Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-25 / 98. szám
,,Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne" Az újrakezdés gyötrelmei Jó ideje gondolatban már egy születésnapi beszélgetésre készülődtem Simon Ferenc szobrászművésszel. Méghozzá nem is kis csevegésre, hiszen hetven év, az mégiscsak hetven év, ráadásul egy olyan században, amelyben világháborúk pusztítottak, társadalmi rendElképzeltem, hogy újra elmerengünk a dunántúli kisváros, Tapolca természeti csodáin, ahol bár több évtizedes különbséggel, együtt töltöttük gyermekéveinket. Még megvan a kis tó, amelyben szitával, s mindenféle más alkalmatossággal a fürge kishalra, a csetrire vadásztunk, s az utca végén mintha csak karnyújtásnyira kékellene ma is a Csobánc bazaltkupolája, rajta a várromokkal. Az Európa-hírű Tavas-barlang még ma is vonzza a turisták ezreit, bár tavasnak a bányászat miatt már aligha mondható. De az ember keze megváltoztatta a város arculatát is. Amennyivel komfortosabbak lettek a lakások, annyival csúnyább a városi összkép, akárcsak sok más település, Tapolca is elveszítette egyéni arculatát. Mégis mind a ketten vissza-visszajárunk, emlékeket keresünk, s utána a szolnoki Művésztelepen egy csésze kávé mellett szinte egymás szavába vágva idézzük, milyen volt régen a malom, hogyan mostak az akkor még kristálytiszta patakban az asszonyok, milyen volt az élet a Simon nagymama házában, stb. Simon Ferenc két évvel ezelőtt egy szerek omlottak össze itt Európa közepén. S mindez így vagy úgy, rányomja bélyegét az egyéni sorsra, a szobrászsorsra meg különösen, hiszen egy művészember érzékenyebb kell hogy legyen az öt körülvevő világra, mint az átlagember. ció. Az egykori, bár ma már egyre fogyó játszótársakat egyáltalán nem lepte meg, hogy a hajdani Budapestről le-le- ránduló fiúból szobrász lett. Édesapjától, aki állandóan fúrt-faragott, többek között kézügyességet örökölt, számára egy kavics természetformálta alakja megváltoztatta a kavics mivoltát. Még egészen fiatal korában országos pályázatot nyert egy olyan maga fabrikálta szerkezettel, amivel nem bírtak a biciklitolvajok. Ez a szüntelen újító, alkotó kedv „köszönt vissza’ ’ a tavaly Rüssels- heimben felállított Hydromobillal, amely nemcsak köztéri alkotás, hanem egy olyan speciálisan kialakított szökőkút, amely többek között a víz állandan változó játékát mutatja be. A két találmány között persze hosszú és göröngyös volt a megtett út. Simon Ferenc a D. világháború miatt csak későn kezdhette meg főiskolai tanulmányait. 1956-ot mutatta a naptár, amikor mestereitől, Mikus Sándortól, Beck Andrástól és Szabó Ivántól friss diplomával elköszönt a főiskolán, majd később tanulmányi utakat tett Európa számos országában, de Görögországba gyakran visz- szajárt. Egy szobrász számára Görögország amúgy is kincsesbánya, s aki ismeri Simon Ferenc munkáit, sejtheti, hogy számára mennyit jelent a klasszikus művészet. Hiszen szobrai mentesek mindenféle divatáramlattól, klasszikus, szép formájú alkotásai az „iskolázatlan szemeket” is gyönyörködtetik. „Ahogy múlnak a munkában eltöltött évek, évtizedek, egyre több művészi próbálkozásra nyílik módom visszatekinteni. E sokrétű tevékenység láttán mégis nyugodtan kimondhatom, hogy az ember volt az, ami igazán érdekelt. Az ember és világa” - írta jó tíz évvel ezelőtt egy kiállítása katalógusában. Majd így összegezte ars poeticának is beillő vallomását: „Azt tapasztaltam, hogy ha észrevétlenül is, az EMBER mindenütt jelen van, érez, gondolkodik, munkálkodik. Jelenlétével alakítja azt a világot, amiért érdemes élni. Ézért csinálok szobrot. Ez az én hozzájárulásom, egyéni erőfeszítésem a nagy egészhez.” S készültek is szép számmal a szobrok. Néha jutott belőle közterekre, épületekre is. Simon Ferenc bár elismeri, hogy kénytelen volt kisebb kompromisszumokat is kötni, de igyekezett mindig a saját elvárásai, igényei szerint alkotni. így aztán nem csoda, hogy riem volt elkényeztetett művésze az elmúlt Simon Ferenc: „A tűz mindent elpusztított” rakoncátlan szikra, s lángba borította a műtermet. Simon Ferenc kisebb külső sérüléseket is szenvedett, de mi ez ahhoz a kárhoz képest, amit a lelkében okozott a félelmetes mohóságú tűz, amely szinte egész élete munkáját felfalta. A kellemesnek ígérkező leendő születésnapi beszélgetés helyett így nagyon is prózai, szomorú tényeket veszünk számba. S hogy elképesztő za- vartságomat feloldjam, cigarettára gyújtanék. S mielőtt visszaszívnám az egész mondatot, kissé derült választ kapok: „Azok után, ami történt, egy cigaretta- füst már igazán nem zavar. ” Ta- lán még jól is jött ez a kis intermezzo, hiszen utána könnyebb a „tárgyra” térni.- Minden, minden elpusztult, ami nem vasból készült - jegyzi meg keserűen -, a rajzaim, a gyerekkori zsengéktől a legújabb vázlatokig, elégtek a könyveim, kis híján a diplomám is, a diáim, a képeim, tönkrementek a szerszámaim, a plasztilin vázlatok felolvadva csorogtak le a polcról, valósággal szétrobbantak a gipszszobrok, szétfolyt az ólom, a diófa Harangtorony, amelyen fél évig dolgoztam, ugyancsak használhatatlan . . . A fájdalmas felsorolást négy kismacska szakítja félbe, akik mindenáron fel akarnak kapaszkodni gazdájuk ölébe.- Ezek is segítenek most az újrakezdésben - mondja. - Hiszen bármennyire is nehéz, szinte a nulláról kell kezdenem újra az életem. S itt van körülöttem ez a négy induló élet, itt a tavasz, újra születik a természet. Szerencsére a kezem, a szemem lassan kész a munkára, s a fejemben legalább két életre való terv, elképzelés van. Csak nem tudom, mennyi időm lesz rá... Kívánjuk, hogy elég idő legyen rá! Tál Gizella Fotó: Mészáros János Az Embervirágot az mentette meg, hogy jelenleg még Németországban van nagysikerű kiállítással tért vissza gyermekkora színhelyére, megmutatta, mi minden történt vele azóta, hogy emlékké lényegült át a sok-sok tapolcai vakáEzt a bűbájos kislányfejet ezután már csak képen láthatjuk A Hydromobilt egy évvel ezelőtt avatták fel Rüsselsheimben évtizedeknek. Egyszer elmesélte, hogy amikor a gyerekeinek igazolást kellett vinni az iskolai menzához, a pedagógusok egyszerűen nem akarták elhinni, hogy az édesapának nincsen semmi jövedelme. Az elmúlt két esztendő nem kis sikerekkel megpróbálta kárpótolni Simon Ferencet. A Hydromobil avatása után nagy sikerű kiállítása is nyílt Rüsselsheimben, s mint elmondta, hasonló ünneplésben itthon eddig még sohasem volt része. S amikor már-már úgy tűnt, elkezdődik egy sikersorozat, mint derült égből a villámcsapás, idén március közepén hegesztés közben elszabadult egy
