Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-18 / 93. szám
1992. ÁPRILIS 18. 7 Riport Leánykollégium Jászdózsán. Az önkormány zat finanszírozásában a gazdasszonyképző iskolának leánykollégiumot építenek. A jászárokszállási Jász-Mozaik Kft. tervezésében és kivitelezésében augusztus 20-ára szeretnék átadni, hogy szeptemberben már birtokba vegyék az ifjú gazdasszo- nyok. Fotó: T. Z. A népjóléti miniszter bizakodó Nem igaz, hogy a kórházak működésképtelenek A Kereszténydemokrata Néppárt vendégeként a múltkoriban megyénkben járt dr. Surján László népjóléti miniszter, akit az egészségügy aktuális problémáiról kérdeztünk.- Egyetért velem abban, hogy az egészségügy is a válságágazatok közé tartozik?- A forrongó, átalakuló területek közé tartozik. Ha úgy fogjuk meg, hogy a válság megoldhatatlanságot, reménytelenséget jelent, akkor nagyon remélem, hogy nem tartozik a válságága- zatokkoz. Az biztos, hogy a lakosság érdemben nem terhelhető újabb egészségügyi kiadásokkal. Es erkölcsi joga sincs az egészségügynek addig újabb és újabb áldozatvállalásra kérni a lakosságot, amíg nem tudja világosan dokumentálni, hogy minden egyes forintot optimálisan használ fel. „Mindent jól csinálok?”- A pazarlás sokszor az elavult rendszerből is következik.- Ezért 1990 óta küldünk ki szakembereket nemzetközi oktatási központokba tanulni, itthon pedig nemzetközi oktatókkal tanfolyamokat szervezünk. Magyarországon ugyanis az úgynevezett kórházmenedzsment-kul- túra rrfég nem született meg. Ezt a kultúrát létre kell hozni. Van egy, a kanadai kormány által fizetett szakértőnk, aki egy kórház menedzselését elvállalta - meglehetősen pozitív eredménnyel -, és előkészít egy folyamatos oktatási rendszert szakemberképzésre. Ugyanakkor az egészségügyben nem lehet a pénzügyi gazdaságosság az egyetlen kritérium, mert itt emberekről van szó, akiket meg kell gyógyítani. És a gyógyítás nem függhet a hasznosságtól. Ember és ember között nem lehet válogatni; hogy a húszéves beteg féregnyúlványát kiveszem, a hetvenévesét meg nem, mert már fölösleges. Szükség van a szakma betegcentrikus fejlődésére is. Az orvosok éveken keresztül eleve elutasítottak minden olyan gondolatot, amely valamiképpen a hatékonyságra utalt, mondván, hogy ez orvosi dolog, nem lehet beleszólni. Ma már a szakma is, ha őszinte önmagához, fölveti a kérdést; vajon mindent jól csinálok? Amikor tegnapról mára megismétlem a vizsgálatokat, és nem gondolkodom eleget, és nem analizálom a helyzetet; akkor volt értelme ennek á*vtzsgá- latnak? Vagy még gyorsan bárom tablettával többet adok, hogy abszolút biztos legyek a dologban. Ez a túladagolás. Többet ártunk vele a betegnek, mint használunk. Nem lopják az egészségügy pénzét- Az egészségügy nem azért van ilyen helyzetben, mert pazarlás folyik, hanem mert évtizedek óta alulfinanszírozott. És nekem mint állampolgárnak jogom van kérni, hogy azért a pénzért, amelyet levonnak tőlem, oldják meg a gondokat.- Igen, azért á pénzért, és nem többért!- Azt a pénzt, amelyet befizetünk, az egészségügyre fordítják?- Teljes mértékben. Én nem találtam semmi nyomát annak, még az elődöm idejében se, hogy ezt a pénzt „lopták” volna.- De korábban előfordult, hogy a társadalombiztosítás pénzét lakáskötvényekbe fektették.- A társadalombiztosításnak volt maradéka, és abból valóban vettek lakáskötvényeket. Szerintem ez hibás akció volt. Hozzá kell tennem, hogy ha a társadalombiztosításnak a becsületes költségvetés mellett van maradéka, azt köteles jól befektetni.- És most nincs ilyen akció?- Nincs. Sajnos nincs maradék. Ma, a nagy kárpótlások világában képviselőtársaimmal együtt fölléptünk azzal az igénnyel, hogy a lakosságot is kárpótolni kell. Ezért hoztuk tavaly azt a törvénymódosítást, hogy az állam három éven belül 300 milliárdnyi vagyont adjon át a társadalombiztosításnak. Ez a két- ezermilliárdra becsült állami vagyon 15 százaléka! Ennek a hozamából rendbehozzuk a régi nyugdíjakat, meg az újakat is, ha lehet, és befektetünk az egészségügybe.- A pazarlásra visszatérve, azért van a kórházigazgató, azért vannak a vezetők, a főnökök, hogy ezt oldják meg! - Pontosan ez a reform lényege, rákényszeríteni a kórházakat, hogy ezen gondolkozzanak. De ha például valakinek az a mániája, hogy táppénzen akar kapálni a kiskertjében, akkor ez lopás. Előfordul?- Ma már nagyon kevésszer.- A kollégáim nem ezt mondják.- Ma már nem mernek az emberek táppénzre menni.- Sajnos, a számok nem ezt mutatják, évek óta folyamatosan emelkedik a táppénzes napok száma.- Mert rossz a lakosság egészségi állapota. Hazugságdömping- A körzeti orvosok arról panaszkodnak, hogy kikényszerítik a táppénzt. Pedig a betegnek is mindent meg kell tennie a gyógyulása érdekében. Ha neki ágynyugalomra van szüksége, és kapál - ma nincs igazi eszközrendszer ennek a rendezésére, mert nincsenek megfogalmazva a beteg jogai és kötelezettségei. Ez egy készülő egészségügyi törvényben benne lesz. Szóval a táppénznél is sok pénz kifolyik, meg a gyógyszereknél is, mert van egy olyan embertípus, aki altatóval alszik, aztán kávéval ébred, és utána megint altatóval fekszik le.- Ebben nagy szerepe van a környezetének.- Mindegy, de ez árt az egészségének. Tehát el kellene mondani neki, hogy ez nem jó, az orvosnak is pótolni kell a tudáshiányát. Ugyanakkor nem szeretnénk egy olyan egészségügyet, amelyben az orvos arra gondol receptírás közben, hogy ez mibe kerül a társadalombiztosításnak. Mert ő arra gondoljon, hogy ezt a beteget a lehető legjobban, leggyorsabban meggyógyítsa.- Az alapellátást felhozzák, a kórházak viszont egyre jobban elszegényednek. Vesekőműtét közben elromlik a röntgengép, a beteg nyitott hasa fölött eltörik az egyetlenegy eszköz ...- Éz előfordult?- Persze, hogy előfordult.- Hát ez pechsorozat. A helyzet azért messzemenően nem ennyire tragikus. Nem kétséges, hogy van egy lerobbant műszerpark. Az elmúlt két évben olyan sok röntgen- és ultrahangkészüléket hoztunk be az országba, amennyit korábban elképzelni nem lehetett. Tehát itt egy olyan fokú hazugságdömping van . ..- Tehát ez nem igaz?- . . . hogy a kórházak működésképtelenek, hogy egyáltalán nincs fejlődés! Éz az egészségügy az elmúlt időszakban azért megcsinálta a szívtranszplantációt, és tömegével vezette be a kőzúzó készülékeket, az ultrahangos vesekőműtéteket. Tehát azt hazudni, hogy itt nincs előrehaladás - amikor az egészségügy költségvetése az eredeti 48 milliárdról 110 milliárdra ment föl, miközben az országos költségvetés lejjebb ment -, ez egyszerűen a tények nem ismerete. Paulina Éva Húsvéti készülődés A húsvét úgynevezett mozgó ünnep, azaz nem mindig ugyanarra az időpontra esik. Még 325-ben kimondta egy zsinat, hogy ez a keresztyén ünnep évenként a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap lesz. Tudom, kissé száraznak tűnik a fenti gondolatvitel, de ez a tény, hiszen ekkor ér véget a nagyböjt. Egykoron, az ötvenes évek elején szigorú munkanapnak számított, sőt arra is emlékszem, hogy még iskolába is menni kellett. Később a megtűrt ünnepek közé sorolták, most pedig a piros betűs napok közül az egyik legnagyobb. Vajon különböző tájak, községek, falvak, városok más-másmilyen emberei miképpen készülnek eme locsolkodós, hímes tojásos eseményre? Kinek ünnep, kinek munkanap Három László és felesége Zagy- varékason elmondhatja magáról azt, amit kevesen a megyében: egy balett-táncosnő szülei. Edina, a lányuk, a Pécsi Balett tagja, és több hónapos párizsi szerződése után ismét itthon lép fel. Noha a jeles rózsavizes napig még aludni kell párat, a ház földszintjén egymásra rakott székek, asztalok bizonyítják, már készülnek erre a napra.- Itt, a földszinten fogok teríteni - mondja a feleség -, mert minden bizonnyal jó néhány vendég érkezik. Főleg a rokonság, de az ismerősök, szomszédok is. Mifelénk az a divat, hogy a betérők legfrisseb- bike már hét körül kopog, és az utolsók kettő körül toppannak be.- Vers?- Ahogy a korábbi évekről emlékezem, lesz mindenféle.- Edina?- Várjuk, de aligha jön, hiszen ők ünnepek idején mindig dolgoznak, szórakoztatnak. A családnál maradva az még ideillik, hogy a férjem is műszakban lesz a MAV-nál. Robogunk tovább, és megnézzük, vajon egy polgármesternő miképpen készül erre a dátumra. Nagyné dr. Szelmák Erika Újszász első számú, választott vezetője.- Készülnöm kell, mert a lányunk 11 éves, így hozzá már jönnek. Felkelünk hat körül, és ami aranyszabály, előtte a hajmosás felesleges. Egyébként várjuk a rokonságot, a barátainkat, az ismerősöket is. Már a szombat is sütéssel, főzéssel telik el, hiszen a sütemény, a sonka, a kocsonya nélkülözhetetlen kellékek. A férjem tószegi, ők ott kezdenek, azután Szolnokra kocsiznak, mert ott is rokonság él. Ebéd körül hazaér, és utána szeszes italt is ihat, hiszen már nem kell vezetni.- Jeles napnak számít a húsvét?- Igen, elvégre ilyenkor egy-egy ember oda is eljut, bekopog, ahová máskor aligha. Mi is bekopogtunk az irdatlan újszász-pokoltanyai határban a 68 éves Jakab József tanyájába. Az épület két megye határán fekszik, úgyhogy a jó kedélyű házigazda itt is, ott is honos. Esténként a helyiségekben még petróleumlámpák világítanak, és a pitvarról szabadon kószálhat a tekintet, mert több kilométeres távolságban mindössze öt tanya dacol az idővel.- Szűk harminc esztendeje hetven is volt, de mára ennyi maradt hírmondónak - intézi el egyetlen mondattal az elmúlt évtizedek változásait a házigazda. Kora ellenére még ma is sokat dolgozik, hiszen egy ló, három tehén, három borjú, hat birka és ki tudja, mennyi aprólék lesi a porciót - még húsvétkor is.- Hárman lakunk a tanyában a feleségemmel meg a lányunkkal, ezért ez a nap kissé különbözik a többitől. Kocsonya fő, tortát is süt a párom, mert várjuk a két fiunkat, unokáinkat, menyünket.- Mit kapnak a mai locsolkodók errefelé?- Tojást, csokit meg az árát. A nagyobbak édes likőrt, a még korosabbak bort, rövidet. Ha nem esik- Divat a tanyasi öntözés?- Ha jó az idő igen, mert ha zuhog, itt leáll az élet, hiszen kilométereket kell kutyagolni az első mű- útig. Pedig ez szép nap, mert esztendős ünnep.- Mit jelent ez?- Évente egyszer van. Ugyanezen tanyavilágban hallottam egy eleddig számomra ismeretlen locsolóverset. Állítólag errefelé az unokák mondják a nagyszülőknek, kisebb lurkók a keresztmamáknak. Valahogy így van: „Mikor jöttem hozzátok locsol- kodni Mosolygott az ég is. De ha kapok tőletek egy Adyt Majd mosolygok én is.” Hát, kérem, pénzszűke világunkban néha az ember mosolyogna egy Kossuthra, azaz egy százasra is, ámbár ezen kis írásban nem a bankók címleteiről, hanem a lo- csolkodási készülésekről van szó. Nyíri Szilvia szöszi gimnazista lány, aki Jászszentandráson él.- A festetteken kívül anyuval hímes tojásokat is készítünk, virágokkal, motívumokkal, díszítősorokkal telerajzolva.- Prózai a kérdés, de fontos. Hány tyúk kotkodácsol az udvarotokon?- Harminchárom, és napi tizenöt-tizenhat tojást ad. De lesz csokinyuszi meg csokitojás is.- A rokongyerekek mit kapnak?- Pénzt - veszi át a szót a szintén fiatal édesanya. - A fiam meg a keresztgyerek ötszázat, a legkevesebb pedig ötven forint.- Meddig tart a locsolkodás?- Délig. Aki azután érkezik, bizony olykor „zsibbadtan” lépi át a küszöböt. A felsoroltakon kívül a rokonságnak birkapörkölt is lesz.- Elárulná, kedves anyuka, mennyibe kerül ma a húsvét?- Attól függ, miképpen adja meg a módját az ember. Szerintem nálunk most ötezer körül alakul, bár ebben benne van a locsolópénz is. Készülődés ide, készülődés oda, azért nem kevesen vannak olyanok sem, akiket hidegen hagy a jeles dátum. Közéjük tartozik a 80 éves Csesznok Rudolfné Juli néni is, aki Tiszafüreden a második férjével nyugdíjasotthonban lakik.- Nekünk, idős embereknek olyan nap ez, akár a másik, mert nem tudok róla, hogy valaki, valakik locsolkodni óhajtanának. Egyébként is, uram, én elárulok egy nagy titkot. Olyan az élet, akár a gyerek inge: rövid és szaros.- Miért ennyire elkeseredett?- Mert lassan mindenki elhagy, aki szeretett, vagy akit én szerettem. Az első férjemet agyonütötték, és a tragédiában az a legtragikusabb, hogy nem őt akarták. Tévedésből, de vajon hogyan lehet kijavítani azt a tévedést, ami halállal végződik? Egyetlen fiunkat 28 évesen Pesten vitte el az infarktus. Unoka maradt utána, de azt se tudom, merre vitte, viszi a szél, mert hírt sem ad magáról. A második férjemmel lakok itt benn az otthonban egy szobában, de amióta lerobbant, őt is kerülik a fiai meg a lánya is. Na, mit szól ennyi jajhoz? Ne haragudjon, nem akartam elszomorítani, de ha már felkeresett, ez jött a számra. Nem haragszom, és húsvéti riportomban sem szeretném az okokat, miértéket boncolgatni, éppen ezért azt ígértem neki: kis idő teltével ismét elbeszélgetünk, és megírom életének nem mindennapi kálváriáját. Tiszafüreden Magyarné Ficzere Andrea sem készülődik most különösképpen az ünnepre, holott az országos diszkótáncbajnokság néhány évvel ezelőtti második helyezettje szereti a társaságot meg a vidám beszélgetést is. Erre azonban egyikre sem jut ideje, elvégre az időbeosztásról könyörtelenül gondoskodnak 17 hónapos ikrei: Norbert és Dia. Jámak-kelnek a lakásban, és utánuk nemes egyszerűséggel csatatér marad.- Mivel pedagógus vagyok, korábban jöttek a tanítványaim, ismerőseink. Tévedések elkerülése végett a társaságot változatlanul szeretjük a féjemmel, de egy efféle evős-ivós naphoz az apróságok még annyira kicsik, hogy aligha viselnék el zökkenőmentesen a „megpróbáltatásokat”. Ezért úgy néz ki, hogy rokonokhoz megyünk.- És jövőre?- Ha nem is akkorra, de két év múlva, gondolom, változik a helyzet, hiszen a gyerekek már három és fél évesek lesznek. így teljesen érthető, hogy a Magyar családban most a húsvét nem az a bizonyos várva várt ünnep. Megelőzte a lagzi Szintén nem az Tiszaszentimrén Bekecs Istvánnak és Kádár Juditnak sem. Ugyanis szombaton tartják az esküvőjüket, és öt-hat segítővel már arra készül a két család.- Két hízó, három birka, vagy negyven tyúk, harminc liter rövidital, hatvan liter bor és ötven láda sör várja a száznegyven vendéget.- Hol lesz a lagzi?- Itt, az udvaron, sátorban. Egyébként polgári esküvőt tartunk - mondja István.- A locsolás elmarad?- Azért nem, és remélem, hogy az új asszonyt csak meglocsolják páran hétfőn.- Illik elmenni egy ifjú férjnek locsolkodni?- Ez nehéz kérdés, bár a válasz annyival könnyebb, hogy a rokonok itt mulatnak a lagziban, és egyúttal meglocsolom őket. Kunhegyesen, a Kölcsey utcában él egy csendes, korosodó ember, aki már a 78. esztendejét tapossa, és Szabó Imrének hívják. Imre bácsi egyébként tizenhat éve özvegy, és egyedül él.- Úgy vagyok vele, hogy a lo- csolkodást meghagyom a fiataloknak. Vágok egy kakast, pörkölt lesz belőle, sütök túrós lepényt, lekváros kiflit, és várom a családot.- Kiket?- A lányomat, a vejemet meg az unokámat Gyöngyösről. Eddig általában itt töltötték mind a két napot, bár most nem írtak, mit szándékoznak tenni.- Templomba nem megy Imre bácsi?- Most már nem, mert a korom nagy úr. Lassan, rosszul járok. A templomról jut eszembe, hogy a Jászságban szerettem volna hallani például az egyházi előkészületekről. Fel is kerestem egy katolikus plébánost, aki elzárkózott a társalgástól, mondván, semmi különös nincs az idei húsvéti készülődésben. Nem telik Hazafelé robogva a kunsági határban egy édesanya stoppolt három év körüli gyerekével. Fegy- vemekig vittük őket. Megtudtam: a férje munkanélküli, három gyerekük van, és albérletben laknak. El akarnak költözni, közelebb a szülőkhöz. Elmesélte azt is, náluk az idén szerény lesz a húsvét. Néhány cukor, édesség a gyerekeknek, és kész. Ndók^902!t április 19-én és 2()-árf‘etí:nylrc futja. Talán majd jövőre . . . D. Szabó Miklós
