Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-19 / 42. szám
II 1992. FEBRUÁR 19. Áfész-extra Az áfészeknek nemcsak helyük, fontos szerepük is van az új magyar Beszélgetés Bartus Pállal, az ÁFEOSZ alelnökével, a Jászsági Áfész elnökével- A szövetkezetekről, illetve a működésűk átmeneti szabályairól szóló törvény meglehetősen sokat váratott magára. A végül is megszületett jogszabályok miként változtatják a törvénykezési munka időszakában, a helyzetüket gyakorta bizonytalannak érező áfészek gazdálkodásának feltételeit?- Az általunk várthoz képest valóban késett legalább egy fél évet a törvény. Korábban tovább fokozta az izgalmakat az ingatlaneladásokra és az átalakulásokra elrendelt moratórium - ám aki figyelmesen átolvasta a mostani törvényeket, megnyugodhatott. Az első, a szövetkezeti törvény az én felfogásom szerint egy modern törvény, hasonló jogszabályok Nyugat-Európá- ban is vannak mindenhol. A másik az úgynevezett átmeneti törvény már egy speciális dolog, az szabályozza, miként kell végrehajtani az áfészeknél a gazdasági és politikai rendszerváltást. A két törvény - a törvényhozók szándékát jól tükrözve - megteremti az áfészek számára a korábban annyira hiányolt „versenysemleges” helyzetet. Minden ellenkező hírrel szemben az áfészek a magyar belkereskedelem progresszív erői közé tartoztak, annak ellenére is, hogy más gazdasági formákkal szemben számos diszkriminatív korlátozás sújtotta őket. Ezeket az új törvény mind megszüntette, és ugyanazokat a gazdasági esélyeket biztosítja a fogyasztási szövetkezeteknek, mint amelyeket nyugaton is élveznek.- Hogy ugyanolyan feltételek, esélyek között - a nyugat-európaihoz hasonló eredményességgel is - működhetnek ezentúl a magyar fogyasztási szövetkezetek?- A nyugat-európai gazdasági rendszerben biztosítotthoz hasonlóak. az esélyek.'Az ottani szövetkezetek azonban gazdasá-. gi struktúrájukat hatvan-hetven év alatt építették ki - úgy, hogy az éles konkurenciaharcban, a piacgazdaság körülményei között megélhessenek. Nekünk erre annyi időnk nincs, de az idővel az áfészek sem állnak rosszabbul mint más. Az egész magyar gazdaságnak sincs néhány évnél több ideje a felzárkózásra, különben az Európai Közösséghez való csatlakozás csak ábránd marad.- Csupán a törvény előírásainak kell megfelelni, például a tagság valódi tulajdonosi érdekeltségét megteremteni, és az áfészek máris képesek lesznek megélni a piacgazdasági versenyben is?- A tulajdonosi érdekeltség megteremtését nem véletlenül tartották elsődlegesnek a törvényhozók, BartusPál:„A nem valami, csu- tetnünk” pán a politikai rendszerváltást kifejezni hivatott, öncélú politikai lépés ez: az áfészek igen tetemes vagyona gazdaságilag hatékonyan csak így működtethető. Ez azonban csak az első lépés, a magyar gazdasági rendszerben a fogyasztási szövetkezteknek meg kell találni helyüket, tevékenységi körüket. A korábbi elvárásoknak megfelelve az áfészekből mostanra egyfajta százlábú lett. Kezdődött a falusi kereskedelmi ellátással, a kis- majd nagybani felvásárlással, később a városokba is „beköltöztünk”, majd éttermeket, presszót nyitottunk, ipari tevékenységbe kezdtünk, aztán, hogy a piaccal fejlődjünk - mondták -, legyen külkereskedelem, idegenforgalom is. Ennyi kihívásnak még a legjobbak is képtelenek megfelelni, ez a „változatosság” bénítólag hat. A szétforgácsoltságot meg kell szüntetni, erre pedig a legjobb kínálkozó mód, ha az erőket a közepes és gyengébb jövedelmű rétegek - mert tagjaink zöme ezekből kerül ki - ellátására és a napi fogyasztásra koncentráljuk. Ez persze nem jelenti azt, hogy -minden szövetkezetnek csak ugyanazokkal a tevékenységekkel kell foglalkoznia, egy idegenforgalmi térségben például ki gazdasági rendben szétforgácsoltságot meg kel) szünkell használni a vendégfogadásban rejlő üzleti lehetőségeket is - az áfésznek azonban elsősorban a tagok fogyasztói érdekeit kell szem előtt tartania... Hadd tegyem hozzá, „profiltisztításra’ ’ a ránk is - mint a magyar gazdaság egészére - jellemző tőkehiány egyaránt kényszeríti a szövetkezeteket.- Várhatóan mi lesz a korábban gyakran politikai nyomással kikényszerített egyesítések során kialakított, több települést, tagok ezreit átfogó áfészek sorsa?