Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-04 / 54. szám

1992. MÁRCIUS 4. Hazai körkép 3 A polgármestereké a szó A megoldás: támogatott privatizáció Kengyelen a belterületi útépítés a legfontosabb Kengyelen ma 4 ezer 230-an élnek, és a lélekszám már hosz- szabb ideje változatlan: azaz nem gyarapodik és nem fogy. Azt hallottam, hogy itt dolgozik a megye egyik, ha nem az egyet­len polgármestere, aki MSZP-tá- mogatással nyert. Vajon így van- e, érdeklődtem az érin­tettől, Czédli Gyula pol­gármestertől.- így igaz. A testület ti­zenegy és plusz egy tagú, azaz én vagyok a tizenket­tedik. Közülünk ketten fi- deszes támogatással ke­rültek be, öt személyt az MSZP támogatott, a többi függetlenként indult. A képviselők fele nő, és két fiatal is tagja a testületnek. Ami a pártcsatározásokat, villongásokat illeti, sze­rencsére effélék nincse­nek.- Mi okozta a legna­gyobb fejtörést?- Talán a kamatadó. Nagy viták­ról nem számolhatok be, mert van négy bizottságunk, és ők igyekez­nek jól előkészíteni a testületi anyagokat. Visszatérve a válasz­hoz, a település mindenkinek vál­lalta a kamatadóját. A szociális helyzettől függően kinek a teljes összeget, kinek a fizetendő rész felét. Azonkívül az elsőlakáshoz- jutók kivétel nélkül 150 ezer forint vissza nem térítendő támogatást kaptak. Ehhez az állami keret ke­vésnek bizonyult, ezért két család­nak már a saját költségvetésünkből nyújtottunk 150-150 ezer forint se­gítséget.- Mennyi pénzből gazdálkodnak az idén?- 74,2 millióból. Felújításra, új létesítmények építésére 12,1 millió jut. Legnagyobb gondunk az, hogy a 26,7 kilométer belterületi útból csak 2,7 kilométer burkolt, tehát van, lesz mit csinálnunk. Útépítés­re az idén 3,5 millió áll rendelke­zésre. Ezenkívül a gázt is szeret­nénk bevezetni a településre, hi­szen a legközelebbi fogadóállomás hét kilométerre található. Ebben a témában már folynak az előkészítő tárgyalások: úgy a tervezőkkel, mint a leendő kivitelezőkkel. A felsoroltakon kívül járdaépítésre félmilliót, az általános iskola tető- szerkezetének felújítására egymil­liót fordítunk. Két tantermet par­kettázni is kell.- Mire nem futja, napjainkban mi okoz Kengyelen feszültséget?- Sok kellemetlenséget okoz a temérdek, télen saras, nyáron po­ros út, bár ahogy bírjuk, csökkent­jük ezek számát. Mégis a legége­tőbb gond szerintem az, hogy már 270 a munkanélküli, akik között pályakezdők, fiatalok is szép számmal akadnak. Kellene a gáz is, minél hamarabb. Hogy a tüzelő ne legyen olyan drága, tavaly' az áfész-telepen kívül kialakítottunk még egy saját Tüzép-telepet. Ezt magánvállalkozónak adjuk bérbe, olyan kitétellel, hogy köteles a Tü- zép-árak alatt árusítani. Egyébként van már az önkormányzatnak tej­boltja, és április elsején ilyen hús­bolt is nyílik.- Milyennek ítéli a lakos­ság anyagi helyzetét?- Dolgos emberek lakta község, bár a többség inkább szegény. Ezért is nincsenek, nem lesznek helyi adók, hi­szen jó részüknek adni kell, kellene, nem elvenni tőlük. Hogy csak egy adatot mond­jak, él itt ezeregyszáz idős személy, túlnyomó részük segélyre szorul. Sajnos nem­csak ők, mivel támogatni kell családokat a középkorosz­tály, sőt a legfiatalabbak kö­zül is.- Hogyan tovább, Kengyel, Ón szerint?- Ipart, gyárat aligha telepíthe­tünk ide, az efféle tervezés hiú áb­ránd. Viszont a község termé­szetbeli adottságai kihasználatla­nok. Legyen szó a falusi turizmus­ról vagy csereüdültetésről. Rendel­kezünk termálkúttal is, ez eddig hasznosítatlan. Pedig gyógyvizet ad, de a to­vábblépéshez tőkeerős külföldi partner szükséges. Ebben a témá­ban biztatóan alakulnak a tárgyalá­saink, bár erről még többet nem mondhatok. Végezetül, de nem utolsósorban a magányos, idős embereknek egy tízágyas, bentlakásos otthont sze­retnénk létesíteni. D. Sz. M. Fotó: Korényi Félév után a hatosztályos gimnáziumban Megérte a „felélesztése” Két évvel ezelőtt az országban mindössze két iskola vállalkozott a hatosztályos gimnáziumi oktatás­ra. A kezdeményező intézmények példáját tavaly már tíz iskola kö­vette, köztük a szolnoki Széchenyi István Gimnázium, ahol két osz­tályban hetvenkét gyerek kezdte meg középfokú tanulmányait. Az „új-régi” iskolatípus iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult meg, százhatvan diákból választották ki az anyanyelvből és matematikából legjobb eredményt elérő „kis gim­nazistákat”. Az érdeklődés persze nemcsak a szülők részéről nyilvánult meg, a pedagógusok sem kis izgalommal A Liget utcából a világsiker felé, Akar a rekor­dok könyvébe is bekerülhetne a szolnoki Liget utcai ifjú Horváth Béla, mert 10 évesnél fiatalabb prímása zenekarnak még nem volt, ő viszont 9 évesen a nagy hírű „Száztagú cigányzenekar” reklámprímása. Jogosan, hiszen már ötévesen Prágában nemzetközi hegedűversenyt nyert. Azóta már párizs-lyoni meghívást kapott. Több külföldi tévéállomás (Belga TV, az olasz R.A.I) készített vele exkluzív műsort. Jelenleg a budapesti Zene- akadémia tehetségosztályán tanul, s képezi tovább magát. Az is igaz, hogy az ifjú tehetség egy híres szolnoki zenészdinasztia leszármazottja. Nemrég a szolnoki Pelikán Szálló cigánybálján egy külföldi turnéról hazatért zenekar élén adott ízelítőt a muzsikálás magasiskolájáról sok-sok tapsvi­har közepette. (A képen az édesapával.) Fotó: Cs. F. várták az új, tizenkét éves tanítvá­nyokat. Azóta eltelt az első félév, s a tapasztalatok azt igazolják, hogy a Németh László által évtize­dekkel ezelőtt meghonosított hat- osztályos gimnázium „feléleszté­se” megérte. A két osztály félévi tanulmányi átlaga 4,21, illetve 4,16 volt. Az eredmény önmagáért beszél. S mindezt úgy sikerült el­érni, hogy a gyerekek terhelése egyenletes, hetente 27 órájuk van, ebből öt óra az egyik osztályban német, a másikban angol. Két év után azonban egy újabb nyugati nyelv tanulását is elkezdik 4 gye­rekek. Kétségtelenül szerepe1' ván -az > eredményben annak is, hogy á kis­diákok eleve jó képességűek, s majdan egyetemre, főiskolára ké­szülnek, tehát akarnak tanulni, s ez igen fontos motiváló erő. Ezt segí­ti, hogy természetesen ugyanilyen szándékkal jelentkeztek gimnázi­umba az „idősebb” iskolatársak is, s egy olyan közegben, ahol min­denki - vagy majdnem mindenki - diplomásnak készül, igen nagy hú­zóerő a jó teljesítmények elérésé­re. S ha valaki menet közben mégis meggondolná magát, a második osztály végén megkaphatja a nyol­cadikos végbizonyítványt, s je­lentkezhet másik középfokú okta­tási intézménybe. A kis gimnazisták többféle könyvből tanulnak - sőt tanulni is tanulnak - a debreceni egyetem szakmai támogatásával. Az órák után pedig, akinek van kedve hoz­zá, különböző szakkörök között válogathat érdeklődésének megfe­lelően. A gimnázium az idén is indít két hatosztályos gimnáziumi osztályt, amely iránt, ha lehetséges, még na­gyobb az érdeklődés, mint tavaly. Természetesen jó ajánlólevél a ha­todik osztályos félévi bizo­nyítvány, de a felvételi teszt, amely elsősorban a gyerekek gon­dolkodását, logikai készségét mé­ri, nagyobb súllyal esik latba.-tg­Nem mellékes a melléküzemág A privatizációs folyamat egyik lényeges eleme a me­zőgazdaságban előrelátha­tóan bekövetkező jelentős tulajdonosváltás. A terme­lőszövetkezetekről, azok korábbi szerepéről, a ma­gán-farmergazdaságok ki­alakulásának hazai távla­tairól, az óriási téeszek ki­sebb egységekre bomlásá­ról, a közeljövő valódi föld- tulajdonosainak esetleges szövetkezéséről hosszú ide­je zajlik a vita. A tavaly mű­ködött mintegy 120 állami gazdaság közül 68-at ál­lamigazgatási felügyelet alá vontak - ezek privatizá­ciójában tehát az Állami Vagyonügynökségnek je­lentős szerepe lesz. A polémiák jórészt a mező- gazdasági szervezetek agrárte­vékenységének jövője körül zaj­lanak. Lényegesen kevesebb szó esik azonban arról, hogy milyen szerepet töltöttek, töltenek be a téeszek ipari, építőipari, szolgál­tatóegységei, az úgynevezett melléküzemágak - pedig ez a szerep köztudottan többsíkú, és nem elhanyagolható mértékű. A téeszek nyereségének jelentős hányadát, sőt sok esetben egész nyereségét ezek a mezőgazdasá­gi profiltól idegen tevékenysé­gek adták. Ráadásul a foglalkoz­tatásban és az ellátásban is jelen­tős feladatokat oldottak meg. Az átalakulást megelőző év­ben, 1989-ben a mezőgazdasági termelőszövetkezetek összes te­vékenységének 37,4 százaléka alaptevékenységen kívüli, tehát nem mezőgazdasági jellegű volt, s ezeken a területeken foglalkoz­tatták a téeszek munkaerejének 46,3 százalékát. Másik jellemző adat: az ezer főnél többet foglal­koztató, tehát a legnagyobb kö­zös gazdaságok körében - ame­lyek átlagosan 6500-7000 hektá­ron gazdálkodtak - á termelés 56,6, a foglalkoztatás 60,1 szá­zalékát a melléküzemág adta. A közepes méretű téeszek esetében az arány kisebb volt, a 300 főnél kevesebbet foglalkoztató té­eszek termeléséből és munkae­rejéből körülbelül egyharmaddal részesedtek a „profilidegen” te­vékenységek. Kétségtelen, hogy a mellék­üzemágak hiányt pótoltak, a ko­rábban visszafejlesztett kisüze­mek szerepét vették át. Részint a környék iparvállalatai számára bedolgozóként tevékenykedtek, részint lakossági igényeket elé­gítettek ki. Nem elhanyagolható az sem, hogy munkahelyet vagy éppen a téli holtszezonban mun­kaalkalmat teremtettek a falvak lakóinak - így ahhoz is hozzáse­gítették az elöregedő falvak egy részét, hogy a fiatalokat helyhez kössék. 1990-ben, a privatizáció kezdetekor, majd a tavalyi átala­kulás során a melléküzemágak egy része valamilyen társasági formában önállóvá vált, nem rit­kán a tagok anyagi erejéből. Ezek a lépések ugyan ígéretesek a jövőre nézve, de mértékük nem meghatározó. Sok helyen meg­jelentek a külső versenytársak, azaz a községben vagy a környé­ken a nyereséggel kecsegtető munkák jelentős részét új kisvál­lalkozások kezdték végezni. Ve­lük a versenyt a melléküzemá­gak nemigen tudták fölvenni, már csak azért sem, mert nekik a mezőgazdasági tevékenység hi­ányzó nyereségét is pótolniuk kellett. Más esetekben a kereslet csökkent, s ez vezetett a korábbi melléküzemágak elsorvadásá­hoz. így állt elő az a helyzet, hogy a korábbi, mintegy 150 ezer fő­nek munkát adó üzemágakban - 1989-hez képest - 1991 első fél­évében már csupán néhány tíz­ezren dolgoztak teljes vagy rész­leges munkaidőben. Ez a körül­mény is hozzájárul - sok egyéb, mezőgazdaságban gyökerező ok mellett - ahhoz, hogy nőtt a vesz- teséges mezőgazdasági termelő­szövetkezetek száma országosan is, és a megyék nagy többségé­ben is. 1989-ben például 103, 1990-ben 297 gazdaság volt veszteséges, tavaly viszont - az FM becslése szerint - 450. Míg 1990-91-ben több megyében (Somogy, Tolna, Vas, Veszprém és Zala) egyáltalán nem vagy csak elenyésző számban voltak veszteséges mezőgazdasági egy­ségek, addig 1991-ben e régiók­ban is 10-20 között mozgott a deficites gazdaságok száma. Az ország más területein a munka- nélküliek számának növekedé­sét, illetve a foglalkoztatottak egy része keresetének tetemes visszaesését okozta a melléküze­mek visszafejlődése. S a folyamat nem állt meg. Kétségtelen, hogy a mellék­üzemágak korábbi szerepét a pri­vatizációs folyamat elsöpri, de ez nem jelentheti a korábbi tevé­kenységek teljes felszámolását. A kivezető út e téren is a pri­vatizáció és annak kormányzati, önkormányzati támogatása - hi­telekkel, adó- és más kedvezmé­nyekkel, hiszen itt