Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-26 / 73. szám
1992. MÁRCIUS 26. Hazai körkép 3 Falusi hírek A 6270 lakost számláló községben befejeződött az ÉMASZ kivitelezésében a kisfeszültségű elektromos hálózat teljes rekonstrukciója. Ezzel a munkálattal Jászkisér áramellátása az eddiginél biztonságosabbá vált. * A település vízműjének helyre- állítása ugyancsak „elérte” aktualitását. A dolgozók keze munkája során a géptelep automatizálása, egy száz köbméteres föld alatti víztározó bekötése, gépház-kialakítás, valamint a vízmű teljes felújítása történik meg. A tervek szerint a beruházás 1992 szeptemberében fejeződik be, azt kővetően a nagyközség vízellátása hosszú időre megoldódik. * Mostanság a legnagyobb fejtörést a gáz- és telefonellátás lehetősége rejti magában. A megoldás érdekében intenzív munkába kezdett a helyi ön- kormányzat. Ezenkívül megkezdődött a Vágóhíd úti belvízJászkisér csatorna felújítása, amellyel előreláthatólag két hónap alatt végeznek majd. Siker esetén nagymértékben javul a nagyközség belvízmentessége. * Az ország életében tavaly először megrendezett Challange Day - a Kihívás Napja - nemzetközi sportrendezvény sikerén fölbuzdul va idén már Jászkisér is a nevezési listán szerepel. A május 27-re tervezett részletes program összeállítása folyamatosan történik. * A gáz és a telefon mellett a munkanélküliség ejti leginkább gondolkodóba a falubélieket. A jelenlegi 450-500 főt követően továbbra sem tették ki a „Stop!’ ’ táblát, ráadásul a termelőszövetkezet sorsa - munkásaival együtt - igencsak kérdéses. Az önkormányzat nem sok biztatóval kecsegtet, munkahelyteremtő beruházás egyelőre nem húzódik meg a tarsolyában. * Ha a már sokat emlegetett gáz és telefon valóra is válik a településen, az intézmények fenntartása mellett „hiányterületek” természetesen maradnak még. A magas belvíz miatt rendezésre vár a szennyvízkérdés, ezenkívül a szemét- lerakás úgyszintén megfontoltabb megoldásra vár, valamint a belterületi utak karbantartását szeretnék adandó pénzforráskor napirendre tűzni (egyébként az utóbbiak bur- koltsága eléri a nyolcvan százalékot). * Egyre inkább növekszik a valamilyen szociális segélyt igénylők száma, főleg az idősebbek körében. Jónak mondható hír a fiatalok háza tájáról, hogy az iskolai étkezés térítési díját az áremelkedésektől függetlenül ebben az esztendőben - a tervek szerint - még nem emelik. Kisiparosaink közérzetéről Aki a szovjet órákból él Tiszaföldváron találomra bementem egy kisiparoshoz beszélgetni, de nem állt kötélnek, mert - mint mondta - ő „nem hivatalosan” csinálja ezt a munkát. Bekopogtam egy másikhoz, annak meg állítólag éppen aznap nem volt kedve a csevegéshez, ajánlott egy harmadikat. Attól sem kaptam mást, mint határozott visszautasítást ezzel a magyarázattal: az itteni kisiparosoknak annyira rosszul megy, annyira ingerültek, hogy nem kívánnak újságírókkal társalogni; hogy Tiszaföldvámak és Martfűnek közös ipartestületéhez körülbelül háromszáz kisiparos tartozi k. de le meri fogadni, hogy egyik sem fog szóba állni velem (mint a sajtó képviselőjével) ... Kár, hogy nem fogadtam, mert végül is Kiss Gyula órásmester kisiparost szóra bírtam (nem adom fel olyan hamar), először azt kérdeztem, hogyan vélekedik az adózásról.- Az adózásról az a véleményem - válaszolta -, hogy oktatták a helyi ipartestületben . . ., úgy-ahogy elfogadták, helyben vette át két illetékes. Most már nem is oktatják, jogászt vagy szakértőt kellene felfogadni állandó könyvelésre, mert nem közérthető most sem ez az adózás, a bevallás meg egyáltalán nem. A nagyiparosok megtehetik, hogy szakértőt fogadnak, de én nem tehetem meg, hogy száz forintos javításokra szakértőt fogadjak, aki évente 30-40 ezer forintért^ könyvelné a javításaimat. Ráadásul állandóan változik az adózás és az adóbevallás módja, valami háromszázalékos adóelőlegről hallottam fél füllel, de erről megint nem tudok semmi konkrétat. A két község egyesült ipartestületénél állandó zsúfoltság van, a titkárnő csak félállásban végzi ezt a munkát, szinte csak ügyfélfogadás van, kérek egy nyugtát, vagy beadok egy nyugtát, azonkívül itt semmit nem lehet megtudni. Az APEH-nél is rendkívül zsúfoltak, napokat kell várni, hogy információhoz jusson az ember, szinte ez köti le az ember idejét. Azonkívül a szakmai dolgokkal is nagyon le van az ember kötve, nehéz anyagot szerezni, különösen most, ebben az átalakulásban, mert nem érdekeltek a vállalatok a szolgáltatásban. És tönkre is megy a szolgáltatás. Úgy tudom a sajtóból, hogy évente 20-30 ezer javító kisiparos adja be az ipart. Orajavító is körülbelül háromezer volt az országban ezelőtt négy-öt évvel, most, a változások után már csak kétezer van. Szerszámaim, anyagom nagyjából megvan, de csak kellene egy komolyabb fejlesztés, ám erre nem is gondolhatok, mert azt a 30-40 százalékos bankkamatot nem tudom kitermelni. A műhelyt 25 év után meg tudtam építeni, ez saját építményem. De nagyobb fejlesztésre nem telik. És a községről is az a véleményem, hogy egy új szolgáltatóházat kellene építeni, egyelőre az önkormányzat nem foglalkozik a gondolattal. Szétszórt, régi, düledező műhelyek vannak Földváron.- Mielőtt kisiparos lett, a szövetkezetben dolgozott?- Igen. A mestervizsgám már megvolt 24 éve, de egyszerűen nem kaptam iparengedélyt, mert itt helyben szocialista keretek közt akarták megoldani a szolgáltatást. És csak romlott, romlott, és a ktsz egyszerűen tönkrement, a szolgáltatókat meg elküldték, ki merre lát. . .- Ezek szerint Ön kényszerből váltott iparengedélyt?- Megmondom őszintén, megsúgták, hogy jobb, ha elmegyek, és előtte fél évvel én eljöttem. Volt egy régi műhelyem, aztán fél év alatt felépítettem ezt az újat.- Gondolom, készített számításokat azóta, hogy önálló kisiparos. Hogyan alakult a havi átlagjövedelme?- Tisztán évi 80 ezer forintot kerestem. Ebből ketten kell megéljünk, a feleségem a Május 1. Ruhagyárban tizenegy évig bedolgozó volt, elég rapszodikusan alakult az ő munkája is. Éppen most kapta meg a felmondást, olyan ördöge van, hogy ... március 13-án, pénteken kapta meg, és április elsejével szól a felmondás.- De ez nem áprilisi tréfa.- Egyáltalán nem, de elég nevetséges . . . Tehát ketten kell megélnünk ezután az én jövedelmemből, de ehhez hozzá kell tenni, hogy itt, falusi környezetben tudunk a ház körül ezt-azt megtermelni a fóliás kertben. Azért sem dolgozom teljes erővel a műhelyemben, mert nagyon alacsonyra jön ki az órabérem, ezt bármelyik kisiparostól megkérdezheti. A megtermelt értékből 54 százalék az SZTK, ehhez jön még a rezsiköltség, az anyag ..., szóval munkabérem kevés marad.- Az Ön munkájával kapcsolatban talán az is lehet a gond, hogy olcsók az órák, nem érdemes javíttatni . ..- Rendkívül olcsók! Ebben igaza van, ezek „egyszer használatos” termékek. Szakmailag ez egy pocsék munka, különösen ezek a nejlon hongkongi és kínai órák, szinte gusztustalan belenézni. Nemrég beszéltem egy svájci óráskollégá- val, azt mondta, ezeket még a szemetesébe sem teszi bele. Van egy svájci szaklapom, megmutatom, le van fényképezve benne, hogy úthengerrel tapossák szét a hongkongi órákat. Nézze, ellenőrzik, hogy jól össze van-e taposva. Nekünk jó lenne még a csatja is . . . Nálunk minden butikban és piacon árulják, most már a „magyar kozákok” is árulják, sokat ront a piacon. Nem szívesen javítom ezeket, mert a piacon két-háromszáz forintért adják, sokat nem kérhetek a javításért sem. A márkásabb órák meg ritkán romlanak el.