Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-10 / 59. szám

1992. MÁRCIUS 10. Hazai körkép 3 Falusi hírek JÁSZTELEK A Jászság legszegényebb tele­pülésének tartott Jásztelek is tor­nateremmel gazdagodik? Az esélye mindenesetre megvan kü­lönösen azok után, hogy az ön- kormányzat az első lépéseket már megtette, hiszen a napokban megnyitották az „A jászteleki is­kola tornaterméért” Alapítvány számlaszámát. Erre várják akár a szülők, akár a faluból elszárma­zottak, de természetesen mások felajánlásait is. Vitathatatlan, hogy minden fillérre nagy szük­ség van, hiszen amíg nincsen alaptőke, nincs mit felmutatni, céltámogatásra is hiába nyújtják be igényüket. Persze ez nem je­lenti azt, hogy ne szeretnének bármiféle sportcélú támogatást kihasználni. Múlt héten csütörtökön fogad­ták el az idei költségvetést, amely 32 millió forintot, azaz a tavalyi­nál négy millióval többet tesz ki. Ez az összeg Kisbakonyi Zoltán­ná polgármester elmondása sze­rint az intézmények működteté­sére elegendő, valamint 2 millió 300 ezer forintot különítettek el a vízmű megkezdett építésének befejezésére, amellyel kapcso­latban céltámogatásra is számít­hatnak. Ha ezt a beruházást idén letudná a település, jövőre kö­rülbelül ugyanekkora összeg mehetne a tornaterem kasszájá­ba. sjs Melyikkel kezdjem, a jó vagy a rossz hírrel? Lássuk a rosszat: ismét emelkedik az óvodások és az iskolások ét­keztetésének díja. Jó viszont, hogy a többletköltséget to­vábbra is átvállalja az önkor­mányzat, így ebben az évben marad óvodásoknak a 28, isko­lásoknak pedig a 35 forint. sjs Az idei évtől van szervezett a szemétszállítás aközségben, ami a családok bukszáját 240 forint­tal „terheli”. Ezt, valamint az itt is aktuális gáz- és telefonbeveze­tés költségeit figyelembe véve, semmiféle helyi adót nem róttak ki a lakosokra. sjs A legnagyobb fejtörést talán a termelőszövetkezet jövője okoz­za. Mindenki reménykedik ab­ban, hogy az átalakulás nem hoz magával nagyarányú elbocsátá­sokat, így nem nő meg rohamo­san a munkanélküliek száma, amely jelenleg 57 fő. & Rohamosan közeledik a Challenge Day, azaz a Kihívás Napja (május 27.), amelynek küzdelmeibe Jásztelek is bene­vezett. Erre a célra 20 ezer fo­rintot tett félre az önkormány­zat. A feléért reklámanyagot, pólókat vásárolnak, míg a ma­radék pénz az aznapi költsége­ket fedezi. Ekkor kerül majd sor annak a műhelynek a le­bontására, amelynek helyén a leendő tornatermet építik fel. Nemzeti Alaptanterv: a sokszínűség alapja lesz? Tankönyvpiac segít (majd) „komponálni” (Folytatás az 1. oldalról) Lehetővé teszi a különböző is­kolaszerkezeti variációkat (pél­dául 6+4, 4+8 stb.). „Nemzeti” a tanterv, mert az alapműveltségi kérdésben a közös nemzeti érde­keket szolgálja teljes konszen­zusra törekedve. „Alap’’tanterv, mert az általános műveltség alapjait határozza meg. „Tan­terv” elnevezése utalás arra, hogy közvetlenül nem, de sokfé­leképpen lehet belőle tanítani a helyi tantervek elkészítése ré­vén. Ez utóbbiakat az előadó a magyar oktatásügy stratégiai céljaként jelölte meg, amelynek van egy „lágy” bemeneti - ez a NAT - és egy „kemény” kime­neti - az állami vizsgakövetel­mények, amelyek kidolgozása még várat magára - szakasza. S mivel a pedagógusok zöme nem tekinthető született „komponis­tának”, rövid időn belül olyan tankönyvpiacot szeretnének lé­tesíteni, amelynek segítségével és a NAT iránymutatásai alapján igényes, helyi tantervek íródhat­nak. Az előadó hangsúlyozta, hogy az állami tantervpolitikának a vi­lágnézeti semlegességet kell biz­tosítani. Ez egyes iskolák tanter­vére, a tanárokra nem vonatko­zik. Egy tanárnak azonban rend­kívüli módon körültekintően kell tolerálni a másik világnéze­tét. Vitatott még, hogy ki hagyja jóvá a helyi tanterveket? Az ön- kormányzat, esetleg a Területi Oktatási Központ? Fő probléma, hogy sikerül-e vajon az általános képzést - hi­szen 16 év a kötelező iskolázás ideje - minden állampolgárra ki­terjeszteni. Elég a szakmunkásképzés je­lenlegi helyzetére, eredményte­lenségére gondolni.- Hogyan kapcsolódik a NAT- 3 az oktatási törvénytervezet ne­gyedik változatához? - fordul­tunk dr. Báthory Zoltánhoz az előadást követően.- A januári változatban nagy­jából az a megfogalmazás van, amit helyesnek tartunk a NAT- tal kapcsolatban. Ha igaz, hogy a minisztérium a következő ter­vezetben figyelembe veszi a szakmai szervezetek vélemé­nyét, akkor a NAT szempontjá­ból jó fordulat előtt állunk, mivel nem lesz utalás sem a tantárgyi rendszerre, se az óratervre. Ugyanis ezek sértenék legjob­ban az iskolai önállóságot.- Tapasztalatai szerint mi je­lenti a legnagyobb problémát a NAT elfogadása szempontjá­ból?- Elég merev ellenállással ta­lálkozunk a Tanszabadság társa­ság részéről, akik a gyermek jo­gaira, egy humánus tanszabad­ságra hivatkozva kérdőjelezik meg az állami beavatkozást. Lát­ják, amit mi sem tagadunk, hogy az Alaptanterv az állami beavat­kozás eszköze. Szerintünk egy olyan állami központi eszköz, amely a külföldi gyakorlat isme­retében is nélkülözhetetlen a he­lyi önállóság kibontakozásához. Ha ez nincs, akkor anarchia len­ne. De vitáink vannak azokkal is, akik valamiféle rendpártiság ne­vében szorosan szabályozott ok­tatásügyet szeretnének. A peda­gógusok esetében a legtöbb probléma abból fakad, mennyire értik meg, tudják magukévá ten­ni ezt a programot. Úgy gondo­lom, hogy ez egy hosszabb átme­net lesz.- Sor kerül-e egy negyedik NAT-ra?- Valószínűleg igen. Nem fog olyan mértékben különbözni a harmadiktól, mint ahogy az kü­lönbözött a másodiktól. Alapjai­ban, szerkezetében nem hiszem, hogy változni fog. Cs. J. Ez az épület Kengyelen található, és felettébb érdekes a históriája. Valamikor a katolikus egyház tulajdonaként szolgálta az embereket, majd később mozi lett belőle. Mivel a felújításával vajmi keveset törődtek, egyre pusztult, míg azután másfél éve a Köjál bezáratta. Azóta az egyház visszakapta, de hasznosításra átadta az önkormányzatnak. A legújabb, helyi elképzelés szerint diszkontáruház nyílik a falai mögött: nem a közeljövő­ben, de még ebben az évben. Fotó: Korényi ( \ %eddijegyzetei^ Katolikusabban a pápánál Sok érdekes ficája van ennek a rend­szerváltozás közbeni átmeneti állapotnak. Az egyik az, ahogyan változnak gyász- és ünnep­napjaink. Sok gatyázás nem volt április negye­dikével és november hetedikével, mint ahogy majdnem egyöntetű természetességgel erősö­dött március tizenötödike vagy vált hivatalossá október huszonhárom. Karácsony és húsvét is nagyjából maradt, ami volt (ötvenhat után). Ám immár két éve zavarban vagyunk május elsejé­vel és március nyolcadikával kapcsolatban. Igen, itt volt a minap ez a nőnap ... Már tavaly érzékelhető volt a nagyfokú bi­zonytalanság: ünnepeljük-e vagy sem a lányo- kat-asszonyokat? Alig mertek az emberek nyi­latkozni, félreérthetetlenül állást foglalni. A tö­megkommunikációt figyelve, felemás megoldás bontakozott ki: volt is nőnap meg nem is. Egyik lap megengedett egy szerény köszöntőt, a másik meg sem említette, a rádió és a televízió műsor­szerkesztői vagy halkan-homályosan vagy egyáltalán nem tettek utalást rá. A munkahelye­ken, a közelmúlt duhaj nőnapozásainak színte­rein is általában óvatoskodtak: vajon ez most kommunista ünnepnek számít, és balhé lesz ab­ból, ha megtartjuk, avagy „felvállalja” ezt a figyelmeskedést a rendszert váltó vezetés is? Jobbára az óvatos, a visszafogott, a csendes, a majdnem rejtett megemlékezést választották: csak egy pohár konyak, csak egy szál virág, csak egyperces szónoklat, csak egy órácska somolpí- gós csevegés... Aztán nem egy helyen - elnézést - pofára estek a hölgyek ettől a férfias önmérsék­lettől. Azok a munkatársnők, akik e napra - valami „furcsa beidegződés” folytán - szépen kiöltöz­tek, ügyes frizurkákat csináltattak, és nyilvánva­ló felcsigázódottsággal várták az év eme egyet­len napján nekik kijáró aprócska vagy nagyob­bacska figyelmességet. Azért éppen ilyen pará­nyira nem számítottak ... Eltelt egy esztendő, és - mint oly sok sarkala­tos probléma - ez a kérdés sem tisztázódott. Ugyanaz a bizonytalanság, tétovaság, felemás­ság a munkahelyeken, a sajtóban, a rádióban, a televízióban, mint tavaly. (Amúgy családi kö­rökben nem, ezt bizonyítja a virágárusok és az italkimérők forgalma.) Már-már vadásztam a rádióban az ünnepi vagy ünneptelen állásfogla­lást. Egyik hírműsorban említették ugyan, mint hatodrendű kérdést, hogy tulajdonképpen ma „lenne” a nők nemzetközi napja, de a Danubius rádió nőnapi vendége Usztics Mátyás volt, a Kossuthon, a Harminc perc alatt a Föld körűiben nem arról a kézenfekvő dologról értekeztek, hogy szanaszét a világon hogyan (nem) ünnepük a „gyenge nemet”, hanem arról, melyik ország­ban hogyan lopják az autókat.. . A tévében már nem vadásztam (annyit láttam, hogy a különböző műsorok szüneteiben egy vi­rágcsokrot mutatnak - gondolom, erre rá lehet fogni, hogy alkalmi figyelmesség), azért nem, mert a tévéújságban olvashattam az Új Gálvöl- gyi-show cím alatt, hogy A nőnapon. Na, ez lesz az, gondoltam túlzottan hiszékenyen. Igen, mert abszolút semmi köze nem volt a nőnaphoz, azt a néhány perces bejátszást leszámítva, amikor a humorista, mint utcai tévériporter, megtudja a járókelőktől (férfiaktól?), hogy a nő mosogatni, főzni és lekucorodni (magyarázat: „a szexre gondoltam”) való, arra jó, ezért lehetetlen nél­küle az élet... Visszatérnék a rádióhoz, mert hallottam ab­ban valamit, ami a „hivatalos álláspont” vala­miféle körvonalazódását jelentheti. A kormány­zó pártok egyikéhez tartozó hölgy(?) kifejtette, hogy számára semmi veszteséget nem jelent március nyolcadika, különben is javasolják, hogy tegyék át a nők megünneplését március huszonötre. Egy másik iránymutatónak számító javaslat szerint (szintén vasárnap hangzott el a rádióban) a Valentin-nap lenne a legalkalma­sabb a szeretet napja mellett nőnapnak is. Az érvek: március nyolc túlságosan egybefonódott a nemzetközi munkásmozgalommal, ez egy ha­gyományosan kommunista ünnep, a civilizált világban sehol nem tartják)?), sehol nem emlé­keznek meg róla... » Aztán a Késő Esti Krónikában hallom, hogy a pápa vasárnap elég nyomatékosan „megemlé­kezett” a nőnapról, még részleteket is idéztek ünnepi beszédéből. Kétségtelen, itt nálunk né­melyekre ezúttal szó szerint illik: katolikusab- bak a pápánál. Molnár H. Lajos A hitetlenség hittérítői Azt olvasom egy közvélemény-kutatásban - ki tudja már, hányadszor sugallva ezt -, hogy az emberek kiábrándultak a politizálásból. Lehet, hogy így van, lehet, hogy sokan csak szeretnék, mindenesetre az újságban az áll, hogy ha ma lenne a választás, a polgárok negyedrésze nem járulna az urnákhoz. Valójában nem csodálkoz­nék annyira a dolgon: alighanem én, a megrög­zött szavazó is inkább a Hupikék törpikéket nézném, mintsem lelkiismeretem szerint vok­solnék bárhová. A politika ugyanis kikerült a józan ész tartományából. Most következhetnék egy hosszabb eszmefuttatás a társadalom köz­hangulatáról, csak hát ehhez nincs kellő felké­szültségem. Nincs - és ne mondja azt bárki is, hogy neki viszont van. Beszéljünk inkább a hoz­zánk, pennakoptatókhoz közelebb álló médiahá­borúról, mely dúl fenemód. A csatatereken te- metetlen holtak oszlanak, aztán egyszerre szitá­vá lőtt hullák szökkennek talpra, és zászlót kap­va a kezükbe, rohamot vezényelnek egy nemlé­tező hadseregnek. Itt kérem, ezekben a sáncok­ban most minden megtörténhetik: a tévé-rádió- újság frontvonalainak haditudósítójaként talán Rejtő Jenőt tudnám elképzelni. Az ő hagymázas fantáziája lenne képes követni az eseményeket. Vegyük először is a televíziót. Elnökként oda­került egy bizonyos Hankiss Elemér, aki polito­lógusként vívta ki azt a megbecsülést, hogy egy meghatározó média első embere lehessen. No már most, én a helyében bementem volna né­hány napra a vágószobákba, talán kézbe vettem volna egy hordozható kamerát, a takarítónő part- visát, s még egy logopédushoz is beiratkoztam volna, miegyebek, egyszóval, ha már egy szak­mába csöppenek, megismerem azt töviről hegyi­re. Ehelyett itthagyva csapot-papot, a feje tete­jére állított tévészékházat, Hankiss Amerikába megy tanítani. Fél évre, fizetés nélküli szabad­sággal. Innen a dolgok már öntörvényűk szerint zajlottak: hát persze, hogy ezt a képtelenséget nem nézte jó szemmel a munkaadó, és egy he­lyettest delegált az Operenciás-tengeren túli el­nök helyettesítésére. Mire felzúdulás, sárdobá­lás - ám egy szó sem arról, hogy amikor ezt a felelősségteljes beosztást elvállalta az elnök, mi­ért nem mondta, hogy mit tesz fel rá? Azt hi­szem, a televízió mint ilyen, megért volna egy teljes embert vezetőként... Azt mondja a fideszes fővezér: hazug kor­mánynak hazug a sajtója. Ez elhangzik, megje­lenik nyomtatásban és kész. Ha a szomszédom lehazugozna, biz’ isten nem állnék jót maga- mért, de legalábbis a bíróságra mennék a becsü­letsértés megtorlása okán. A kormány és a saj­tója is lenyelte a hazug jelzőt. Hát... A hét végén viszont az MDF fenegyereke egy szemináriumon jelentette ki a fiatalok előtt, hogy a tévé Egyenleg hírműsora meg a Lap­szemle és néhány rádiós produkció a nemzeti tudat első számú közellensége. Persze jött a cáfolat, hogy arról viszont nem hangzott el fel­szólítás, hogy e médiumokat ne olvassa, ne hall­gassa, ne nézze a fiatalság. Márpedig egy újságban ez is megjelent, és nem kifejezetten a kormány lapjában. Ha való­ban így van, akkor itten a nem igazmondás esete forog fenn. Tessék mondani, ez kinek és milyen újságja volt? A szomorú az, hogy ha az ember odamegy az újságosstandhoz, és vesz egy sajtóterméket, majd belemerül a betűtengerbe, hirtelen nem tudja, melyik országba is vezérelte a végzete. Sötét lelkű összeesküvők mesterkednek azon, hogy a hazát kátyúba rántsák? Vagy talán rózsa­szín tüllruhás angyalkák röpködnek kezükben apró zászlócskákkal, melyen derűs tervszámok mosolyognak? Az újság teszi, hogy mikor hol érezheti magát a polgár. így aztán az olvasó ember előbb-utóbb ennek se hisz - meg annak se. Hit nélkül pedig mindent lehet, csak éppen a jövőn fáradozni nem. De vajon érez-e felelős­séget az a média, amelyik az országban a hitet­lenség vallását terjeszti? Biztos, hogy minden újságíró szeretne igazat írni. Az elmúlt évtizedek során nem volt szoron- gatóbb görcs, mint amit az akkori pártvezetés feszített a kezekbe. Akkor valamennyien azt hittük, hogy ha nem lesz muszáj, mi soha, de soha többet nem térünk el a valóságtól. De jó lenne hinni, hogy a lelkeket mérgező politikai manipulációknak egyszer s mindenkorra vége a médiák háza táján! Palágyi Béla ___________________J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom