsgáztak a bemutatkozáskor, mások vi­szont jelzést kaptak a verseny kapcsán arra, hogy a követke­zőkben milyen távra és hajóosz­tályra koncentrálják az erejüket. E tekintben volt fontos ez a szol­noki tájékoztató. Az olimpiai számok A-döntő­inek élcsoportja vasárnap, 500 m. Nők. K-I: 1. Kőbán (Csepel), 2. Mednyánszki (BHSE), 3. Hu­ber (Csepel). K-II: 1. Kőbán, Mészáros (Csepel, UTE), 2. Dó- nusz, Czigány (UTE), 3. Laky, Huber (BHSE, Csepel). Férfiak. K-I: Gyulai (BHSE), 2. Rajna (MTK), 3. Adrovicz (UTE). K-II: 1. Fehérvári, Horváth, 2. Adám A., Vincze L., 3. Marosi L., Hegedűs L. (mind BHSE). C-I: 1. Pulai, 2. Bohács Zs., 3. Szabó A. (mind BHSE). C-II. 1. Zala, Boldizsár (FTC, BHSE), 2. Szabó A., Hoffman (BHSE), 3. Horváth Cs., Jakus (Csepel, EK). Hétfőn, 1000 m. Férfiak. K-I: 1.Gyulai Zs. (BHSE), 2. Rajna (MTK), 3. Borhi (Kaposvár). K-II: 1. Ádám, Szabó II. (BHSE, Kaposvár), 2. Petrovics, Angyal (Sz.Olaj, TEVSC), 3. Rajna, Pa- izs (MTK, Köfém). C-I: 1. Zala (FTC), 2. Pulai (BHSE), 3. Ta­kács (Csepel). C-II: 1. Bohács, Leikep (BHSE, UTE), 2. Szusz- kó, Hüttner (Csepel), 3.Zala, Boldizsár (FTC, BHSE). (pi) Önkéntesek versenye Szombaton rendezték meg Tiszasülyön (a volt szolnoki járás), illetve Jászjákóhalmán (a volt herényi járás) az önkéntes és vállalati tűz­oltók I. fokozatú tűzoltóversenyét. Az első he­lyezettek tovább jutottak a megyei döntőbe. Minden kategóriában két feladatot kellett meg­oldani. Először a 800 1/perc kismotorfecsken- dő-szerelést, majd a 7x55 m-es váltó akadály­futásra került sor. Az eredmények. Tiszasüly, önkéntesek, gyermek fiú: 1. Tiszajenő; ifjúsági fiú: 1. Zagyvarékas; felnőtt férfi: 1. Kengyel; vállalati férfi: 1. Cukorgyár; vállalati férfi osz­tott sugár szerelés: 1. Compack Tiszaroff. Ki­magasló eredményükért a kengyeli és a cukor­gyári csapat különdíjat kapott. Jászjákóhalma, önkéntesek, férfi: 1. Jászapáti; női: 1. Puszta- monostor; ifjúsági leány: 1. Pusztamonostor; gyermek leány: 1. Jászszentandrás; ifjúsági fiú: 1. Pusztamonostor; gyermek fiú: 1. Pusztamo­nostor. Vállalati férfi: 1. GMV Jászberény, vál­lalati ifjúsági fiú: 1. Jászapáti. Képünkön a győztes kengyeli csapat fecskendőszerelés köz­ben, illetve a tiszasülyi zsűritagok láthatók. Nyolc golyót bírt el a Lehel porszívója Jut eszembe! A Széchenyi-lakótelep peremén egy csatorna húzódik. Jobb eset­ben azt imám, hogy ebben a mederben egy parányi patak csörgedez, de messzemenő túlzás lenne a környék istállóiból kifolyó, vegy- elemezhetetlen, bűzlő, iszapállagú valamit víznek nevezni. Ebben a posványbán a műanyag zacskók, törött rugók, papírhalmazok, üveg­cserepek között reggelente koncertet adnak a békák. Szépen, tisztán, szívet melengetőén hívják a párjukat, és a maguk brekegő nyelvén csodákat álmodnak a tavaszról. Hangos tőlük a környék, és csak ámulok, az élet milyen toleráns a pusztítással szemben. A békák kuruttyolnak a bűzlő mocsokban, teszik azt, amiért a világra jöttek. És a békakirályfiak, a királykisasszonyok a békamesékben a gono­szakat, a rosszakat alighanem emberré változtatják. ______- pb ­T íz nap a Száz év magánnyal 5. Virágvasámap, mint a darabban Az utolsó előadás után: Fodor Tamás, Dános Kornél nagykövet. Garas Dezső, Taub János, a darab rendezője, Törőcsik Mari és Maár Gyula Törőcsik Marit nem fogadták odaérkezésünkkor csattogó fotó- apparátok, kameradzsungelek, tülekedő újságírók. Én magam azt mondom, kár. Bár az előadás után mindenkiben megfogalma­zódhatott, nagy színésznő, nagy alakítását láthattak. Miről is dis- kurálhattunk volna másról, mint az otthonról. Túl az Óceánon azonban, úgy vélem, minden ki­jelentés akusztikája más. Mintha a kilométerek számának növe- kedtével nagyobb lenne súlyuk.- Hogy van? Például a levegő­vel ...?- Én elég szívós vagyok, de a Száz év magány elég megerőlte­tő az intenzitása miatt. Néha Pes­ten is és Szolnokon is nehezen bírom már. Nem is tudom, miért, a szívem viseli legnehezebben. Itt sokkal erőteljesebben kell le­vegőt venni. Bár igaz, otthon sem könnyű egymás után ötször lejátszani. A darab olyan itt, mint egy nagyon ismert magyar re­gény otthon. Mindenkinek meg­van a maga megálmodta Ursulá- ja. Attól féltem, hogy kijövök a színpadra, és nem fogadnak el. A másik pedig, már akkor tartot­tam ettől a budapesti bemutatón, hogy meg tudjuk-e, meg tudom- e csinálni?- A megoldások a szolnokihoz képest változtak-e?- Én azokat az előadásokat szeretem, amelyeknél a rendező halálosan pontosan lekottázza a tennivalókat, és akkor az ilyen nagyon pontos kottán belül az ember bizonyos variánsokat ta­lál, vagy picit előbbre jut, rájön valamire. Itt óhatatlanul arra vi­gyáztam, nehogy szájbarágjak, nehogy kommentáljam a mon­dandót a mozdulataimmal - ér­zelmileg közvetítsem.- Hogy van ezekkel a fesztivá­lokkal?- Nem vettem részt színházi fesztiválon soha. Játszottam többször Moszkvában, Lening- rádban, Prágában, és ott is nagy felelősség volt játszani, mert na­gyon magas a színházi kultúra.- Önt elsősorban mint filmszí­nészt jegyzik a nemzetközi pia­con.- Van egy nemzetközi szak­mai tudat, amiben - én úgy gon­dolom - létezem. Az valóban ke­veseknek adatik meg, hogy 20 év után újra visszamenjenek Cannes-ba, és akkor újra volt egy sorozatom, Aranypálma meg egy Életmű díjat kaptam. Azt tapasztaltam úgy Chichagó- ban vagy Taorminában, hogy majdnem ugyanazok mennek oda. Egyfajta szakmai körben is­mert vagyok.- És hogy van Szolnokkal?- Nem ismertem ezt a várost, hogy úgy mondjam, meg a társu­latot sem igazán, kivéve egy-két kollégát. Én akkor ismertem meg a Schwajdát, amikor a Cso­dát játszottuk a József Attilában. És ez olyan évad vége felé volt. S akkor ő megkérdezett engem, hogy lemennék-e, mert a Taub- bal akar csinálni valamit. Én olyankor, amikor nagy döntések előtt állok, akkor rögtön igent vagy nemet mondok. Igent mondtam. Hozzáteszem, nagyon nagy dolog az embernek, ha még kijut az életében, hogy a rende­zője inspirálja. Nekem az elmúlt két évben nagy szerencsém volt, mert találkoztam először Zsám- béki Gáborral, azután Taub Já­nossal. S borzasztóan megsze­rettem a társulatot. Minden em­ber a munkatársam. S még egy: nagy öröm volt számomra a kö­zönség, az érzékenysége, a fogé­konysága.- Mit szóltak a gyerekei ahhoz, hogy elutazik Bogotába?- A lányom Genfben van, a fiam Los Angelesben.- Akkor közel vannak egy­máshoz ...- A lányom egészen kicsi ko­rától megszokta, hogy egyszer csak eltűnök. Amikor én elmen­tem Peruba, a lányom megszüle­tése után ez volt az első utam. Azóta, mióta megvan, nem sze­retek messzire menni. Azt szok­tam mondani, csak olyan útra szeretek menni, amelyről gya­log is visszatérhetek.- S hogy van az itteni közön­séggel?- Nagyon jó érzés volt, amikor éreztem a néma csöndet, a fi­gyelmet. Mondogattam sok­szor, akkor lesz majd jó, amikor azt mondom a darab végén, hogy virágvasámap. S amikor a Szigligeti utolsó előadása zajlott, éppen azon a napon virágvasámap volt. Epilógus: Amikor átolvastam a bogotai beszélgetés sorait, észrevettem, mennyiszer előfor­dul az: hogy van. Pedig az lenne igazán a kifejezőbb, ha ennél többször elhangozna az: hogy volt! Hogy volt! - Törőcsiknek, s az egész társulatnak. (Vége) Hajnal József Törőcsik Mari Garas Dezsővel, amikor tapsol a közönség

Next

/
Oldalképek
Tartalom