Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-20 / 43. szám

1992. FEBRUÁR 20. Hazai körkép Gyógyulást a gyógyításnak! (4.) Minden hatalmat a háziorvosnak? Ha a szabad orvosválasztást a tervezet szerint valósítanánk meg, nem sok időbe telne, hogy megvilágosodjon számunkra, mekkora csapdát állítottunk ma­gunknak. Kezdem ott, hogy az orvosnál nem a család jelentkezik, hanem az egyén. Az egy fedél alatt lakó család akár három orvoshoz is tartozhat, így az egységes szem­léletű családi orvoslás illúziója máris szertefoszlik. Ám az igazi probléma ott kez­dődik, hogy a gyógyításhoz szükséges szakvizsgálatokat, a szakorvost és a kórházat a beteg csak a háziorvos beutalójával veheti igénybe. Természetesen, elmehet saját elhatározásából bárhová, de azt már nem fedezi a társadalombiztosítás, a beteg által „önkényesen” választott szakorvos csak magánbetegként gyógyíthatja, s gyógyszert sem írhat fel neki társada­lombiztosítási térítéssel; a kór­házban pedig magánbetegként kezelik. Ha a háziorvossal közö­sen választanak kórházat, a sza­bad orvosválasztás csak a kórház kapujáig tart, benn már nem vá­laszthat kezelőorvost. Hangsúlyozom, hogy a fenti­ek az 1991 júliusában nyilvános­ságra hozott tervezet szerint ér­vényesek, a kórházak részletes fogadási feltételeit a cselekvési program még nem tartalmazza. Ez a megvalósítási mód aránytalanul nagy hatalmat ad a háziorvos kezébe, s egyben em­bertelen terheket rak a vállára. Nota bene: az eddig igen ala­csony presztízsű alapellátó or­vos, akit korlátoztak a gyógy­szerfelírásban, számtalan eset­ben fölösleges szakorvosi jóvá­hagyásokat, „bőrpírokat” kel­lett szereznie, „feje fölött átnyúl­va’ ’ táppénzre tettek javaslatot, vagy éppen leszázalékoltak be­tegeket, burkoltan vagy nem is olyan burkoltan meggyanúsítot­ták, hogy táppénzt árul, pálya­kezdő kollégák bírálták a kór­házban sokszor a beteg füle hal­latára; íme, most megfellebbez­hetetlenül a saját utcájába viheti a beteget. Kiválaszthatja az álta­la legjobbnak ítélt szakorvost és kórházat. Vajon fogja tudni, hogy me­lyik a legjobb? Biztos, hogy mindenkiben lesz annyi erkölcsi erő, hogy ellenálljon a helyzet csábításának? Hiszen szinte pil­lanatok alatt klikkek, kéz-kezet- mos társaságok alakulhatnak ki, és a „keskeny csőbe” beterelt beteg csak akkor törhet ki, ha fizet. Megint fizet! Akár azért, hogy máshoz és máshová me­hessen, akár azért, hogy ellen­őrizhesse a kezelőorvosok mun­káját. Mert a mai magyar beteg ilyen; a beteg nem hisz, a beteg meg akar győződni. S ehhez joga van! Vagy inkább kellene, hogy joga legyen! Bármilyen sajnála­tos, a valóságtól elrugaszkodott tervezetekhez nem tudunk bete­geket a múlt századból importál­ni. Megér egy külön misét az orvosok várható javadalmazása. Nagyságrendje a nyilatkozatok­tól függően változó, a mainak hol háromszorosa, hol ötszöröse. Csak még az nem világos, hogy miből. Mert a rendelkezésre álló bértömeg nem változik. Sőt, jó, ha nem csökken. Elvileg még nem kevés orvosnak kellene ke­rülnie az alapellátáshoz, hiszen jelentős csökkentést kíván az egy orvosra jutó betegszám. A társadalombiztosítási járulék vi­lágviszonylatban a legmaga­sabb, ez már nem emelhető. Jó lenne - idézet a tervezetből - „... ha a paraszolvenciát legális jövedelemmé tudnánk változtat­ni..Jó lenne. Tényleg. A havi jövedelem kiszámítása egy vicc. Rossz vicc. A szorzó­tényezők között olyanok szere­pelnek, hogy „a lakosság egész­ségi állapotának változása”, „a végleges ellátás aránya”, „a te­lepülés szerkezete, infrastruktú­rája”. Mindezeknek - termé­szetesen - a havi változása. Ha tehát az önkormányzat leburkol egy utat, csökken a keresetem, ha a lift nem jár, akkor nő. Ha Juliska néni, szegény, nem 28-án hal meg, hanem a jövő hónapban 2-án, akkor több lesz a fizetésem januárban. Uramisten! Dr. Király Ferenc (Folytatás: Fésületlen gondo­latok a jövőről) Nagyiván A költségvetés elfogadásának heteit, napjait élik a kisebb-na- gyobb települések szerte a me­gyében. Nincs ez másként az 1369 la­kost számláló Nagyiván életében sem, ahol február 11 -én ült össze az önkormányzat az idei tervezet megvitatására. Hogy nincs teli a község bukszája, mi sem bizo­nyítja jobban, hogy ebben az esz­tendőben „összehúzott nadrág- szíjjal”, mindössze 24 millió 797 ezer forintból kell gazdál­kodnia. Kétmillió 240 ezer forint forráshiánnyal számolnak, amit pályázat útján igyekeznek meg­szerezni. A fentebb említett összegből fejlesztésre előreláthatólag nem futja, sőt még annak is örülnek, ha a létesítmények fenntartását biztosítani tudják. 3*5 Tavaly decemberi adatok sze­rint a munkanélküliek száma el­érte a 175-öt, de Kovács Gézáné polgármester elmondása szerint ez a szám már most idejét múlta, hiszen a helyi termelőszövetke­zetből elküldőitekkel újabb 40- 50 fővel gyarapodott. 3*5 Hamarosan - márciusban - az éves szokásos falugyűlésre seregük össze Nagyiván apra- ja-nagyja, ahol a lakosok a pol­gármesteri hivatal beszámoló­ja alapján megismerkedhet­nek az 1991-ben elért eredmé­nyekkel, valamint a ’92-es-fel­adatokkal, elképzelésekkel. Nem titok, hogy nagy várako­zás előzi meg itt is a gázbeveze­tései kapcsolatos információ­kat. Elsőlakáshoz-jutók, fel a fej­jel! Igaz, nem eget rengető ösz- szegre, de némi támogatásra szá­míthatnak az idén is, hiszen összesen 200 ezer forintot ha­gyott jóvá az önkormányzat. Biztató, hogy pályázat útján ta­valy is sikerült pénzt szerezni, amit nevelési segélyre és napkö­zitérítésre tudtak fordítani. 3*5 A polgármester asszony el­mondása szerint 1991-ben na­gyon-nehéz évet zártak, nagy eredménynek számít, hogy a 22 millióból a létesítményeket - a könyvtárat, az óvodát, az iskolát, a művelődési házat és a nyugdí­jasklubot - üzemeltetni tudták, ezenkívül egy pedagógus szolgá­lati lakást sikerült berendezni, valamint a Móricz Zsigmond utat szilárd burkolattal fedték le. A szilárd utak aránya ezzel durván nyolcvan százalékra emelkedett, ami természetesen nagyon jónak számít. Hozzá kell tenni, hogy ezek nagy része lakossági beru­házással készült. Ezen terhek, valamint a munkanélküliség mi­att 1992-ben nem is vetettek ki helyi adót a lakosokra. Termé­szetesen óriási előrelépésnek számít a telefonhálózat létrejöt­te, aminek segítségével immár 93 vonal végén csörrenhet meg a készülék. 3*5 Aki még nem tudná, hallja és lássa meg! Február 22-én, azaz szombaton farsangi mulat- ságggal várja a művelődési ház a táncolni és vigadozni vágyó­kat - azt ne is kelljen monda­ni, hogy nemcsak Nagyiván- ból! AZ IKARUS RT. MÓRI GYÁRA A Suzuki szállítója lesz Február végén önálló társaság­gá, majd külföldi tőke bevonásá­val vegyes vállalattá alakul át az Ikarus Rt. móri gyára. Az új tár­saság a magyar Suzuki beszállító­ja lesz. Bécsy László, az Ikarus Rt. pénzügyi igazgatója elmondotta, erről kedden késő estébe nyúlóan tárgyaltak a japán partnerekkel. A móri gyár még az Ikarus Rt. meg­alakulása előtt, leányvállalatként kötött szerződése értelmében gyárt kábeleket és üléseket a Ma­gyarországon készülő Suzuki au­tókhoz japán licenc alapján. Az eljárást és a gépeket a japánok adják. A finanszírozás lehetséges módjáról megkezdődtek a tárgya­lások. (MTI) Pénz, money, das Geld Szűk esztendő után Úgy tűnik, a települések életé­ben nem akar véget érni a hét szűk esztendő. S hogy most há­nyadiknál tartunk, s mennyi van még hátra, azt senki nem tudja megmondani. Még Kéri József sem, aki pedig igen régóta fog­lalkozik költségvetési kérdések­kel, most éppen Szolnok város alpolgármestereként. A város önkormányzata a jövő héten tár­gyalja, s remélhetően el is fogad­ja a település ez évi költségveté­sét, így ennek apropójaként kér­deztük meg erről az alpolgár­mestert. A tervezés megindítása, az előzetes igények felmérése után mintegy 500 millió forintot kel­lett lefaragni az elképzelésekből a különböző bizottsági ülések sorozatában. A labda hol az egyik, hol a másik térfélen patto­gott, míg kialakultak az úgyne­vezett sarokszámok, közöttük is a legfontosabb a mintegy 3 mil­liárd forintnyi bevétel és ezzel szemben ugyanannyi kiadás. Sajnos egy település nem teheti meg ugyanazt, amit a kormány megtehet, magyarán deficitet nem tervezhet. Ami a bevételeket illeti, ott elmondhatjuk, hogy az önkor­mányzatok pénzügyi szabályo­zása - az előző évihez hasonlóan - továbbra is változatlanul for­rásszabályozásra, döntően az inflációt csak részben ellentéte­lező normatív állami hozzájáru­lások és a két évvel korábban bevallott személyi jövede­lemadó rendszerére épül. Az ál­lami újraelosztásból származó bevételek képezik továbbra is túlnyomó részét az önkormány­zati költségvetésnek. Ez a nor­matív rész Szolnokon 14,7 szá­zalékkal, míg a személyi jövede­lemadó részösszege 36,8 száza­lékkal, az összes bevétel 20,8 százalékkal emelkedett, elma­radva a tervezett inflációtól. A város saját bevétele - főleg az új adók belépésével - dinamikusan, 75,6 százalékkal emelkedik. Az adóbevételek persze eléggé bi­zonytalanok. Áz adófizetők te­herviselő és teljesítőképességé­nek körültekintő vizsgálata alap­ján az építményadó és az ipar­űzési adó révén a város 80 millió forintnyi bevételt remél. Mindez forrása lehet a városfejlesztési célok megvalósításának. A bevételek egyértelműen meghatározzák a kiadásokat. Ez utóbbiak konkrét elosztása előtt megfogalmazódtak azok az alapelvek, célok, amelyeknek feltétlen elsőbbséget kell kapni­uk. így a városnak alapvető érde­ke fűződik a működőképesség fenntartásához, annak megerősí­téséhez. A teendők rangsorolá­sakor elsőbbséget élvezett a köz­oktatás és a szociális gondosko­dás. Az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kap a város köztiszta­sági feladatainak ellátása, a kul­turált városi környezet kialakítá­sa. Az önkormányzat kiemelten szeretné támogatni a lakossági kezdeményezésű beruházáso­kat, valamint a belterületi út-, járdahálózat fejlesztését, fenn­tartását. Az eddig vázolt s a to­vábbi célok megvalósítását szor­galmazó költségvetési tervjavas­lat ily módon olyan kiadási szer­kezet megteremtését célozza, amely elsősorban a humán inf­rastruktúra ellátórendszereinek fejlődését, a város működőké­pességét és a régóta halasztást szenvedő fejlesztések indítását fogja - remélhetően - elsődleges­nek tekinteni. A leírtak nem azt jelentik, hogy a kiadási oldalon nem lesz­nek feszültségek. A rendelkezés­re álló pénzeszközök csak a tényleges szükségletek mérsé­kelt kielégítését teszik lehetővé. A működési-fenntartási felada­tok ellátása a költségvetés négy­ötödét viszi el. Ezen belül jelen­tős előrelépés várható az önerős útalapok további kiépítésében, a meglévők lezárásában. Az út­korszerűsítések között kiemel­hetjük a Pozsohyi úti aluljáró át­építését. Ebben az évben köz- tisztasági feladatokra az általá­nos növekedést meghaladó az előirányzat, csakúgy, mint a parkfenntartásra. A rendszeres és rendkívüli szociális segélyre a tervezett összeg eléri a 44 millió forintot. A munkanélküliek szá­mának növekedése miatt a tava­lyi évben nem alkalmazott köz­munka is megjelenik a város éle­tében. Az oktatási, közművelő­dési feladatok között új elem a művelődési központ és a Szigli­geti Színház működtetése, csak­úgy, mint az önálló gazdálko­dásra áttért iskolák újszerű üze­meltetése. Az 1992. évi beruházási és fejlesztési célú kiadások a költ­ségvetésnek mindössze 14,5 százalékát teszik ki. Ennek is egy része adósságszolgálat. A kötelezettségvállalások közül a legnagyobb volumenű a 4-es számú főút építésének önkor­mányzati támogatása. A Thö­köly és Tószegi úton folytatódik a közvilágítás korszerűsítése. E szűkebb esztendőkben is történ­het egészségügyi beruházás, Szandaszőlősön egy négy mun­kahelyes orvosi rendelő formá­jában. Jelentős befejeződő fel­adat a Széchenyi városrész ge- rincútjának szélesítése. A beru­házással a városrész központi út­ja végig négysávosra szélesedik, s ezáltal a közlekedés biztonsága várhatóan javul. Városi hozzájá­rulással folytatódhat a 633. Szá­mú Petőfi Sándor Szakmunkás- képző Intézet tanműhelyének építése is. Sokakat érdekelhet az a hír is, hogy a Városmajor úti volt szovjet lakások közműrákö­tése megtörténik, ami lehetővé teszi értékesítésüket. A leírtak szűk összefoglalását adják a terveknek, továbbá hát­ravan még az önkormányzati jó­váhagyás. Füle István Az ipari termelés tavaly 19,1 százalékkal csök­kent az egy évvel korábbi adatokhoz képest, értéke 1991-ben 1952 milliárd forintot tett ki - tette közzé a Központi Statisztikai Hivatal. Az ipar és az építőipar múlt évi jellemző adatai­ról készült összefoglaló szerint az 50 főnél többet foglalkoztató ipari szervezetek termeléscsökkené­se az átlagosnál nagyobb, 21,5 százalékos volt. A legnagyobb mértékű - 33 százalékos - visszaesés az építőanyag-iparban mutatkozott, a legkisebb - 8 százalékos - pedig a villamosenergia-iparban. Fi­gyelemre méltó, hogy múlt év decemberében a megelőző hónaphoz képest mind a bányászatban, mind a villamosenergia-iparban, a gépiparban, a vegyiparban és a könnyűiparban növekedett a ter­melés, az ipar egészének átlagát tekintve összesen 3,3 százalékkal. Az ipar értékesítése 21,9 százalékkal maradt el az 1990. évitől, a bel- és külkereskedelmi forgalom hasonló arányban csökkent. Az ipari termékeknek mintegy 25 százalékát adták el külföldön, legkevesebbet - 0,2 százalékot- a villamosenergia-ipari termékekből, a legtöbbet- 42,4 százalékot - a gépipari cikkekből sikerült külpiacon értékesíteni. Az iparban az elmúlt esz­tendőben 1,1 millióan'dolgoztak, körülbelül 10 százalékkal kevesebben, mint a megelőző eszten­dőben. Próbaüzem a szegedi új malomban Megkezdte próba­üzemét a Csongrád Megyei Gabonafor­galmi Vállalat szegedi új malma. Két éven át készült a napi 150 ton­na kapacitású malom, és az idei évben már átveszi Szegeden és vonzáskörzetében az elavult Tisza malom szerepét. MTI-fotó: Németh György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom