Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-29 / 51. szám

1992. FEBRUÁR 29. Jászsági Extra—Jászberény 5 Fogadás a városházán Megjutalmazták a legjobbakat Lagzi Kovács Krisztina tornászként tett sokat városáért. Fotó: Novák Történelmi esemény1 rés'ztve 1 vői lehettek mindazon sizererr- esések, akik hétfőn este meghí­vót kaptak a jászberényi város­házára. A település történetében először került sor arra, hogy dí­jakat adjanak át - Jászberény leg­jobb sportolója - három kategó­riában, a múlt esztendőben fi­gyelemre méltó eredményeket elért sportemberek részére. Ok valamennyien öregbítették nem­csak egyesületeik, hanem a Jász­ság „fővárosának” hírnevét a megyehatárokon túl országszer­te is. A városháza házasságkötő ter­mében - mintha ezzel az önkor­mányzat deklarálta volna frigyre lépését a helyi sportélettel - ben­sőséges ünnepség közepette kö­szöntötték Jászberény tavalyi legjobbjait. Erre a célra a költ­ségvetés 150 ezer forintot külö­nített el, az idén hasonlóan azzal a különbséggel, hogy az évközi szerepléshez is nyújtanak támo­gatást indokolt esetben. így ju­tott 100 ezer forintos „gyorsse­gélyhez” a JTKF-Lehel SC női kézilabdacsapata. Először a nők harmadik helye­zettjét, Lagzi Kovács Krisztinát, a JSE országos vidékbajnok tor­nászát szólították, őt Krehlik Tünde (JTKF-Lehel SC) kézi­labdakapus követte, végül a győztes, Eszesné Vas Eva (Tnat­ion SE) következett, a triatlono- zás képviselőjeként. - Elég jó! sikerült a tavalyi évem, sajnos az Eb-re kerékpározásom miatt nem jutottam el. Az idein min­denképpen szeretnék versenyez­ni, és legalább az első tizenötben végezni - vélekedett a magyar bajnok, válogatott sportoló. A férfiak „mezőnyében” Ale- xandr Kulikov jégkorongozó ve­hette át az elsőnek járó díjat. Ar­ra a kérdésre, hogy mi lesz a holnapi Fradi elleni meccsen? - csupán annyit mondott: Viktória. Azóta már tudjuk, Kulikovék be­váltották ígéretüket. Második­ként Kovács Kornél (Triatlon SE) triatlonista vehette át megér­demelt jutalmát, a harmadik helyre Ládi Józsefi JSE) „lőtte” be magát a labdarúgók 19 gólos csatáraként. Csapatban két női együttes vitte el a „pálmát”. A JTKF-Le­hel SC női kézilabdázói orr­hosszal megelőzték a Lehel SC röplabdázóit, őket a tavalyi ezüstérmes jégkorongotok kö­vették. Dr. Magyar Levente polgár- mester pohárköszöntőjében kü­lön köszönetét mondott az edzőknek áldozatos és hozzáértő munkájukért, majd hozzátette: - Megtisztelő számomra ez az al­kalom, hiszen olyan sportem­bereket köszönthetünk, akik so­kat fáradoztak a városért. Azt hiszem, a hangsúly nem az elis­merés nagyságán, hanem annak tényszerűségén van. Azon, hogy mindenki teljesítménye alapján kapja az elismerést. Remélem, az egyesületek vezetői is átérzik jö­vőbeni felelősségüket, hiszen eb­ben az évben megint jó lehetősé­gek várnak városunk sportolói­ra, akik ismét nagyon sokat te­hetnek azért, hogy Jászberény közszájon forogjon, nemcsak a sport világában. Jászberény legjobb sporto­lói ’91-ben: Nők: 1. Eszesné Vas Éva. Edzője: Eszes János. 2. Krehlik Tünde. E.: Ugrin György. 3. Lagzi Kovács Krisztina. E.: Har­mat Béla. Férfiak: 1. Alexandr Kuli­kov. E.: Kereső Csaba. 2. Ko­vács Kornél. E.: Czakó Viktor, Vereczky János. 3. Ládi József. E.: Sárközi Gyula. Csapatban: 1. JTKF-Lehel SC női kézilabda. E.: Ugrin György, Garamvölgyi Mihály. 2. Lehel SC női röplabda. E.: Szőke Péter. 3. Lehel HC jégko­rong. E.: Kereső Csaba. (néder) „Menni, menni kell.. Beszélgetés Káplár F. Zsolt elsőkötetes költővel Tavaly decemberben jelent meg a huszonhárom éves szerző első verseskötete „Én tudom, mi ez . .címmel.- Bizonyításnak és biztatásnak szántam ezt a kötetet - összegzi beszélgetésünk bevezető gondola­tait Káplár F. Zsolt.- Amikor felmerült bennem az ötlet, hogy évek alatt megírt verse­imből megjelentessek egy kötetet, szinte reménytelennek tűnt a dolog akiadási költségek miatt. Megpró­báltam hát támogatók révén előte­remteni a szükséges összeget. Cé­geket, bankokat, magánvállalko­zókat kerestem fel, s a többségük segített nekem.- Melyek voltak életének azok a jelentős történései, amelyek érzése szerint ennek a kötetnek a verseibe is beleszövődtek?- Azt hiszem, bátran kimondha­tom, hogy életem első két évtizede meglehetősen színesen telt el. Ti­zenhét éves kor körül jelentkezett nálam egy nagyon erős közlési vágy, amelyet megpróbáltam ver­sekbe önteni. Sokat olvastam, leg­kedvesebb költőim: Paul Gerardy és egy nálunk kevésbé ismert spa­nyol poéta: Fernando Passoa. Sze­rencsére kezdettől fogva voltak kritikusaim és barátaim - akiknek néha fájó, de őszinte bírálatai sokat segítettek fejlődésemben. Ebben az időszakban született és a válo­gatásban is szerepel „A boldogság évei” című versem, amelyet Psota Irénnek írtam. Hallottam őt beszél­ni, és úgy éreztem, valahol lélek­ben közösek vagyunk. A gondola­tait öntöttem versbe, amit el is küldtem neki. Akkor még álmom­ban sem gondoltam, hogy valaha személyesen is találkozhatok majd vele. Néhány év múlva ez azonban megtörtént... Húszévesen növen­déke lettem Gór Nagy Mária szí­nészképzőjének. Az itt eltöltött évek, a színház, a színészek külön­leges világa, a felejthetetlen szép­ségek és gyötrelmek eddigi életem talán legszebb élményei. Emellett újságírást is tanultam, s az iskolák elvégzése után hazajöttem. Jelen­leg a jászberényi kábeltelevízió szerkesztőjeként dolgozom. A „színházasdival” és az írással azonban nem szakítottam. Múlt év októberétől működik vezetésem­mel egy gyermek színjátszó cso­port, a helyi Gyermekek Házában. Decemberi bemutatkozó előadá­sunkat szeretettel fogadta a közön­ség.- Térjünk vissza a versíró Káp­lár F. Zsolthoz! Hogyan születnek a költemények?- A legképtelenebb helyeken és szituációkban. Ezért is hordok ma­gamnál állandóan egy darab fecnit és tollat, hogy mindig és minden­hol le tudjam írni a valamiért fon­tosnak tűnő gondolatokat. Aztán amikor már sok jegyzetem van, le­ülök, és megpróbálom egységes formába önteni őket. Ez a kötet öt év „terméséből” készült váloga­tás.- A már említett bizonyításon kí­vül mit szeretne még adni vele az embereknek?- Csupa egyszerű dolgot, pátosz nélkül. Szépséget, szeretétet . . . Életünkben ritkán fordulnak elő igazán nagy örömök. Szerintem az apróbbakat kellene észrevennünk, és „csokorba kötve” elosztani a mindennapokra. De mivel ezek sem hullanak az ölünkbe, lépnünk kell értük és mernünk megragadni. Hiszem, hogy mindazok között, akik időnként verseket, értékes írá­sokat olvasnak, kialakulhat vala­miféle „titkos szövetség”, amely segítheti az emberek egymásra ta­lálását.- Készül-e újabb kötet kiadásá­ra?- Jövőre talán sikerül kiadnom egy másik összeállítást, ebben azonban nem a verseimmel, hanem színpadi művemmel „lépnék szín­re”. Terveim között szerepel még egy olyan, a Jászságból régóta hi­ányzó irodalmi társaság megalakí­tása, amely összefoghatná, segít­hetné az e területen élő tehetséget, az írásra fogékony emberek meg­nyilatkozását. Katona Mónika Káplár F. Zsolt: Én tudom, mi ez . . . Én tudom, mi ez ... Zaj: mit nem hall meg a fül. Szikla: mit nem mos ki a víz. Tölgy: mire nem sújt soha villám. Súly: mit nem érez a kéz. Remény: ami soha nem veszhet el. Gondolat: mit nem őriz papír. Virág: mire nem száll soha méh. Félelem: mit nem bír el a szív. Láng: ami nem hamvad el. Mámor: mire földi halandónak nincs engedély ... Nyereséggel zárt a Kossuth Tsz Az 1990. évi aszálykár áthú­zódó hatása, a minden képzeletet felülmúló értékesítési válság és nem utolsósorban a mezőgazda­ság jövedelmezőségi viszonyai­tól teljesen elrugaszkodott hitel­és kamatpolitika miatt szűkebb hazánkban manapság a nyeresé­ges termelőszövetkezet épp oly ritka, mint a fehér holló. A heré­nyi Kossuth Tsz azon kevesek közé tartozik, ahol pozitív elője­lű lett a tavalyi gazdálkodás egyenlege.