Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-26 / 73. szám
Körkép 1992. MÁRCIUS 26. Kukoricafelvásárlás Budapest. A mezőgazdasági termelők április 15-ig ajánlhatták fel takarmánykukorica-feleslegüket megvételre a központi állami készletbe - tájékoztatta az MTI-t a Tartalékgazdálkodási Igazgatóság (TIG). Az üzlet - a felvásárlás és értékesítés - lebonyolításával a TIG-et bízták meg. Kollektív szerződés a gépiparban Keret kollektív szerződést írtak alá tegnap a Vasas Szakszervezetben a Magyar Gépgyártók Országos Szövetségének vezetői és az ágazatban működő legnagyobb szakszervezet, a Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének egyes alágazati vezetői. Az idén először van mód arra, hogy a munkavállalók és a munkaadók önállóan egyezzenek meg a béremelés mértékében. Emberszállítmány Biharkeresztes. Huszonkét török állampolgárt találtak tegnap hajnalban egy török kamionban Biharkeresztesnél. ✓ Áradás a Szigetköznél Dunaremete. Arad a Duna Szigetköznél. A hét eleje óta emelkedik a vízszint, amely tegnap virradóra volt legmagasabb Dunaremeténél; a vízmérce akkor 534 centimétert jelzett. Szerdán az áradás üteme lassult, s szakemberek a következő napokban legfeljebb 8-10 centiméteres emelkedésre számítanak. Múzeumi tanácskozás Noszvaj. A múzeumok csupán költségvetésük 10 százalékát tudják klasszikus múzeumi feladatok elvégzésére fordítani - a többi a fenntartásra, működtetésre kell -, különösen kevés pénz jut a műtárgyak megóvására és tárolási körülményeik javítására. Ahhoz, hogy nemzeti örökségünket megőrizhessük, különösen ezen a területen kell előbbre lépni, amihez Hollandia e téren felmutatott eredményei hasznosan kamatoztathatók Magyarországon is - mondta el az MTI érdeklődésére Mihály Mária, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főmunkatársa azon a háromnapos holland-magyar múzeumi konferencia összegzéseként, amely szerdán zárult a Heves megyei Noszvajon. Az államtitkár szerint: A pedagógusokat nem sajnálni, irigyelni kell! A magyar közoktatás helyzete és a törvénytervezet vitája volt a témája annak a találkozónak, amelyen dr. Kálmán Attila művelődésügyi államtitkár tartott előadást hallgatóinak. Az elmúlt 45 év örökségén túl nem szabad megfeledkezni arról - hangsúlyozta -, hogy voltak eredmények is oktatásügy terén; de a felülről irányított tanterv változások mellett az egyház és a család szerepe háttérbe szorult, romlott a pedagóguspálya presztízse, s a tudás, az erkölcsi értékek nem kaptak kellő elismerést. Ezzel a tanulás motivációja csökkent; megszűntek a kisiskolák, az országban ezer iskolának nincs tornaterme, 1200 iskola nem alkalmas testnevelés órák tartására, az idegen nyelvek oktatása katasztrofális, a tankönyvek többsége elavult - a tankötelezettség ellenére a diákok 28 százaléka nem tanult 16 éves koráig, s a magyar ifjúság több mint egyharmada képesítés nélkül került ki az életbe. Utolsókvagyunk az olvasás megértése, értelmezése, az idegen nyelv használata terén. A gyerekek 24 százaléka funkcionális analfabéta lett. Beszélt arról, hogy a gazdaságtól nem lehet függetleníteni az oktatást. Jelenleg mégis - a lehetőségekhez képest - a legtöbb anyagi eszközt a közoktatás kapja. Ez ugyan most több, mint az elmúlt években, ám nem elég a tényleges feladatokra. Figyelembe vették az új közoktatási törvénytervezet készítői az európai modelleket és a magyar hagyományokat. Ezek alapján született meg a novemberi változat. E szerint a tankötelezettséget 5-16 éves korig kívánják kiterjeszteni. A gimnázium és a szakközépiskola mellett egy köztes középiskolát hoznának létre, mely nem adna érettségit, a képességekhez igazodna. Minden tantárgy könnyített változatát tanulnák a fiatalok. Szólt arról, hogy emelni kell a pedagóguspálya rangját, tervezik, hogy bármely kiadó adhasson ki tankönyvet. Beszélt a vizsgarend- szerről, a pedagógusok továbbképzéséről, terheléséről, a nemzeti alaptantervről - amely mérhetetlen szabadságot, ugyanakkor felelősséget ad a pedagógusnak -, valamint a nemzetiségi oktatásról, az egyházi iskolákról, a hitoktatásról, a bérekről, a szakszervezetekről, az egyetemekről s a bennük rejlő ellentmondásokról. A világ legértékesebbjével, az emberi lélekkel és értelemmel foglalkozik a pedagógus a legfogékonyabb korban. Éppen ezért minket, pedagógusokat, nem sajnálni, hanem irigyelni kell - mondotta hallgatóinak dr. Kálmán Attila államtitkár. b. zs. Nem füstbe ment terv Dohányipar szolnoki központtal (Folytatás az 1. oldalról) A dohányiparból jelentős mértékű adót gyűjtenek be a hivatalok. Ezektől elesik a város, a megtermelt érték máshová jut. Nyereségesek, ám szándékuk ellenére sem képesek városi kommunális-szociális elképzeléseket támogatni. Ráadásul született egy döntés, mely szerint a termeltetés irányítását a kápolnai üzem látta volna el. Mindez azzal a veszéllyel járt, hogy a gazdák amúgy is gyenge termelési kedve még inkább visszaesik. Igazán éles fordulatot akkor vett az ügy, amikor fel akarták menteni a szolnoki üzemigazgatót több vidéki társával együtt. Budapest és Szolnok közötti „erődemonstráció” azzal ért véget, hogy a Dohányfermentáló Vállalat igazgatóját mentették fel. A megyeszékhely és a dolgozók számára is előnyös megoldás megtalálása nem volt egyszerű. Az alapító szervezet, a Földművelésügyi Minisztérium megyei hivatala és Petronyák László országgyűlési képviselő közbenjárásával új helyzet alakult ki. A fővárosi igazgató átadta asztalát egy jászberényi szakembernek. Az új vezető személyére kiírt pályázatot már úgy foA „szembesítés” eredménytelen (Folytatás az 1. oldalról) Erre hivatkozva jó volna azt mondani: íme, ilyen értékpusztító, s nem a lakóhelyet gazdagító volt a múltbeli civakodás. Hivatkozhatnánk rá, ha a jelen nem fojtott indulatoktól volna terhes, ha a jó szándék, a kölcsönös megértés uralná Tiszajenő közéletét. Sajnos, nem így van. Mint arról lapunkban is beszámoltunk, Tiszajenőn a minap lemondott az egész képviselő-testület, csak a polgármester maradt a helyén. Ezek után megannyi kérdés vetődött fel a falu lakossága körében, melyekre választ a kedd esti falugyűlésen vártak. Nem mondható el, hogy annak éjfélhez közeli befejezésével tiszta képet alkothattak maguknak. No, de ne vágjunk a dolgok elébe. Először a község rendezési tervét ismertette Mészáros János, az ezzel megbízott tervezőcsoport vezetője, majd a polgármester adott számot a képviselő-testület 1991. évi munkájáról. Az elért eredmények ismertetése mellett szólt a célokról - köztük a telefonhálózat korszerűsítéséről. (Inkább munkát adjanak! - hangzott egy közbeszólás.) A korábbi képviselő-testületről szólva megemlítette, hogy a testületi ülések színvonalasak voltak - bár a polgármesteri munka hatékonyságát nagyban befolyásolta, hogy a képviselők egynémelyiké- vel nem volt felhőtlen a kapcsolata. Azokra a korábbi nyilatkozatokra utalva, melyek szerint ő nem öntevékeny, ötlettelen, nem elég határozott, a polgármester tételenként felsorolva hangsúlyozta: ő minden választási ígéretét betartotta, vagy legalábbis megkezdte azok megvalósítását. (A képviselő- testület valósította meg azokat, nemcsak a polgármester! - reagált erre később az egyik lemondott képviselő.) Határozatlanságáról szólva azt mondta: amikor határozottan kiállt valamiért, akkor azt nehezményezte a volt képviselő-testület. Arra a vádaskodásra, hogy a fakivágások ügyében először miért nem a saját hatáskörében intézkedett, feljelentésével miért tett ki zaklatásnak ártatlan embereket, azt felelte a polgármester, hogy ő nem jelentett fel senkit. (Erre kérdezték később, hogy akkor a szolnoki rendőrök miért névsorral és lakcímmel „felszerelkezve” érkeztek a faluba? Egy néni megjegyezte: nyolcvan évet megéltem, de az én portámon most voltak először rendőrök, pedig csak a saját kertemből vágattam ki fát, mert öreg vagyok, szegény vagyok, szükségem volt rá.) AL polgármester határozottan visszgtttasított minden ellene felhozott vádat, lett légyen szó a benyújtott pályázatok gyenge színvonaláról vagy másról. A volt képviselők is kitartottak álláspontjuk mellett, melynek lényege: a polgármester jó szándékú, de alkalmatlan tiszte betöltésére, mert nem kezdeményező, határozatlan, nincs önálló véleménye, a testületi határozatokat késve vagy egyáltalán nem hajtotta végre. (A polgármester véleménye: csak objektív okokból történt határidő-módosítás.) Egyszóval, a „szembesítés” eredménytelenül végződött, a vitázó felek nem tudtak közös nevezőre jutni. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a falugyűlés résztvevői hol ide, hol oda csapva néha már becsmérlő kijelentéseket is tettek. Fokozta ezt az, hogy a polgármester a „fórumládába’ ’ a falugyűlés előtt bedobott huszonegy névtelen levelet részletesen ismertette, helyenként személyekre szóló, rágalomszámba menő tartalommal. (Ezt el kellett volna kerülni - vélte több felszólaló -, hiszen gerinctelen ember az, aki névtelenül ócsárol másokat.) Megkapták a magukét a lemondott képviselők is. A lakosság egy részének véleményét tükrözte az egyik felszólaló: „Nagyobb indok nélkül lemondtak, cserbenhagyták a falut.” Volt ellenvélemény is: „Miért nem állt ki a falu azok mellett, kikben a választáskor leginkább megbízott, akikre a legtöbb szavazatot adta?” Elgondolkoztató az egyik felszólalás: „Rendben van-e minden azzal, hogy meghalt a király, éljen a király? Lemondott a régi, megalakult az új képviselő-testület.” Jó volna hinni, hogy minden jóra fordul, hogy a tiszajenőiek megtalálják a közös hangot. Simon Béla Kosárlabda NB I. Csepel SC-Szolnoki Olajbányász SE 82-88 (44-47) Csepel 800 n. Vezette: Berki, Geréb Olajbányász: Hosszú, 18/6, Abeljanov 4, Tóth A. 18/15, Tóth Z. 8, Berkics 25. Csere: Horváth 4, Kmézics, Zsarkov 11, Jáhni. Edző: Rezák László, Szalay Ferenc Kiegyenlített első félidőben a 14. percig fej-fej mellett haladtak a csapatok, három pontnál többel egyikük sem vezetett. A 15. percben Tóth Attila három triplájával átvette a vezetést az Olajbányász, és hárompontos előnnyel zárta a félidőt. A folytatás is idegölő küzdelmet hozott, a 30. percben még a Csepel vezetett 65-59-re. Ezután egymást múlták fölül az Olajbányászjátékosai, és a fináléba tízpontos, megnyugtató előnnyel érkeztek, a végére sikerült belőle hatot megtartani. Győzelmével az Olajbányász nagy lépést tett negyedik hely megszerzése felé. Kékesi Jut eszembe! Az újságíró gyakran érzi úgy, hogy egy nagy, fekete lyukba - ami egy kémény kilátástalanul kormos kürtőjéhez hasonlít leginkább - mondja, csak mondja bele a véleményét. A szó elszáll, az írást is belepi a feledés szürke porrétege, így a közlési kényszer naponkénti újratermelődése már-már orvosi eset. Aztán jön egy levél, ami azt a tévhitet kelti, hogy talán mégis van értelme az egésznek... Dr. Kiss Bálint tiszafüredi szülész és nőgyógyász adott életjelt magáról, imigyen: „1988 januárjában Ön készített velem egy riportot, Guga, sínylődés, nehézség, dagadozás” címmel. Az írás a készülő monográfiámról szólt. Címe: „Tiszaszentimre egészségügyi története, 1787-1964”. Időközben átestem egy infarktuson, s ez két évvel visszavetette a munkámat. E levelem célja az, hogy megírjam, a cikk nem volt hiábavaló, sőt, a munka befejezésére inspirált. Utólag is köszönöm! Mit mondjak, én is!-pbgalmazták meg, hogy a vállalat központja Szolnokon lesz. Felvetődhet, szükség van-e egyáltalán központra?