Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-22 / 95. szám

1992. ÁPRILIS 22. Gazdasági tájoló 3 Az NM Rt. még érdekelt a GITR-ben - A martfűi gyár adottságai kiválóak a fejlesztésre A mezőgazdaság félelmei alaptalanok BESZÉLGETÉS KOLLÁR LAJOSSAL A NÖVÉNYOLAJGYÁRTÁS JÖVŐJÉRŐL Nemrégiben a Ferruzzi multinacionális csoport Cereol ne­vű holdingja megvásárolta a Növényolaj-ipari és Mosószer- gyártó Rt.-t (a korábbi NMV január elseje óta működik társasági formában). A magyar gadasági sajtó annak idején adott hírt az olajos magvakat termelő - az olajgyárak megvé­telében sokáig maguk is bizakodó - hazai mezőgazdasági üzemek félelmeiről: az NM Rt. százszázalékos külföldi tulaj­donba adásával a Vagyonügynökség és a mezőgazdasági kor­mányzat vert helyzetbe hozta a magyar gazdaságokat: „A számos európai országban érdekeltségekkel rendelkező Ce­reol ezentúl majd külföldről hozza be a növényolajok alap­anyagát. Miért is ne tenné, hisz a jelentős állami ártámogatást élvező nyugati gazdáktól olcsóbban vásárolhat” - hangzottak a félelmek. - „Beválnak-e a magtermelők borús jóslatai?” - tettük fel az Új Néplap első kérdését Kollár Lajos vezér- igazgatónak az NM Rt. privatizációja után várható változá­sokról folytatott beszélgetés során. Kislexikon- A mezőgazdasági üzemek félelmei alaptalanok. Nemcsak azért, mert a Ferruzzi szerződés­ben vállalta, hogy az elmúlt há­rom év átlagának megfelelő mennyiségben termeltet Ma­gyarországon alapanyagot. Vé­leményem szerint a Cereol nem is gondolkodhat alapanyagim­porton, mert olyan olcsó magot, amely kibírja az alacsony térfo­gatsúlyú termény idefuvarozta- tásának. majd a késztermékek, az olaj és a darák külföldre szál­lításának költségeit, a világon sehol nem talál. Ez nem elméleti feltevés: az NMV 1989, üzemei rekonstrukciójának befejezése óta rendszeresen kereste, hogyan lehetne gazdaságosan magot im­portálni és a belőle nyert termé­ket exportálni. Nem találtunk megoldást, így - mivel 940 ezer tonnás névleges kapacitásunk kitöltéséhez itthon nem termel­tek elég alapanyagot - másfél­két hónapos nyári karbantartá­sokra rendezkedtünk be, és az sem volt kivételes eset, amikor az első napraforgó-szállítmá­nyok beérkezése előtt, mert a repce már elfogyott, két hetet is álltak a gyárak. Egy jól szerve­zett vállalat ilyet nem engedhet meg magának. A Cereolnak is az az érdeke, hogy új, itteni üzemeit kihasználja - márpedig ha gazda­ságos alapanyagimport nem lé­tezik, csak a magyar mezőgazda­ságra építhet...- A mezőgazdasági termelők gyanakvását azonban mintha igazolni látszana, hogy az idei felvásárlási árakat az NM Rt. je­lentősen csökkentette...- Csak hát ez nem a privatizá­ció következménye, döntésün­ket korábban hoztuk, és utólag azt mondom, már tavaly így kel­lett volna dönteni. Mi azonban bíztunk benne, hogy az 1990 au­gusztusában 10 százalékos ex­portszubvenció (ez korábban 20 százalékos, előtte pedig még 32 százalékos is volt) emelését sike­rül elérnünk, reménykedtünk egy jelentősebb forintleértéke­lésben és a világpiaci árak növe­kedésében, kamatok (vállala­tunk, mivel igen kis forgóalappal gazdálkodik, igencsak rászorul a hitelekre) mérséklődésében. Ezek a várakozások akkor nem tűntek irreálisnak, ezért - bár nyilvánvaló volt, hogy a tonnán­ként 14 ezer forintos alapanyag­ból összességében csak veszte­ségesen exportálhatjuk az olajat - nem akartunk kapkodni és egy áremeléssel elrontani a mező- gazdasági termelőkkel kiépített jó együttműködésünket. Csak hát reményeinkből semmi nem jött be, és 1991 -ben a vállalatnak 1,6 milliárd forint vesztesége volt az olajexporton, és ebből a szubvenció csupán 700 milliót „fedett le”. Csak a már végképp tarthatatlannak bizonyult felvá­sárlási árak tonnánként 2000 fo­rintos csökkentése maradt meg­oldásként . . . Megjegyzem, 1992-ben is veszteséges lesz a nyersolajexport, hiszen az év el­ső nyolc hónapjában a tavaly fel­vásárolt magot dolgozzuk fel, és ezt exportáljuk. („Mellesleg” ennek a 14 ezer forintos magnak a tárolási és kamatköltségekkel megnövelt ára 18.300 forint.)- Mi az oka a nyersnövény- olaj-export gazdaságtalanságá- nak?- Az olajtermelésnnek csak egy harmadát képes „felvenni” a hazai piac, ráadásul a legutóbbi időszakban a volt szocialista or­szágok fizetőképtelensége miatt mind termékünket kell távolabb eladni. A 200 ezer tonna körüli kivitelből az utóbbi időben már több mint 110 ezer tonnát kellett - jugoszláviai kikötőkből - távoli országokba szállítani. Ez volt igen ráfizetéses. Az utóbbi tíz év közül háromban képződött a ki­vitelen nyeresége az NMV-nek, más esztendőkben mindig vesz­teség vagy nullszaldó körüli volt az eredmény ... Beszámítva az akkori, minden erővel exportra ösztönző gazdaságpolitika által juttatott jelentős szubvenciókat is.- A privatizációval mi válto­zik ezen a , fronton' ’?- Néhány éven belül - hogy ez a válság egy, kettő vagy három esztendőt jelent-e, nem tudom megmondani - az értékesítési irányok változására nem számít­hatunk. A hazai fogyasztás nem növekedhet olyan gyorsan, ami a kivitel jelentősebb csökkentésé­re alkalmat adhatna. A termék- szerkezet átalakítása, a több nye­reséggel értékesíthető finomí­tott, palackokba vagy hordóba kiszerelt olaj termelésének nö­vekedése pedig csak igen költsé­ges beruházások után várható.- Térjünk vissza a mezőgaz­dasági termeléshez, pontosab­ban a termeltetéshez. Az NMV „épített” a ma már többségük­ben társasági formában működő termelést integráló rend­szerekre. Az NM Rt. megőrzi-e ezeket a kapcsolatokat, vagy ma­ga kívánja kezébe venni a vétő­mé gellát ást, a technológia bizto­sítását, a raktározást stb.?- A vállalat nem rendelkezik ma sem olyan apparátussal, ame­lyik a szerződéskötéstől a gyári szállítás diszponálásáig adódó feladatokat mind és minden me­zőgazdasági partnerünk eseté­ben meg tudná oldani. (Persze aki úgy kívánja, azzal már hosszú ideje direkt is szerző­dünk.) Éppen ezért 1992-őt is a volt rendszerekkel, téeszkerek- kel együttműködve indítottuk.- Es az új tulajdonos később nem törekszik majd egy saját ap­parátus kiépítésére?- Erre most nem tudok vála­szolni. Amelyik olcsóbb, az lesz a jó megoldás. Én ma nem látom szükségét, hogy a munka- megosztáson változtassunk - persze a magyar mezőgazdaság és ezen belül a rendszerek szere­pe változik. Sok múlik azon, hogy találják meg az átalakuló mezőgazdaságban a helyüket. Ha megmaradnak a rendszerek - és szerintem ez történik majd -, akkor üzleti tárgyalások döntik majd el kapcsolatainkat. Mint ahogy így lesz a most alakuló társaságokkal is.- Önök egy Jász-Nagykun- Szolnok megyei rendszer egyik fő részvényesei. Továbbra is megőrzik itt érdekeltségüket?- A GITR-rel való együttmű­ködésünk eddig eredményes volt, jelenleg nem látom okát, hogy változtassunk a társaság­ban meglévő tulajdonosi érde­keltségünkön.- Az NM Rt. privatizációjáról szóló híradásokban sok milliárd forintos beruházásokról, ezzel párhuzamosan jelentős létszám­leépítésekről hallottunk. Miként érintik ezek a társaság martfűi gyárát?- Konkrétumokról nem tudok beszámolni, hisz az új tulajdono­sok most mérik fel a vállalat gyá­rainak műszaki, technológiai helyzetét, azt, hogy hol a leg-ész- szerűbb fejlesztésre vállalkozni. Mindenesetre Martfű minden­képpen előkelő helyet foglal el, hisz a racionális, gazdaságos fej­lesztésre ott megvannak az adottságok. Elsősorban az étolaj kiszerelését, palackozását, illet­ve „hordozását’ ’ kell megoldani, ehhez egy épület rendelkezésre áll. Csak a kiszerelőüzem műkö­dése után használható ki teljesen a martfűi 40 ezer tonnás finomí­tó: vasúti tartályokban ugyanis ennyi étolajat már nem lehet el­adni. Az üzem befejezése azon­ban az idén nem várható ... A privatizációs tárgyalások során a koncepció már kialakult, az egész vállalatnál öt év alatt 4-5 milliárd forintot kíván beruházni az új tulajdonos. De az üteme­zésről még nem született döntés.- Negyvenszázalékos vállala­ti létszámleépítésről is szóltak a hírek. ..- Ezt a kérdést a lehető leghu- mánusabban igyekszünk kezel­ni. Nyilvánvaló, hogy a fejlesz­tések, a létszámcsökkentésekkel párhuzamosan munkaerőt szív­nak fel. A szükséges „új embe­rek” a meglévő üzemekben csak kevésbé hatékonyan foglalkoz­tatottak közül kerülhetnek ki, ha képesek az új feladatokat megol­dani. A mostani háromezer fős létszám szerintem nem csökken, de az nagyon is elképzelhető, hogy például az újonnan kiépülő kereskedelmi hálózatba, teszem azt a jelenleg fölös számban fog­lalkoztatott anyagmozgatók kö­zül nem találunk majd embert. Veszünk tehát fel embereket, és olyan is lesz, akitől megválunk. Az átképzéseknek azonban min­denképp nagy szerepet kívánunk juttatni. V. Szász József Közgazdász vándorgyűlés Július elsejétől harmadikáig Pécsett tartja meg a harminca­dik közgazdász vándorgyűlést a Magyar Közgadasági Társa­ság. A rendezvénysorozat - melynek fő szponzora a Gene­ral Motors Hungary és a Buda­pest Bank Rt. lesz - a tervek szerint öt szekcióban dolgozik majd. Az elsőben a reálfolyamato­kat: a mezőgazdaság szerepét és teljesítményeit, a termék­szerkezet-váltás realitásait, a magánszektor működésének feltételeit, a tercier szektor helyzetét, a foglalkoztatás ne­hézségeit elemzik a résztve­vők, a másodikban pénzügyi folyamatok gazdasági hatását: a külső egyensúlyhiány és a restruktív pénzügyi politika gondjait, az infláció kérdéseit, a tőkepiac fejlesztésének idő­szerű kérdéseit vitatják meg a közgazdák. A harmadik szekcióban kül­gazdasági problémákra, az EK- val kötött társulási szerződés hatásaira, a volt szovjet régió államaival való együttműkö­désre, árfolyam-politika és a konvertibilitás szerepére kon­centrálnak. A negyedik szekció prog­ramját vállalati gazdálkodási, az ötödikét pedig munkaerő­piaci témakörök töltik ki. A szervezők mérlegelik egy hatodik, az önkormányzati gazdálkodás kérdéseköreit fel­ölelő szekció életre hívását is. G GDP (Gross Domestic Product): bruttó hazai ter­mék. Egy meghatározott idő­szak - általában egy év - alatt létrehozott termékek és szol­gáltatások összessége, ame­lyek a gazdaságban végső fel- használásra kerülnek. A sta­tisztika szerint értéke hazánk­ban tavaly közel 4 százalékkal csökkent. goodwill: amerikai erede­tű reklámkifejezés. Az az esz­mei érték, amelyet egy üzleti vállalkozás hírneve, ismertsé­ge, hitelképessége, vevőköre, piaci helyzete stb. jelent. A vállalat eladása esetén a good­will értéknövelő tényező. H határidős művelet: (= forward ügyelet) áruk árválto­zási kockázatának, devizák árfolyam-kockázatának, illet­ve értékpapírok kamatláb- kockázatának kezelésére ki­alakult ügylet, ahol az árra, volumenre, minőségre törté­nő megállapodás a jelenben történik, az ügylet lebonyolí­tása azonban a jövőben esedé­kes. hitelképesség: (= bonitás) az adós minősítése a hitelezők körében annak alapján, hogy esedékes fizetési kötelezettsé­geinek mennyire tud eleget tenni. hivatalos jegyzés: a hiva­talos kereskedelemben rész­vevő cégek árfolyamjegyzé­se. E kereskedelemben csak olyan értékpapírok vehetnek részt, amelyek megfelelnek a tőzsdei követelményeknek. holdingtársaság: va­gyonkezelő szervezet. hozam: a befektetett tőké­ből származó adózott nyere­ség és a befektetett összeg ará­nya, százalékban. I idegen tőke: egy vállalko­zás adóssága, a felvett pénzhi­telek összessége. IMF (International Mo­netary Fund): Nemzetközi Valuta Alap. Az általa folyó­sított hitelek felvétele szigorú pénzügyi, monetáris változta­tásokhoz kötött és rendszerint e hitelek a fizetési mérleg hi­ányának megszüntetését cé­lozzák az adott országban. intézményi befektető: hi­vatásszerűen és rendszeresen nagy mennyiségben értékpa­pírokat vásárló (nem magán- személy) pl. biztosí­tótársaságok, nyugdíjalapok, befektetési alapok. intézvény: az idegen váltó neve, amíg a címzett (vagyis a váltó adósa) el nem fogadta. Attól kezdve elfogadványnak nevezik. A Gazdasági tájoló a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezetének közreműködésével készül. Szerkeszti: V. Szász József Moldova György: A félelem kapuja- Tegye össze a kezét! Az őr bilincset rakott fel rá, Martin tudta, hogy ez a megtorlás az engedetlenségéért. Háta és melle feltehetőleg a meleg víztől hirtelen viszketni kezdett, nem vakaródzott, csak összehúzta magát, és megpróbálta bőrét a ruha belsejében dörzsölni.- Mi van? Tetves? - kérdezte az őr, nekilökte Martint a fürdő falának, majd támadásra számítva, magasba emelte a gumibotját. Martin elfordult, nem vette fel a provokációt. - Induljon. Az előírások szerint a fogoly ment elől, az őr egy-egy kurta parancsszóval terelte a felfelé vezető lépcsőn. Ahogy a földszintre értek, Martint megcsapta a kereszthuzat, összeborzongott, önkéntelenül felgyorsította volna a lépteit, de az őr visszatartotta, és menet közben is félre-félreállította, ha egy rendőrtiszt jött velük szemben. A taszigálástól csuklóján szorosabbra záródott a bilincs, és fájdalmasan vágódott bele a bőrébe. A párnázott ajtóktól és a folyosóra kirakott növényekből Martin arra következtetett, hogy a magasabb beosztású parancsnokok irodái elé értek. A folyosó végén átvette egy másik őr.- Álljon a sarokba. Forduljon a fal felé. Nem tudta, mennyi ideje várakozott már, mikor utasították, hogy lépjen elő. Levették a bilincsét, és kinyitották előtte egy iroda ajtaját; bent Osváth ült az asztal mögött.- Üdvözlöm, szakállt növesztett?- Valamivel el kellett tölteni az időt.- Nagyon jól áll. Én is szerettem volna, csak sajnos tiltja a szabályzat - legalábbis egyelőre. Kér egy kávét vagy inkább teát?- Ha lehetne, egy kávét. Osváth felkelt, és átszólt a másik szobába:- Van kávé?-Van. A százados egy csészét tett elé:- Parancsoljon, a minőségért nem felelek. Martin felhajtotta a kávét, ahogy teste fokozatosan átmelegedett, bőre újra viszketni kezdett, idegesen végigdörzsölte magát:- Kiszáradt a bőröm.- Kevesen bírják a börtönéletet. Lehet, hogy valamilyen allergiát is összeszedett. Martin letette a csészét:- Köszönöm a kávét. Megtudhatnám, hogy tulajdonképpen mi történt velem? 65

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom