Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-29 / 51. szám
4. Azt beszélik a faluban... 1992. FEBRUÁR 2 Múltidéző Kőtelek az elmúlt év karácsonya előtt ünnepelte 600. születésnapját. Legalábbis az első írásos emlék szerint ennyi idős a falu. Az ásatások leletei azonban azt bizonyítják, hogy közel 7 ezer évvel ezelőtt már éltek emberek a mai település területén. Mindezt persze nem ünneprontásként jegyezzük meg, inkább csak annak érzékeltetésére, hogy a Tisza közelsége, a táj megtartó erő lehetett a mindenkori ottlakók számára, hiszen számos bronzkori, Arpád-ko- ri edénytöredék is előkerült a föld mélyéből. A legrészletesebb adatok azonban az utóbbi hatszáz évről tanúskodnak, s ezeket szedte egy csokorba Boros Imre, a kőtelki iskola igazgatója abban a szép kiadványban, amelyet a 600. születésnapra jelentettek meg. Boros Imre az iskolavezetői munkája mellett vagy azzal együtt egyben helytörténész is. Hol egymagában, hol a tanítványaival együtt egy egész kis múzeumnyi anyagot, tárgyi és írásos emléket gyűjtött össze a falu múltjáról, s persze nem tette le azóta sem a fényképezőgépet, újabban pedig a videót, hogy megörökítse a település jelenét, s ezáltal megkönnyítse a majdani utódok, kutatók munkáját. De milyen is volt Kőtelek első hatszáz éve? Részint olyan mint a többi hasonló településé, már persze ami a mindenkori politikát, há- borúkat illeti. Harcoltak a Rákócziszabadságharcban, 1848- 49-ben, az első világháborúban Ady szavaival élve „gyűrkőztek, rohantak” a Jánosok, mivel „bajban van a messzi város”, s 104-en estek áldozatul az értelmetlen öldöklésnek, de majdnem ugyanennyi kőtelki életét vette el a II. világháború is. Az eltelt negyven évben tagadhatatlanul sokat változott a falu. 1950-ben kigyulladtak a lámpák Kőtelken is, az 1945 előtt ismeretlenjárdán sétálhattak a helybeliek, a sáros utak jó részét betonburkolattal tették járhatóvá, bővült az iskola, középületek épültek, tavasszal a gyümölcsfák virága ékesíti az utcákat, portákat stb. Valamiben persze azért más volt az élet Kőtelken, mint másutt. Nem voltak dúsgazdag urai, nem igen akadt munka, az 1920-as években például 400 kubikos élt a faluban. Mindig is nevezetes volt viszont a kézművesség, amelynek ma már sajnos inkább csak emlékei vannak. Nevezetes Kőtelek arról is, hogy az iskolai jellegű oktatás több mint 250 éves múltra tekinthet vissza. Mindezekről persze jóval részletesebben szól Boros Imre újabb, „születésnapi könyve”, amelynek külön figyelemre méltó rendkívül gazdag képanyaga is. A diákok „kinőtték” az iskolát Miközben sajnos fogy a falu lakossága - tavaly mindössze huszonkét gyermek született -, s az utóbbi évtizedekben bővült is az épület, a diákok mégis „kinőtték” az iskolát. Jelenleg ugyanis pontosan annyi tanulócsoport van, ahány tanterem, s szinte reggeltől estig foglalt a tornaterem is. Sőt a fakultációs órák egy részét egyenesen az igazgatói irodában tartják meg, de a tehetséggondozás, felzárkóztatás az idegennyelv-okta- tás - németet és oroszt tanulhatnak a kisdiákok - is csak kis csoportokban lehet igazán eredményes. Tervbe is vették korábban az iskola bővítését, ám ennek támogatásához hivatalosan szólva „beszűkültek” az állami források. S mivel a helyi források is „kiapadtak” maradnak a szükségmegoldások. Vagyis inkább újabbakon kell gondolkodni, hiszen az idén ugyancsak 22 nyolcadikos végez, de jövőre harminchét elsős kezdi meg a tanulmányait. Igaz, addig van még több mint egy év, valamiféle megoldásra. A tantestület ugyanis „kényes” az iskola jó hírére, szeretnék a jövében is a lehető legtöbbet „kihozni” tanítványaikból, s ehhez a tárgyi feltételek sem mellékesek. A jelentkezések alapján, legalábbis úgy tűnik, a mostani nyolcadikosok sem hoznak szégyent iskolájukra. Mindenki jelentkezett valahova, sokan gimnáziumba. S hogy ki hogyan állja majd a nem akármilyen és egyre nagyobb versenyt a középiskolákban? Ezt ma aligha lehetne megjósolni. Gyalog a kardos betörő után Stefán Ferenc: „Növekszik a bűnözés Kőtelken is.” Kőtelek neve utoljára jó húsz évvel ezelőtt került a bűnügyi krónikák élére, amikor is két ember életét oltotta ki egy gyilkos, akit igen hamar sikerült megtalálni. Stefán Ferenc rendőr zászlós, körzeti megbízott ezek után bizonyára nem sok jóra számított, amikor nem sokkal az eset után Kőtelekre került. Az élet mégis úgy hozta, hogy viszonylag nem sok dolga akadt egészen az utóbbi évekig.- Korábban legfeljebb öt-hat betörés történt évente a faluban - emlékezik vissza -, tavaly viszont már sajnos huszonnégy esetben kellett intézkedni lopás, betörés miatt. A magánházak mellett betörtek az iskolába, s kétszer a művelődési házba is. Az utóbbiak közül kettőt sikerült megtalálni.- A falubelieket most - főleg az idősebbeket - a „kardos” betörő foglalkoztatja.- Január 24-én éjjel történt, hogy valaki betört egy magánházba, s onnan többek között egy régi díszkardot is magával vitt. Mint kiderült nem „lovagi célokra”, hiszen egy egyedül élő, beteg asszonyhoz ment, akitől pénzt követelt, s szándékának a karddal adott nyomaté- kot, megsebesítve az idős hölgy kezét. Az asszony azóta is kórházban van, hiszen az ijedtség, a sebesülés, a kifosztottság csak fokozta a meglévő baját. A bejelentésre természetesen azonnal intézkedtem, de mire megérkeztek Szolnokról a nyomozók már virradt, a betörőnek nyoma veszett, de már én is elkéstem amire odaértem.- Miért nem nyomta meg jobban a gázpedált?- A nemlétező autóban?- Létezőre gondoltam.- Gyalog vagy motorral nem tudom felvenni a versenyt a BMW- kkel, Citroenekkel száguldozó betörőkkel, bűnözőkkel... Korábban egy jól működő önkéntes rendőri csapat segítette a munkámat. Igaz, nemrégiben megalakult a polgári őrség nálunk is, de az önkénteseknél kevesebb „jogosítvánnyal”. Puszta kézzel hogyan szánjanak ők is szembe a bármivel is „felfegyverzett” bűnözőkkel? A megoldás egy rendőrőrs létrehozása lenne - amelyet,, úgy tudom, tervez is a kapitányság -, de hogy mikor lesz erre pénz? KőtdekaóOL esztendejében Hangulatkép az „Adyból’ A kőtelki krónika szerint 1945-ben 41 gazdasági cseléd, 195 nine télén napszámos, 131 törpebirtokos, 17 kisbirtokos, 33 iparos és egyéb foglalkozású összesen 1212 katasztrális holdat kapott a föli osztáskor. Ugyan mennyit hasítanak ki majd most, 1992-ben az Ac Termelőszövetkezet 6200 hektáros gazdaságából az „új régi” igén lök? A kérdésre jelenleg senki sem tud válaszolni a termelőszövetkeze ben, még tippet sem ad senki, hiszen egyelőre fogalmuk sincs, hány; jelentették be kárpótlási igényeiket. Marad, nem marad a tsz? Er sincs biztos válasz. Az emberek persze töprengenek ezeken a kérdéseken, de a föld, gyümölcsös, az állatok számára aligha ez a legfontosabb dolog mo a tél vége felé. A föld várja az új termést ígérő magvakat, a gyi mölcsfák a metszőket, s a tehenek is úgy adják a tejet, ha előbb v: min kérődzni. A munka a földeken, a melléküzemágakban, s í állatok gondozása természetesen megy a megszokott módon, í emberek - a tsz-nek jelenleg 420 aktív dolgozója és 380 nyugdíja: van - leikébe azonban beleívódott a bizonytalanság, a félelem jövőtől. Miből él meg a család, ha nem lesz fizetés, nem lesz műnk hiszen a többségüknek bizonyára semmiféle anyagi tőkéje nine amivel vállalkozásba kezdhetne. Nincs már több lyuk a nadrágszíjon A falu önkormányzata nemrégiben tárgyalt az idei költségvetésről, azaz összesen 61 millió forint sorsáról. Sok tárgyalnivaló persze nem volt rajta, hiszen az intézmények működtetésének szinten tartására is talán csak szűkösen lenne elég, s ott vannak még a szociálpolitikai kiadások is. Tavaly óta 40 százalékkal nőtt a munkanélküliek száma, főleg azok estek el a kenyérkeresettől, akik szolnoki üzemekben dolgoztak, mintegy 90 százalékuknak sajnos semmiféle szakképzettsége sincs. így aztán igencsak megnövekedett a szociális ügyekkel foglalkozó bizottság munkája, amely ma már kéthetenként kénytelen összeülni, dönteni, vállalni a népszerűtlen feladatot, hogy járni járna a kérelmezők 99 százalékának, de hát sajnos nem jut. Nem csoda, hogy Szabó János polgármester tavaly bizakodóbb- nak tűnt, mint az idén. Bár mint újra megjegyzi, született optimista, s a legkisebb eredményeknek is örül. S hogy mi okozott örömet tavaly óta?- Meg tudtuk oldani az alsó tagozatosok iskolaotthonos oktatását, s minden 1-4. osztályos kisgyerek ingyenes étkeztetését - mondja. Azaz 600 ezer forintot fordítunk a diákok étkeztetésére a költségvetésből, s ez sok család számára nem kis segítség. Ugyancsak sikerült megtenni az első lépéseket a Tísza- parti üdülőtelep kialakításához. 600 méter műutat építettünk, közA jelenlegi varrodát Kiss János plébános saját költségén építtette Katolikus Gazda- és Munkáskörnek 1909-ben, s az egyház most visszakéri mint jogos tulajdonát Szabó János: Elkezdődött az üdülőtelep kialakítása művesítettük a területet. A továbbiakhoz azonban segítségre, szponzorokra lenne szükségünk. A falugyűlésen elhatároztuk, hogy bekapcsolódunk a gáz-és telefon- hálózat fejlesztésébe. Eddig 190 telefonigénylő jelentkezett, jóllehet a gáz bevezetése ennél jóval többe kerül, de azért erre is akadnak érdeklődők szép számmal. Az örömök mellett persze ott az üröm is, mint a polgármester elmondta az egyház két épületet kért vissza. Az egyik jelenleg szolgálati lakás, a könyvtáros lakik benne, a másikban a varroda működik. Megfelelő megoldást még egyik létesítmény „kiváltására” sem sikerült találni - hogy csak néhányat említsünk a gondokból. Az önkormányzat nyilván nem képes megoldani önmagában a szociális és a munkahelyteremtő problémáit, helyi adókra azonban mégsem gondol, hiszen Szabó János szerint nincs már több lyuk a nadrágszíjon, a lakosság 60-70 százaléka a létminimum szinten vagy az alatt él. Az ifjú farmer Trabanttal jár A Lovász-porta, amelynek végén Pinczi István építészmérnök testvére tervei alapján készül az új terménytároló A „nagy kolhozosdi” idején néhányan egy ideig magángazdálkodók maradtak. Lovász Andráson kívül azonban senki sem akadt a faluban, aki ellen állt volna mindenféle agitációnak, s mindvégig kívül maradt a szövetkezeten. Aki megélte az elmúlt évtizedeket sejtheti, hogy nem voltak felhőtlen évek ezek egy magángazdálkodó számára. Lovász András azonban keményen tartotta magát, „kinyögte” az indokolatlanul magas adókat, boldogult a család ahogy tudott. A sors, a nagy igazságosztó némileg már kárpótolta a nyolcvanas éveiben járó gazdát, unokája, Pinczi István ugyanis a gimnáziumi érettségi s a katonaévek után „társult” a nagyapához. Jelenleg is ketten művelik a héthektáros „birtokot” - kukoricát, búzát, lucernát termelnek rajta -, s gondozzák az állatokat teheneket, lovat, sertéseket, baromfit. A tágabb értelemben vett család, csak a nagyobb kampánymunkák idején segít be a „farmerpárosnak”. Munka persze mindig akad bőven a földeken, s a ház körül is. Ami az unokának mégis megragadó a gazdálkodásban a kötetlenség, hogy a maga ura, maga osztja be az idejét, s gyönyörködhet mun- kájagyümölcsében. S nem is any- nyira a pénzben - ebből ugyanis nincs elég ahhoz, hogy még több gép segítse a kemény munkát, s magára csak egy Trabantot „költött” - hiszen azt vallja, a pénz önmagában nem boldogít. Természetesen szeretne majd családot alapítani, hogy még több értelme legyen a munkájának. Részint emiatt is, no meg a hajdani igazságtalanság ellensúlyozására szeretnék visszakapni többek között ezt a másik hét hektárt is, amit elvettek a nagyapától. Válófélben az áfésztől Kőteleken, ha megérkezik ; idegen, legfeljebb stanicliból eh( feltéve, ha talál a boltban a konze veken kívül valami más harapni v lót. Az étterem ugyanis bezárt, s falubeliek úgy tudják, az áfész mi a konyhafelszereléseket is eladt Mint a csütörtöki részközgyűlési kiderült, a lakosság azonban ner csak emiatt elégedetlen a Szólni és Vidéke Áfész ténykedésem Már jóval a meghirdetett időpo előtt gyülekeztek az emberek az i kola tornatermébe, s kisebb cs< portokban beszélgettek.- Meg kell alakítani a Kőtel Áfészt - jelentette ki határozott; társainak egy korosabb úr. - H mégiscsak borzasztó, hogy ej lábbeliért, egy ingért, alsónadr gért Szolnokra kell utaznunk. Az alkalmi társaság helyeselte rövid, de lényegretörő eszmefutt tást, de hasonló kifogásokat moi dogattak egymásnak a külön esi portokba verődött asszonyok i Ezek után egyáltalán nem ve meglepő, hogy nem a régi, megszi kott módon zajlott le a részközgyi lés, amelyen egyébként a több mi 500 áfész-tagból csaknem háron százan vettek részt, bár a ros: nyelvek szerint volt közöttük ne szövetkezeti tag is. A gyűlés, ahogy az az eltelt évt zedekben „divatban” volt, a nap rendek elfogadásával kezdődé volna, mégpedig a különböző t zottságok, a jegyző megválasztás val, majd a terv szerint az áfé: elnök asszonya ismertette volna; új szövetkezeti törvényt, a vágyói nevesítést, beszámolt volna a szí vetkezet tevékenységéről stb. A j< lenlévők azonban úgy voltak vei öntsünk azonnal tiszta vizet a pi hárba, s Végh Tibor, a polgárme téri hivatal gazdasági csoportvez; tője azt javasolta, rögtön az el: napirendi pont az legyen, hogy sz vazzanak a jelenlévők az áfészt való elszakadási szándékról. Ebből nem kis kalamajka ken kedett, az áfész vezetői az eltervi zett napirendhez tartották maguk: de Végh Tibor is kitartott javasla mellett, majd a felvetés jogi leheti ségéről csaptak össze az ellenvél mények. Végül is a jelen lévők h lyeslésére engedett az „elnökség’ s megtörtént a szavazás. Az erei mény végül is az lett, hogy a gyűli résztvevőinek elsöprő hányada ar voksolt, hogy „kezdeményezzék kiválás elindítását, kérjenek fel ep szakértőkből álló bizottságo amely megvizsgálja törvényessé; és gazdasági szempontból a kivál; lehetőségét”, s természetesen ma ennek ismeretében kerüljön sor végleges döntésre. Mindez pers; akár hónapokig is eltarthat, hisz« a szavazás után már az eltervezi mederben folyt a részközgyűlés, Guba Kálmánná, az áfész élne asszonya részletesen elemezte törvény végrehajtásának, sav: gyonnevesítésnek módját, mene rendjét. S hogy az ellátás Kőtelke olyan, amilyen? Ebben nyilván bolt vezetői sem ártatlanok. Az oldalt írta: Tál Gizell Fotó: Tarpai Zoltá
