Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-20 / 43. szám
4 A szerkesztőség postájából 1992. FEBRUÁR 20. Elpályázott pályázat A tűzoltóságon csak a címert kellett kicserélni Szolnok önkormányzata pályázatot hirdetett a városi tűzol - tó-parancsnokság parancsnoki tisztének' betöltésére, SSs csak szakmabeli pályázók jöhettek számításba. Meg kellett hirdetni, hiszen már jogállamban élünk, s így gondolta ezt a városi tűzoltóság szakszervezete is, ezért javaslattételi lehetőséget kért és kapott az önkormányzattól. Mivel az állomány 80 %-a szak- szervezeti tag, a január 7-i bizottsági ülésen az szb megbízottja, Kovács Lajos zászlós képviseletében, a jelenlegi parancsnokhelyettest, Kármán Dániel századost javasolta a parancsnoki beosztásba. Tette ezt azért, mert a szolgálatban eltöltött nyoc év tapasztalatai, munkájának színvonala erre késztette a munkatársakat. De nem tudtuk, nem láthattuk előre, hogy a parancsnok személyére vonatkozóan máshol, valahol fent már döntöttek. Nem tudhattuk, hogy a legerősebb pályázó, Hódosi Mihály őrnagy már szinte magáénak tudhatja a parancsoki széket. A szakszervezet csak a célvonalig tudta cipelni jelöltjét, hiszen az őrnagy úr a tűzoltóságnál elismert legmagasabb moszkvai felsőfokúi végzettségével szemben a százados úr műszaki egyetemi és szakmérnöki diplomája nem elég; nem számít, hogy Hódosi urat a megyei parancsnokhelyettesi beosztásából fél évvel ezelőtt leváltották, mert az irányításra alkalmatlan volt. Dr. Jókai Oszkár ezredes úr az év végi mérlegében utalt erre. De úgy látszik, őt csak pihentetni, felkészíteni küldték a lakhelyétől ötven kilométerre lévő jászberényi parancsnokságra - addig, amíg a szolnoki városi parancsnok nyugdíjba kerül. A pályázattal kapcsolatos újabb meghallgatáson, február 11 -én már bevonták a területi ön- kormányzatok polgármestereit és a fegyveres erők képviselőit is. Vagyis, ha kiszélesítik a kört, a sok javaslat, döntés közt könnyebben elvész a felelősség? Ez már régi gyakorlat. A szak- szervezet meg csak hadd erőlködjön az igazáért. Ugyanis azt a levelet, amelyet az szb-tagok 70 %-ának aláírásával megerősítve küldtünk dr.Krizsa Sándor jegyző úrnak, az említett fórumon már nem ismertették. Úgy látszik, az országos parancsnokság ajánlatával szemben kevés volt. Ha a szakszervezet mondjuk két modern nyugati tűzoltófecskendőt is tudna ajánlani a jelöltje mellé, talán megváltozna az erőviszony. Megjegyezzük, szegény országunkban nem tudunk olyan önkormányzatról, ami jelenleg képes lenne fenntartani a tűzoltóságát. Az országos parancsnokság adja a pénzt, a technikát, a képzést, tehát „ő” diktál - az önkormányzat tisztségviselőinek befolyásolásával. Akinek nincs, az csak elfogadhat, de nem szabhat feltételeket. Ez a polgári demokrácia lényege: kinél mekkora a hatalom, mennyi a pénz, akkora a szabadsága is. Azt mondják, nem volt rendszerváltás. Dehogynem, csak ebbe beleilleszthető a tűzoltóság is, ahogyan működik, csak a címert kellett kicserélni a falon. A szak- szervezet meg csak hadd keresse az Európába vezető utat. Hajön a retorzió, majd néhány an vesszük a tarisznyát... A Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete Szolnoki Szervezetének vezetősége A szabálysértési eljárás lezárása tesz pontot az ügyre Az Új Néplap február 8-i számában, Itt a szolnokiak beszélnek; A távhőszolgáltatás mérése címmel dr. Erdei Katalin levele jelent meg, melyre az alábbiakban válaszolok: A Tófenék úti garzonház műszaki átadása 1986. augusztusában volt, és a városban az első lakóépület, ahol már a használati meleg víz mérésére órákat szereltek fel. A műszaki átadást követően a hőszolgáltatásra vállalatunk akkor átalánydíjas szerződést kötött, de ezzel párhuza- mosan eljártunk az Ingatlankezelési Társaságnál és az Országos Mérésügyi Hivatalnál, hogy elszámolási mérőként al- kalmazhatók-e. (Ekkor az országban még sehol nem alkalmazták az itt beépített WEPAS melegvíz-mérőket.) Az OMH- tól kapott tájékoztatás szerint e mérőóra vizsgálattal rendelkezett, sértetlen plombákkal elszámolás alapját képezhette. Vállalatunk 1987. február 25-én értesítette az érintett lakástulajdonosokat, hogy ugyanezen év II. negyedévétől kezdődően a fogyasztás elszámolása mérő alapján történik, tehát a levél írójának, de másnak sem kellett „kiverekednie” az óra szerinti elszámolást. Azonban a lakóépületben felszerelt hőfogyasztásmérő nemcsak vállalatunk szerint alkalmatlan az elszámolásra, hanem ezt maga a gyártó, a GANZ is szakvéleményében megállapította. (Az üggyel kapcsolatban a ház közös képviselőjével, Földes úrral többszöri levélváltás! és személyes megbeszélést folytattunk.) Sem korábban, sem most nem zárkózunk el a hőfogyasztásmérés alapján történő elszámolástól, de azt hiszem, mindenki számára természetes, hogy ezt csak hitelesített, e célra alkalmas mérő esetében tehetjük és tesszük meg. A levélben említett, polgármesteri hivatali tájékoztató sem állít mást, mert megállapítja, hogy „a fűtési rendszerükbe beépített hőfogyasztásmérő valóban csak tájékoztatás jellegű műszer, elszámolásra nem alkalmas.” Enyhén szólva, félrevezető és valótlan a levélíró következő mondata: „A részünkre küldött polgár- mesteri válasz lényegében kedvező volt. Kilátásba helyezte, hogy az IKV az óra szerinti díjazást még ebben a fűtési idényben bevezeti.” E hivatkozott tájékoztató azt is tartalmazza, hogy a lakóház költségére megrendelés esetén az IKV vállalja a szükséges átalakítást és az elszámoláshoz megfelelő hiteles hőfogyasztásmérő felszerelését. ítélje meg az olvasó, hogy ezek alapján vállalatunk mit nem teljesített, mert hozzáteszem, hogy a mai napig a társasháztól megrendelés nem érkezett! Egyébként nem zárkózunk el, sőt szorgalmazzuk az egyes lakóépületek hőmennyiségmérés alapján történő elszámolását - azért is, mert ilyen rendszerrel a társasházzal, illetve a lakóépülettel kötött szerződés alapján, a szolgáltatás díja nagyobb biztonsággal és kisebb költséggel lenne behajtható. A levélíró azon állítása, hogy vállalatunk őt, mint a mérőműszer közismertté lett szorgalmazóját megfenyegette, enyhén szólva valótlan, mert a méréssel kapcsolatban mi elsősorban a közös képviselővel, Földi Józseffel álltunk kapcsolatban. Igaz viszont az az állítása, hogy vállalatunk a polgármesteri hivatalnál szabálysértési eljárást kezdeményezett ellene, mert ő a lakásában olyan átalakítást végzett, mellyel nagyobb hőteljesítmény elvételét okozta. Megjegyzem, dolgozóink a lakásában azért tartottak szemlét, mert tulajdonostársai bejelentést tettek a szabálytalan, több fogyasztást eredményező átalakításról. Ennek alapján nem tudok másra gondolni mint arra, hogy e személyes sérelem vezethette olyan levél megírására, mely jelentős részében mellőzi a tárgyszerűséget. A szabálysértési eljárás folyamatban van, annak lezárása tesz majd pontot az ügy végére. Stefanik László az IKV igazgatója f \ Kétségbe vonták, hogy „nem rehabilitálható”! A mozgássérülteket érintő, de velem történt esetet szeretnék a nyilvánosságra hozni. Mint köztudott, a tévében, rádióban, sajtóban és a Magyar Közlönyben ismertetett rendelet alapján, a mozgássérültek kérésükre mentesülnek a súlyadó alól. Százszázalékos rokkant vagyok, sajnos 20 métert sem tudok megtenni, és a Trabant Hycomat gépkocsim nélkül nem boldogulok. A szolnoki önkormányzattól kaptam egy adóívet, amit kitöltöttem, és a rokkantságomat igazoló le- százalékolási papírral (1. fokú, 100 %-os rokkant, nem rehabilitálható) együtt a gondozónőm bevitte az ügyfélszolgálati irodába. A 9-es ablaknál lévő hölgy nem fogadta el V _________________ mondván, a határozat 1981-ben született. Az adóíven, hogy „mire használja a gépkocsit”, a hely- változtatást húztam alá. Ennek dacára a kórházból egy friss dátummal ellátott igazolást kellett beszereznem, hogy valóban mozgássérült vagyok, mely utánajárás az én esetemben igen fáradságos és kínos volt. Ezúton kérdezem, hogy milyen alapon vonták kétségbe az orvosszakértői bizottság „nem rahabilitál- ható” igazolását!? Úgy gondolják, hogy akinek 1981-ben levágták a lábát, azóta visszanőtt? (Ez utóbbi nem az én betegségemre vonatkozik, de az eljárás a sorstársaimat is érinti.) G. A.-né Szolnok A gépkocsi tulajdonosa öngyilkos lett A „Hiába jelentettem a 07- nek” című, február 17-én közölt olvasói levélre az alábbiakban válaszolok: Tisztelt Bognár Úr! Ezúton is köszönöm a gazdátlan jármű hollétéről adott jelzését, ugyanakkor engedje meg, hogy az ügy hátteréről is szóljak. Az érintett gépkocsi tulajdonosa február elsején 01 óra körül - ittas állapotban - Szolnok és Zagyva- rékas között lecsúszott az úttestről. A rendőri intézkedés során a gépkocsit lezárták, amelynek elszállításáról a tulajdonosnak kell (kellett volna) gondoskodnia. Az Ön bejelentésére kollégám február elsején 11 órakor külön is értesítette a Törökszentmiklósi Rendőrkapitányságot - tekintettel arra, hogy az autó gazdája ottani lakos -, akik a gépkocsi elszállítása érdekében megkeresték a hozzátartpzókat. Sajnos - nem sokkal a történtek után - a gépkocsi fiatal tulajdonosa Bor- sod-Abaúj-Zemplém megyében öngyilkos lett. Érthető, hogy egy ilyen tragikus fordulat után a családtagok nem a gépkocsi elszállításával foglalkoztak, ugyanakkor kétségtelen, hogy az utak mentén műszaki, vagy egyéb ok miatt elhagyott gépkocsikról rövid idő alatt minden mozdítható alkatrészt ellopnak. Ez természetesen jogsértő cselekmény, melynek megelőzéséért felderítéséért kollégáimmal együtt mindent megteszünk, de a munkánk igazán eredményes csak a becsületes polgárok segítségével lehet. Vörös Miklós r. őrnagy a Szolnoki Rendőrkapitányság vezetője Érdemes vágómarhát tartani? Több gazdatársammal vágómarhát adtunk el január 20-án a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Húsipari Vállalatnak. A megbízottjuk vette át a jószágokat - azzal akikötéssel, hogy próbavágásra viszi. Ez egyben azt jelenti, hogy a vágás után minősítik. Most csak a saját jószágomról beszélek, ami 511 kg élősúlyú növendékmarha volt, a próbavágási jegyzőkönyv szerint 267 kg, az élősúly 52,2 %-a, így a minősítése III. osztályú. Ha elérte volna az 53 %-ot, magasabb osztályba sorolják. Tehát 0,8 % a különbség, vagyis 3,8 kg hús végett kaptam lényegesen kevesebb pénzt. Ugyanis 19.418 Ft-ot fizettek az 511 kg. élősúlyú jószágért, ami 38 Ft/kg. Hát érdemes ezért termelni? Megjegyzem, a vágásnál nincs jelen az átadó, de hiába is lennénk ott, ha nem értünk ezekhez a dolgokhoz. Katona József Rákóczifalva * * * Olvasónk jól számolt, s noha a vállalat is szabályszerűen járt el, sérelmét jogosnak tartjuk. Olyan minimális a jószág súlyeltérése, mely meghatározza az osztályba sorolást, hogy ilyen esetben ún. méltányossági elszámolást kérhet az ember. Tehát haladéktalanul forduljon a vállalat vezetőségéhez, és egyedi elbírálás alapján bizonyára kiegészítik a járandóságát. (A szerk.) Hé, TAXIS! A szolnoki Szántó körút és Pozsonyi út kereszteződése gyakran került az újság hasábjaira, ennek pedig az az oka, hogy balesetveszélyes. Bár táblák határozzák meg az elsőbbséget, és a KRESZ szabályai érvényesek minden közlekedő számára, mégis bekövetkezik a baleset. Szinte mindennapos a fékcsikorgás, a kocogva menekülés a veszélyhelyzet elől. Sajnos február 12-én, szerdán 8 óra körül velem történt baleset. A Várkonyi térfelől jöttem kerékpárral, és csak akkor indultam át egyenesen, amikor meggyőződtem róla, hogy a keresztező úton nincs forgalom. A szemből balra kikanyarodó piros színű taxi (a Széchenyi lakótelep felé tartott) kerékpárom első kerekénél ütközött, én pedig fejjel a földre estem. Egy kis időre eltűnt körülöttem a világ, hiszen már 68 éves vagyok. A taxis azzal védekezett, hogy még kürtölni sem tudott. Utasával együtt kiszállt ugyan a kocsiból, de miután talpra álltam, mindjárt tovább is mentek, holott láthatták (én csak otthon) a vérző arcsérülésemet, amit az ijedtség és a pillanatnyi sokk után észre se vettem. A taxis nemcsak kürtölni, de megállni, körültekintően közlekedni, elsősegélyben részesíteni sem tudott. Ha az ember bajba kerül vagy balesetet szenved, ösztönösen próbál talpra állni, és mintha mi sem történt volna, folytatja az útját. így cselekedtem én is, de hogy a taxis és az utasa is, az már menekülés a felelősségre vonás elől. A taxisok már többször bizonyították, hogy a jó célért össze tudnak fogni, ki is érdemelték a közvélemény elismerését, azonban van Önök között egy piros színű kocsival járó, aki aznap mustársárga dzsekit viselt, és emberségből nem vizsgázott jelesre. Sajnos az utasa sem, aki sötét színű öltönyben volt. A balesetet talán láthatta valaki, aki többet tudna az esetről. Nekem úgy tűnt, mintha akkor az a veszélyes útszakasz elnéptelenedett volna. (Az arcomon, a karomon, és a bal oldalamon zúzódást szenvedtem.) A nem túl hízelgő, „Hé, TAXIS!” megszólítás Önök közül azonban csak egyvalakinek szól. Csősz Lászlóné Nyílt levél a Jászberényi Kábel Kft.-hez Tisztelt Korlátolt Felelősségű Társaság! Nem célom, hogy egy manapság divatos helyi „sajtóháborút” robbantsak ki, e levél megírásának gondolata sem merülne fel bennem, ha a város közel 50 százalékát behálózó kábeltelevízió helyi műsorai legalább csak részben megfelelnének a lakosság elvárásainak. Nem imám meg ezt a levelet akkor sem, ha nem a lakosság pénzéből hozták volna létre a rendszert, a többmilliós értékű stúdióberendezéssel, s nem abból fizetnék alkalmazottaikat. Nem kívánom bizonyítani azt sem - mert gondolom, köztudomású -, hogy a lakosság miként ítéli meg a kábeltelevízió politikai ambícióit, csupán néhány kérdést szeretnék feltenni: 1. Milyen akadályai vannak annak, hogy a kábeltelevízió nem tudott még városi televízióvá válni? Milyen politikai vagy akár más erők akadályozták meg eddig ebben? 2. Kinek készít felvételeket - két kamerával is - az önkormányzati ülésekről, politikai fórumokról, ha azokat még részleteiben sem mutatja be a városi (kábel)televízióban? Mi lesz a kazettákkal? 3. Kinek az érdekében fejt ki kampányt a demokratikusan megválasztott önkormányzati testülettel szemben? 4. Önök szerint miként ítéli meg a város lakossága azt, hogy a végre elérhető közelségbe került világszínvonalú telefonhálózat kiépítése ellen használják ki a lakosság pénzéből létrehozott és fenntartott rendszerüket? 5. Van-e Önöknek a helyi érdekektől független szakvéleményük arról, hogy a kábeltévé számára alkalmazott kültéri koaxiális kábel- rendszer alkalmasabb egy telefonrendszer létrehozására, mint a Nyugat-Európában is modemnek számító Siemens és Ericson világhírű cégek által erre a célre kifejlesztett és Jászberényben is kiépülésre kerülő optikai kábelrendszer? Abban az esetben, ha a fenti kérdéseimre nyilvánosan és a lakosság többsége számára elfogadható választ adnak, ezennel kijelentem, hogy megkövetem Önöket. Kolonics János a Magyar Rádió munkatársa Jászberény „Pali bácsit gyerekkoromtól ismertem” Ne feledkezzünk meg a sport kiválóságairól cím alatt adták közre soraimat az Új Néplap január 17-i számában - megelégedésemre, amiért ezúton is köszö- netemet fejezem ki. A személyi javaslatoknál természetesen Korom Pálról, a szolnoki MÁV aranycsapatának egykori balszélsőjéről van szó. Pali bácsit gyerekkoromtól ismertem, személyesen is többször találkoztunk, volt szerencsém néhány érintés nélküli, szögletből rúgott gólját is megcsodálni. Véletlenül mégis Mihálynak kereszteltem. Sajnálom, s a tisztelt olvasók - köztük Pélyi Sándor sporttársunk, aki szóvá is tette - szíves elnézését kérem. Benes Imre Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
