Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-27 / 99. szám
1992. ÁPRILIS 27. Hazai körkép 3 Odaadták, ami nem volt az övék Mi van a kulisszák mögött? A Bongó vendégei voltunk Hogy is legyen? A segítő kislány mellett a producer, Fodor Imre; jobb szélen Antal Imre - még mintás ingben. (Folytatás az 1. oldalról) valójában nem derült ki, hogy kié az épület, rendelkezik-e vele (illetve egy részével) az önkormányzat vagy sem. Bonyolította a helyzetet a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet bejelentkezése is, mivelhogy az épület állami tulajdonnak számít. Ugyanakkor az ipartestület a mai napig az IKV-nak fizeti a bérleti díjat... Hogy is van ez? A közgyűlés nem szándéknyilatkozatot adott, hanem határozatot hozott. Arról, hogy az épület önkormányzati tulajdonú hányadát odaajándékozza. De van-e ott az önkormányzatnak tulajdona? (Az épület földszintjén a Fidesz irodái találhatók, így ez a rész eleve kiesik a számításokból.) Kié a székház? Amikor ennek a kérdésnek a nyomába eredtem, bizony elég nehéz volt tisztázni. De- mény György, a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet vezetője elmondta, hogy 1992 januárjában kérte ki a földhivataltól az épület tulajdoni lapját. Kiderült, hogy a tulajdonos a magyar állam, kezelője az IKV. A következő „állomás” a megyei vagyonátadó bizottság volt. Mert ha így igaz, ahogy azt a KVSZ-től megtudtam, akkor az önkormányzatnak kémié kellett volna a megyei vagyonátadó bizottságtól az ingatlan bizonyos hányadának az átadását önkormány(Folytatás az 1. oldalról) Az esemény rangját mutatja, hogy a falu népén kívül a szertartáson Molnár Mihály polgár- mester kíséretében részt vett Boros Lajos, a megyei közgyűlés elnöke és dr. Tóth Albert ország- gyűlési képviselő is. Az Andrási Lajos plébános celebrálta szentmise után, melynek szentírási részei az elvetett zati tulajdonba. Ez azonban a mai napig (1992. április 22.) nem történt meg. Akkor vajon minek az átadásáról határozott a közgyűlés? Annak az épületrésznek, amely még most sem az övé? Az önkormányzatnál kiderült, hogy jó hírekkel tudnak szolgálni. Ugyanis a vállalkozási iroda nemrég kapta meg a jegyzőtől a feladatot a szerződés megkötésére (ennek volt a határideje 1992. január 15.). Az ingatlant először társasházzá kell alakítani - most ezen dolgoznak éppen -, és utána a vállalkozási iroda köti a szerződést. Amikor ide eljutottunk, akkorra nekem már „rögeszmémmé” vált a tulajdoni lap. Mármint az, hogy a tulajdoni lap pillanatnyilag kit tüntet fel tulajdonosként. Kiderült, hogy azon még nincs változás, majd amikor a társasházzá alakítás megtörténik, akkor lehet kérni a megyei vagyonátadó bizottságtól, hogy az épület bizonyos részét adja át önkormányzati tulajdonba. Hát ennyi a történet. Különböző megjegyzésekkel. Például azzal, hogy jó volna, ha erről az ipartestület is tudott volna, mert január 15-e óta arra várnak, hogy végre kössön már szerződést velük valaki. Annál is inkább, mert azóta kifestették az irodáikat meg a folyosót. A kezelőt, az IKV-t (tudják, akinek a bérleti díjat fizetik) megmagról és a Megváltó feltámadásán keresztül az élet megújulásáról szóltak, a hosszan elnyúló tömeg kivonult a határba. A „legnagyobb templom”, az égboltozat alatt az ősi szokás szerint elhangzott a négy evangéliumi részlet, megtörtént a négy égtáj irányába az áldás, a föld egész teljességére kérve a Mindenható jóakaratát, majd a megszentelt búzakoszorúkkal kérték (ki tudja, hányadszor már!), hogy szüntessék meg a tetőbeázást. Az IKV meg is tette, de a tető azóta ugyanúgy beázik. Beázott hát a frissen festett folyosó is ... Az ipartestület azért „türelmetlen”, mert szeretne végre jó gazda módjára bánni az épülettel. Rendbe hozni, gondját viselni, az iparosok igazi otthonává tenni, de az ember csak akkor fektet be egy ingatlanba, ha tudja, hogy az övé . . . Ráadásul, ha az övék, minek fizessenek érte bérleti díjat? Ennél is érdekesebb az, hogy a közgyűlés határoz arról az ingatlanról (illetve annak hányadáról), amely még nem az övé. Jó, jó, mondhatjuk azt, hogy úgyis tudják, hogy majd kérni fogják, és úgy néz ki, hogy meg is kapják... de az akkor is sántít... Mint ahogy a szerződéskötés határideje is, amelyet január 15-ében jelöltek meg - és a mai napig nincs készen. Hallottam olyan véleményt is, hogy a közgyűlés ezt a határozatot jó szándékkal, segítőkészséggel hozta. Elhiszem, csakhogy a jó szándékot nem lehet paragrafusokra váltani, a tulajdoni lapon meg fikarcnyit se számít. Mert az ilyen jó szándékkal nem azt érik el, hogy az ember meg van győződve a segítőkészségükről; hanem azt, hogy elgondolkozik rajta, mennyit is ér egy közgyűlési határozat... P. É. felékesített kereszt és a magyar szentek képmásait hordozó zászlók alatt a körmenet visz- szaindult a templomba, ahol hálaadó Te Deum zárta az ünnepet. Az esemény részeként ezt követően megnyitották a helyi kul- túrotthonban rendezett, a kenyérsütésről szóló kiállítást, Ke- rekné Varjú Anna munkáját.- s Szombaton volt a Bongó „szupervetélkedője”, melyre az eddigi műsorok győztes csapatait hívták meg, hogy mérjék össze tudásukat. Hogyan is készül a népszerű műsor? Vajon folytatódik-e és hogyan? - erre voltam kíváncsi, amikor szombaton délután három órakor beültem a kamerapróbára. Ez tulajdonképpen főpróba volt, amikor már mindent úgy látunk, ahogyan az adásban lesz, azzal a különbséggel, hogy itt még a rendező, a producer, a műsorvezető - egyáltalán mindazok, akik készítik a műsort - beleszólnak a dolgok folyásába. Öt operatőrt számolhatunk meg, amikor kigyulladnak a fények és „bevilágosítják” a nézőteret, valamint a színpadot. Egy hátul dolgozik, hárman körbefogják kamerájukkal a színpadot. A negyedik operatőr valóságos gépezeten ül. Mögötte is ül valaki, aki egy kormánnyal irányítja a gépezetet, amely tetszés szerint föl- s leemeli az operatőrt kamerájával együtt. Az asztaloknál most „vakjátékosok” ülnek, vagyis egyetemisták, akik a szó szoros értelmében „eljátsszák” azt, hogy ők játékosok. Antal Imre pedig vezeti a műsort . . . Közben tanácsok, viták és kérdések. „Imre, az volna a jó, ha valahonnan innen néznéd a dolgot.,,” , , „Amikor a Zalatnay bejön és kihúzza a számot...” „Miki, ki engedi le a hintát?” „Hármas, nem tudsz közelebb menni?” (Ez az egyik operatőrnek szólt.)- Már élőadás-specialista vagyok - mondja Fodor Imre, producer, amikor leülünk beszélgetni.- Ez egy külön szakma. Ez az igazi televíziózás. Az egyidejűség.- Sokan reklamálják, hogy hová tűnt a Bongóból Rudiik Júlia.- Amikor a két csatorna kettévált, ő átkerült a kettesre. Akkor elváltunk, sajnos.- Úgy hallottam, hogy ezután másképp folytatódik majd a Bongó- Harmincnégy hónapja havi 70 percet csinálni - sok. Törekedni kell a változatosságra is. Amikor elkezdtük, még kevesebb volt a vetélkedő, de most már mindenki vetélkedőt csinál. így kénytelenek vagyunk formát váltani.- Elmarad hát a Bongóból a vetélkedő?- Egy pici lesz benne, az a fajtája, mikor a nézők betelefonálhatnak, mért azt nagyon szeretik. Egy-egy adásban egy-egy témát dolgozunk fel. Nézzük meg például a francia kultúrát! Mi van most Franciaországban a slágerlista élén? Azt lefordíttatjuk és elénekeltetjük. Jeleneteket adunk elő francia szerzők műveiből. Meghívjuk mondjuk Juliette Grecót. Szóval egy ilyen műsorban ízelítőt adunk a francia kultúrából, de nem didaktikusán, hanem közérthetően. Készíthetünk például egy Fényes Szabolcs- vagy Romhányi József-műsort. Tehát egy-egy olyan személyiség köré építjük fel, akinek jelentős szerepe van a szórakoztatásban. Délután elcsöndesedik a „színhely”, a négyes stúdió. Csak a takarító néni motozása hallatszik, ahogy fölmossa a színpadot, hogy az esti adásra ragyogjon. Aztán este kigyulladnak a fények. Az adás előtti pillanatokban érezhető feszültséget anekdotá- zással ütik el. Antal Imre vicceket mesél a közönségnek, csatlakozik hozzá a producer is. Aztán már adásban vagyunk. A képernyő előtt - a satisztika szerint - másfélkét millió néző. Itt bent izgalom, drukk. A szolnoki versenyző, Hof- gárt György csapata, sajnos, nem jut a döntőbe. De azért mindenki jól szórakozik, és a műsor végén vastapssal köszön el a Manhattan együttestől. - paulina Fotó: Mészáros János Moldova György: A félelem kapuja Búzaszentelés Mesterszálláson Lízing-importlízing-visszlízing Export-import finanszírozás, komplett lebonyolítás, hitelközvetítés Új helyen... Új lehetőségekkel ••• Új és régi partnereinknek... \ V.V.M. LÍZING Él S PÉNZÜGYI F tT. Címünk: 5000 Szolnok, Mészáros L. u. 15. Telefon: /56/ 32-394, 38-515 Telefax: /56/ 39-058 Gálaest a Tiszáért (Folytatás az 1. oldalról) Az együttes menedzsere, Takács Gábor sem ül persze ölbe tett kézzel, kezdeményezésére létrehozták a városban a néptáncszövetséget s a Tisza Tánc- együttes Alapítványt, amelyhez mára már egyre több vállalat, kft., intézmény, magángazdálkodó csatlakozott több-kevesebb összeggel. Köszönetképp a támogatóknak, s további adományok reményében, gálaestet adott az együttes szombaton a Városi Művelődési Központban. Az estet megelőzően délután is tartottak egy előadást, amelyben igazából az utánpótlás, a város gyermek néptánccsoportjai voltak a főszereplők. Mintegy háromszázkisdiák, aTallinn, aMá- tyás Király és a Szandaszőlősi Általános Iskola, valamint a művelődési központ néptánciskolájának ifjú tanulói mutatták meg, mennyit sajátítottak el eddig a magyar folklórkincsből. Az esti előadáson fergeteges sikert aratott a Tisza. Műsorukban bemutatták Tímár Sándor: Öt legényes című koreográfiáját, amellyel az együttes első sikerét aratta 46 évvel ezelőtt Gyulán, az országos fesztiválon. Ezt követte a Zalaegerszegen díjnyertes koreográfia, majd a műsor második részében a Tisza korábbi sikerszámai, többek között a kalocsai, az üveges, a palóc és a jászkun táncok arattak óriási tapsvihart. Nem kis vastaps kísérte azonban azt a bejelentést sem, amely azt adta tudomásunkra, hogy a Szolnok városi önkormányzat 100 ezer forinttal segíti a csoport munkáját. (Az együttest az AS- M Kft., az Új Néplap is támogatja. A szerk.) - tg - Nem, nincs szükségem rá. Borsos fel akart kelni, de Zsóka visszafogta.- Most már maradj nyugodtan. Ittak egy kortyot és átölelte a fiút;- Ó, ha úgy szerethettelek volna, ahogy csak én tudok szeretni.- És miért nem szerettél úgy?- Én nem hagyhatom el magam, nevetséges volna. De ugye „imádsz"?! Éjfél után surrantak ki a házból. Zsóka átengedte a volánt, fejét a fiú vállának támasztotta.- Hívj fel, mikor elutazol, megpróbálok lejönni hozzád. * Borsos már reggel nyolc óra előtt bement az iskolába és megkereste Kunt. Attól tartott, hogy Keresztes valamilyen módon már akcióba lépett ellene, megnyugodva látta, hogy az igazgatóhelyettes közömbös arccal néz fel a kopogására;- Mi van? Történt valami? Borsos letette az asztalra anyja halotti levelét, Kun átfutotta;- Őszinte részvétem, öregem, és most mihez kezdesz? A fiú megpróbálta álcázni valódi szándékait, úgy gondolta: Keresztes megtudhatja Kuntól, hogy ő Budapestre készül:- Hazamegyek Kerkahidasra.- Mit csinálsz ott?- Egy kisállattenyésztő ajánlott munkát, most nutriákkal foglalkozik. Ha otthon leszek, megpróbálom helyrehozni a régi házunkat, és hazahozom a testvéreimet.- Nagyon szép tőled. Mit tehetek érted?- Azt szeretném kérni, hogy engedjenek el az iskolából.- Mennyi időre? Évhalasztást akarsz?- Nem, végleg kijelentkeznék. Ha lehet, még ma szeretnék elmenni. Kun érezhetőleg megkönnyebbült a bejelentéstől.- Hát akkor nem tartóztatlak, sok szerencsét! Gondolom, most nem vet fel a pénz, megpróbálok segíteni. Az igazgatóhelyettes kiszólt a titkárnőjének, hogy utaljon ki Borsosnak ötszáz forint segélyt, és indítsa el a kilépéssel kapcsolatos procedúrát. A fiú leadta a könyveit, a személyes használatra kapott eszközöket és szerszámokat, majd a kollégiumban is leszámolt. Dél körül járt, mikor megkapta a papírokat. Kiment a pályaudvarra és a menetrendi táblázatok előtt állva próbálta megtervezni a következő napját. Éjszaka még aludhatott volna a régi helyén, de 73