- Olyan munkamegosztás alakult ki az üzemek között, amely nélkül életképtelenek lennénk - vélekedik Benedek János. - A húsz-harminc dolgozóval működő egységek nem állnának meg saját lábukon. Ráadásul új tulajdonosokhoz kerültek a cigaretta- gyárak. A szállítók csak akkor maradhatnak a felszínen, ha összefognak. A központokban, a szolnokihoz hasonló esetek ellenérveként a szakmai-irodai háttér hiányát hozzák fel. Megteremthetők a személyi feltételek - jegyzi meg az igazgató. Számviteli, pénzügyi, kereskedelmi feladatokat eddig is ellátott a Tisza-parti egység. A függőség felszámolásával megszűnnek a párhuzamosságok. Kívánatos lenne a többi vidéki üzem önálló könyvelése, hogy mindenki tisztán lássa, mennyit termel. Nagy kihívással kell szembenéznie a vállalatnak. A cigarettagyárakba várhatóan milliárdokat ruháznak be a külföldi tőkések. Ők mindenképpen termelnek. Az nem mindegy, milyen dohánnyal töltik meg a cigarettákat. Sz. Z. A jelzettnél súlyosabb a reaktorbaleset Riadalom Finnországban (Folytatás az 1. oldalról) események jelölésére használt nemzetközi skála (INES) hármas fokozata helyett tegnap már kettes fokozatban adta meg a baleset súlyosságát. Svéd lapjelentés szerint a mostani baleset két korábbi, és eddig ismeretlen szovjetunióbeli balesethez hasonlítható. Az Oroszországgal szomszédos Finnországban kisebb pánikot váltott ki a Szosznovij Borban történt baleset. Helsinkiben és több más városban már kedden elfogytak a gyógyszertárakban a jódtabbletták. Az óvodás és iskolás korú gyerekeket nem engedték a szülők a szabadba. Orosz vezetés Csökken a népszerűség Az orosz vezetés népszerűsége tartósan csökkenő tendenciát mutat - állapította meg legutóbbi vizsgálatában a moszkvai Független Szociológiai Intézet. Az Izvesztyija című lap által ismertetett felmérés szerint az orosz fővárosban a lakosságnak mindössze 13 százaléka véi úgy, hogy az általa megválasztott parlamenti képviselők igazolják reményeit, 56 százalék viszont teljességgel elégedetlen a törvényhozók munkájával. A Legfelsőbb Tanács tevékenységét egészében mindössze 16 százalék tartja megfelelőnek, 62 százalék viszont elégtelennek ítélte a parlament munkáját. A legnagyobb elégedetlenséget a munkások között regisztrálták: a februári 65 százalékkal ellentétben március közepén már 82 százalékuk panaszkodott életkörülményeire. A januári 50 százalékról március közepére 36 százalékra olvadt azok aránya, akik továbbra is hisznek a Borisz Jelcin nevével fémjelzett gazdasági reformok sikerében. Padlón a magyar mütrágyaipar (Folytatás az 1. oldalról) értékesített, addig 1991-ben csupán 14 ezer tonna talált gazdára. Ha nem is ilyen drasztikusan, de hasonlóképpen csökkent a kevert és a szuszpenziós műtrágyák, valamint a nitrogénoldat iránti igény. Mint azt korábban már hírül adtuk, a TVM több ízben, számottevő kedvezményekkel próbálkozott a forgalom fellendítésén, ám ezek eddig nem hozták meg a várt eredményt. A vállalatnál mindenesetre bíznak abban, hogy ennél alacsonyabb szintre nem süly- lyedhet a műtrágya-felhasználás, hisz már így is alapjaiban veszélyezteti a termésbiztonságot a kényszerű takarékosságból fakadó, nem megfelelő tápanyag-visszapótlás. A műtrágya-felhasználás növelése nemcsak a termelők és a kereskedők érdeke, hanem nyilvánvalóan a gyártóé is. Éppen ezért a TVM vezetői tegnap újabb, a vásárlást megkönnyítő intézkedésekről számoltak be a megjelent nagykereskedőknek. Az új kereskedelempolitika első megnyilvánulása az év eleje óta érvényben lévő árkedvezmény, valamint a havi két százalék kamatú, 180 napos fizetési haladék bevezetése volt. Ezekkel a kedvezményekkel azonban főként a kisebb felhasználók tudtak élni. A TVM ezért most a bizományosi rendszerben történő műtrágya-értékesítést ajánlja fel kereskedelmi partnereinek. Az új üzletpolitika lényege az, hogy a műtrágya mindenkori átadási árából 5 százalék kedvezményt ad a gyártó a bizományosnak, amely a raktározási, a manipulációs költséget, illetve a jutalékot foglalja magában. A fizetés pedig a ténylegesen eladott műtrágyamennyiség után, havi elszámolás alapján történik. Hogy a Tiszamenti Vegyiműveknek sikerül-e ezzel az egyébként előremutató piacpolitikával növelnie a műtrágyaforgalmat, arra a közeljövő adhat választ. Az viszont biztos, hogy minél előbb el kell mozdulni a holtpontról, hiszen ha továbbra is ilyen mérsékelt lesz a műtrágyafelhasználás, akkor komoly következményekkel lehet számolni. L. Z.
