Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-26 / 73. szám

1992. MÁRCIUS 26. Kunsági Extra — Karcag 5 Lepedő nélkül fekszenek Nemrégiben egy sorozat jelent meg lapunkban arról, hogyan él­nek, helyesebben hogyan halnak meg a megye szakmunkásképző intézetei. Írásunkban szó volt a karcagi 629. Sz. Ragó Antal Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola sorsáról is. Az­óta viszont két dolog történt: meg­láttuk, hogy az iskola udvarán tan­műhely épül, valamint megtudtuk, hogy a kiírt igazgatói állásra senki nem pályázott. Tóth Ferenc megbízott igazga­tótól kérdeztük,- Mi ez a derűs optimizmus, amely a cikksorozatban hallottak ellenére arra készteti önöket, hogy tanműhelyt építsenek éppen most és itt?- A tanműhely épül, épül, de nem tudjuk, mi lesz. Kőműves- és szobafestő-tanulóknak szól ez a 2 millió 300 ezer forint beruházással készülő terem, viszont vannak ta­nulóink, akik bérelt tanműhelyben dolgoznak. Hogy ne kelljen 15-20 ezer forintos bérleti díjat fizet­nünk, lehet, hogy végül ezeket a gyerekeket hozzuk át ide. Olyan dolog ez, hogy csinálunk valamit, de sem a célt, sem a végét nem látjuk.- És vajon a gyerekek, hogyan élik meg mindezt? ők tudják, fel­fogják egyáltalán, mi vár rájuk? Helyesebben azt, hogy semmi sem vár rájuk?- Az az érzésem, hogy nem - mondja rezignáltam Az adott té­nyeken túl súlyos örökség ez raj­tunk, de ki a felelős, még az is túlságosan összetett kérdés. Mit gondol, hány hiba van egy hatso­ros tollbamondásban?- Ahány sor, annyi hiba?- Akkor az hat hiba. Az igazság az viszont, hogy ahány betű, annyi hiba. Kérem, ez analfabétizmus. A felelőtlenség, a nemtörődömség és valami furcsa infantilizmus, nem­csak a gyerekek hibája. Beszél­jünk erről? Minek? Megsértődni megsértődne érte az általános is­kolától a szülőtől kezdve az egész ársadalom, erről egyelőre jobb nem beszélni, ha tenni ellene ügy­iem tudunk.- Kérdezzem még, miért nincs rályázó a kiírt igazgatói állásra? Ehelyett azt kérdezném, kell még egyáltalán szakmunkásképző isko- 'a ebben az országban?- A minisztériumtól mi is ezt kérdeztük. Ők is mondják azt a tivatalos szöveget, ami a könyö­künkön jön ki. Legyen az iskola inálló, nyisson a társadalom felé, A jövő csak egy lehet: modern technika hogy érzékelhetőbb legyen, mennyire fontos, ez az amerikai magyar orvosi kapcsolat. A kar­cagi kórházban elég sok férőhely van, ami nincs is mindig kihasz­nálva. így kerestük fel ismét dr. Szabó János országgyűlési kép­viselőt, igazgatót. Beszélgeté­sünk után néhány nappal készen volt a kórház kimutatása arról, mennyi üres hely van általában a kórházban, és hogy milyen bete­geket tudnának fogadni. Eddig legálisan nem lehetett Magyarországon külfödieket ilyen módon gyógyítani. Ebben van többek között a kaliforniai orvosok segítségének legfőbb szerepe: ők adnak bizonyos mennyiségű felszerelést, mely­nek fejében gyógyíttatnak hatá­rainkon túl élő magyarokat, kül­földi állampolgárokat. Amikor végigmentünk a kar­cagi kórházon, Romániához ké­pest üdítő látvány volt, az ameri­kaiak viszont találtak úgymond kívánnialót. Vállalták karcagi orvosok amerikai továbbképzé­sét is, és egyéb jellegű segítség- nyújtást. Van az országban más kórház is, amellyel ilyen módon együtt­működik a kaliforniai keresz­tyén orvos egyesület az amerikai Presbiteriánus Egyház keretén belül. A tanműhely épül, de nem tudni kinek, minek? A HAGE (Hajdúsági Agrár­ipari Egyesülés) neve eltőtt ma ott áll a PURINA szó is, amely a részvénytársasággá alakult gyár amerikai tulajdonos cégének ne­vét jelzi. A gyár története politikai, gaz­dasági krimi is lehetne - mondot­ta dr. Erős Sándor igazgató, ha érdemes lenne a múlttal foglal­kozni. Mielőtt a nemrég Spanyolor­szágban járt igazgatótól a gyár legújabbkori történetét halla­nánk, álljon itt mégis egy rövid, történeti visszatekintés. Ezt a gyárat 1978-ban a Fila- xia hozta létre. Akkori profilja premixgyártás, valamint külön­böző vitaminok, fémsók, gyógy­szerek és egyéb biológiailag nagy hatású készítmények gyár­tása volt - kizárólag állati táp­anyagként történő felhasználás­ra. A Filaxia állami tulajdon volt, melyet 1981-ben, egy szövetke­zeti gazdasági egység, a HAGE megvásárolt. Hogy Szolnok me­gyében miért nem kellett, azt most ne firtassuk, a mögöttes ér­dekekről hosszas krimit lehetne írni, ezért idő és hely hiányában ugorjunk át rajta, s máris 1982- ben vagyunk, amikor is a PURI­NA olaszországi vállalatától ser­téstápszer gyártására alkalmas gépsort vásárolt a gyár. Innentől kezdve piaci sikereket értek el, míg 1990-ben a Purina amerikai vállalat, amely 16 országban tart fenn hasonló gyárakat szerte a világban, 51 százalékos rész­arányban társult a Hagéval, így jött létre a mai Purina Hage Rt.- Mi történt ezután, és mi a jövő útja? - kérdeztük dr. Erős Sándort.- A részvénytársaság még csak az együttműködés kezdetét je­lyamatban van: a premix, a supplement visszaszorul, a kon- centrátumok felé nyitunk. Olyan sertés-, baromfi-, nyúltápkon- centrátumot gyártunk, amelyhez már csak búzát, kukoricát, árpát kell hozzákeverni. Egyelőre ma­gyarországi piacra dolgozunk, a keleti piacon a pénz behajtása ugyanis kétséges - finoman szól­va. ■ - A Purina spanyolországi gyárában járt nemrég. Mit lehet egy ilyen útból profitálni?- Az egy akkora üzem, mint a karcagi gyár. Termékeinek 60 százaléka nyúltáp. Miért jó ez? Nyugaton nagyon nagy becsben áll a nyúl, mint az emberek egyik legfőbb tápláléka, ezért gyárt a spanyol Purina nyúltápot. Emel­lett hihetetlenül jó kutyaeledelt gyártanak, olyan steril körülmé­nyek között, hogy ember is fo­gyaszthatná. Én magam is meg­kóstoltam. Nem dögből, hanem steril, emberi fogyasztásra is al­kalmas alapanyagokból készül. A sterilség, a fantasztikus tech­nikai színvonal mellett a munka­erő-gazdálkodás módjából is ta­nulni lehet. Egy ugyanolyan la­boratóriumban, mint a miénk, két ember dolgozik. Ezzel szem­ben nemrég nálunk még 26 dol­gozója volt a labornak, ma csak kilenc. Gépesíteni kell ezen a te­rületen is. A jövő csak egyféle lehet: mi­nél nagyobb hasznot kell letenni az asztalra, és ha ez megvan, újabb ésszerű beruházásokat kell kezdeményezni, az üzemek számát növelni kell, teljesen új termékcsaládokat kell bevezet­ni, de ezeket nagyon modem technikával kell gyártani - mon­dotta az amerikai-magyar gyár­igazgató Karcagon. Két kép - két vállal­kozás. Itt és most. És amiért hírt adunk róla. az az, hogy elmondjuk, valami pezsdül már Karcagon. Nehezen in­dulnak be az oly hosszú ideig szunnyadó város­ban a vállalkozások. Az első kis lépések vi­szont már megvannak. A város központjában két új üzlet is nyflott a közelmúltban. Bal oldali képünkön tv-szer- v ízből szatócsüzletet alakított át Kovács Ist­ván. Az eleinte rádió-, tévéalkatrészre sza­kosodott kis üzlet lassan, de biztosan követi az igényeket. Az iskola közelsége arra indí­totta, hozzon üzletébe játékokat, modelle­zéshez szükséges felszereléseket. Majd arról hallott, nincs horgászfelszerelés az egész vá­rosban. Most itt, ha szétnézünk, van itt csali, van itt horog meg ami kell. Sportfelszerelés is, és ráadásul van egy új szolgáltatás, amiről a városban jószerével még nem is tudnak: itt lehet előrendelni az ORION készülékeket - olcsóbban, mint bárhol az országban, mert egyenesen a gyárból hozzák. Másik felvéte­lünk a szomszéd boltját mutatja. Úgy látszik, Karcagon is megtört ajég, van hová betérni, hogy gyorsan harapjon valamit az ember. Az az üzlet neve is, hogy Hami gyorsha­rapó. A két hete megnyílt kis üzem szakács tulajdonosa, Bartha Gusztáv saját speciali­tásaival bővíti a 22 féle ételből álló listát. Az úgynevezett halburger és az aránylag olcsó cserkész kifli máris népszerű az arra járó iskolások vagy az éppen átutazóban lévők körében. Az oldalt írta: Kátai Szilvia Fotó: Mészáros János Lapunkban nemrégiben ad­tunk hírt a karcagi kórház és amerikai orvosok között létrejött együttműködésről. A rövid hír nyomába ered­tünk. A kapcsolat a karcagi re­formátus egyház közvetítésével jött létre, ezért a részleteket ifj. Nagy Kálmán református lel­kész mondja el.- A debreceni Református Teológia kollégiumának főigaz­Erdélyben és a Kárpátalján élő magyarok gyógykezelését vala­milyen módon segíteni tudják. Emlékeztem rá, hogy az 1989. decemberi erdélyi események idején a karcagi kórház milyen segítőkészen állt az ügy mellé. Elsősorban dr. Szabó János se­gítségével 70 palack vért vittünk ki Nagyváradra. Az Erdélyben látott kórházak állapota elké­pesztő volt. és ma is az. Aki nem „Eddig legálisán külföldieket gjógyítani nem lehetett" gatója, Kocsis Attila egyszer, mikor Debrecenben jártam, em­lítette, hogy jön Magyarországra egy keresztyén orvoscsoport Amerikából, melynek az a célja, hogy a határainkon túl, a szom­széd országokban, elsősorban vérzik, azok lepedő nélkül fek­szenek a puszta matracon, az egész kórházban hiánycikk az injekcióstű, van olyan város, ahol 11 ezer emberre két orvos jut. Ezeket jobb nem is részletez­ni, ezt is csak azért említettem, vállalkozzon. Olyan szépen le van írva, hogy lehet egy iskola vállal­kozó, de az nincs leírva, hogy lesz- e egyáltalán ipar a városban? Nincs olyan ember a környeze­tünkben, aki meg tudná mondani, mire képezzük ki a tanulókat? Csak a leépítés, csődeljárás, fel­számolás - ez van, erre képezzünk Karcagon szakmunkásokat? Ott tartunk, hogy ha igényként merül­ne fel, hogy csak olyan tanulót is­kolázhatunk be, akinek munkahe­lye van, bezárhatnánk az iskolát. Tavaly 84 fő végzett, huszonhét­nek ajánlottak fel állást ennél job­ban jár, ha legalább másfél évig otthon marad. Azzal felsőbb szer­veink is egyetértenek, hogy vala­milyen szakmai alapot adó iskolát fenn kell tartani. Ezzel az alapelv­vel indulunk jövőre mi is. Speciá­lis tanfolyamokat indítunk az isko­lán kívül maradt gyerekek részére, hogy valamiféle munkavállalói esélyük legyen, legalább betanított munkásként. Ilyen tanterveket az 1992/93-as tanévre már beszerez­tük.- Ön nagyon járatos ezekben a dolgokban, miért nem adja be a pályázatát az igazgatói állásra?- Tavaly is az egész nyarunk arra ment rá, hogy a szerződéses tanu­lókat elhelyezzük. Nem látok más­fél éven túlra. Nem tudok egy 5 évre szóló pályázatot jó lelkiisme­rettel beadni. Szép dolgokat le tud­nék írni, de már az első két sor után nevetségesnek érzem, mert tudom azt is, hogy nem tudom megvaló­sítani. Karcag térségében, ha len­nének üzemek, én tudnék pályáza­tot írni, de a jelenlegi helyzetben, ki mondja meg, mi leszek én? Munkakönyvosztó igazgató le­szek, vagy mi leszek én? És mi lesz az iskola? Jelenlegi célunk az. hogy mi át­vállaljuk az alapképzést: vállalko­zókhoz már valami kis műszaki alapismerettel küldjük a tanulókat. Borzasztó rizikót vállalunk így is, hiszen van olyan vállalkozó, aki Sopronba vitte gyakorlatra a gye­rekeket. Ki tudja ellenőrizni, hány órát dolgoztatja őket, hogy bánik velük? Ki tartja a hátát, ha valame­lyik gyereket baleset érné? Hogy lehet ezt vállalni egyáltalán? Ne­kem ezt meg tudják fizetni? lenti. A Purina-elv szerint egy országban egy üzem nem üzem. Két-három üzemet kell létrehoz­ni, s mindezt nem a kelet-európai térségben, hanem csak határain­kon belül. „A fizetés nem szerelemből van" A termékszerkezet-váltáshoz racionalizálni kellett a munkae­rő-beosztást. Az akkori 404 fő helyett ma 227 ember dolgozik a gyárban. Tonnában ugyanazt a mennyiséget gyártjuk, jelenleg még ugyanazzal a technikával. Február elsején 44 százalékos béremelés volt. A környéken er­re még nem hallottam példát. Ez azonban nem szerelemből van, ezért meg kell dolgozni, ezért mindent meg kell tenni, amit a gyár érdekei megkívánnak. Ajö- vő héten szombaton például nagytakarítás lesz a gyárban: rendbe tesszük a gyárudvart, a kertet, parkot, megmetsszük a fákat, rózsabokrokat.- Vagyis kommunista szombat lesz a Hagénél?- A 44 százalékos fizetéseme­lésben benne van az is, hogy a gyárban rend legyen. Ezenkívül a fejlődés útjára természetesen a termékszerkezet-váltás ma is fo­„Munkakönyvosztó igazgató vagy mi leszek én?” Hol síijaink domborulnak . . . Az újságok hasábjain is egyre több és több írás jelenik meg a magyar temetők elhanyagolt állapo­táról, vagy a dolog másik oldaláról, a túldíszített, milliókat érő családi kriptákról, méregdrága már­vány fejfákról. A karcagi temetőt sem kerülte el ez a két véglet. Ennek hangoztatása csak akkor ér valamit, ha tenni is tudunk a probléma megoldásá­ért. Kárpáti Jenő tanár fafaragó népművész, akit Karcag városában jól ismernek faragványairól, el­határozta, munkásságával hozzájárul a kunsági te­mető egységes arculatának, régi, szép hagyomá­nyának visszaállításához. Képünkön látható kopjafái egyelőre csak model­lek, lakásán várják a megrendelőket, s ha terve sikerül, a kunsági temető egységes, rendezett képet mutathat majd, s ugyanakkor magán viseli a kun­sági fafaragó művészet nyomait. Valami pezsdül...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom