Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-26 / 73. szám
4 A szerkesztőség postájából 1992. MÁRCIUS 26 Mi lesz a zagyvarékasi vasútállomással? Vigyázat, profi zsebes a buszmegállóban! Az a hír járja nálunk, hogy bezárják a vasútállomást, vele együtt megszűntetik a szolgálatot. Ez ellen tiltakozunk, s ha kell, aláírást gyűjtünk, mivel a községünkből többen vonattal járnak dolgozni - ki a megyeszékhelyre, ki mesz- szebbre. Örömmel mondhatom, . hogy az egyre dinamikusabban fejlődő községünkben ma már sokan keresik - fiatalok is - a letelepedés lehetőségét. Ha pedig így van, a vasúti szolgálat fenntartására, korszerűsítésére törekedjenek a MÁV illetékesei, ne a leépítésére - írta többek között Gaál Mihály olvasónk. Hogy mi lesz a vasútállomás sorsa, marad-e az egyszemélyes szolgálat vagy sem, e pillanatban nem tudjuk, de a zagyvarékasi utasokat máris szeretnénk megnyugtatni: a vonatok továbbra is ugyanúgy megállnak az állomáshelyen, mint eddig. Egyelőre felmérést, vizsgálatot folytatnak, hogy érdemes-e a jelenlegi formában tovább üzemeltemi a vasútállomást, mert úgy néz ki, többe kerül az épület fenntartása, a jegykiadó havi bére, mint amennyi a le- és felszálló utazóközönségtől a kasszába csordogál. Mint arról Ba- ritsa Györk, a MÁV Szolnoki Vasútállomás főnöke tájékoztatott, felmerült a kérdés: vagy továbbra is eltart a vasút egy főállású dolgozót ezen a helyen, vagy a nap bizonyos időszakában válthatnak csak jegyet az utasok (szerződéses munkaviszonyban alkalmaznának valakit), de az is elképzelhető - talán a legésszerűbb lenne -, hogy a vonaton, a kalauztól vennének jegyet a felszállók. De akárhogy is döntenek majd, az utasok nem látják kárát. A közelmúltban olvastam ebben a rovatban, hogy buszra szálláskor lopták el valakinak a pénztárcáját. Március 5-én sajnos velem is ez történt, mégpedig 13-14 óra között,! amikor a Hetényi Kórház előtt, a 2-es buszra várva, a városba igyekeztem, hogy befizessem a saját és szomszédom villanyszámláját. Egy boríték nagyságú műbőr irattartóban volt a személyi, a nyugdíjas-igazolványom, a buszbérletem, meg a pénz, és a szatyrom legaljára tettem a tárcát. Úgyhogy konyákig bele kellett nyúlnia a tolvajnak ahhoz, hogy onnan kivegye. Állítom, profi zsebes az, aki észrevétlenül ki tudta emelni. Akkor döbbentem meg, amikor az 1 - es postán fel akartam adni a csekket... Másnap reggel egy öreg bácsi csengetett be hozzám, és átadta a tárcámat - benne az igazolványokkal, amit a kórház kerítése mellett talált. Tisztelt Embertársaim! Vigyázat, profi zsebes működik a kórház környékén, a buszmegállóban! K.Gy.-né Szolnok Jótékonysági bál volt Besenyszögön Hanka nénire emlékezve Ahányszor a szolnoki Varga Katalin Gimnázium múltját kutattuk, idéztük, mindig volt kit megkérdezni: hogy is volt az, amikor néhány lelkes ember iskolát alapított - leánylíceumot? Lelkesedésből, hitből - mert nem volt épület és berendezés, nem volt állandó tantestület, tankönyv és tornaterem, elképzelés is csak bontakozó- ban - kiváltva a közvélemény kétkedését. De válaszolt később azokra a levelekre is, amelyekben egy diákpályázatra készülő iskolatörténethez kértünk emlékeket, fényképeket. Majd utazásra készült, az iskola 50 éves jubileumi ünnepségére. Eljött, hiszen ehhez a városhoz fűzték első pedagógusemlékei, első sikerei, ifjúsága, s egy felejthetetlen közösség, az első érettségiző osztálya, akik megfakult Bánfy Katalin iskolazászló alatt várták azt, aki jellemüket, életüket formálta. Sajnos Hanka néninek ekkor csak a levele érkezett meg, már nem mert vállalkozni a hoszú utazásra. Az ünnepség után még elvittük az iskolaújságot, a Vargányát. Soproni lakásán - középkori gótikus, ülőfülkés polgárházban - fogadott, a falon bekeretezve latin nyelven kiállított bölcsészdoktori diplomája. Hetvenévesen is friss mozgású, eleven észjárású, nyitott ember volt. Az előkerülő rengeteg fénykép a „Varga’ ’küzdelmes létrejöttének tanúja - színes meséi azt a rég letűnt diákkort idézték, amikor még az iskola mellett haladt el a postakocsi, az indóház a két híd találkozásánál állott. A beszélgetés múltat idéző varázsát még ma is őrzöm, és őrizzük leveleit, melyekben szavai meleg, őszinte érdeklődést sugároznak. Dr.Vértes Ilona féltve őrzött, megsárgult fényképei az iskola múltját megjelenítő tárlat fontos emlékei - gyermekszeretete, a tudományok iránti fogékonysága, annak felismerése, hogy az idegen nyelvek korszerű tanítása nélkül nincs szellemi előrelépés -, pedagógus felelősségtudata az az örökségünk, amelyet megőrzünk. Horváth Tiborné A Vöröskereszt besenyszögi szervezete működőképességének segítéséhez, március 21-én jótékonysági bált rendezett a községi művelődési házban. Úgy érezzük, aki eljött, nem bánta meg. Kellemes szórakozást nyújtott az általános iskolások műsora, a hangulat- keltő zene, amit - ugyancsak jótékonyságból - a művelődési ház kitűnő zenekara szolgáltatott. A mai nehéz körülmények között az emberi segítőkészség példamutatását adták a bál védnökei. Adományuk becsült értéke 50 ezer forint körül van, amit a bál résztvevői kapták vagy nyerték tombolán. A Vöröskereszt és a véradómozgalom nevében ezúton szeretnénk köszönetét mondani mindazoknak, akik bármilyen formában segítséget nyújtottak a jótékonysági bál sikeres megrendezéséhez. Szűcs Jenőné vk.-titkár, Besenyszög Ünnepelték a főnővért olyan tisztán, hogy néha el is tudnám dúdolni. Ugye, miközben ír, mindig valamilyen zenét hall magában, és azt fordítja le szavakra. így van?- Igen, mindig egy dallamból indulok el.- Ki maga? Honnan vette ezt a képességét? - Zsóka legyintett hülyeségeket kérdezek. Ha ezzel tisztában volna, rögtön el is veszítené minden titkát. A művészetben csak a formátlan létezik, a természet néha téved, és ami ebből származik, azt utólag úgy nevezzük, hogy tehetség. Borsos most is feszült arccal próbálta megfejteni, hogy mit jelentenek ezek a mondatok, de nem tudta teljes mértékben felfogni - a mód, ahogy az asszony kifejezte magát, épp olyan szokatlan volt a számára, mint a capuccino fölött lebegő csokoládéillat.- És mit gondol: érdemes felküldenem Pestre ezeket a verseket? Leközlik őket?- Nem ismerem azt a világot, de ha olyan, mint az egész Magyarország, akkor ott is be kell kerülni egy klikkbe, hogy valaki érvényesülni tudjon. De ne adja fel, leteszem a nagy esküt, hogy előbb-utóbb áttör. Borsos belenézett a dossziéba, versei gépírásban ünnepélyesnek, szinte idegennek tűntek:- Mennyivel tartozom?- Tudja mit? Hadd hitelezzek magának. Most nincs pénze, de majd ha befut, megkapja a Kossuth-díjat és teli lesz a zsebe, akkor megadja. Meghív vacsorára a Fórum Szállóba és letesz elém az asztalra egy dedikált kötetet. Addig itt tartom zálogban az eredeti kéziratokat. Ha nem keres meg, eladom egy műgyűjtőnek, biztos, hogy egy vagyont kapok érte.- Köszönöm, de hát magának is el kell számolnia.- Nem olyan szoros a könyvelés, mondtam már, hogy ez az üzlet az enyém. A férjem vette nekem fájdalomdíjul... Borsos nem értette, hogy ez az ügy miképp illeszkedhet bele a házaspár kapcsolatába, de úgy érezte, kényelmetlen helyzetbe kerülne, ha engedné tovább beszélni az asszonyt, egy közbevetett kérdéssel megállította:- Tudna adni nekem egy nagyalakú borítékot?- Tessék. Mire kell?- Felküldeném Pestre a verseket.- Sajnos csak cégjelzéses borítékom van. Nem baj? Borsos eltöprengett:- Talán még jobb is. Biztos beletelik egy pár hétbe, amíg válaszolnak Pestről - lehet, hogy addigra én már nem leszek a „Csányi"-ban. Egyelőre nem tudom, hová költözök majd, a kollégiumi portán elkallódna a levél. Megadhatom nekik a maga címét, hogy ide írjanak?- Nyugodtan, legalább megtudom, hogy fogadták. A lemez a vége felé közeledett, a dobritmus már végképp elnyomta a szólógitárokat, Zsóka Ingatta a fejét:- Ezt a részt szeretem a legjobban. Az egész világ rohan a pusztulás felé, 22 Élethelyzet „Bírok-e még talpa állni?” i Huszonkét éves, hajléktalan, munka nélküli lány vagyok. Édesapám és nagymamám nevelt fel, akiket sajnos már elveszítettem, nincsenek az élők sorában. Édesanyámmal három éve megszakadt a kapcsolatom, amin nem lehet • csodálkozni, mert azelőtt se volt valami szoros. Általános iskolás koromban már diákotthonban kellett laknom, a középiskolában kollégista voltam. Amikor dolgozni kezdtem - otthon híján -, nem mehettem máshova, mint a munkásszállásra. Ez az aránylag elviselhető állapot sem tartott sokáig, mert munkanélküli lettem, utcára kerültem. Elkeseredésemben meg akartam szabadulni az élettől... Kórházban próbáltak rajtam segíteni. Valamennyire sikerült is, ott tudtam elhelyezkedni. Takarítónak vettek föl, de legalább dolgozhattam, s volt fedél a fejem fölött. Rövid ideig, mert közbelépett egy kft., és a kórháznak arra a részére telepedtek le, ahol másokkal együtt engem is foglalkoztattak. Sehova se tudtak bennünket átcsoportosítani, más feladatot adni, így ismét munka nélkül maradtam. Következett a munkanélküli-segély, amiből nem tudtam albérleti díjat fizetni, és hiába járkáltam naphosszat állás után, nem bírtam elhelyezkedni. Megint az utcára kerültem... Most ismét kórházban vagyok, és több-kevesebb sikerrel próbálnak rajtam segíteni. Nem tudom, hogy mikor, és vajon bírok-e még egyáltalán talpra állni? Túróczi Györgyi Ujszász ák ^ 5J5 cSS Kedves Györgyi! Mielőbbi gyógyulást kívánunk, és mi hisszük, hogy akit a sors ennyire kihívott maga ellen, aki ennyi megpróbáltatáson ment keresztül - 22 évesen, előbb-utóbb talpra tud állni. Mások is voltak már hasonló helyzetben, a reményvesztés, a feladás pillanatában, mégis erőt adott nekik az ösztönös élni akarás, az önbizalom. Az élet nemcsak keserűségből, csalódásból áll. Még oly sok szépet, jót tartogathat Önnek, hiszen fiatal. Soha ne adja fel! Újra és újra próbálkozzon az elhelyezkedéssel, a valahová, valakihez tartozással. Meglátja, sikerülni fog! (A szerk.) A közelmúltban családias, meghitt összejövetelt tartottak a Szolnoki Városi Egyesített Szociális Intézményben - dr. Szabó Julianna igazgató főorvos rendezésében és a dolgozók részvételével -, melyen Mészáros József- né főnővért köszöntötték 55. születésnapján. Az ünnepelt 1958- tól 1962-ig a bánhalmi szociális otthonban dolgozott, 1962-ben került a szolnoki intézetbe, s 1964 óta mint főnővér látja el feladatát - várhatóan ez év végéig, amikor is nyugdíjba vonul. Az ebédlőben meglepetésszerűen gyönyörű virágkosár, egy emeletes torta várta - 55 szál gyertyával, valamint a dolgozók ajándéka. Meghatódva mondta, hogy az intézetben töltött évek alatt számos elismerésben részesült, közülük legnagyobb a Durst János- díj, de a legszebb kitüntetés az öregek szeretete, akik anyák napja alkalmából nem egyszer kö- szöntgették. Mi is kívánjuk, hogy még nagyon sok szeretetben részesüljön és részesítse embertásait.- nzs így sohase találnak rá a félkrajcárra Két kis túri kakas összeveszett azon a szemétdombon, amit az idők szekere szegény szűk portájukra hordott. Képzelt és képzett erejükkel feszültek szembe egymással, s rúgták a port - egymásra. Mondá az egyik - ércesen zihálva, bele a vak világba -, úgy járunk, bolyongunk erre-arra, mint Bálám szamara a Gecsemá- né kertben. Hamarosan éhen veszünk már, és nemhogy lóherére, de kóróra se tellik; az útnak se eleje, se vége, bonyolult labirintusban bolyongunk. Pulykavörös már a másik, égnek mered a tolla, amint vésze-j sen kukorékolja: nyugalom-nyugalom, a mi áfaerdőnkben lehetetlen eltévedni, csak éppen ezt az össze vissza irányt az ellenzék cibálja keresztbe. Mert mi tudjuk és merjük - lép magasabbra a szemétdombon a szárnyaló madár, és tolláit tépi, szórja, ezzel is mutatja, hogy megvan már az árnyékunk minden égtájra. És tovább csörög, csattog a csőrük, fenik mérgezett pulykatolla] erejüket fitogtatva. De vajon mi re való ez a harci játék, hiszel annak idején - de még most is egy kotlóalja csirkék volnánal ők. Attól tartok, így sohase talál nak rá a félkrajcárra. Vagy az már nem is keresik? (A szerk megjegyzése: E sorok megírásá ra a Túri Vásár február 29-i szá mában közölt Bodóné és a bo ára, valamint Ha a bankóprés be indulna... című írások késztettél egyik olvasónkat. Kérte, hog; neve maradjon a szerkesztőség ben.) Szerkesztői üzenetek TÁTIKA a városban Törökszentmiklóson március 22-én kezdődött el a város első TÁTIKA műsora, a művelődési központban. Az előadást a tv-ből ismert és népszerű zenész-énekes házasapár, Eszményi Viktória és Heilig Gábor vezette színvonalasan. A gyerekek kedvenceiket „tátogták” el. Láthattuk Momót, Kikit és Zoltán Erikát, Papp Ritát és Bodnár Attilát, Szandit, a veresegyházi asszonykórust és Janicsák Istvánt, a Manhattant, a Pa-dö-döt és a Ro- xettet. A szünetben pedig jazz- balett csoport szórakoztatta a közönséget. A műsor a közeli településeken élőket is vonzotta, így Tiszatenyőről egy egész busznyi közönség érkezett. Nem hiába, hiszen a verseny első helyezettje (Kiki és Erika = Jakobicz Erika és Törőcsik Tamás), illetve második helyzettje is (Roxette = Gupán Edina és Pálinkás Zsanett) tiszatenyői gyerekek lettek. A különdíjat a városi néptáncegyüttesből alakult „veresegyházi asszonykórus” és Busái Norbert nyerte. De senki sem távozott üres kézzel, mert valamennyi szereplőnek jutott a rendezvény támogatóinak ajándékából. B. B. Törökszentmiklós S. I., Kisújszállás: A végki elégítésről szóló rendelet a; 1991. október 16-i, 116. sz. Ma gyár Közlönyben található. / jogosultság elbírálása és folyósí tása a munkálató hatáskörébi tartozik - a kollektív szerződés ben, valamint az ide vonatkozc rendeletben foglaltak alapján Vita esetén a munkaügyi döntő bizottsághoz fordulhat, azt köve tőén pedig a munkaügyi bíróság hoz. T. S.-né, Szolnok: A magán kereskedőnél munkaviszonybai álló dolgozónak is jár a 25. éve: jubileumi jutalom. Ha azonban egyéb irányú jog viszonyt létesített a magánkeres kedővel, mint például megbízá si, tagsági, társasági stb., nem il leti meg. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