nemcsak regi­onális, hanem - a növekvő mun­kanélküliséget tekintetbe véve - országos érdekről is szó van. A melléküzemágak értéket állítot­tak elő, bizonyos fajta munkát adtak nem kevés munkavállaló­nak - ezt figyelembe kell venni a privatizáció kapcsán. A farmer- gazdaságok e réteg nagyobb ré­szének nem fognak munkát adni, mivel a többség nem szak-, ha­nem betanított munkás. Az egyetlen lehetőség tehát a ked­vező feltételek melletti munka­helyteremtés, a vállalkozók ösz­tönzése ilyen munkalehetőségek biztosítására a helyenként máris hiánycikké vált korábbi termé­kek, szolgáltatások előállítására. Ferenczy Europress zöld 1 Azbeszttel sarok j vagy anélkül? Az azbesztet néhány évtized­del ezelőtt még a jövő egyik ígé­retes, sokoldalúan hasznosítható anyagának kiáltották ki. Karrier­je azonban nem tartott sokáig, mert kiderült, hogy veszélyes le­het az egészségre. A gépjármű- ipar, mely mindig is az elsők kö­zött állt a tudomány eredménye­inek, az új technológiák piaci be­vezetésében, viszonylag rövid idő alatt véglegesen száműzte a rákkeltő anyagot. Ez utóbbi megállapítás vi­szont többnyire a fejlett gazdasá­gú országokra érvényes, ahol a környezetvédelem már jó ideje kivívta magának az őt megillető helyet. De vajon mi a helyzet Magyarországon, ahol még min­dig korszerűtlen gépkocsik száz­ezrei róják az utakat? Nos, ezek­nek az autóknak a nagyobb há­nyada azbeszt alapú fékbetétek­kel és kuplungtárcsákkal közle­kedik. Róna Tamás fővárosi vállal­kozó idestova ötödik esztendeje szabadalmaztatta azt a technoló­giát, amely alapján megkezdte az azbesztmentes fékbetétek gyártását. Jelenleg nagy sorozat­ban, 30-40 gépkocsitípushoz ál­lítja elő üzemében a nélkülözhe­tetlen és környezetbarát alkatré­szeket, de igény szerint további típusokat is el tud látni fékbeté­tekkel. Létezik tehát hazánkban is korszerű, környezetbarát és jó minőségű fékbetét, sőt általában kapható az üzletekben, ám a ta­pasztalatok azt mutatják, ezekre a termékekre még sincs olyan kereslet, mint az ember hinné. Az okok között elsőként a konzervatív hazai fogyasztói szokásokat lehetne megemlíteni. Az átlagos magyar autós sok esetben a minden minősítő jelzés nélküli fékbetétet is megvásárol­ja, és nem érzékeli, hogy ezzel nemcsak saját, hanem mások biztonságát is veszélyezteti. A szerencsésebb eset pedig az, hogy a gépjármű-tulajdonos ra­gaszkodik az azbeszttartalmú gyári fékbetéthez, holott ugyan­ennyiért minősített, környezet­barát terméket is kaphat. Sajnos jelenleg ott tartunk, hogy a ke­reskedelmi forgalomban lévő fékbetétek majdnem kétharmada minősítetten és ártalmas az egészségre. Az már más kérdés, hogy a hatályos jogszabályok szerint ilyen, minősítő jelzés nélküli fékbetéteket nem lenne szabad forgalomba hozni. Úgy tűnik azonban, hogy szabad ország­ban ezt is meg lehet tenni. Róna Tamás mindenesetre tudja erre a magyarázatot.- Ha sok pénzt akarnék keres­ni - vallja -, akkor azbesztes fék­betéteket gyártanék, nem pedig környezetbarát terméket. Ha vi­szont mondjuk máról holnapra kitiltanák az azbesztet, minket nem érne váratlanul. Lényegesen kedvezőbb a helyzet a vasútnál. A MÁV gya­korlatilag az első pillanattól kezdve használja az azbeszt- mentes fékbetéteket, melyeket eddig a német Becorit cégtől vá­sárolt. Róna Tamás azonban ta­valy, a BNV-n megvette a néme­tektől a sínhez kötött járművek fékbetéteinek technológiáját és gyártási jogát. Időközben a MÁV garanciát vállalt arra, hogy az új beszerzésű kocsijai­hoz már nem a német cégtől, hanem a fővárosi vállalkozótól vásárolja meg a fékbetéteket, melyek a hagyományos azbesz­tes kivitelhez képest mellesleg hosszabb élettartamúak is. És ami legalább ilyen fontos, kör- nyezetkímélőek. L. Z.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom