Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-27 / 99. szám
4 A szerkesztőség postájából 1992. ÁPRILIS 27. ( " rE?q?ressz - ajáníva Mégis Elet Közlésre szánt írást küldött szerkesztőségünkhöz egyik olvasónk. Figyelmesen elolvasva arra a gondolatra jut az ember, hogy ezt bizony nem lehet közölni úgy, hogy hozzá ne fűzzünk valamit. Tudjuk, látjuk, érezzük, hogy baj van. Nemcsak itt, a Kárpátmedencében, hanem tágabb „hazánkban”, bolygónkon is. Környezetszennyezés, háborúk, kilyukadó ózonréteg. Ezt fogalmazza meg olvasónk is: Jtt csak a gondolkodó keveseknek nem mindegy, hogy meg tudnak-e állni a bioszférájuk egyre gyorsuló pusztításában, vagy a haldokló környezetben fuldokló unokáik a sírból is kiátkozzák majd őket. Mert máris közel állnak ahhoz, hogy önmaga motorjává válik beindított önpusztításuk.” „Csak néhány tiszta elme tudja, hogy gondjaiknak alfája és ómegája a túlnépesedésben keresendő. Hogy az egyre növekvő népesedés egyre több élősködőt, egyre több munkanélkülit, egyre több képezhetetlent, egyre több szennyet zúdít a Földre. ’' Kétségkívül van valami ebben a gondolatsorban. De vajon mi a megoldás? Milyen „receptet” szán minderre olvasónk? „Élhetetlen jogtudományunk még mindig nem volt képes törvénybe követelni azt a már itt is közismert tényt, hogy nem mindenki alkalmas családalapításra, hogy ki hány gyermek nevelésére szerzett jogosítványt. Mert tudniuk kellene, hogy az emberi jogok egészébe az is beletartozik, hogy minden újszülöttnek jogában legyen egészséges géneket, körülményeket és szokásokat örökölni szüleitől, elődeitől." Meg kell mondanom, hogy az olvasónk által kínált megoldással nem értek egyet. Amiért mégis érdemes szólni róla, az a tény, hogy nemcsak ő gondolkodik így, hanem még sokan. Amikor a családalapítás szabályozását sürgetik, bizony elfeledkeznek alapvető igazságokról. Hogy bár mindenkinek joga van egészségesnek születni, de ezt nem lehet előre biztosítani. Intelligens, egészséges szülőknek, egészséges környezetbe is születnek beteg, értelmi fogyatékos, mozgássérült gyerekeik. Koszból, nyomorból, „egyszerű” szülők neveléséből is nőttek ki zsenik és művészek, akik az egész világot gazdagították, gyönyörködtették. Ki tudja mindezt előre? Ki tudná megmondani, hogy melyik gyerek élete lesz „fölösleges”? Ki vállalhatná a felelősséget (akár törvényhozás útján is), hogy eldöntse, ki alkalmas a család- alapításra, ki szülhet gyereket és ki nem; és hányat hozhat világra? Inkább törődni kellene azokkal az emberekkel (gyerekekkel), akik hátrányos helyzetűek. Akik munkanélküliek lettek, akik betegen élik le az életüket. Segíteni, hogy kikerüljenek szomorú helyzetükből, és olyan munkát, elfoglaltságot találni számukra, amellyel hasznot hoznak társaiknak és amelyben maguk is örömet lelnek. A környezetszennyezés ellen is tenni kellene valamit, igaz. De nem a családalapítás törvényi szabályozásával! Hiszen az alapvető baj az, hogy az energia, amelyet használunk, nem „tiszta”, szennyezi a környezetet. Ha kevesebb ember születne, kevesebb energiát használna ugyan, de ezzel csak eltoljuk azt az időt, amikor a Földet kimerítjük és elpusztítjuk. Az emberiség számát ugyanis „korlátozták” már jó néhányszor (háborúk, zsidóüldözés, munkatáborok). Mennyien pusztultak el milyen rövid idő alatt! A környezetszennyezést mégse lehetett megállítani. Nem ez a megoldás. Hanem keresni kell a tiszta energiát, amely nem zsákmányolja ki és szennyezi bolygónkat. Olyan energiát, amely lehetővé teszi, hogy emberhez méltó körülmények között éljen az, aki megszületett. Valahogy így kellene közeledni az emberekhez, az emberiséghez. Segíteni akarással. Szeretettel. Amely - sajnos - olvasónk írásából hiányzik. Íré Szerkesztői üzenetek Visszaélt a bizalommal! A Károly úton-útfélen beleköt az utasokba? címmel adtuk közre - mácius 2-án és K. S. monogrammal - azt az olvasói levelet, amit Jászberényből teljes névvel, címmel kaptunk. Olvasónk azonban azt kérte, hogy a mások nevében is írt sorait, a gépkocsi- vezető kifogásolható magatartására vonatkozó észrevételét csupán a neve kezdő betűivel hozzuk nyilvánosságra. Érthető, hiszen továbbra is azon a járaton kénytelen utazni, s nem szeretné, ha netán majd az orra előtt csapódna be az ajtó ... Kérését tiszteletben tartottuk, s mint általában, hittük, Jrogy igazat ír; az utolsó mondámban kellő nyomatékot is adott sorainak, amikor a Jászkun Volán igazgatójához fordult, s azt kérte, hogy a már elviselhetetlen utazás miatt tegye meg a szükséges lépéseket. Sajnos - legnagyobb megdöbbenésünkre - a magát Kormos Sándornak nevező levélíró nem szolgált rá sem a szerkesztőség, sem a Jászkun Volán bizalmára. Ugyanis nem sikerült a megadott címen, de másképp sem a nyomára bukkanni, s az üggyel kapcsolatban Szabó István, a Jászkun Volán igazgatója többek között az alábbiakról tájékoztat: A vizsgálat során meghallgattuk Gerhát Károlyt, az AFC-171 rendszámú autóbusz vezetőjét, aki a levél olvasásakor felháborodásának adott hangot, az abban foglaltakat nem ismerte el. Április 17-én, Rudolf napján - meghívásra - a mezőtúri gazdakör gyűlésén vettem részt mint tag, melyen napirendként szerepelt az új tisztségviselők megválasztása. Harmincöten-negyve- nen tébláboltunk a sok licitváró közül ott, ahol a több mint ötveEgyébként olyan gépkocsivezetőnkről van szó, aki 23 éve dolgozik nálunk, aki ellen eddig semmiféle panasz nem volt, munkáját nagy szakmai hozzáértéssel, lelkiismeretesen és pontosan végzi. Az utasok, akik naponta vele utaznak, a személyét érintő bírálat után, tiltakozásuk jeléül - mintegy kétszáz aláírással - levelet küldtek részemre. Emiatt a levél írójával - nevét és pontos címét a szerkesztőségtől megkaptuk - kerestük a kapcsolatot, és szerettük volna személyesen tisztázni vele az ellentmondásokat. Levelünkre azonban nem válaszolt, majd kiderült, hogy a megadott címen más személy lakik. Az önkormányzat számítógépes nyilvántartása pedig azt bizonyította, hogy Jászberényben nincs is Kormos Sándor nevű lakos. Mindezekből az a következtetés vonható le, hogy egy köztiszteletben álló, munkáját kiválóan végző gépkocsivezetőnk ellen az illető lejáratásból emelt szót, vagy esetleg mással tévesztette össze - írta végezetül az igazgató. (Sajnáljuk, hogy valaki ezúttal visszaélt a bizalmunkkal. Olvasóinkra ez igazán nem jellemző, hiszen hosszú évekre visszamenően ilyen vagy ehhez hasonló esetre nem volt példa. A kellemetlenségért Gerhát Károly szíves elnézését kérjük, a Jászkun Volán munkatársainak alapos vizsgálatát, fáradozását köszönjük. A szerk.) a föld, mint amit visszakövetelünk. (Olvastam a Túri Vásárban, hogy köztünk van Habsburg Ottó is.) A gyűlés azzal kezdődött, hogy lemondott a régi elnök, egyben mint tisztességes parasztember, szívére tett kézzel szólt a jelenlévőkhöz . . . Mivel becsületes, derék fiatalembernek tartjuk, s mert nem is akadt több jelentkező a tisztségre, újra megválasztottuk elnöknek. Ezek után - a saját érdekünkben és a sok tennivalóhoz - kérte a segítségünket és azt, hogy legalább nyolcan-tízen havonta egyszer jöjjünk össze a dolgok megbeszélésére. És végre sorba vette a néma közömbö- söket.-Hiába, mert mindjárt-kapta is a választ, hogy ki miért nem ér rá. Majd a vége felé rám került a sor, s kérdezte: kedves bátyám, maga vállalja-e? Bevallom, nem vágtam rá teljes mellbőséggel az igent, mert egy lusta öregember vagyok, ami igaz is meg nem is, de a legteljesebb igazság az, hogy én se szeretek a pocsolyában vak halra vadászni. A korábbi gyűlésen is ott voltam, s mint kötelességtudó honBelenyugodnak ugyan abba, hogy Berekfürdő önállósodjon, mint a a felnőtt gyermekeit csak addig becsülő szülő, ameddig az neki dolgozik, neki keres (a mozira valót adja vissza), de amikor családot akar alapítani, a maga gazdája akar lenni, megkeseredik a szája, és azt mondja: jól van, de azt már én szabom meg, hogy az élet továbbviteléhez mit, mennyit és hol adok. „Mi meghoztuk a határozatot, így döntöttünk. Az elválási törvény betűje szerint jártunk el.” Hogy íratlan törvények is vannak, meg ősi szokások, az évszázadok alatt bevált, gyakorolt eljárások?! Azok minket nem érdekelnek! S hogy ez nem tetszik Berekfürdő lakosságának? Miért engedték magukat fellázítani a jöttmentek által! - üzengetik a Karcagi Hírmondó hasábjain -, máskor meg: „A karcagi strandot azért nem tudtuk fejleszteni az utóbbi időkben, mert az erre tervezett pénzt Berekfürdő gyógyfürdőjére kellett elkölteni.” Arról egy szót sem szólnak, hogy polgár jelentem meg - önként. Akkor esküdött a városi önkormányzat Mezőtúr népének, hogy szolgálói lesznek, intézik sorsuk jobbra fordulását - nyitott szemmel járva. Vajon ismerik-e a gazdakör elnökét? Tudják-e róla, hogy milyen gondokkal, feladatokkal küzd, hogyan próbál az új törvények szabta keretek közt dolgozni? Igaz, akadt egy -választott képviselőnk, aki eljött a gazdakör gyűlésére és vállalta, hogy amiben csak tud, segít. O tehát a lassan hullámzó pocsolya felett lógatja gilisztátlan peca- botját, mint alelnök. Ez van. A többi vállalkozó, választott egyéni és listás, a „nyitott szeműek’’pedig ott állnak ama bizonyos száraztó fölött, csak éppen háttal... Kovács Lajos Mezőtúr a gyógyfürdőnket immár tizenegy éve átadták a Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnak, és azóta egy fillért sem költött rá Karcag! Utóbb már azzal vádoltak bennünket a városi lapban, hogy nem iparkodunk a bevételeket gyarapítani, Berekfürdő lakossága csak a markát tartja. Az április 17-én tartott falugyűlésünkön - ha eljöttek volna - bárki meggyőződhetett a jelenlévők ítéletéről. Még magas képesítésű jogász doktorok is elmondták, hogy ez az eljárás kimeríti a hatalommal való visszaélés fogalmát. Jómagam is érzem, hogy „joghézag” van az önkormányzati törvényben. Nem intézkedik például arról, hogy egyezség hiányában mit kell tennünk. Éppen ezért tisztelettel kérem az országgyűlési képviselőket, hogy legyenek szívesek utánanézni ennek a hiányosságnak, és a szükséges módosítási javaslatukat terjesszék a T. Ház elé. Id.Kanta Gyula Berekfürdő A higanyszál idejében figyelmeztet A sok panasz között hadd írjak ezúttal valami jót. A szolnoki Hősök terén lévő rendelőintézet első emeletének egyik szélső szobájáról van szó, ahol kérésre bárkinek megmérik a vérnyomását. A kedves, barátságos fogadtatástól a vérnyomás esetleg mindjárt le is megy; de ha nem, a higany szál idejében figyelmeztet mindenkit, hogy orvoshoz kell mennie. így megelőzheti a nagyobb bajt, a súlyosabb egészségkárosodást; az egészségügy pedig megtakarít egy csomó kórházi ápolási költséget. Ez a megtakarítás azonban akkor volna igazán nagy, ha annyira megnőne a forgalom, hogy bővíteni kellene ezt a remek egészségügyi szolgáltatást! Bizám György Szolnok Köszönet Április 21-én délelőtt férjemmel a szandaszőlősi kertünkbe igyekeztünk, és a szolnoki Szabadság téri megállóban szálltunk fel a 10 óra 10-kor érkező, 8-as autóbuszra. Leszállás után vettem észre, hogy az egyik reklám- szatyromat - a neszesszerrel együtt - a megállóban, a pádon felejtettem. Benne volt a személyi igazolványom, a buszbérletem, a pénztárcám - számomra jelentős összeggel. A következő busszal visszafordultam, de sajnos már nem találtam ott. Délután, hazatérve a lakásunkra, egy cédula várt, melyben a szolnoki Vékony Sándor nyugdíjas arról értesített, hogy megtalálták a holmim és hol vehetem át. Becsületes emberi magatartásáért, fáradozásáért ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki. Bathó Jenőné M. A.-né, Kunszentmárton: A mozgáskorlátozottaknak a közlekedési kedvezménnyel kapcsolatos kérelmüket a lakóhely szerint illetékes polgármesteri hivatalhoz kell benyújtaniuk. Ezzel kapcsolatban az 54/1992. (III. 21. sz.) kormányrendelet intézkedik, mely részletesen a 29-es sz. Magyar Közlönyben található. Kovács Imre, Tiszafüred: A Home Shopping Kft. csomagküldő szolgálat jó néhány kifogásolt termékének forgalmazását a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet megtiltotta - közte a diétás, bevci- natos főzőfazék, mert a kivitelé, mérete nem felel meg, ezenkívül a használhatóság, a tisztítás követelményeit sem elégíti ki. A KERMI felszólította a cég tulajdonosát - e rovatunkban nemrég meg is írtuk -, hogy a reklamációkat kötelesek a vételár és a felmerült költségek visszafizetésével orvosolni. (A Home Shopping Kft. címe: Budapest V., Váci utca 17. II. em. 2. Telefon: 118-3215.) nezer holdas határban kevesebb a hajnali vonattal csak tíz óra után ért volna fel Pestre, és nem tudta, mennyi időbe telik, amíg megtalálja kiszemelt munkahelyét, a Csatornázási Vállalatot. Végül a késő esti, Győrön át közlekedő postavonatot választotta, melyhez egy személykocsit is csatoltak. Visszatérve a kollégiumi szobába, Borsos kirakta holmiját a szekrényből. Az iskolában töltött hónapok alatt annyi ruhát vásárolt, hogy nem fért el a bőröndjében és a sporttáskájában, a portástól vett egy nagyalakú bevásárlószatyrot. Mielőtt elindult volna, még egyszer megfürdött, nem tudta, hogy mikor jut hozzá legközelebb. Poggyászát berakta a pályaudvar ruhatárába, csak a rádiós magnóját tartotta magánál. Előtte állt a hosszú délután, megebédelt a restiben, aztán sétára indult. Hosszan ácsorgóit a megyei könyvtár előtt, abban reménykedett, hogy Zsóka épp most látogatja meg ismerősét, de belátta, hogy reménytelenül várakozik. Megpróbálta felhívni az asszonyt, de a lakásban senki sem vette fel a kagylót. Elkerült a piac felé, de itt sem látta egykori kollégáit, az egész várost olyan üresnek találta, mint egy lebontásra ítélt, elhagyott házat. A pályaudvar előtti vegyesboltban kenyeret, felvágottat és üdítőitalt vásárolt az útra, majd próbaképpen felhívta Zsókát. Keresztes jelentkezett:- Tessék! Borsos a megdöbbenéstől dermedten nem akasztotta vissza a kagylót a horogra, az ügyvéd hangja felcsattant:- Tudom, hogy te vagy az! Ki fogom törni a nyakad, te szemét csirkefogó! A fiú lógni hagyta a telefont és kilépett a fülkéből. Hét körül járt, még több mint egy óra hiányzott az induláshoz, de a postavonat már benn állt az első vágányon, kis motoros targoncáról csomagokat dobáltak fel a vagonokba. Borsos beült a szerelvény végéhez csatolt személyszállító kocsiba; a kis kerek égők épp hogy pislákoltak, a gyenge fényben műszakból hazatérő vasutas kompániák kártyáztak, félrehúzódott tőlük, csomagját felrakta a poggyásztartóba. Bár a hosszú és feszült nap után elálmosodott, addig nem akart elaludni, amíg a vonat el nem indul. Halványan élt benne a remény, hogy Zsóka meghallotta férje kiabálását á telefonba, kitalálta, hogy ő akart elbúcsúzni tőle, és kinéz a pályaudvarra. Várakozásának a forgalmista sípszava vetett véget, a szerelvény meglódult. A kártyások már a következő állomáson leszálltak, Borsos magára maradt, evett néhány falatot, aztán hátradőlt és behunyta a szemét. El-elnyomta az álom, de a megállásoknál felriadt a megfeszülő és oldódó fékek csikorgására. Budapest felé közeledve Borsos kiment a WC-be, és a pumpálós csapnál megmosta az arcát, a hideg víztől kissé felélénkült. Bekapcsolta a rádiót: az éjféli híreket mondták, fél egy körül befutottak a Keleti pályaudvarra. A fiú megfogta a csomagjait, és elgémberedett tagokkal lekapaszkodott a lépcsőn. Bokája megduzzadt, nehezen indult el a kikopott betonjárdán. 74 Mintegy négyszáz féle termék között válogathatnak az érdeklődők a törökszentmiklósi természetpatikában, mely nemrég nyílt meg a Fáy-la- kótelep szomszédságában. A különféle gyógykozmetikumokon, gyógyfü- veken kívül a fogyókúrás termékek is megtalálhatók, és könyvek* szak- tanácsadás várja a betérőket. (Fotó: Mészáros) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné . C.. 11 i n .0 'D sí uuu :b ü u h sí <n s, íc n it n i, a j Egy gazdagyűlés margójára Karcag honatyái nem alkusznak
