Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-02 / 52. szám

1992. MÁRCIUS 2. Megyei körkép 3 Országos felmérés készül az egészségügyi intézményekről Ezután nem a kapcsolatok számítanak, hanem a teljesítmény Beszélgetés dr. Kelemen Andrással, a Népjóléti Minisztérium államtitkárával Mint arról már szombati la­punkban röviden beszámoltunk, péntek délután Szolnokon töltött néhány órát dr. Kelemen András, a Népjóléti Minisztérium politi­kai államtitkára, és találkozott a megyei Hetényi Géza Kórház vezető munkatársaival. A meg­beszélés után interjút kértünk az államtitkártól.- Államtitkár úr! Legelőször is arra lennénk kíváncsiak, hogy rövid szolnoki látogatásának mi a célja?- Jelenlegi munkánknak - kezdte dr. Kelemen András - az a legfőbb jellemzője, hogy tanul­juk a kormányzás művészetét, s ez pedig megköveteli tőlünk, hogy mindenhol ott legyünk, ahol a gondokról esik szó. Ez nagyon fontos dolog, s nem is akarunk az ilyesféle gyakorlaton változtatni. Sőt, ki szeretnénk használni minden lehetőséget ar­ra, hogy az országot járva köz­vetlenül megismerhessük, mivel küszködnek az egyes egész­ségügyi intézmények.- Ha már a gondokat említi, mint hallottuk, a mostani megbe­szélésen is gyakran szóba került, hogy a szolnoki volt szovjet kór­ház épületét, miként lehetne be­kapcsolni egy hatékonyabb fek­vőbeteg-egészségügyi ellátásba. Ezzel kapcsolatban van-e lehető­ség állami támogatásra vagy esetleg állami garanciára, ha a helybeli szakemberek úgy dönte­nének, hogy külföldi hiteleket vesznek fel annak érdekében, hogy az épületet rendbe tehes­sék?- Mindkét elképzelésnek igen kicsi az esélye, mivel a költség- vetés szűkre szabott keretei nem engedik meg, hogy ebben gon­dolkodjunk. Hisz ha „csak” ga­ranciát adnánk, már ez is növelné az államadósságot.- Akkor egyáltalán nincs meg­oldás?- De van, csak másfelé kell keresgélnünk. Mint megtudtam, az itteni kórház vezetése nagyon okosan próbált már eddig is tapo­gatózni ebben az ügyben, ám arra még ők sem gondolhattak, ami­ről beszéltem nekik. Elmond­tam, hogy elég előrehaladott tár­gyalásokat folytatunk a Világ­bankkal, s ennek megfelelően ha egy elfogadható tervanyagot - projectet - sikerül összeállítani, akkor igenis remény van rá, hogy az épület felújítására hitelt kap­janak. Van tehát lehetőség, csak ehhez valóban az kell, hogy olyan precíz szakmai program készüljön, amely képes elrugasz­kodni attól a gyakorlattól, ami az egészségügyben évtizedeken át megszokott volt.- Mire gondol?- Nézze, az nem titok, hogy korábban ebben az országban úgy mentek a dolgok, hogy a sze­mélyes kapcsolatoknak óriási szerepük volt abban, hogy egy- egy kórház mennyi pénzből gaz­dálkodhatott. Ezért fordulhattak elő például olyan esetek, hogy két egymás melletti kórház is megkapta ugyanazt a nagy érté­kű műszert, csupán azért, mert az igazgatóknak ismerőseik, eset­leg barátaik voltak a legfelsőbb körökben. Nos, ilyen többet nem lesz. Éppen ennek elkerülése ér­dekében egy országos felmérés készül az összes egészségügyi intézmény helyzetéről, állapotá­ról, s annak alapján majd meg­tudjuk, hogy hol és milyen sür­gős teendők akadnak. A tervezésnek tehát objektív­nak kell lennie, mert nem tartha­tó tovább az a gyakorlat, misze­rint ha egy osztályvezető főorvos ''"'megálmodta, hogy neki hány ágyra van szüksége - nyilván mindig többet és többet akart, mert az ágy számra kapta a finan­szírozást -, s azt keresztül is vitte. Hisz nagyon szépen megindo­kolta, hogy miért kell több fek­vőhely annál, mint ami valójá­ban van. Ha egy ilyen tervet épí­tünk fel, annak üressége előbb- utóbb nyilvánvalóvá válik.- Ön tulajdonképpen arról be­szél, hogy korábban eleve rossz volt az egészségügy finanszíro­zása. Most viszont - mint hallani - egy teljesítményorientált finan­szírozás felé megyünk. Kifejtené, hogy mi ennek a lényege?- Elsősorban megalapozott szakmai programot, tervet kell készíteni. Ezt pedig csak úgy le­het megcsinálni, ha legelőször is megnézzük, hogy az adott kór­ház milyen nagy területen dolgo­zik, s milyen az ott élő emberek egészségi állapota. Ezek után számtalan kérdésre kell még vá­laszt adni. Hisz az előbbiek isme­retében jön az, hogy miként lehet az adott területet egész­ségügyileg ellátni, mennyi ebből az alapellátás, s ehhez milyen szakellátás és hány betegágy szükséges? Ha így építjük fel a programot, akkor az egy teljesít­ményorientált egészségügyi szolgáltatás esetén is biztos meg­állja a helyét. Hisz a társada­lombiztosítás a jövőben - függet­lenül az ágyak számától - csak aszerint fizet, hogy az adott kór­házban milyen betegségeket és milyen színvonalon látnak el.- Ha már az egészségügy fi­nanszírozásáról beszélünk, az AGROGENERÁL Szolgáltató és Kereskedelmi Korlátolt Felelősségű Társaság 1992. március l-jétöl megkezdte tevékenységét az alábbi főbb területekre kiterjedően:- Szövetkezetek átalakítása, üzemek átvilágítása.- Szövetkezeti változások irányára vonatkozó javaslat kidol­gozása.- Vagyonértékelés elvégzése.- Társasági szerződések, önkormányzati és szakmai szabály­zatok készítése.- Az új számviteli törvény bevezetésével kapcsolatos szakta­nácsadás és könyvvizsgálat. Irodánk: 5000 Szolnok, Ságvári krt. 4. Vízügyi Székház I. emelet 134. szoba Telefon: 39-437. *77083/1* közismert, hogy a megyei kórház - ugyanúgy, mint a többi hozzá hasonló intézmény - elég gyászos anyagi helyzetben van. Csak itt még annyival bonyolultabb a helyzet, hogy a gazdasági igaz­gató is lemondott. S tudja, hogy van ez: az emberek sok minden­ről beszélnek, párhuzamokat ké­résnek a lemondás meg a kórház rossz anyagi helyzete között. Persze - mint korábban már megtudtuk - a két dolog között semmiféle összefüggés sincs, in­kább egyféle beidegződésről, je­lenségről van szó. Mi erről a vé­leménye?- Nem ismerem pontosan az esetet. De aki arról pletykál, hogy így a kórház meg úgy a kórház, azért egy dolgot vegyen számításba. Arra gondolok, hogy eddig a kórházak gazdasági vezetőinek nem igazán kellett gazdálkodniuk, mert volt egy ke­ret, működött egy elosztórend­szer és kész. Éppen emiatt - és most nagyon szeretném hangsú­lyozni, hogy nem egy adott em­berről beszélek - sokszor a gaz­dasági vezető volt az, aki a fő­igazgató hétvégi telkére szállí­totta az épületfát meg a jóég tud­ja, hogy micsodát. Mert ez volt a feladata. Ugyanígy, amelyik fő­orvossal jóban volt, annak hama­rabb meszelték ki a műtőjét és így tovább. De ez - megint mon­danám, hogy - nemcsak az illető személy hibája volt, hanem a rendszeré. Ugyanis nem volt iga­zán másra szükség, csak arra, hogy a gazdasági vezető eléggé önkényesen elossza azt a pénzt, amennyi épp a rendelkezésére állt.- Ezután pedig?- Mint említettem, gyökeresen megváltozik minden. Hisz a kór­házakat a teljesítményeik után fi­zetik majd. Ez azt jelenti, hogy egy ugyanolyan módszerrel vég­rehajtott epeműtét ugyanannyiba kerül az egyik kórházban, mint a másikban, függetlenül attól, hogy az egyik igazgatónak me­lyik képviselő vagy államtitkár a barátja. Hisz a társada­lombiztosítást ez nem érdekli. S ettől a pillanattól kezdve viszont már nagyon fontos lesz, hogy a gazdasági igazgatók jó üzleti ér­zékkel megáldott szakemberek legyenek.- Államtitkár úr! Az egész­ségügy rossz anyagi helyzete ter­mészetesen kihat az ott dolgozók bérezésére is. Tud-e valami biz­tatót mondani ezzel kapcsolat­ban?- Az egészségügyben dolgo­zók bérezése valójában egy telje­sen rossz gyakorlat következmé­nye. Hisz a nevetségesen ala­csony bérek mellé korábban mindig odatették, hogy ott van a hálapénz.- Persze azt Ön is nagyon jól tudja, hogy a parasolvencia, a hálapénz csak bizonyos rétegek­nek járt és jár. Tehát ez a fajta állítás egyszerűen nem igaz.- Egyetértek, de mégis ezzel a hazugsággal meg lehetett félem­líteni, sakkban lehetett tartani évtizedeken át az egész­ségügyben dolgozó embereket. S hogy a kérdésére is válaszoljak: egészen biztos, hogy nem tartha­tó tovább ez a helyzet, s mi meg is próbálunk változtatni rajta. Lépésről lépésre meg fogjuk ta­lálni azt a megoldást, melynek eredményeként az egészségügyi dolgozók bérét is rendezhetjük hamarosan.- Köszönjük a beszélgetést. Nagy Tibor Mérlegre került erkölcs és szakértelem Helyén maradt a régi iskolaigazgató A többség akarata érvényesült Tisza- földváron Az Új Magyarország, a Nép- szabadság, az Új Néplap és a rádió is a meghívottak között volt arra a tiszajöldvári nyil­vános képviselő-testületi ülésre, amelyet a múlt héten tartottak. A kultúrház nagy­termét megtöltő szülök és pe­dagógusok a helyi Ószölö Ál­talános Iskola igazgatójának kinevezési eljárására, a kép­viselők véleményére, dönté­sére voltak kíváncsiak. A szülői munkaközösség 243 aláírást összegyűjtve, petíci­óba foglalva adta le a voksát a régi igazgató, Borza Attila újjáválasztása mellett, illetve kérte az ülésen való részvétel lehetőségének biztosítását az érdeklődök számára a pol­gármesteri hivataltól. Az előzményeket Marosfalvi Ernő polgármester ismertette. Ennek lényege: Borza Attila igazgatónak 1991. július 31-én járt le a kinevezése, ezért pályá­zatot írtak ki az állásra. A pályá­zatban szereplő határidők be nem tartása miatt azonban kifo­gás merült fel, ezért újabb pályá­zatot írtak ki. Két pályázat érke­zett. Borza Attila helyi és Zá- voczki Lászlóné cibakházai la­kos részéről. Az önkormányzat az oktatási bizottságot kérte meg a tantestület véleményének meg­hallgatására, mielőtt a rendelet szerinti hatáskörében dönt a ki­nevezésről. A bizottság elnökéül külső szakértőt, a Magyar Peda­gógus Kamara megyei szerveze­tének vezetőjét, Staub Istvánt kérték fel. A továbbiakban a polgármes­tert idézzük: „A szakmai válasz­tásnak indult döntést csúnya dol­gok zavarták meg. A szándéko­san gerjesztett és terjesztett rém­hírek célja zavarkeltés volt. Pél­dául: az igazgató leváltása poli­tikai ügy, az MDF valamennyi vezetőt le akarja cserélni. Ezeket a vádakat válaszra sem mélta­tom. A félrevezetés legszomo­rúbb áldozatai a szülők egy ré­sze, akik vélt igazuk védelmében aláírásukat is adták. Felváltva kellett fogadnom a küldöttsége­ket, szülőket és gyerekeket. Egyik részük Borza Attila mel­lett, a másik részük ellene emelt szót. Az igazgatónak elegendő ideje lett volna magánéletének rendezéséhez, vagy pályázatá­nak visszavonására. A családi háromszög lehet szomorú, tragi­kus, akár bohózat is, de az isko­lába nem való.” Ezt követően Nagy Zoltánná, az oktatási bizottság elnöke szá­molt be az ez év január 29-ei tantestületi meghallgatásról: „Ellenséges légkör fogadta a bi­zottság tagjait. Az a sértő hang, amit megütöttek, lealacsonyító, szégyellni való, nem pedagógus­hoz méltó, ezért most itt a bizott­ság nevében kereken visszauta­sítom. Bizottságunk február7-én összegezte véleményét. Hét ta­giunkból négyen Závoczkinét, hárman pedig mindkét pályázót alkalmasnak találjuk szakmailag az igazgatói állás betöltésére. A lior/.a Altilla, a régi-u j igazgató bizottság minden tagja elítélte Borza Attila erkölcsi magatartá­sát, hisz nem lehet közömbös, kik állnak gyerekeink elé.” Nagy vita következett. A pe­dagógusok cáfolták, hogy ők a januári beszélgetésen sértő han­got használtak volpa. A szülők közül többen méltatták Borza Attila szakmai érdemeit, és a hozzászólók kivétel nélkül al­kalmasnak találták a további in­tézményvezetői munkára. Köz­ben emberileg nagyon nehéz helyzetbe került a másik pályá­zó, Závoczki Lázióné. A szemé­lyére irányuló felvetődött kérdé­sekre készségesen válaszolt, no­ha azok egy része a magánéletét is érintette. Helytállásával, bá­torságával tekintélyt vívott ki magának a jelenlévők között. Érdemes idézni néhányat a végső szavazás előtti képviselői véleményekből: „Nem tartom természetesnek, hogy az embe­rek magánéletében, erkölcsi nor­máiban vájkáljunk. A tantestület véleményét sem söpörhetjük az asztal alá.” „A pedagógusnak lehetőleg feddhetetlennek kell lennie er­kölcsileg, én azonban gyarló em­ber vagyok! Az iskola szakmai folytonosságát viszont nagyon fontosnak tartom.” „Ha az igazgató erkölcsi nor­májával a kollektíva és a szülők egyetértenek, akkor nem kívá­nok ellene tenni!” „A véleményeinkkel már nyíltan középre tettünk mindent, ezért név szerinti szavazást ja­vaslok.” Ez utóbbi javaslatot elfogadva a szavazás végeredménye: mi­nősített többséggel, 10 igen sza­vazattal Borza Attilát nevezte ki a képviselő-testület az Oszőlő Általános Iskola igazgatójává. Závoczki Lászlóné 8 igenlő sza­vazatot kapott. (Zúgott a vastaps a teremben.) * * * Az ötórás, maratoni menetelés után a tudósító is eltöprengett. Ez lenne a működő demokrácia? Végül is nem fulladt botrányba az ülés - remélhetőleg nemcsak a fokozott sajtójelenlét miatt -, végig „sportszerű” adok-kapok folyt. A tét a jelen lévő közönségé számára óriási volt. Felnőtt ál­lampolgárhoz méltóan pisszeg­ték csendre egymást, partnerként érveltek, vitatkoztak a képvise­lő-testület tagjaival. Amikor pe­dig szükség volt rá, a közöttük ülő jogász is megszólalt higgad­tan, hogy itt érdemes megállni, mert becsületsértés fog történni. Ami elgondolkoztató, és amit az egyik képviselő is kimondott: az a szomorú, hogy nem tud együttműködni ez a testület iga­zán, csak külön-külön értik meg egymást a képviselők. Gyaní­tom, ez nemcsak ennek a közös­ségnek a gondja. Ezért szüksé­ges és bölcs dolog, ha egy-egy döntésnél a polgármester és az önkormányzat felvállalja a helyi érdekek és vélemények ütközte­tését, mert ellenkező esetben el­lehetetleníti saját helyzetét. Mű­ködhet ez az önkormányzat Ti- szaföldváron, vagy bárhol más­hol. Cs. J. / / / ALAPITVANYBAL • Szombaton este Szolnokon a Ságvári Körúti Általá­nos Iskola tantestülete és szülői választmánya az iskola aulájában megrendezte az első alapítványbált. (A bál egész bevétele a tavaly létrehozott a „Művelt emberfőkért iskolai alapítvány” alaptőkéjét növelte.) Itt a tanárok és szülők fehér asztal mellett ismerkedhettek, beszélgethettek egymással. A bál kezdetekor az iskola tanulói műsorral kedveskedtek szüleiknek és tanáraiknak, nzs

Next

/
Oldalképek
Tartalom