Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-01 / 27. szám
1 8 Magazin 1992. FEBRUÁR 1. Híre jött, hogy Tiszaigaron, a tsz-el- nök az egész szövetkezetei elküldte munkanélküli segélyre. Még magamagát is. A téli hónapokat tehát nem a szövetkezet fizeti azoknak a tagoknak, akiknek a hóban-fagyban nem tud munkát biztosítani. Déltájban érkezünk a frissen felújított tsz-irodába, ahol az elnököt gondban, egy papírhegy mögött találjuk. Tehát a hír nem teljesen igaz, hiszen ő, Szilágyi László nincs munka- nélküli segélyen. Újságolom, hogy a szövetkezetüknek amolyan halálhírét keltették, amit az elnök hevesen cáfol. Sőt. némi büszkeSzilágyi László kihangsúlyozta, hogy el ne felejtsem megírni, kifejezetten sikeres volt az 1991-es évük séggel meséli, hogy amióta kiváltak a tiszaőrsi Petőfiből, panaszra különösebb okuk nincs is. Igart 1974-ben kebelezte be Tiszaőrs, és az elmúlt tizenhat év alatt pusztultak az épületek, műhelyek, gépek, az állattenyésztési telepek pedig szinte gazdátlanok voltak. Most, hogy különváltak, a vagyon arányában hozták az adósságrészüket is, több mint kilencmillió forintot, melyet egy év alatt le is törlesztettek. A 2.375 hektár föld, amit visszavívtak, nagyjából a korábbi igari határ. A vagyon - a termőföldön kívül - 58 millió forintot tett ki az osztozásnál. Nem szegény tehát a tiszaigari téesz! Az újjáalakuláskor 138-an voltak a tagok, ebből 64 az aktív dolgozó. Hát jut föld bőven mindenkinek. Azért az igazság azt kívánja, hogy szóba hozzam, az őrsiekkel kötött házasság nem volt mindig ráfizetéses, hiszen úgy a nyolcvanas évek elejéig támogatott környezetben jó pénzeket is kaptak az emberek, amit Szilágyi László is elismer, de hozzáteszi, hogy az utolsó esztendők egészen az elválásig már kifejezetten sanyarúak voltak. A téesz tehát különválva éppúgy működik tovább, mintha mi sem történt volna. El az adminisztráció, helyén a szakembergárda, minden posztra megvan a vezető, én pedig elgondolkodom, miként is van az, hogy ha egy mamutgazdaságot kisebbre osztanak, meg sem érzi a változást. Sőt, a mezőgazdaságban mintha benne lenne az osztódással való szaporodás képessége. Tudom, bizarr a hasonlat, de a giliszta jut eszembe, Kissné az unokájával mesés lottónyereményről álmodozik melyet ha elvágunk, részenként gyűrűzik tovább. Ezt a gondolatmenetet erősíti meg az elnök is, amikor felvázolja, hogyan is képzeli el a jövőt. Amikor a vagyonnevesítés végeztével mindenkinek látható lesz a tulajdonrésze a közösben, vállalkozói csoportonként különböző termelési ágakra szakosodhatnak a tagok, melyhez a szövetkezet vezetése a keretet biztosítja. A gépek, eszközök bérletét, talán a részvételt a kereskedelmi forgalmazásban, egyszóval az organizációt, de hát ehhez kell öt-hat esztendő, hogy tőkét gyűjtsenek a tagok, ám az is lehet, hogy ez már egy új generáció teendője lesz. Tiszaigaron nem voltak igazi nagygazdák, urasági birtok volt a határ, így most a kárpótlás során sem számítanak többre, mint 60-70 hektár visszaigénylésére. A községben járva-kelve úgy találtam, hogy a szövetkezet biztonságát nem szívesen adnák fel az emberek. Pedig keseregnek amúgy istenként a jogszabályban engedélyezett keretek között - igénybe veszik az évi három hónapra szabott munkanélküli segélyt, máris számonkérik rajtuk.- Tudja mit? - mondta az egyik ágazatvezető. - Azokról írjon, akik most az utcasarkon gyülekeznek, hogy lopni induljanak a téeszbe. Ok is munkanélküli segélyen vannak, de nem bír velük sem a szövetkezet, semm a rendőrség. Arról még nem olvastam, hogy tőlük is sajnálta volna valaki a segélyt. Bátortalanul felvetem, hogy a háztáji mellett nem lehet éhenhalni, viszont egy füredi darugyári munkás vajon hová forduljon, ha elfogy a kenyérre való? Erre meg az volt a válasz, hogy ő akkor is tizenötezer forint körül keresett, amikor a paraszt havi ötezret vitt haza. Miért nem tartalékolt? Egy másik nekihevült ember azon kesergett, hogy két hold hibridkukoricát vetett, ráment minden szabadideje u i,i is, a családjának is. Szakadó esőben kellett betakarítani, olyanban, amikor a városi ember esőkabátba bugyolálja a kutyáját, úgy sétáltatja, és mindezért kapott tizennégyezer forintot. Úgyhogy most ne csodálkozzunk, ha ő nem rajzolja tele rózsaszín felhőcskékkel a horizontot. Egy biztos, figyelnek ők, nagyon is figyelnek az új szelekre, a kárpótlásra, meg a vagyonnevesítésre, de már annyiszor megégették a szájukat, hogy többé nem eszik forrón a kását! Egy kis békéért Kiss Józsefékhez térünk be. A háziasszony az unokájával régi lottószelvényeket rakosgat. Eljátszanak a nagy nyeremény gondolatával. Az asztalon krumplibukta, a tágas konyhában marasztaló meleg, egyszóval igazi falusi téli idill. Pedig különösebb ok itt sincs a jókedvre, hiszen mind a gazda, mind pedig a nagyfiú munkanélküli segélyen van, a háziasszony pedig nyugdíjas. Amint meséli, a családot 1959-ben hajtották be a téeszbe, estétől hajnalig agitálták őket, amikor aztán aláírtak a füredi meg a helyi agitátor elvtársnak. Igent mondtak, hogy menjenek már a vendégek isten hírével. Ezzel a sorsuk meg is pecsételődött. Tizenhat hold föld, két fiatal ló, kocsi, vetőgép, mezőgazdasági eszközök masíroztak a közösbe. A föld nem a Kiss családé volt, hanem a szülőké, akik lemondtak róla, és némi földjáradékot kaptak, talán öt- ezer-valahányszáz forintot az egész vagyonért. Kissné adminisztrátor volt a téeszben, de aztán amikor 1963-ban a zárszámadás azt hozta, hogy vissza kellett fizetni az előlegből ahelyett, hogy osztottak volna, kilépett. Mert élni kellett. A férje traktoros volt, ő maradt egy ideig, aztán elment Tiszafüredre a Hajó- és Darugyárba. Biztos kenyérnek látszott, és mi lett belőle... Hogy miből élnek most Kissék? Nyitottak egy palackozott italok boltját, van egy tehenük, néhány hízó, jön a munkanélküli segély, de azt el is hordják a férfiak. Meg hát van az ötezer-va- lahányszáz forint nyugdíj. Várnak hát a kárpótlásra. Úgy százezer forint jönne ki belőle, de hát most meg attól félnek, hogy a kárpótlási jegyet a kalapjuk mellé szúrhatják, jobb esetben megy a szekrénybe a békekölcsön mellé. Azt hiszem, Tiszaigar hangulata most az egész ország falusi atmoszféráját tükrözi. Az emberek keseregnek, panaszkodnak, semmit nem akarnak elkiabálni. De lehetetlen nem észrevenni, hogy feszülten, igen feszülten figyelnek, és várnak. Hatalmas csalódás lesz, ha hiába... Palágyi Béla Fotó: Tarpai Zoltán A megélhetés a segély, és ami innen kikerül igazában! Az egyik tanyaközpontban olyan tagokat kerestem, akik a telet munkanélküliként húzták ki. Meg is találtam őket, de nyilatkozni nem voltak hajlandók. Már legalábbis a nevüket nem adták a mondandójukhoz.- Hogy mit hoz a jövő? Ha megtudjuk, maga lesz az első, akinek elmondjuk. De úgy, név nélkül, azért folyt a szó. Felvetettem, hogy talán nem túlságosan erkölcsös télen munkanélküli segélyre menekülni egy tsz-tagnak, hiszen ez az összeg azoknak van egybekuporgatva, akiknek tényleg veszélyben a kenyerük. Márpedig egy tsz-tag ma még talán nincs végveszedelemben. Na erre aztán jött a válasz. Vajon tisztességes dolog-e a tehenészetben havi 5-6 ezer forintért dolgoztatni, havi harminc munkanapon embereket évtizedeken át? Nincs ünnepük, nincs vasárnapjuk, semmi tartalékuk nincs ezeknek, és ha most - egyébAz önálló szövetkezet felújított irodája !•.