- Valóban a legjobb téeszek közé tartozunk a megyében - fo­gadott a minap Pesti Gyula, a szövetkezet elnöke. - A mérleg 13 millió forint nyereséget mu­tat, igaz, az 1990-es esztendőt még 32 millió plusszal zártuk. Összesen 60 milliót fordítottunk beruházásra az elmúlt évben, és hat százalékkal növeltük a va­gyonúnkat. Az eredmények ellenére a ta­valyi évet legjobb elfelejteni, hisz nemkívánatos folyamatok egész sora bénította a gazdaság működését. Míg 1990-ben pél­dául 7150 forintot fizettek egy tonna búzáért, addig 1991-ben ugyanezért már csak 5554 forin­tot adott a felvásárló. De hason­lóképpen alakult a többi növény és néhány állati termék „sorsa” is. A költségek ezzel szemben ijesztő mértékben megnöveked­tek. Csupán az erőgépek üzemel­Pesti Gyula: - Nem latom értelmét, hogy felaprózódjon a gazdaság, az anyagi érdekeltséget kell mérhetővé tenni tetési költségei egyetlen év alatt 156 százalékkal nőttek. Tavaly átlagosan mintegy 20 százalék­kal csökkent a termények ára, miközben 18 százalékkal emel­kedtek az élelmiszerárak. Hogy hová tűnt el a különbség? Nem vitás, a feldolgozók é§ a kereske­delem jiyelt^ el,^z infláció gya­korlatilag parasztságon csat­tant.- Ha a közgazdasági tényezők nem érintenek ennyire kedvezőt­lenül - mondotta a téesz első em­bere -, akkor már hozzákezdtünk volna egy malom, illetve egy ke­nyérgyár építéséhez. Most vi­szont az foglalkoztat leginkább, hogy minél előbb átalakuljon a szövetkezet. Március 10-15 kö­zött tartjuk a közgyűlésünket, akkor döntünk a nevesítésről és földkérdésekben. A gazdasághoz összesen 69 ezer aranykorona kárpótlási igény érkezett, tehát a szántóte­rület 80 százalékát, mintegy 4100 hektárt kell majd kijelölni. A több mint 300 fős tagság a közös gazdálkodásban látja a jö­vőt, nagyobb anyagi érdekeltség mellett. Persze, aki egyénileg akarja művelni a földjét, annak a téesz hajlandó lesz szolgáltatni. Az már más kérdés, hogy az új tulajdonosnak vagy a bérlőnek lesz-e erre elég pénze. Magánkézben a fogtechnikai labor Kisbődi Zoltán húsz eszten­deig volt a Budapesti Fogtech­nikai Vállalat jászberényi la­boratóriumának vezetője, ta­valy április óta azonban már a tulajdonosa is. 1990 januárjá­tól 1991 áprilisig szerződéses kapcsolatban állt a céggel, majd miután lehetőség adó­dott, hitelt vett fel, és megvásá­rolta a labort. A Jászberény és környéké­nek fogtechnikai munkáit ellá­tó magánvállalkozás az egyko­ri labor valamennyi dolgozóját átvette, s a jelenlegi, tízfős lét­számmal a legnagyobb ilyen jellegű vállalkozás az ország­ban. Az eddig eltelt rövid időszak bizonyította a magánlabor élet- képességét, nőtt a „termelé­kenység”, a minőség javult, miközben az árak nem változ­tak. Természetesen az sem mellékes, hogy közvetlenebb kapcsolatot sikerült kialakítani a vevőkkel, mint korábban, az állami vállalat idején. Az ország legnagyobb létszámú, magánkézben lévő fogtechnikai labora­tóriuma a jászberényi Márciustól vegetáriánus ételek ✓ Újra megnyílt a Jász ételbár Hosszú szünet után ismét fo­gad vendégeket az Ozirisz Ven­déglátó Kft. (egykori Jász-Nagy­kun Vendéglátó Vállalat) Jász ételbárja. Január 25-től új bérlője van az étteremnek Kispál Tamás személyében, akinek nem titkolt szándéka, hogy megvásárolja az üzletet. A versenytárgyalás már­cius végén lesz, az üzletvezető azonban addig is számos ked­vezménnyel és új szolgáltatással rukkol ki. Szombaton és vasárnap már most is 10 százalékos ételárked­vezményt nyújt az ide betérők­nek, március elejétől pedig beve­zeti az úgynevezett bónrend- szert, mely a vállalatok számára biztosít kedvezményeket. Ugyancsak március elejétől ve­getáriánus kosztot is kínál a Jász ételbár, ami egyedülálló lesz a városban. Kispál Tamás szerint van igény az állati eredetű táplá­lékoktól mentes ételekre, s egye­dül a tanítóképző főiskoláról több tucat ilyen vendégre számít. A vegetáriánus étrend kezdetben kétfajta levesből és négyféle fő­ételből áll össze, később viszont bővül a választék. De a „hús­evők” sem maradnak hoppon, hisz a hagyományos ételek to­vábbra is szerepelnek majd az étlapon. Az üzletvezető távlati tervei­ről elárult annyit, ha sikerül megszereznie az ételbár tulaj­donjogát, úgy a nyugdíjasokon és a rászorulókon szeretne segí­teni azzal, hogy az ételeket kü- löndíj felszámolása nélkül ház­hoz szállítja. Az oldalt összeállította: Laczi Zoltán Fotó: Nagy Zsolt Március elsejétől vegetáriánus ételekkel gazdagodik a Jász ételbár kíná­lata

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom