Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-28 / 100. szám
1992. ÁPRILIS 28. Hazai körkép 3 Falusi hírek Jászszentandrás ( %e.ddi je.ßyzet Csütörtökön, azaz április 23-án ült össze a község képviselő-testü- lete, ahol jelentés hangzott el a polgármesteri hivatal hatósági tevékenységéről, a törvényesség biztosításáról; az önkormányzat tulajdonában lévő ingatlanok helyzetéről, állagáról és hasznosításáról, valamint megvitatták a vezetékes gázellátás beruházási költségeit, és a közhasznú munka megszervezéséről döntöttek. Az előterjesztés anyagát elfogadták. * A 3164 lakost számláló falu az idei évben 63 millió 742 ezer forinttal gazdálkodik, amelyből 46 millió szükséges a meglévő intézmények fenntartására, fejlesztésre 17 millió 714 ezer jut, tartalékra pedig kétmillió. * A fejlesztésre szánt összegből a község ötmilliót tett félre útépítésre, hiszen a jelenlegi állapotok szerint - kis túlzással csak a nagyobb településekkel összekötő főutak burkoltak. Százalékosan, s ez igazságosabb és reálisabb képet mutat, az összes úthálózatnak csupán 15- 16 %-a burkolt. Az idei munkálatokkal, azaz a Gárdonyi, Fel- szabadulás, Lenin és Jász utcák burkolásával 23 %-ra nő ez az arány. Csaknek ugyanennyi összeg szükségeltetik a gázvezeték építésére, egymillió a szeméttelep kialakítására, építési telkek felparcellázására pedig 1,7 millió forintot szorított ki az ön- kormányzat. Utóbbiba kb. 40 darab, 300-400 négyszögöl telek kialakítása fér bele. * Öregedik Jászszentandrás lakossága. Ezt bizonyítja, hogy a 60 éven felüliek aránya 30 százalékos, míg a 18 év alattiaké 18. Az ő megtartásuk érdekében jelentős öszeggel támogatják az első lakáshoz jutókat. Vásárlásra 80 ezer forintot juttatnak, építkezéshez pedig 120-at igényelhetnek a fiatalok. Ezenkívül a megemelt lakás- építési kamatok támogatására 550 ezer forinttal járul az önkormányzat. * Szüksége lenne e községnek egy idősek napközi otthonára, egy mélyfúrású ivóvízkútra - ami nem kevesebb mint tízmillió forintba kerül -, de a további útépítésről sem szabad elfeledkezni. * Csütörtökön (április 30-án) közgyűlést tart a helyi termelőszövetkezet, ahol a vagyonnevesítésről és a szövetkezet további lehetőségeiről döntenek. * Május 2-án kerül átadásra a második világháborúban elesettek részére készülő emlékmű, amelyet a szentendrei Csíkszentmihályi Róbert tervez, és a falu középpontjában fog állni. Nem osztozott — leszúrta a közös szeretőjüket A 37 éves Pélyi Károly (Szolnok, Városmajor út 58.) elmondhatja magáról, hogy kívül tágasabb, belül megszokottabb, hiszen eddigi esztendei közül 15 év 3 hónapot a rácsok mögött töltött. Kis túlzással méltán állítható róla, hogy ingajáratban közlekedett a börtön és a szabad világ között. Röpke kinntartózkodásait arra használta fel, hogy megtervezze újabb lopását, verekedését, súlyos testi sértéseit, amelyekért ismét kivonják majd a forgalomból. Legutolsó elzáratásából 1990. július 10-én szabadult, és jobb híján az egyik ismerősénél húzta meg magát. Időközben összemelegedett egy elvált asszonnyal is, akinek két gyereke volt. Az aszályos torkú amazon roppant egyszerűen oldotta meg az apróságok nevelését: az egyiket a volt férj, a másikat a nagyszülők gondozták. A nő nem dolgozott, de ki tudja miért, miért nem, a családi pótlékot ő kapta, sőt az önkormányzat még segélyben is részesítette. Mivel párosán szép az élet, Pélyi összemelegedett ezzel a nem kimondottan makulátlan előéletű fehérnéppel: olyannyira, hogy rendszerint nála aludt. A baj nem ebből kerekedett, hanem azért, mert az asszonyka egy nála négy évvel fiatalabb férfinak is felajánlotta a szívét, ágyastul. Gubanc nem volt, mert a fiú éppen börtönbüntetését töltötte. Igen ám, de jó magaviseleté miatt váratlanul korábban szabadult, és első útja várakozó kedveséhez vezetett. Nagy volt a meglepetése, amikor kiderült, a helyét átmenetileg Pélyi töltötte be. A fiúk a kezdeti elfogódottság után hamarosan észhez tértek, és ha már így összehozta őket a véletlen, úgy döntöttek: elmennek valahová inni, és majd határoznak arról is, kié legyen, jobban mondva maradjon az asszony. Mindez tavaly november 18-án történt. Ittak, majd Pélyi Károly udvariasan felállt, és arra kérte a nőt, döntse el rögtön, kettőjük közül kit választ. A voks nem rá esett, hanem a nála kilenc évvel fiatalabb vetélytársá- ra, és a hoppon maradt udvarló mit tehetett mást, angolosan távozott. Úgy tűnik, ez a kudarc valahol mégis mély nyomot hagyott Pélyi- ben, mert rá két napra, november 20-án már reggel elkezdte a bor, a sör meg a pálinka pusztítását. Olyannyira, hogy közepesen részeg állapotba jutott. Mit ad az ég, az egyik kocsmában hűtlen (volt) szerelmére és az új lovagjára talált. Leült egy közeli asztalhoz, de a nő odahívta, és mint aki jól végezte dolgát, hármasban tovább öblögették szomjas gégéjüket. Pélyi fizetett, mert aznap kapta meg az ön- kormányzati segélyt, és kiderült, ez a támogatás például erre is jó. A fiatalembert kiütötte az alkohol, az asztalra borult, és aludt, miközben Pélyi kihívta a nőt. Kimentek, sétáltak, beszélgettek az utcán, és a kapatos asszony dicsekedve elmondta, hogy az előző két éjszakát a fiúval töltötte. Mégpedig szorgos munkálkodással. Ez a közlemény annyira felkavarta a felszarvazott másik szeretőt, hogy a dzsekije ujjából előrántott egy 18 cm pengehosszúságú éles tőrt, majd villámgyorsan hatszor a nő fejébe és mellkasába szúrta. Az egyik pontosan a szívét érte, így az asszony pillanatok alatt meghalt. Pélyi rettentően megijedt, elrohant a Tisza-partra, a zsebéből zsineget kotort elő, majd felkötötte magát az egyik gesztenyefára. Sem a gally nem bizonyult kitartónak, sem a madzag, ezért leesett. Mire leporolta magát, kattant a bilincs a csuklóján. Noha azt vallotta, nem akarta a nőt megölni, csak a dicsekedése után elöntötte a méreg, eme állításának a tények némileg ellentmondanak. Ugyanis a szúrások nagyon is irányítottaknak, nem véletlen- szerűnek bizonyultak. Ezeken kívül az áldozat testén még további tizennyolc külsérelmi nyomot találtak, ami nagyfokú brutalitásra, őrjöngésre utal. Ügyét első fokon a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Bíróságon dr. Jenővári László tanácsa tárgyalta. Súlyosbító tényként értékelték többszörös visszaeső, többszörös büntetett múltját, ittas állapotát, és azt, hogy időközben már egy másik bűnügyben is eljárás folyt ellene. Enyhítő körülménynek mindössze beismerő vallomása számított. Mindezek figyelembevételével Pélyi Károlyt emberölés bűntette miatt 14 év, fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélték. Az ítélet nem jogerős. D. Sz. M. A szeretője, nem a nagymamája 32 oldalon szerelem, házasság, divat, pletyka, sztárok^ new qomlot eqy bat» (Brit. amtkss '• -12-4. Idősebb nő fiatal f Magyar Bálint az íróasztaltól nem váif Ma csakúgy, mint minden kedden ébredjen a Kiskegyeddel! A 4. szám tartalmából: Idősebb nő, fiatalabb férfit keres Beatty Warren - Hollywood bikája Kanapéra szorult szerelem írásaink a svéd hercegnőről, Magyar Bálintról, divatról, kozmetikáról, a szőke haj festés titkairól Már kapható az újságárusoknál. *81861/1* § A búzát meg kell szentelni! Fehér vasárnap volt a legutóbbi. Mesterszállás most öltött cseresznyevirág-tüllt. És most öltözött ünneplőbe az emberek lelke. Búzaszentelést tartottak a csöppnyi faluban, az ezer lakosból négyszázan szorongtak a templom hajójában, majd vonultak együtt a körmenettel. Szép volt, felemelő. Aki kételkedett abban, hogy a hagyományokat még egyszer újjá lehet ébreszteni, az most megbizonyosodhatott arról az egyszerű képletről, hogy a történelemben ezer esztendő a hitben több mint negyven lélekpusztító év. Dr. Barna Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia néprajztudósa - aki Kunszentmárton- ból származott - elmondta, hogy a melengető hagyomány felelevenítésének ötlete a Falutévétől indult el. Két évvel ezelőtt a Dunántúlról közvetítettek hasonlót, tavaly a Palócföldről híreitek búzaszentelést, és most az Alföldet kívánták bemutatni. Több jelölt is volt a helyszínt illetően, de olyan ügybuzgalmat sehol nem tapasztaltak, mint Mesterszálláson. Hogy ilyen siker lett végül a népünnepély, az Molnár Mihály polgármester és Andrási Lajos plébános érdeme. Alighanem az utolsó pillanatban került sor erre a leletmentésre, hiszen már csak a legöregebbek emlékeznek arra, miként is zajlik egy-egy ilyen ceremónia. És az emberben nagyot dobban a kétség: hány és hány hagyomány porladt el az őrzőkkel együtt. . . Pedig a múltunkban ismerhetünk magunkra, és kapaszkodót is ott találunk a jövőhöz. Az isten áldása jól jön mindenkinek, de gyanítom, többen vannak, akik a mesterszállásiaknál jobban rá lennének utalva az égi segítségre. A mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet vezetői nem kis büszkeséggel mesélték, hogy a megye mezőgazdasági szövetkezeteiben képződött nyereség felét ők produkálták. Igaz, november óta egy szem esőt sem láttak, de a földterületük 35 százaléka öntözhető, így ha egy V__________________________________ __ s zem csapadék sem hullik, megterem a kukoricájuk, a fűszerpaprikájuk, a petrezselyemzöldje, melyet szárítva a NATO konyhájára is szállítanak, lesz borsójuk is, egyszóval nem halnak éhen. Hátha még ... Valamikor a szövetkezet hatalmas terhet vállalva felépítette a martfűi sörgyárat, amely sokak szerint Európában a legkorszerűbb. Valamikor majd megérdemel egy misét, miért támadtak rá a kezdeményezőre csaholva az irigyek, mindenesetre ez is hozzájárult ahhoz, hogy rosszul süljön el a dolog. A szövetkezet a törlesztésbe belerokkant, el kellett adnia úgy négyszázmillió forintnyi részvényét, pedig övék volt a tulajdonjog 58 százaléka, ami ha ma meglenne, amikor már meglenne a gyár, és csak a hasznot kellene besöpörni, a kutyának se mutatnának utat. így mindössze 48 millió forintnyi részvényt számlálnak, de azt mondják, panaszra nincs okuk. Koncz Mihály, a Táncsics mesterszállási üzemigazgatója úgy tartja, irigyük van sok ma is, de annyi dolgos, önérzetes, szorgoskodó, mint éppen ebben a faluban, nem sok településen akad. Egyébként ezt sugallta a búzaszentelés is. Jólesett látni a közös akaratot, az egy szálra fűzött szándékot, és azt, hogy a lelkek azért megmaradtak romlatlanul. Igaz, negyven éven keresztül a templom falai közül nem kanyarodhatott ki a körmenet, de ott benn azért minden év fehér vasárnapján kérték az égiek áldását a kenyémekvalóra. És úgy látszik, jó közbenjárójuk lehetett, mert ha valahol, hát ebben a térségben nem szűkölködtek. Mesterszállás hagyományt teremthet, hiszen az egyházi ünnepség mellett a községi könyvtárban a kenyér történetét is nyomon követhették azok a gyerekek, akiknek már a dagasztó- teknő, a szakajtó vagy a kemence csak népmesék illusztrációja. Pedig ezekkel a népmeséi elemekkel a mindennapi életünk lesz színesebb. Palágyi Béla 2 Moldova György: A félelem kapuja Körülnézett: a csarnokot és néhány külső vágányt a különböző irányokból szinte egyszerre érkezett postavonatok foglalták el. Már folyt a küldemények feldolgozása, kézikocsikon, targoncákon hurcolták a zsákokat, ládákat, kosarakat a különböző elosztók felé. Borsos meglepődve látta, hogy több rakodómunkás is pisztolytáskát visel az övén. Egyetlen rokona vagy ismerőse sem élt a fővárosban, nem tudta, hol töltse el az éjszaka hátralevő óráit. Töprengve állt meg a szerelvény végénél, de a mellette elsiető postások gyanakvó pillantásokkal méregették, nekiindult, hogy megkeresse a várótermet. A helyiség zsúfolásig megtelt éjszakára. Borsos alig néhány utast látott: egy-két külföldit, katonát, akik átszállásra várakoztak, a padokon többnyire hajléktalanok feküdtek. Ócska paplan- és pokrócdarabokkal takarództak, nyomorúságos holmijukkal megtömött reklámszatyraikat tették párna helyett a fejük alá. A fiú nem akart leülni a lábukhoz, attól félt, hogy felszed tőlük valamilyen élősdit. A falhoz húzódott és a bőröndjére telepedett le, sporttáskáját és szatyrát szorosan maga mellé tette, hogy rögtön megérezze, ha valaki el akarná vinni. Elaludt, két óra felé felriasztotta egy átvonuló razzia. A rendőr sokáig forgatta kezében a Csatornázási Vállalat levelét, melyet Borsos igazolásként felmutatott, végül visszaadta, de figyelmeztette, hogy minél hamarabb álljon munkába. Öt óra után szinte egyszerre mozdultak meg a teremben a várakozók, percek alatt eloszlott a tömeg. Borsos átment a büfébe, elfogyasztotta maradék ennivalóját és ivott egy teát, hogy átmelegedjen. Nem ismerte Budapestet, csak négyszer vagy ötször járt a fővárosban, nem tudta, milyen messze fekszik a Csatornázási Művek székháza, nem akarta magával cipelni a holmiját, leadta a poggyászmegőrzőbe. Anorákja zippzárát felhúzta az álláig, és kilépett a pályaudvarról, a lépcső tetején megállva körülnézett: a teret körbefogó szállodák és házak mintegy ellenséges sorfalként álltak vele szemben. Úgy érezte, reménytelen harcra vállalkozott, mikor itt próbál érvényesülni, útja előbb-utóbb a váróteremben látott nyomorultak közé vezet majd. Térde megremegett, kényszerítenie kellett magát, hogy újra elinduljon. A Duna-parton megtalálta a Csatornázási Művek központját, jelentkezett a személyzeti osztályon. Megdöbbent, mikor a megszabott fizetés alsó keretösszegét ajánlották - mintha megsejtették volna, hogy mindenképpen el kell fogadnia az állást. Borsos megpróbált vitatkozni, de csak egy százassal tudta feljebb alkudni a járandóságát. Leadta a munkakönyvét, magában elhatározta, hogy az első adandó alkalommal továbbáll. Végigment a felvétel szokásos állomásain, átadták neki a munkásszállóra szóló beutalócédulát is. Egy hatágyas szobában helyezték el - kérésére nemdohányzók között. Az épületet a Csatornázási Művek tartotta fenn, de a helyek egyrészét kiadta más üzemeknek, szervezeteknek. Borsos szobatársai között vidékről feljött építőmunkások, kéményseprők, sőt környékbeli rendőrök is akadtak. Délidőben csak egy lakót talált otthon; egy ötven év körüli, láthatóan nem szobatiszta, mocskos ruházatú férfi ült a sarokban. A benyitó takarítónő elmondta, hogy az illető valaha a csatornázásnál dolgozott, de egy 75