- A törvény nagyon helyesen megadja a lehetőséget, hogy a községek elrendezzék dolgaikat - csak azért ne szeressék egymást, mert egyszer „összeházasították” őket. A szét- és kiválásokról döntve azonban gazdasági szempontokat is mérlegelni kell a tagságnak (hangsúlyoznám: a tagságnak, mert tapasztalataim szerint az áfészen kívüli érdekcsoportok próbálnak a szövetkezet sorsába beleavatkozni). Én az áfészek működési területén nem hiszek a kis gazdasági egységek életképességében - hiszek viszont a kis szövetkezeti csoportok önállóságában. Áz e lehetőségben lévő ellentmondás feloldására alkalmas formát ezután kell megtalálni, az azonban kétségtelen, hogy a gazdaság fog diktálni. Az új lehetőségek közepette Magyarországon a magántőke is növekedni kíván, ilyen körülmények között az áfészeknek hiba lenne a dekoncentrációt választania. A nyugati fogyasztási szövetkezeteket az utóbbi években a koncentráció erősödése jellemezte: a nagykereskedelmi beszerzés előnyei így használhatók ki jobban. Másrészt az „áfész-hálózatnak” most itthon a legfejlettebb nyugati élelmiszerláncokkal kell megbirkóznia. Ezekkel csak egy jól integrált, még országos szinten is összefogott szövetkezeti kereskedelem veheti csak fel a versenyt.- A Jászsági Afész milyen gazdasági pozícióból indul az új korszaknak, az általánosságban szükségesnek ítélt változások- Korábban szólt arról, hogy az áfészeknek a konkurencia erősödésével kell számítaniuk. A versenyből érezhető már valami a Jászságban ?- A konkurenciával mi korán találkoztunk. Piaci részesedésünket erős állami és magánkereskedelem mellett sikerült 17 százalékról 50 százalék fölé emelni Jászberényben, a községekben pedig sikerült megőrizni meghatározó szerepünket. Ami a jövőt illeti: készülünk rá, hogy új versenytársak jelennek meg, már működik is területünkön egy nagy területű Pest megyei diszkontáruház, de újabbak is várhatók információink szerint. A védekezésre két módszerünk van, az egyik: bármilyen triviális is, nagy figyelmet kell szentelni neki: olcsóbbnak és jobbnak kell lenni. A másik: extenzív fejlesztésre is törekszünk: megjelenünk a Jászságon kívüli piacon is. A Jászsági Áfész a közelmúltban adta át Jászberényben, a Hatvani úton épült korszerű ABC-jét A fővárost és Kelet-Magyarországot látja el déligyümölccsel a Jászsági Afész és az Atlanta Rt. közös vállalkozásának jászberényi gyúmöl^rlelője önöket konkrétan miként érintik?- Tízezer tagunk van jelenleg és 500 milliós vagyonunk, tavaly 39 milliós nyereséget értünk el. Vagyonúnkból mintegy 120mil- lió forintot másokkal közös külső vállalkozásokban haszonosí- tunk - meglehetős sikerrel. Helyzetünket jónak ítéljük, de azt szeretnénk, ha az áfész tovább növekedve, tagjaink számának gyarapítására törekszünk. Offenzív üzletpolitikát kívánunk folytatni: az előbb vázolt vevőkörben és a Jászság egy 30-40 kilométeres körzetében hálózatfejlesztéssel is növelni szeretnénk vásárlóink számát. Többek között vásárlási kedvezményekkel és jó áruválasztékkal, új tagokat is megnyerve. A „profiltisztítás” legfontosabb lépéseit már megtettük: vendéglátóboltunk már csak bérletben működik, a Tüzép-telepe- ket szintén vállalkozási formában üzemeltetjük. A szövetkezeti vagyonnak vállalkozási formában működtetett részét igyekszünk a legtöbb profittal kecsegtető területeken befektetni és a nyereségnek a tagoknak osztalék, illetve vásárlási kedvezmény formájában ki nem osztott részét visszaforgatjuk az alaptevékenység fejlesztésire. - ,, : í- Az eddigekben jórészt a szövetkezetek életképességét, hatékonyságát befolyásoló gazdasági teendőkről beszéltünk, a „szövetkezeti kérdés’ ’ azonban politikai kérdéssé vált a magyarországi rendszerváltás során. Tapasztalatai szerint a mai politikai hatalom miként viszonyul a magyar fogyasztási szövetkezetekhez?- Van szerencsém részt venni a magyar szövetkezeti élet országos irányításában, nemzetközi kapcsolatainak alakításában. A hozzánk látogató külföldi szövetkezeti vezetőkkel megkeresve politikusainkat, akár a köztársaság elnökét, akár, a gazdasági minisztereket, azt tapasztaltuk, a magyar vezetés a szövetkezetekre számít a gazdaságban. Természetesen a valóban legitimált, valós tulajdonon alapuló modellt követőkre. Nemrégiben M$r gyarországon tárgyalt a Fogyasztási Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének elnöke, és rqjnden politikai vezetői szinr ten nagy biztatást kapott: az áfészeknek nemcsak hely ük, de fontos szerepük is van a magyar gazdaságban. .,,