- Akkor milyen órák javításából tud megélni?- Azokat a szovjet órákat, amiket ezelőtt tíz évvel, a kvarcórák érkezésekor félretettek, most meg szükségből előszedték, mert ezek a kvarcórák elromlottak. A szovjet óra, a felhúzós is értékesebb, időt- állóbb, mint ezek a „divatórák”. Most ismét ezeket a szovjet órákat hozzák javíttatni elég nagy mennyiségben, hát jelenleg ebből Pénz, money, das Geld Nem lehet irigyelni a kormányt A KSH első két hónapot érintő jelentésének adatai ugyanis rendre rácáfolnak azokra az optimista értékelésekre, amelyek időről időre megjelennek a kormányzati szereplők szájából. Pedig - gondolná az ember - nem kellene nekik mást csinálni, mint bemutatni a valóságot, minthogy a legkevésbé sem ők tehetnek .róla, hogy így áll a magyar gazdaság. Hogy hogyan áll? Leginkább az a szám jellemző az említett jelentésből, hogy 1992januáijában az ipari termelés 22 százalékkal esett vissza az egy évvel korábbi teljesítményhez képest. Ezt a visszaesést nyilván nem lehet a nyugat-európai, észak-amerikai recesszióra visszavezetni. Vissza lehetne vezetni a nagy- vállalati kör KGST-kapcsolatainak szétesésére, de erről meg éppen a költségvetés vitája kapcsán jelentették ki, hogy a keleti piacok összeomlásának negatív következményein már túl vagyunk, ennél mélyebbre már nem juthatunk. Ez az érv feltehetőleg azt szerette volna elfedni, hogy mai kormányunk nem igazán sokat tett azért, hogy erről a piacról minél kevesebb veszteséggel vonuljunk vissza, ha egyáltalán indokolt volt az ilyen méretű visszavonulás. Ma ez azért is anakronisztikus, mert politikai szempontok nem indokolják ezt a nagymértékű visszalépést. A gazdasági szükségszerűség az ellenkezőjét viszont igen. A korábbi politikai megfontolás miatti leépülés éppen most üt vissza, amikor a nyugat recesszióban van, s egyébként is az derül ki termékeinkről, hogy mennél inkább feldolgozottabb, annál kevésbé kell ezen a piacon. Tehát szükségünk van a keletire, legalábbis egyelőre. A sikerpropaganda, amely elsősorban a kis- és közepes vállalkozások rendkívüli dinamikájára épült, azért is kellett, mert ezzel lehet szinte suba alatt szétverni a nagyipart. Ez kiderül Szabó Ivánnak a Magyar Iparszövetség előtt elmondott beszédéből is, amelyből a Világgazdaság idézett nemrégen. E szerint Magyar- országnak a világ kisiparosának kell lennie. Nem tömeggyártásra, a nagyipar feltámasztására van szükség, hanem rugalmas kis- és középvállalatokra. Szabó Iván, az ipari és kereskedelmi miniszter azonban elfelejtette hangsúlyozni, hogy ha ez igaz is, nem a jelen, nem is a közeljövő perspektívája. Egyrészt azért nem, mert a sikerpropaganda egyik eleme - tudniillik a kisipar dinamizmusa ellentételezi a nagyipar visszaesését - egyszerűen nem igaz. Nem igaz, mert ma még nem képes erre. Nem képes már csak azért sem, mert nagyobb részük nem a termelésben vesz részt. Elég itt szétnézni, szőkébb környezetünkben, Szolnokon. Rengeteg kereskedelmi, szolgáltató vállalkozás jelenik meg, viszont alig- alig valaki a termelésben. A Foglalkoztatási Alap pályázatára, ott is ahol kifejezetten foglalkoztatási célú pályázatról van szó, szinte kivétel nélkül valamilyen szolgáltatást szeretnének a pályázók nyújtani. Termeltetve munkát adni az elenyésző kisebbség szeremé. Szabó Iván elképzelése rövid távon azért sem lehet igaz, mert a nagyipar felszámolása, ha valóban a kormányzati szándék szerint szükséges, ami szintén kétséges, nem megy végbe máról holnapra. Ezzel - szemmel láthatóan - tisztában van a kormány is, fél is a feladattól. Ami az ügyet zavarossá teszi, az az, hogy ennél - a mintegy 10 éves periódusnál - hamarabb szeretne megszabadulni a nagyvállalati vezetéstől. Minthogy a leépítés objektíve nem mehet gyorsabban végre, a második feladat, a vezetőktől való megszabadulás viszont sürgető, rendkívül sok szubjektív politikai szempont épül be a folyamatba. Ez pedig a kormány akaratán kívül rontja a statisztikát. A szubjektív szempontok leginkább a privatizáció természetes folyamatát zavarják, s ez már nemcsak a nagyiparra, hanem a mezőgazdaságra is igaz. Ez utóbbi helyzete annyival is súlyosabb, hogy amíg a nagyiparban látható egyetlen koncepció, a politika - ott legalább zavarmentesen érvényesül -, addig a mezőgazdaságban, feltehetőleg az ezen területet érintő pártviszonyok miatt, teljes a zűrzavar. A termelés visszaesése, az export és a hazai rendelésállomány visszaesése viszont mindkét területet sújtja. Ami viszont mindenkit sújt, az a munkanélküliség. Kis Gyula nem is felejtette el hangsúlyozni az Új Magyarországban megjelent interjúban, hogy erről valóban a múlt rendszer tehet, s hogy ez a kormány tudatosan fel is vállalja a szerkezetváltozás érdekében. Ezzel nincs is mit vitatkozni. Viszont éppen a fentiek miatt, s amiatt, hogy semmilyen látható jele nincs a munkahelyek megszűnése lassításának, az új munkahelyek megteremtésére irányuló szándéknak, mégsem lehet ezt a kormányt felmenteni. Sőt a számok gyors növekedése, év végére 7-800ezer munkanélkülivel számol a munkaügyi kormányzat is, bizonyítani látszik, hogy éppen ez az a terület, ami meghaladja a kormány erejét, legalábbis akkor, ha a gazdasági folyamatokat továbbra is a politikának rendeli alá. Figyelmeztető kellene legyen, hogy ez a verzió máskor, másnak sem vezetett semmi jóra. Füle István- néhány szót írt a telefon melletti papírtömbre, majd kezét felemelve hozzátette de nem ígértem semmi biztosat!- Ezt is köszönöm.- Iszik valamit?-Amit maga.- Én sajnos mindentől el vagyok tiltva - legalábbis egyelőre, de ez magát ne zavarja. Valami töményét vagy bort?- Nem szoktam.- Akkor egy capuccinót? Van egy új olasz gépünk, azon lehet főzni.- Még sohasem ittam.- És mi a véleménye az új dolgokról általában? Borsos kihívást érzett a kérdésben, megpróbált ugyanabban a hangnemben válaszolni.- Szeretek mindent kipróbálni. Zsóka legyintett:- Nem kell átvennie az én stílusomat. Nekem sem áll túl jól, csak valahogy már rámszáradt. Szóval akkor egy capuccinót kér. A nő megnyomott egy gombot a sarokban álló fehér kávéfőzőn, a gép zümmögve melegedett fel, a félhomályban felizzott egy vörös jelzőfény. Mikor lefőtt a kávé, tejjel eresztette fel, egy színes rajzokkal díszített nyolcszögletű dobozból csokoládéport hintett az ital habos felszínére. Átnyújtotta, Borsos óvatosan megkóstolta.- ízlik?- Igen, csak egy kicsit forró.- Én úgy szeretem. Milyen az esti programja, nem kell sietnie valahová?-Nem.- Akkor felteszek egy lemezt. Kezdetben visszafogott, aztán fokozatosan felerősödő, pattogó ritmusú zene szólalt meg, a dallam alatt szinte kilépve az összhangból harciasán szólt egy dob. Borsos nem ismerte a számot, leginkább egy indulóra emlékeztette:- Mi ez?- A kedvenc számom, a Gruff együttesnek egy régi dala. Ez volt az egyetlen igazi nagy sikerük, azóta már fel is oszlottak.- Mi a címe?- „Díszlépés a Halál előtt”, „Parading in front of the Death”.- Maga tud angolul?- Körülbelül ennyit, ötször iratkoztam be egy nyelvtanfolyamra, de soha nem jutottam tovább a tizedik leckénél. Mindegy, beszéljünk inkább a maga ügyéről. Zsóka kin jutotta a magával hozott dossziét:- Itt vannak a versei, azt hiszem, maga nagyon tehetséges. Én sokat olvasok, meg tudom ítélni, hogy mi a jó. Minden sora mögött egy-egy dallamot érzek, de 21
